Czegléd, 1910 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-01 / 1. szám

1. szám. Az ilyen élvezet ellen senki se­m szól­hat. De az a baj, hogy sokan vannak, a­kik nem időtöltésből, hanem nyerészkedési vágyból veszik kezökbe a harminckét la­pot s nem ritkán a másnapi kenyérre valót is felteszik a lapra. Nemzetünk, mint minden Ázsiából származott nép, lobbanékony s bár ezer­éves itt tartózkodása alatt számtalanszor meggondolt néppel volt dolga, ő maga ma is szalmalángszerü lelkesedés hatása alatt áll s nem egyszer ötletszerűen hajt végre nagyfontosságu dolgokat. Eme szenvedélynek egyik oldalhajtása a játékszenvedély. Nem lehet általánosítani eme betegséget s az nem is célom, de el kell ismerni, hogy a játékszenvedély talán sehol sem dühöng annyira, mint éppen ná­lunk, magyaroknál. Nem azért, mintha bennünk nem volna meg az erkölcs, ha­nem mert nincs meg a szükséges meggon­­doltság. Más országban a törvényhozás intéz­kedésekkel fojtja el eme szenvedély kifej­lődését, nálunk meg éppen elősegíti. Ha a játékszenvedélynek azok hódol­nának csupán, akiknek erre való pénzük van, nem lehetne ellene szólni, de éppen azok a rabszolgái, akik csak a legszüksé­gesebbel bírnak. S mennyi intézményünk van, amelyek mind elősegítik a nyerészkedési vágy ki­fejlődését. Széchenyi István, a legnagyobb ma­gyar a lótenyésztés előmozdítására hozta be a lóversenyek tartását, azonban ma in­kább a játékszenvedély kielégítésére szol­gál. A versenynapokon működik a totali­zator s még városunkból is többen kirán­dulnak, hogy szerencsét próbáljanak. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a szegény embereknek valódi átka volt a lutri. Sokan voltak olyanok, akik még a szükséges táplálékot is megvonták maguk­tól, csak azért, hogy lutrizhassanak. Az ambe, ternó stb. elnevezések immár kihal­tak, de van helyette most az osztálysors­szik maradni; jó, megh­ajlom határozata előtt, de másrészt . . . bizalmasak csak barátainkkal szem­ben vagyunk. Hosszú szünet múlva megint hallatszott a hang és remegve szólt : — Isten önnel, uram. — Isten önnel, asszonyom. Alig távozott el, már mindent fel tudtam volna áldozni azért, hogy visszatérjen. Hosszú ideig ültem ott imádkozva, hogy csengessen újra. Úgy lestem a telefont, mintha az ő házának ab­laka vagy ajtaja lett volna, ahol talán meglátha­tom. Néhány napon át egy pillanatra sem szívesen hagytam el a szobámat. Étkezni is ott étkeztem. Azt lehetett volna hinni, hogy szakadatlanul dol­gozom, pedig egy árva sort se írtam. — Új regénybe kezdtél — kérdezte a fele­ségem. Én pedig lelkem mélyén attól tartottam, hogy már be is fejeztem legújabb regényemet. Noulens felsóhajtott és fejére kulcsolta kezét. Sötét haja, szikár, nyugtalan alakja volt mindaz, amit láthattam belőle. Egy pár perc múlt el. Várjon be tudja-e végezni történetét, — kérdez­tem magamban — mielőtt felesége visszatérne ? (Folyt, köv.) játék, mely nem kevésbé veszedelmes, mint a lutri. A törvényhozás, mikor az osztálysors­játékot engedélyezte, abban a hiszemben volt, hogy 160 koronát nem mindenki nél­külözhet s így, aki osztálysorsjegyet vesz, feleslegét fekteti bele. De nem így történt. Igaz, hogy egy egész