Czegléd, 1911 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2. bennünket mindenféle veszedelemtől. Le­gyen meg, hogy a király népével s a nép családjával tudjon örülni az újévnek s ennek az örömnek az a tudat legyen az alapja, hogy ő maga is közreműködött az újév boldogságában. Ilyen érzelmek hatása alatt kívánunk mi olvasóinknak boldog újévet. 11 modern nő. Alig van probléma, mellyel többet foglalkoz­nának napjainkban, mint a modern nő evolúciójá­­nak kérdésével. Mi lesz a nőből Azok nélkül az erények nélkül, a melyek a múltból a férfi előtt kívánatossá és tiszteletreméltóvá tették s nem veszti el nőies báját, ha kilép az aréna közepére, ahol nagyon sok ideig csak a férfi küzdött ? Ezek a kérdések nemcsak a nőt, hanem­ minden férfit is kell, hogy érdekeljenek, úgyis mint szerelmest és férjet, úgyis mint atyát. A franciák jeles szociológusa, Finot Jean, akinek már több feltűnést keltő m­unkája hagyta el a sajtót, legutóbb saját folyóiratában, a Le Revuében, bővebben foglalkozik ezzel a problé­mával. Finot mindenkor a legnagyobb figyelemmel követte és tanulmányozta a modern nő kialakulá­sának minden mozzanatát és arra az eredményre jutott, hogy a férfiaknak a legkisebb okuk sincs attól tartaniok, mintha a modern nőt lényének átalakulása lerántaná arról a piedesztáról, melyre a férfi a múltban emelte. Igaz, hogy a mai nő nagyon változott s hogy a modern asszony sok­ban különbözik a feleség és családanya régi tí­pusától, de azért csak asszony maradt, aki kép­telen meglenni nemének ama tulajdonságai nél­kül, melyek a férfi szemében eddig vonzóvá, ked­vessé tették. Ragaszkodnia kell ezekhez a tulaj­donságokhoz, mert minden modernségen és femi­­tizmuson­ győz az erősebb szerelem, a fajföntar­­'-ok ,eszer,ésp biztat­ó bevezetés után Finot bátran a szemepe ez a •„ •• „ - -a nőnek s közelről tekintve nemcsak hogy még kevésbé látja veszedelmesnek, hanem sok, nagyon sok hasznos tulajdonságot is fedez föl benne. A múltban a nő legjellemzőbb tulajdonsága a szinte lehelletszerű gyöngédség és a határozatlan, ingatag természet volt. E kettő­nek a gyermeke lett aztán a csalfaság, mely a múlt idők átlag­asszonyának — epiteton ornan­­szaként szerepel. Az utóbbi évtizedekben azonban nagyon változott a dolog. A nő egyre komolyabb lett, visszafordult. — Ez a Martin úz igazán udvarias ember — szólt Niblett kisasszony, amint belépett — semmiképen nem engedte, hogy magam hoz­zam fel a kannát. — Ki az az udvarias ember ? — kérdeztem méltósággal. — Hát Martin úr! Ugyan ki más nem saj­nálná ezt a fáradtságot ? — Igen ? Lám én nem tudtam, hogy Mar­tinnak hívják. A kisasszony, úgy látszik, nagy barátságban van vele. — Csitt — feleli Niklett kisasszony. — Ne tegye nevetségessé magát, gyermekem s lásson frissen a kávéhoz. A kútnál nem találkoztam többet Martin úrral, de annál gyakrabban összeakadtunk, mikor a festő iskolából mentem hazafelé. Mindig job­ban megszerettem s természetesen tudtam azt is, hogy a szeretet nem egyoldalú. Nem mondott ugyan semmit, de a lányok semmiből is értenek. Mikor hallottam, hogy egyik-másik fiatal ember­nek a házban milyen fogásokhoz kell folyamod­nia, hogy ebédhez jusson, s arra gondoltam, hogy Martint is biztosan épp oly kegyetlenül gyötri a szükség, akár sírni tudtam volna. Oly­kor szinte torkomon akadt az étel, mikor elkép­zeltem, hogyan üldögél éhségtől félholtan, mel­lére horgasztott fővel a szobájában. Sohase lát­tam ugyan mellére horgasztott fővel, — soha csüggetegnek, de biztosra vettem, hogy vidámsá­ga csak álarc szenvedései elpalástolására, de egyúttal bátrabb is. Fölemelte a