Czegléd, 1907 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1907-01-06 / 1. szám

XXIX-ik évfolyam. C­Z E G L­É D Munkásviszonyok. Gazdaközönségünk legégetőbb kérdését képezi a gazdasági munkásviszonyok mielőbbi rendezése. úgy a cselédek, mint a mezei munkások helyzete a gazdák és más munkások viszonyaihoz képest általában kielégitő s ha itt-ott elvétve fordulnak­­ is elő visszaélések a gazdák részéről, ezek egyál­talában nem szolgálnak alapul a munka tömeges megtagadására. Hogy az 1000. évben az ország különböző részeiben annyi munkás- és cselédsztrájk fordult elő azt annak lehet tulajdonítani, hogy a szocialista sajtó és a központnak fizetett vándorapostolai a legféktelenebb izgatást végezték a munkásnép körében. Ehhez az akkori kormány is segédkezet nyújtott azáltal, hogy a központok izgatásait nemcsak elnézte, hanem ingyen vasúti jegyek adományozásával és más módon maga is szította az izgatásokat. Ez a bűnös politika különösen a múlt tél folyamán nyilvánult meg, a­mikor a volt kormány nyíltan a szocialisták pártjára állt, alkalmat adott olyan munkásszervezetek létesítésének, a­melyek nyíltan izgattak a birtokos osztály és a mostani társadalmi rend ellen. De nemcsak ezt tette a törvénytelen kormány, hanem összegyűjtötte e magukat hazátlanoknak valló munkakerülőket, s ezek segélyével akarta megakadályozni a nemzeti vélemény és akarat megnyilvánulását És ha ez sokáig így tartott volna, hamarosan egy parasztlázadás zajlott volna le szép hazánk terein az aratás helyett. Azonban szerencsére az akkori kormány uralma letört s a vezetést a koalíciós pártok vezéreiből alakult nemzeti kormány vette át. De ez sem bírta a bajt gyökeresen megszüntetni, mert az alkotmány nélküli kormány által mindenfelé hirdetett szociális eszmék megmételyezték a magyar mezőgazdasági munkásság és cselédség józanabb elemeit is és a szociális izgatás a vidéken nemcsak hogy meg nem szűnt, hanem mindenfelé gyüléseznek, melyeken azt határozzák el, hogy Péter-Pál napjáig az aratásra nem kötnek szerződést a gazdákkal. Nagyon természetes, hogy ilyen viszonyok között a földmívelésügyi kormánynak sem lehet tétlenül, nézni a fejleményeket, hanem a gazdaszervezetekkel karöltve mindent el kell követni, hogy az aratás sikere a rendszeres izgatás révén ne legyen­ kockáztatva. A törvényhozás utján való szervezkedés a magyar gazdaközönségnek régi óhajtása. A gazda kongresz­­szusok és értekezletek folytonosan döngették a törvényhozás kapuját a mezőgazdasági érdekkép­viseletnek törvényhozás után való rendezése végett. A 90-es évek elején gróf Bethlen András megalakította az országos gazdatanácsot, melynek egyetlen alkotása a mezőrendőri törvény volt. Azonban ezt a parlamenti többség annyira körül­nyirbálta, hogy a törvényjavaslatnak alig maradt meg a csontváza. Darányi Ignác minisztersége e kérdésben nagy fordulót jelent, a­mennyiben a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslattervezet kidolgozásával Rubinek Gyula, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója és Bernát István, a Magyar Gazdaszövetség igazgatója bízatott meg. Ezek az érdekképviseletnek törvényhozás útján való megoldását mezőgazdasági kamarák alapítása révén tervezik s a törvényjavaslat még a tél folyamán a parlament elé fog kerülni. Ha a mezei munkások közötti forongásnak okát keressük, csakhamar rájövünk, hogy azt a túlságos igények mellett a cselédtörvénynek