sorsjegy ára tekintélyes összeg, de hogy a kis pénzű ember is részt vehessen a boldogító játék­ban, nyolcad sorsjegyek is vannak, melyek ára egy-egy húzásra 75 fillértől 4 koronáig terjed. Míg ezelőtt heti 10 krajcár feláldo­zásával a szegényebb néposztály kielégít­hette játékszenvedélyét, addig ma ezt csak nagyobb összeggel teheti. S mily hangza­tos ígéretekkel csalogatják vételre a nagy­közönséget. Hirdetik, hogy minden máso­dik sorsjegy nyer, azonban a legnagyobb rész csak befizetett pénzét kapná vissza, ha az elárusító nem küldene helyette ha­sonló értékű sorsjegyet. A végeredmény aztán a legtöbbször az, hogy a­­ játékos emlékbe megtarthatja azt az értéktelen cifra papírt, mely még pár héttel ezelőtt is a legszebb reményeknek volt központja. Nálunk a szegényebb emberek foszto­gatása szabadon folyik, míg más országban törvényhozásilag meg van tiltva, hogy osz­tálysor­jegyeket­­vásároljanak. A legnagyobb veszedelme népünknek a kártyajáték, melyet nem felesleges foly­ón ostorozni. A külföldön is játszanak kártyát, an­nak pusztító, rombos hatása ott is meg­látszik, de ott legalább vannak hivatalos közegek, melyek még a családi körben is ellenőrizhetik, hogy az a társadalom által emelt korlátokon túl ne menjen. A kártya szenvedély, ha fék nélkül megy, nagyobb pusztítást vihet végre a nemzet testén, mint akármely rész. Hány halottja van a kártyának, há­nyan sínylődnek a börtön fenekén s hányan kénytelenek szökni Amerikába a féktelen kártyázás miatt, azt a napilapok hírrova­tából ismerjük. A játékszenvedély ellen tenni talán egy országnak sem nagyobb érdeke, mint nekünk. A kultúra terén még sok a tenni valónk s azt az időt és pénzt, melyet a kártyára pazarolnak egyesek, helyesebb volna kultúránk emelésére fordítani. Ha a játékszenvedély elé korlátokat vetünk s annak megrendszabályozására mindent elkövetünk, csak akkor remény­kedhetünk a szebb jövendőben, melyet ezeréves küzdelmeinkkel már eléggé meg­érdemeltünk. O C Z E G L É D Előfizetési felhivás. Lapunkra — mely január elsején 32-ik évfolyamba lép — 1910. január hóban uj előfizetést nyitunk. Aki lapunkat már most megrendeli, annak újévig in­gyen, házhoz küldjük lapunkat, melynek karácsonyi és újévi száma nagyobb ter­jedelemben más tartalommal jelenik meg. Előfizetési ára : Helyben házhoz hord­va egész évre 6 kor., félévre 3 kor., 4 hó­napra 2 kor. Vidékre postán küldve egész évre 8 kor., fél évre 4 kor., 3 hónapra 2 korona. MI U 3 5 fi 6? Lapunk előfizetőinek, munkatársai­nak, olvasóinak és minden jóakarójának legboldogabb újévet kívánunk ! —­lijév. Az 1909. év minden tekintetben mostoha volt hozzánk. A szántó vető fáradozását alig fizette meg a föld, az ennek nyomán fakadó drágaságot az iparosok és a hivatalnokok nagyon megérezték. Amidőn ettől a szűk esztendőtől bú­csúzunk, hazánk válságos politikai helyzetben van. Aggódó félelemmel tekintünk a jövő felé s esdő alakkal kérjük a Mindenhatót, hogy hozzon re­ánk vig esztendőt, mert agyonsanyargatott nem­zetünk már megbünhödte a múltat s jövendőt. — Városok segítése. Említettük már kará­csonyi számunkban, hogy az 1909. évi költség­­vetésben a városok segélyére felvett két millió koronából a