Czegléd, 1912 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

t is, azt nagyjából teszi s ilyképen okoz kárt kenyéradó gazdájának. Nem csoda aztán, ha egyik-másik föl­des gazda megunva a cselédekkel való vesződést, bár még munkabírásának hori­zontján van, haszonbérbe adja a földjét s ő­rz­aga inkább valami más foglalkozás után lát, a­hol kevesebb vesződséggel köny­­nyebben be tudja hozni a föld bérbeadá­sából származó külömbözetet. Ez a jelenség azonban szomorúnak mondható, mert a középosztály satnyulását eredményezheti, amiről azonban egy más cikk keretében fogom elmondani észrevé­teleimet. tk—: Városi közgyűlés­ — 1912. január 4-én. — Czegléd város képviselőtestülete csütörtökön d. e. 9 órakor tartotta ez évben első közgyűlését dr. Gombos Lajos polgármester elnöklete alatt csekély részvétel mellett. Gyűlés vége felé azon­ban mégis mintegy 100 városatya volt jelen a közgyűlési teremben. Napirend előtt Csipkó László azt kérdezte elnöklő polgármestertől, hogy az elöljáróság gon­doskodott-e olyan helyről, a­honnan egyesek je­get szállíthatnak. Takács József aziránt emel szót, hogy a Bercsényi­ utca kikövezése a terve­zet ellenére miért maradt el az 1912. évben. Vé­gül Antal Antal a vágóhíd építési ügyének álla­potáról tudakozódott. Polgármester válaszolta, hogy jeget a korcsolya pálya kijelölt helyéről lehet alkalmas időben szállítani; a vágóhíd helyének megállapí­tása céljából a IV. hadtestparancsnokság a­­ ve­gyes bizottság összehívása iránt megkerestetett. A harmadik interpellációra a városi elnök azt a fal...' •'&''Wgs **■ * /--• követése 1912. és 1913. évre van kitűzve s igy mulasztás nem terhel senkit. Miután a válaszokat a közgyűlés tudomásul vette, hozzájárult az államsegély felosztására vo­natkozó tanácsi javaslathoz. Majd elhatározta a képviselőtestület, hogy az Országos Gyermek­szanatórium egyesületbe pártoló tagként belép, a Kecskéscsárda haszonbérszerződésének Kernács Lajosról Marton Sándorra való átruházását jó­váhagyta. Marton Gábor Pesti­ uti portájából 31 négy­szögöl terület az utcához csatoltatott s ezért a város 1550 K vételárt ajánlott fel. Az erre vo­natkozó adásvételi szerződést a közgyűlés név­szerinti szavazással egyhangúlag jóváhagyta. A város közdűlő utait a rajtuk levő hidak teherbírása szempontjából a képviselőtestület a 111. osztályba sorozta, mivel ezeken tudomás sze­rint 6 tonnánál súlyosabb járművek sohasem járnak. A városi hirdetmények közzétételére a Czeg­­lédi Újság és Czeglédi Közlöny egyenként évi 120 K-ért vállalkozott, a­mit a közgyűlés tudomásul vett s a szerződés elkészítését elrendelte. Atkári István városi előfogatásnak 1911. nov. 1-től 1912. évi okt. 31-ig havi 100 K drá­gasági pótlékot szavazott meg a közgyűlés, mivel a megejtett versenytá­gyalás szerint a legelőnyö­sebb ajánlattevő is a jelenlegi 6600 K vállalati díjnál 4000 K-val magasabb összegért vállalko­zott volna. A Varga János gyepmesterrel kötött válla­lati szerződést a képviselőtestület egyhangúlag jóváhagyta, az ezredesi lak és gazdasági udvar­ral összefüggő házak kisajátítását azonban, mivel ezeknél ingatlan vagyon vételéről van szó, 30 nap közbejöttével újra tárgysorozatra fogja tűzni. Végül megszavazta a közgyűlés a villany­telep kibővítésére szükséges 1 millió 200 ezer koronás nagy kölcsönt, a­mely azért vált szük­ségessé, mert Monor és Irsa községeknek is vá­rosunk fogja szolgáltatni a szükséges áramot. A közgyűlés ilyképen 11 óra körül ért vé­get. Referens, hisz így nevezte őt Miskolcz városában ifjú és öreg egyaránt, bár koránál fogva nem illette a »bácsi« elnevezés. Az ő eredetét senki sem is­merte. Szürke külsejéről senki sem gyanította, hogy kicsoda. Voltak, a­kik azt állították, hogy ő a Tabajdy-család esze és hogy neki van óriási része a Tabajdy-féle milliók szerzésében. Néme­lyek azt bizonyítgatták, hogy Tabajdy semmiféle üzleti spekulációba nem bocsátkozik addig, míg meg nem vitatja azt sógorával, Papp Miklóssal. A városban csak annyit tudtak általában Miklós bácsiról, hogy Tabajdyné öcscse és mivel nincs foglalkozása, úgy tartja a felesége kedvéért Tabajdy a háznál. Azt azonban mindenki elismerte, és tudta róla a városban, hogy egyike a legesze­sebb embereknek, igen nagy idealista, aki óriási politikai harcoknak volt egykor intézője és min­den nagyszabású nemes mozgalomnak úttörője. Ha a közügyek intézésében a hatóságok hajba kaptak, a kibontakozás útját mindig Miklós bácsi mutatta meg. Róla azt is rebesgették, hogy egy­kor orvosnak készült, majd a jogot végezte és