fogyatékosságai idézték elő. Ha újév napján és a következő 2 — 3 napon megfigyeltük a cselédfogadást, arra a tapasztalatra jutunk, hogy a cselédek igényei nagyon is túlzottak. Mikor egy 14 —15 éves béresgyerek 65 — 70 frt. évi bért, 6 — 8 véka gabonát és teljes ellátást mer kérni s azt a gazda kénytelen megadni, lehetetlen, hogy a mai állapotot egészségesnek mondhassuk. S ha még hozzávesszük, hogy ma­napság a gazda és cseléd között nincs meg az a régi időben szokásos jó viszony, mert a legtöbb cseléd fizetettt ellensége a gazdának, akkor nagyon is helyén­valónak tartjuk a cselédtörvény reformját. A cselédtörvény szabályozza a munkás és munkaadó közötti jogviszonyt, de nem úgy, hogy az alsóbb néprétegek jogai mindenkor épségben tartassanak, viszont a legtöbb cseléd is több jogot akarna magának, mint a­mennyire igényt tarthat, míg a kötelességét vagy éppen nem, vagy csak lanyhán teljesíti. A földművelési miniszter a gazdák egyenes kívánságára nemcsak a mezőgazdasági cseléd­­törvény javítását, hanem a munkásbiztosítást és munkásházak építését is tervbe vette. S ha jól meggondoljuk a dolgot, az aratási sztrájkot csakis úgy lehet eltüntetni, ha a magyar törvényhozó­testület olyan intézkedést foglal törvénybe, mely által biztosítva lesz a munkás- és cselédnép exisztenciája, mely által aztán csökkenni fog a kivándorlás is, így el fogjuk érni, hogy a magyar munkáskéz nem Amerika hatalmát fogja nevelni, hanem idehaza marad a magyar nemzeti munka és termelés védelmére s ezen a földön fejti ki munkásságát, melyen kivid másutt nincsen szá­munkra hely. A lelketlen bujtogatók és szociálisba izgatók meggondolhatnák, hogy amikor a különben józan, munkát kedvelő és emberségtudó magyar mező­­gazdasági munkásosztályt tévútra vezetik, azoknak könnyen az éhenhalása következhetik be Mert ha a legvégső esetben a vérrel áztatott magyar föld termését részben idegen munkásokkal, részben gépekkel takarítják be a gazdák, akkor mezei munkásaink elesnek az egész évi élelemtől s éppen az izgatók lesznek az elsők, kik könyörtelenül ajtót mutatnak a segélyt kérő, szegény éhező munkásoknak. Elvégre azt nem kívánhatja senki, hogy csak azért, mert a lelketlen szociálistn­ izga­tásoktól­ el­vakított munkásnép Péter— Pál-napján le akarja tenni a kaszát, hogy egész hazánkban lábon rothadjon el a gabona. A cselédség és munkásság ne akarja a föld termésének legnagyobb részét munkabérül magának lekötni és viszont a gazdaközönség fokozottabb mértékben foglalkozzék azzal a néppel, amely két karjával biztosítja neki a vagyonosodást. Világo­sítsa fel, hogy az aratási munka megtagadása mily végzetes következményeket vonhat maga után. Bizony abban az esetben, ha a lelketlen fenyegetés beteljesednék, a magyar népre csak végtelen ínség, nyomor és szenvedés várna. Ne higyjék munkásaink, hogy ha ők nem vágják le a gabonát, majd a gazdákon lazulják meg magukat. Ebben az esetben az áldást hozó mun­kát majd elvégezik az amerikai gépek és az idegenből hozott munkások, míg a magyar munkás­­osztály családostul együtt az éhinsésnek f°g elébe nézni. Ettől pedig az Isten oltalma 2011-Ezért szükséges, hogy mezei múlásaink ne üljenek fel a drága pénzzel fizetett­­ verejtékkel szerzett filléreken hizlalt szociálist­ ingázoknak, iparkodjanak a tisztességes bérért eludolt munkát becsülettel elvégezni, mert csak együttes munkál­kodással, nem pedig testvérharccal