fejét és kilé­pett a küzdőtérre, mely eddig egyedül a férfi bi­rodalma volt. Mint író, orvos, ügyvéd és hivatal­nok becsülettel megállja a helyét, megbízhatósága kiállta a tűzpróbát. A tegnap asszonyával több régi­módi fölfo­gás tűnt el, mindenekelőtt a nyers, fizikai női szépség istenítése Prévost Marcell, az asszonyok írója és ismerője, már két évvel ezelőtt feltűnést keltő cikket írt a Figaróba, melyben azt hangoz­tatja, hogy a női szépség csődbe jutott s a fér­fiak közönyösek lettek iránta. Míg régebben egy kiváló szépséggel telekiabálták a világot, ma a puszta testi szépség unalmas téma az előkelő társaságban. Ma az eleganciáé az elsőség ; bár­milyen szép is valaki nem veszik észre, ha rosz­­szul öltözik. A modern hygienikus szépségápolás a ráncokkal együtt az­ ellentéteket is elsimította : ha Recamiel asszony ma valami közönséges toilettben sétálna végig Páris bulvár­jain, senki sem fordulna meg utána. A modern nő szépsége az intelligencia, az energia és az egészség suga­raiban tündöklik s fegyvere az elegancia.] Ha valaki tökéletesen meg akarja érteni a modern nő átalakulását, tekintsen a múlt idők asszonyára. A Tizian, Holbein és Reynolds női arcképei mind arról a félénk határozatlanságról beszélnek, mely annyira jellemezte ősanyánkat. Valami önkéntelen alázat­osság van a tekintetük­ben, mely arról beszél, hogy csak az engedel­mességet ismerték. A mai asszony azonban büsz­kén és bátran néz előre, mint aki nem fél a küz­delemtől. Nem lett kevésbbé szép, csak szépsége lett más. Azt lehetne mondani, érettebb, okosabb szépség a mai asszony, mint volt régen. Balzac előtt ötven évvel egy francia szociológus sajnálta azt a leányt, aki 18 éves koráig nem ment férj­hez. Balzac a harminc éves asszony diadalát hir­deti, míg napjainkban lassankint ez is helyet ad a negyvenéves nőnek. A modern társadalmi drámák és regények hősnői legtöbbször ebben a korban vannak. És ez­­ férfira is hatással ( *ní'»­­.Mű,.sM&h&t . jűjö.« n­ekk­iütik. az em*­­­berek, mint' régen s nem a naiv szépség, hanem­­ az o..os es elegáns nő ez ideáljuk, aki ha nem is olyan bájos, mint egy Watteau-szerű baba, mégis szép, mert bátor és őszinte, mert már ismeri az életet. C L E D. MI U 3 5 fl 6? — Kinevezés. A m. kir. vallás- és közok­tatásügyi miniszter dr. Kozák Imrét, állami fő­gimnáziumunk rendes tanárát a VIII. fizetési osztály 3-ik fokozatába nevezte ki. Mikor már két hónapja laktam a házban, tűrhetetlenné vált reám nézve kabátjának a látása és nélkülözéseinek elképzelése. Olyan jó pajtások lettünk akkorára, — mert hiszen az iskolából vivő út hosszú volt, főképen ha nem nagyon iparkodott az ember — hogy azt hittem, nem bántam meg, ha testvérként beszélek vele. — Martin — kezdtem egy nap halkan, mi­kor hazafelé mentünk — egy nagy szívességre kérném. — Nos parancsoljon — válaszolt. — Mire ? — Hát mi mind aketten tanulók vagyunk, aztán jóbarátok is vagyunk és azt hiába mondja, hogy én lány vagyok s igy nem tekinthet igazán pajtásának. — S mikor annyit elrebegtem, csupa piros lett az arcom és mereven néztem a cipőm orrát. De én még eddig semmi affélét nem mond­tam — szólt nevetve — s csak várom, hogy mit kíván tőlem. — Aztán nem fogja-e rossz néven venni ? — Biztos vagyok benne, hogy Kegyedtől semmit sem fogok rossz néven venni — felelt komolyan. — Se megsértődni ? — Abban is biztos vagyok, hogy kegyed sohasem sért meg engem. — Nos, hát akkor arra kérem, engedje meg, hogy kölcsön adhatok egy kevés pénzt, míg jobbra nem fordul a sorsa. Megengedi ? Tágra nyílt szemmel nézett reám, aztán pe­dig elpirult. Komolyan mondom, egészen