kormány városunknak 16 ezer koro­nát juttatott. Nem lesz érdektelen ha felsoroljuk, hogy­ a vármegyénkbeli többi város mennyi se­gélyben részesült, így Kecskemét 36 ezer, Kis­kunfélegyháza 20 ezer, Kiskunhalas 16 ezer, Új­pest 15 ezer, Nagykőrös 9 ezer, Vácz 8.500 és végül Szentendre 6 ezer korona segélyt nyertek. Ú­elegyegyű­lés: Vármegyénk törvényha­tósági bizottsága jan. 10 én d. e. 10 órakor fogja tartani rendes közgyűlését. Városunkat érdeklő egyetlen tárgy sincs a tárgysorozatban. Érdekes Moson vármegye átirata a cigánykérdés tár­gyában. — Egyházi hir. Igaz Péter albertirsai rom. kath. plébánost a váczi megyéspüspök ecseri plé­bánossá nevezte ki. A szomszéd helységben mű­ködő plébános gyakran megfordult városunkban, s vig kedélyéért mindenki kedvelte. — Pénztárvizsgálat. A városi házipénztár­nál dec. 29-én délután 3 órakor tartatott meg Dr. Gombos Lajos polgármester elnöklete alatt, a fél­évi pénztárvizsgálat s minden rendben találtatott — Jegyzőválasztás. A helybeli Ipartestület­nél Szirmai Aladár lemondásával a jegyzői állás megüresedett. A kihirdetett állásra heten pályáz­tak és pedig id. Szalai László, Szunyogh János, Andrási Benő, Herman Tamás, Kiss Gyula, Tóth Gyula és Székely Márton. A választást az Ipar­testület elöljárósága csütörtökön este ejtette meg. Az első szavazásnál egy pályázó sem nyerte meg az abszolút többséget s másodszor a szavazás a két legtöbb szavazatot nyert Szalai László és Szu­nyogh János közt folyt, mely alkalommal Szu­nyogh 13, Szalai pedig 9 szavazatot nyert s ily­­képen az ipartestületi jegyző Szunyogh János szabómester lett, aki már állását el is foglalta. — Statisztika. Az állami anyakönyvvezetői hivatal adatai szerint az 1909. évben városunkban született 1319, meghalt 961, tehát a természetes szaporulat 358. Házasságra lépet 358 pár. — Választók lajstroma. A központi vá­lasztmány dec. 29-én délelőtt 10 órakor ülést tar­tott, mely alkalommal véglegesen meg lett álla­pítva az országgyűlési képviselő választóknak 1910. évre érvényes lajstroma. A választók száma 3192. — Artézi vizeink elvezetése. Bezzeg Pál városi mérnök tervezetet adott be a tanácshoz az ártézi kutak vizének elvezetése tárgyában. A ter­vezet szerint az Alszegi és Déli út sarki kút vizének elvezetése két irányban történnék. A­z egyik ág a Farkas gőzmalom előtti térre, a másik ág pedig a Nagykőrösi és Déli út keresztezési pontjaira ve­zettetnék. Az elvezetés költsége 4425 korona 20 fillérre van előirányozva. A IX. kerületi kút vize egyik irányban a Déli uton a IX. ker. ref. isko­láig, a másik irányban pedig a Nyilas utcán a Felház utca végéig vezettetnék. Ennek költsége 4200 korona. A Sugár út és Nádor út kereszte­zésénél fúrandó ártézi kút vize négy felé lenne vezetve. Az első ág a Béla út és Sugár út ke­resztezéséig, a másik ugyanezen ágból a Vörös­­marthy tér azon részéig, hol a két iskola van, a harmadik ág a Nádasdi és Bálvány utca keresz­tezéséig és végül a negyedik ág a Sugár út és a Nyár út keresztezéséig. Ez a vízvezetés, mely ál­tal az Újváros vízszükséglete teljesen fedezve lenne, 11.185 kor. 20 fillérrel van előirányozva. Végül az előterjesztés azt ajánlja, hogy a Gubo- 3.

Next