foldogithatjuk úgyis sokat szenvedett hazánkat. fújva rohant végig a délibábos pusztán a csúf Boszniának hegyes-völgyes tája felé . . . * * * Valahol az Isten háta mögött ies-pici kis falu terült el a mogorva hegyek lábánál. Se mezeje, se rétje, jámbor tót nép fakanalakat farag benne Földhözragadt szegény valamennyi; az a leg­gazdagabb, ki a vöröstornyú kastélyban kaphat szolgálatot. A kastély nyitott verandájára támaszkodva egy tündérszép, sápadt kisasszony bámul az átellenes hegyek közé. Nézi a park hulló, sárga leveleit, szinehagyott pázsitját a távolabbi fenyvesek örök­zöldjét nézi, nézi, de mit sem lát mindebből, lelke sem­ jár a verőfényben u­szó, délibábot ringató rónán, ahol a gyepes árokparton egy kis leányka őrzi a libáit és egy kis parasztgyerek fütyörészés­t hallgatja az erdei madarak éneke helyett, úgy tetszik, mintha most hallaná: —­ Ha megnövi­k, meglásd, feleségül veszlek. Eljössz-e hozzám? — Es bizony, Bandi! De hát igazán eljön-e? Nem kételkedik abban. Csak későn ne jöjjön ! Mert azóta már más is megkérdezte tőle: — Eljön-e hozzám ? És ez a másik nagyon türelmetlenül várja már a feleletet. Halovány orcája kipirul a kedves emlékekre, a­mint ott jár lelke a széles pusztán. Szemeiben láng gyuladt ki, idegei édes boldogságtól remeg­nek, nem is hallja, mikor anyja, az egykori szép­séges szép úri dáma — szólítja : — Jó reggelt, Elza ! Itt van Vágó Laci. Mintha legszebb álmából riasztaná fel ez a név! Összerezzen, mint, az erdő őszi képe, ha puskadurranást hall. Úgy szeretne menekülni innen.­­ Az anya és Laci alig veszik észre a hirtelen változást. Mi feltűnő van is abban, ha a leányka­­ megrezzen, midőn vőlegénye jön a rég óhajtott igenért ? . . . Oda ülnek a kerek asztal mellé s Laci beszélni kezd mindenről, óvatos kiméletességgel a múlt emlékeiről, égő lelkesedéssel a jövő boldogságáról, mely kárpótlás lesz a kiállott szenvedésekért. Elza csak hallgatja távolba révedező szemekkel. — Mennyit szenvedhetett! Télen fázott, nyáron izzadott, ugy­e ? Gyönge lábacskáját összeszurkálta a tarló. Fájt ugy­e ? nagyon ? Édes gondos mamá­jának nem volt szabad ott lenni oldalán. Ott senki sem szerette, de annál lángolóbban szeret­ték itt most. És mindig . . . örökké szeretni fogják. Nemcsak a mama, hanem más valaki is, tudja-e ki ? Nem ? Hát az a valaki, a­ki most itt áll és szorongó szívvel kérdezi: akar-e a fele­sége lenni ? akarja-e a múltak nyomorúságáért a boldogságot. Elza arca egy pillanatra kipirul a tűztől, mely az ismerős szavakra felgyújtja vérét. — Nem, nem, soha! — akarja mondani, de anyja parancsoló tekintete megakasztja njakán a hangot. — Persze hogy elmegy! Látja, mily édes zavarba hozzák szavai? Szólni sem tud szegény a boldogságról. Igen, szólni sem tud szegény a nagy boldog­ságtól ! Miért is nem hagyták ott abban a kis alföldi faluban, Sári néni mellett? Miért kellett levetnie egyszerű, rózsás viganóját ezért a nehéz selyemért, bársonyért, mely úgy égeti testét. Hej! csak még egyszer őrizhetné Bandival Sára néni libáit! Nem lehet az többé! Az az öreg úr, a­ki miatt Sári néninek adták, régen meghalt már. Miért is nem élhetett örökké ?.. Az a fiatalabb pedig, a­kit még tavaly papának kellett szólítania, mikor feleségül,­­ mama­vette, régi szeretőjét.!, ját, miért követelte őt haza? Hát ez a kegyetlen asszony, a­ki vit , majd keresztül szúrja a lelkét dühös teki­etével, csakugyan anyja volna? Édes­anyja? S az az ember, a ki csak agyon nevettetni tudja, a ki soha szelíd, soha barátságos nem volt irány, tt­ ,é­s a ki oly rövid idő alatt újra el tudta kapni őket, gyermekét is, feleségét is, csakugyan atyja volt? Az édes atyja ? Nem tudta ő ezt elhinni, hiszen Sári néni másképpen szerette. Bandit is más éppen szerették szülei. Nem szereti itt őt sen!