kipiro­sodott, láttam, hogy önti el a vér a halántékait. Gyűlöltem is akkor magam, bár mindent elkö­vettem, hogy gyöngéden tegyem meg ajánlatomat. — Nagyon, nagyon hálás vagyok kegyed iránt — felelt Martin. — Higgye el, hogy nincs szükségem pénzre. De az azért bizonyos, — hogy kegyed igazi jó pajtás. — Óh, ön büszkeségből nem mondja meg — úgy éreztem, mintha a torkomon akadt volna valami, amit nem bírok lenyelni. Éppen egyik hídon haladtunk át. Megálltam, s a hunyó napot nézve iparkodtam visszafojtani könnyeimet. Martin mellettem állott, s egy pár pillanatig hallgatott. — Mikor aztán megszólalt, alig ismertem rá a hangjára, olyan erősen resz­­ketett. — Válaszolna-e rá, ha kérdenék valamit? Igent intettem. — Mért tette ezt az ajánlatot ? — Mert tudtam, hogy ön szegény , s én is szegény vagyok, így azt is tudom, mi az. De nekem van egy kis fölösleges pénzem, s azt gon­doltam, hogy ön megengedi, hogy segítsek rajta. — Már segített is. Bátorságot adott rá, hogy kérdezzek kegyedtől valamit, amit eddig nem mertem megkérdezni . . . Kedves kis pajtá­som, mondja meg, szeret-e egy kicsit ? — Szeretem — szóltam. (Folytatjuk). 1. szám. — Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársa­inak boldog újévet kívánunk. — Vizkereszt. A róm. kath. egyház pénte­ken, f. hó 6-án vizkereszt napját ünnepli. Ez ün­nepnek hármas jelentősége van. Ekkor kereste fel a három napkeleti bölcs a kisded Jézust, mely ok­ból e napot Három királyok napjának is nevezik. Ugyanekkor emlékezik meg az egyház Jézus első csodatételéről, midőn a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, valamint Jézusnak a Jordán folyóban keresztelő szent János által történt meg­­kereszteltetését. Ez ünnepnek magyar elnevezése onnan származik, mert e napon az egyház vizet szentel. — Jubileum. Slavitsek Béla p. t. felügyelő, a helybeli posta és távirda hivatal közkedvelt fő­nöke most töltötte be 25 éves szolgálatát. Ebből az alkalomból hivataltársai, barátai és ismerősi részéről ünneplésben lesz része, mely célból f. hó 7-én este a Népkörben ünnepi vacsorát rendeznek. — Halálozás. Kaas Ivor báró, a kitűnő újságíró volt országgyűlési képviselő 68 éves ko­rában hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt. A boldogultat rokoni kötelék fűzte városunkhoz, amennyiben testvére volt Matolcsy Károly volt czeglédi közjegyző özvegyének, báró Kaas Melánia özvegyének. Temetése tegnap délután ment végbe Budapesten. Áldás emlékére I — Egyh­áztanácsülés. A helybeli róm. kath. egyháztanács ma, vagyis újév napján d. e. fél 11 órakor ülést tart, a­melyen határozni fog a Kos­­suth­ téri bazárokban levő bolthelyiségek bérletére beérkezett ajánlatok felett. — Felebbezés: Az árvaszéki ülnöki állás betöltésére vonatkozó közgyűlési határozatot Kré­­bec Gyula és társai megfelebbezték azon indoknál fogva, mert Szalisznyó János megválasztott árva­széki ülnök nem adófizető. — R. Kovács Laura orsz. hirű szavalómű­vésznő, mint értesülünk január 12-én nagyszabású estélyt rendez városunkban, am»1”— ' ' un.. ./,né­mert képt­­Are­na,­­ nagy­­ részt ve­­tt alkalmiuak a városokban előadott műt kiinteni s ezekből azt a reményt merítjük, hogy közönsé­günknek valóban élvezetes és magas színvonalú estében lesz része. Amennyiben az érdeklődés megfelelő lesz a művésznő hajlandó nálunk is, mint a múlt évben Budapesten, több hétre ter­jedő beszéd és szavaló kurzust is tartani. A sza­való est műsorát a jövő számunkban fogjuk kö­zölni. — Felolvasás. A rom. kath. iskolában új­év napján Donovitz Alajos olvas fel a gyömölcs műveléséről 66 vetített képpel. Szabó Gyula pe­

Next