Czegléd, 1910 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
1. szám. Az ilyen élvezet ellen senki sem szólhat. De az a baj, hogy sokan vannak, akik nem időtöltésből, hanem nyerészkedési vágyból veszik kezökbe a harminckét lapot s nem ritkán a másnapi kenyérre valót is felteszik a lapra. Nemzetünk, mint minden Ázsiából származott nép, lobbanékony s bár ezeréves itt tartózkodása alatt számtalanszor meggondolt néppel volt dolga, ő maga ma is szalmalángszerü lelkesedés hatása alatt áll s nem egyszer ötletszerűen hajt végre nagyfontosságu dolgokat. Eme szenvedélynek egyik oldalhajtása a játékszenvedély. Nem lehet általánosítani eme betegséget s az nem is célom, de el kell ismerni, hogy a játékszenvedély talán sehol sem dühöng annyira, mint éppen nálunk, magyaroknál. Nem azért, mintha bennünk nem volna meg az erkölcs, hanem mert nincs meg a szükséges meggondoltság. Más országban a törvényhozás intézkedésekkel fojtja el eme szenvedély kifejlődését, nálunk meg éppen elősegíti. Ha a játékszenvedélynek azok hódolnának csupán, akiknek erre való pénzük van, nem lehetne ellene szólni, de éppen azok a rabszolgái, akik csak a legszükségesebbel bírnak. S mennyi intézményünk van, amelyek mind elősegítik a nyerészkedési vágy kifejlődését. Széchenyi István, a legnagyobb magyar a lótenyésztés előmozdítására hozta be a lóversenyek tartását, azonban ma inkább a játékszenvedély kielégítésére szolgál. A versenynapokon működik a totalizator s még városunkból is többen kirándulnak, hogy szerencsét próbáljanak. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a szegény embereknek valódi átka volt a lutri. Sokan voltak olyanok, akik még a szükséges táplálékot is megvonták maguktól, csak azért, hogy lutrizhassanak. Az ambe, ternó stb. elnevezések immár kihaltak, de van helyette most az osztálysorsszik maradni; jó, meghajlom határozata előtt, de másrészt . . . bizalmasak csak barátainkkal szemben vagyunk. Hosszú szünet múlva megint hallatszott a hang és remegve szólt : — Isten önnel, uram. — Isten önnel, asszonyom. Alig távozott el, már mindent fel tudtam volna áldozni azért, hogy visszatérjen. Hosszú ideig ültem ott imádkozva, hogy csengessen újra. Úgy lestem a telefont, mintha az ő házának ablaka vagy ajtaja lett volna, ahol talán megláthatom. Néhány napon át egy pillanatra sem szívesen hagytam el a szobámat. Étkezni is ott étkeztem. Azt lehetett volna hinni, hogy szakadatlanul dolgozom, pedig egy árva sort se írtam. — Új regénybe kezdtél — kérdezte a feleségem. Én pedig lelkem mélyén attól tartottam, hogy már be is fejeztem legújabb regényemet. Noulens felsóhajtott és fejére kulcsolta kezét. Sötét haja, szikár, nyugtalan alakja volt mindaz, amit láthattam belőle. Egy pár perc múlt el. Várjon be tudja-e végezni történetét, — kérdeztem magamban — mielőtt felesége visszatérne ? (Folyt, köv.) játék, mely nem kevésbé veszedelmes, mint a lutri. A törvényhozás, mikor az osztálysorsjátékot engedélyezte, abban a hiszemben volt, hogy 160 koronát nem mindenki nélkülözhet s így, aki osztálysorsjegyet vesz, feleslegét fekteti bele. De nem így történt. Igaz, hogy egy egész sorsjegy ára tekintélyes összeg, de hogy a kis pénzű ember is részt vehessen a boldogító játékban, nyolcad sorsjegyek is vannak, melyek ára egy-egy húzásra 75 fillértől 4 koronáig terjed. Míg ezelőtt heti 10 krajcár feláldozásával a szegényebb néposztály kielégíthette játékszenvedélyét, addig ma ezt csak nagyobb összeggel teheti. S mily hangzatos ígéretekkel csalogatják vételre a nagyközönséget. Hirdetik, hogy minden második sorsjegy nyer, azonban a legnagyobb rész csak befizetett pénzét kapná vissza, ha az elárusító nem küldene helyette hasonló értékű sorsjegyet. A végeredmény aztán a legtöbbször az, hogy a játékos emlékbe megtarthatja azt az értéktelen cifra papírt, mely még pár héttel ezelőtt is a legszebb reményeknek volt központja. Nálunk a szegényebb emberek fosztogatása szabadon folyik, míg más országban törvényhozásilag meg van tiltva, hogy osztálysorjegyeketvásároljanak. A legnagyobb veszedelme népünknek a kártyajáték, melyet nem felesleges folyón ostorozni. A külföldön is játszanak kártyát, annak pusztító, rombos hatása ott is meglátszik, de ott legalább vannak hivatalos közegek, melyek még a családi körben is ellenőrizhetik, hogy az a társadalom által emelt korlátokon túl ne menjen. A kártya szenvedély, ha fék nélkül megy, nagyobb pusztítást vihet végre a nemzet testén, mint akármely rész. Hány halottja van a kártyának, hányan sínylődnek a börtön fenekén s hányan kénytelenek szökni Amerikába a féktelen kártyázás miatt, azt a napilapok hírrovatából ismerjük. A játékszenvedély ellen tenni talán egy országnak sem nagyobb