­ • De mégis . . . talán Vágó mégis igazán szeret ?• Ha hozzá menne, talán megszabadulna kínzóit ! Hát Bandi ? Talán már el is felejtette őt. Bánatos merengéséből a kutyák ugatása rá­sztja föl. Valami kopott vándorlegényt ugatni , nagyon, ki a park szélén csörgedező patak ú­tjára dűlve néz vele farkasszemet. Elza lelkét ösztön­szerü sejtelem járja át, édes érzés dobogta k­­i meg hevesen szivét s a mikor a szegény vándorl­egény halkan egy bánatos nótát kezd fütyü­­ iszni, egyszerre­­ott érzi megint magát az a földi árokparton. Vőlegénye nem tud hová lenni örömében, m­­ikor végre szinte átszellemülve a boldogságtól, suttogó kérdésére : Eljössz-e hozzám ? Es bizony. Csakhogy ez annak a rongyos vándorló leg­­íny­nek szól! Nem is akarta Laci másnap sehogysem elh­inni, hogy Elzából megint Gyöngyvirág lett; vásáros tótok égre-földre esküldöztek, hogy hegyen túl látták hajnalban a nagyságos kisas cselédruhában egy katonasapkás vándorló lett ! Még azt is hozzátették, hogy majd fölvették dalul kid az erdőt ... - 9 MI UJSAI — Vizkereszt. A kath. egyház a mai napon ünnepli annak emlékét, hogy a h­árom napkeleti bölcs : Gáspár, Menyhért és Boldizsár fölkeresték a kis Jézust és leborulva imádták. E napon ün­nepli az egyház annak emlékét is. l°gy Jézust a Jordán folyóban keresztelő Szent János megke­resztelte és az első csodatételt, midőit * Üdvözítőnk a kánai mennyegzőn a vizet borrá változtatta. Az egyház ekkor vizet szentel s innen van az ünnep fenti elnevezése. — Szabad Lyceum. Mához egy hétre nyílik meg tudvalevőleg új kulturális intézményünk, a czeglédi Szabad Lyceum, mely iránt nemcsak a mi társadalmunk körében mutatkozó örvendetes érdeklődés, hanem fölülről is, amel­y* * * * *ben gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisz­ter bekivánta a Szabad Lyceum idei programmját, amelyet főgimnáziumunk igazgatója már fel is terjesztett, aki annak idején jelenté St f°g tenni az előadások lefolyásáról és a közös­ség részéről tanúsított érdeklődésről is. A tagsági jegyek kiváltása már megkezdődött s kívánatos, hogy az érdeklődők jegyeiket mielőbb megváltsák, hogy a vezetőség a szükséges ülőhelyek száma felől tájékozódhassék. A Lyceum idei programmját minden érdeklődő ingyen kaphatja a gimnáziumi igazgatóságnál, vagy dr. Bozák Imre tanárnál, ki a tagsági jegyeket is kiállítja. Újévi üdvözlés. A'polgári év'első napján általánosan bevett szokás, hogy a marosok egymásnak a beállott esztendőre inden jót kivannak. A helybeli rom. kab­.­itótestület újév napján délelőtt szintén felkeres 4 * * * *z egyház szeretett plébánosát és általánosan k­ő iskola­széki elnökét, ngos Horváth Jo­ó trépost, esperes plébánost s a teljes szám­­ú­­­­’gjelent tanítók őszinte ragaszkodását, igaz szít­étét és jókivánatait Maczonka János igazg. 5 Ján fő tol­mácsolta, mire prépost-plébános hős, .zabb­­beszéd­ben válaszolva, megköszönte a meg.­­ figyel­met és jókivánatokat, a testűlét Iilliid n­ egyes tagjának szintén boldog újévet kivá­nt és műkö­désükre Isten áldását kérte. I­ ­. szzám.

Next