érdeke, mint nekünk. A kultúra terén még sok a tenni valónk s azt az időt és pénzt, melyet a kártyára pazarolnak egyesek, helyesebb volna kultúránk emelésére fordítani. Ha a játékszenvedély elé korlátokat vetünk s annak megrendszabályozására mindent elkövetünk, csak akkor reménykedhetünk a szebb jövendőben, melyet ezeréves küzdelmeinkkel már eléggé megérdemeltünk. O C Z E G L É D Előfizetési felhivás. Lapunkra — mely január elsején 32-ik évfolyamba lép — 1910. január hóban uj előfizetést nyitunk. Aki lapunkat már most megrendeli, annak újévig ingyen, házhoz küldjük lapunkat, melynek karácsonyi és újévi száma nagyobb terjedelemben más tartalommal jelenik meg. Előfizetési ára : Helyben házhoz hordva egész évre 6 kor., félévre 3 kor., 4 hónapra 2 kor. Vidékre postán küldve egész évre 8 kor., fél évre 4 kor., 3 hónapra 2 korona. MI U 3 5 fi 6? Lapunk előfizetőinek, munkatársainak, olvasóinak és minden jóakarójának legboldogabb újévet kívánunk ! —lijév. Az 1909. év minden tekintetben mostoha volt hozzánk. A szántó vető fáradozását alig fizette meg a föld, az ennek nyomán fakadó drágaságot az iparosok és a hivatalnokok nagyon megérezték. Amidőn ettől a szűk esztendőtől búcsúzunk, hazánk válságos politikai helyzetben van. Aggódó félelemmel tekintünk a jövő felé s esdő alakkal kérjük a Mindenhatót, hogy hozzon reánk vig esztendőt, mert agyonsanyargatott nemzetünk már megbünhödte a múltat s jövendőt. — Városok segítése. Említettük már karácsonyi számunkban, hogy az 1909. évi költségvetésben a városok segélyére felvett két millió koronából a kormány városunknak 16 ezer koronát juttatott. Nem lesz érdektelen ha felsoroljuk, hogy a vármegyénkbeli többi város mennyi segélyben részesült, így Kecskemét 36 ezer, Kiskunfélegyháza 20 ezer, Kiskunhalas 16 ezer, Újpest 15 ezer, Nagykőrös 9 ezer, Vácz 8.500 és végül Szentendre 6 ezer korona segélyt nyertek. Úelegyegyűlés: Vármegyénk törvényhatósági bizottsága jan. 10 én d. e. 10 órakor fogja tartani rendes közgyűlését. Városunkat érdeklő egyetlen tárgy sincs a tárgysorozatban. Érdekes Moson vármegye átirata a cigánykérdés tárgyában. — Egyházi hir. Igaz Péter albertirsai rom. kath. plébánost a váczi megyéspüspök ecseri plébánossá nevezte ki. A szomszéd helységben működő plébános gyakran megfordult városunkban, s vig kedélyéért mindenki kedvelte. — Pénztárvizsgálat. A városi házipénztárnál dec. 29-én délután 3 órakor tartatott meg Dr. Gombos Lajos polgármester elnöklete alatt, a félévi pénztárvizsgálat s minden rendben találtatott — Jegyzőválasztás. A helybeli Ipartestületnél Szirmai Aladár lemondásával a jegyzői állás megüresedett. A kihirdetett állásra heten pályáztak és pedig id. Szalai László, Szunyogh János, Andrási Benő, Herman Tamás, Kiss Gyula, Tóth Gyula és Székely Márton. A választást az Ipartestület elöljárósága csütörtökön este ejtette meg. Az első szavazásnál egy pályázó sem nyerte meg az abszolút többséget s másodszor a szavazás a két legtöbb szavazatot nyert Szalai László és Szunyogh János közt folyt, mely alkalommal Szunyogh 13, Szalai pedig 9 szavazatot nyert s ilyképen az ipartestületi jegyző Szunyogh János szabómester lett, aki már állását el is foglalta. — Statisztika. Az állami anyakönyvvezetői hivatal adatai szerint az 1909. évben városunkban született 1319, meghalt 961, tehát a természetes szaporulat 358. Házasságra lépet 358 pár. — Választók lajstroma. A központi választmány dec. 29-én délelőtt 10 órakor ülést tartott, mely alkalommal véglegesen meg lett állapítva az országgyűlési képviselő választóknak 1910. évre érvényes lajstroma. A választók száma 3192. — Artézi vizeink elvezetése. Bezzeg Pál városi mérnök tervezetet adott be a tanácshoz az ártézi kutak vizének elvezetése tárgyában. A tervezet szerint az Alszegi és Déli út sarki kút vizének elvezetése két irányban történnék. Az egyik ág a Farkas gőzmalom előtti térre, a másik ág pedig a Nagykőrösi és Déli út keresztezési pontjaira vezettetnék. Az elvezetés költsége 4425 korona 20 fillérre van előirányozva. A IX. kerületi kút vize egyik irányban a Déli uton a IX. ker. ref. iskoláig, a másik irányban pedig a Nyilas utcán a Felház utca végéig vezettetnék. Ennek költsége 4200 korona. A Sugár út és Nádor út keresztezésénél fúrandó ártézi kút vize négy felé lenne vezetve. Az első ág a Béla út és Sugár út keresztezéséig, a másik ugyanezen ágból a Vörösmarthy tér azon részéig, hol a két iskola van, a harmadik ág a Nádasdi és Bálvány utca keresztezéséig és végül a negyedik ág a Sugár út és a Nyár út keresztezéséig. Ez a vízvezetés, mely által az Újváros vízszükséglete teljesen fedezve lenne, 11.185 kor. 20 fillérrel van előirányozva. Végül az előterjesztés azt ajánlja, hogy a Gubo- 3.