éveket töltött külföldi egyetemeken. A hozzá kö­zelebb állók azt is tudták róla, hogy a legideá­lisabb alapon két ízben nősült, de mindkét élet­párját a házasság első évében elragadta tőle a kérlelhetetlen végzet. Annyi tény, hogy aki Miklós bácsit először látta, benne világgyűlölőt ismert fel, dacára an­nak, hogy éveken keresztül mint újságíró és szí­nész a legbohémebb életet folytatta, mégis első pillanatra kimért, szófukarnak látszott, ki csak olykor ébresztett maga iránt nagy érdeklődést, mikor egy-egy nép- vagy megyegyűlésen hallatta szónoklatát. Megtörtént azonban nem egyszer, hogy, megszokott ,kávéházi asztalánál is beszélgetni kezdett ismerőseivel és életének gazdag tárházá­ból merített ismeretével szórakoztatta a kávéházi publikumot, minden más szórakozást, feszült figyelemmel órák hosszán át elhallgatták Miklós bácsinak eszme gazdag, tiszta bölcseletről tanús­kodó és sok okulást nyújtó nagyon élvezetes előadásait. Mikor a kávéház tulajdonosa észrevette, hogy a legtöbb vendég azért jön a kávéházba, hogy Miklós bácsit hallgassa , tisztelet­díjat ajánlott fel neki. Ez módfelett boszantotta az önérzetes em­­bert és többé soha nem ment a kávéházba. Kime­ríthetetlen élményeit, szenvedéseit, ötletes élet­epizódjait a Tabajdyék asztalánál mondta el a déli, de leginkább az esti étkezések alkalmával és ezek az egyszerű kalmár­lelkű emberek gyak­ran éjfélig is csüggtek ajkán szótlanul. Hallgatták a nagy igazságokat hirdető előadásokat, a meg­győző érvekkel támogatott feltevéseket. Mindenki tudta, hogy Tabajdyék, a dúsgazdag emberek, azért nem keresik fel a különféle szórakozó he­lyeket, mert Papp Miklós pótolja náluk a színhá­zat, kaszinót, kávéházat, bálát, hangversenyt, sőt még a templomot is. És tény, hogy ő volt a Ta­* Az öreg Gedeon gazda számítása jól ütött be. Másnapra megérkezett a várva-várt levél, melyben elmondja Pusztaffy, hogy végtelen bol­dognak érezné magát, ha a leánya olyan házba kerülne, mint a Tabajdyé. Egyben kijelenti azt is, hogy a fiatalembert és a családot szívesen látja és a legközelebb elvárja. A levél vétele után Tabajdy nagy örömmel rohant feleségéhez és a győzelem büszke érzeté­vel mondta : — No, lásd, anyjuk, nekem volt igazam. Megjött a levél a Bácskából. Itt van, olvasd ! Az asszony gyorsan átfutja a levelet. Nem tesz rá más megjegyzést, csak azt: — Nagyon örülök, hogy így állanak a dol­gok, hát majd elutazunk a Bácskába.­­V­ol­ám — volt a válasz — de mielőbb. Egyben arra kérlek, mondd meg Miklós öcsédnek, hogy estére ebben az ügyben értekezni akarok vele, mert Ferenccel már közöltem a dolgot és nagyon örvend, hogy én akarom megnősíteni. Az esti vacsora ideje is elérkezett. Gedeon gazda vacsora után intett fiának, feleségének. Ez annyit jelentett, hogy most ismét családi tanács lesz valami ügyben és a ház fejei visszavonulnak az irodába, hova ilyenkor senki sem léphetett be. (Folytatjuk.) C Z E G L É D Alkohol ellen. Alig pár éve, hogy hazánk fővárosában nemzetközi kongresszust tartottak az alkohol ellen. Pillanatnyi felbuzdulás. "­ egyesületek alakultak az iszákosság ellen, a­melyek a küzdelmet folytatják is, de számbavehető é­lmény nélkül. Az eredménytelen küzdelemnek két fő oka van. Az első és legfőbb oka, hogy az államnak 0.7 * *1 tsr o^ * llVi'TT­SIaZj U jöv­e­delme van s ezért mindent elkövet az alkohol­­ellenes mozgalom hátráltatására. Más országban az állam hathatós közreműködésével az alkohol­­fogyasztás a lehető legkevesebbre szállíttatott le, míg nálunk, mióta a küzdelem megindult, majdnem emelkedett. A másik ok, hogy hazánkban olyan egyesü­letek alapítására, melyek közvetlen haszon remé­nyével nem kecsegtetnek, nincs kedvező talaj. A szomszéd államban, Ausztriában egészen másképen fogják fel e küzdelmet. Ott már annyira haladtak, hogy még törvényjavaslatot is készítet­tek az iszákosság ellen, a­melynek célja az ége­tett szeszes italok árusításának megszorítása. E törvényjavaslat az alkohol­fogyasztás csökkentésénél különösen az­által működik közre, hogy a magánjogi intézkedésében igen szigorú, így pl. a szeszes italok ára per útján nem hajtható be, ha az adós egy korábbi hasonnemű adósságot még nem fizetett ki. Az oly követelé­sek pedig, melyek onnan származtak, hogy a ven­dég részére hosszabb idő alatt szeszes italok hi­telben lettek kiszolgáltatva, egységes követelések­nek nem tekinthetők. A bíróilag üldözött és büntetendő olyan cse­lekmények, melyeket az illető részeg állapotban követett el, kihágásnak minősíttetnek és pedig ha a cselekmény bűntett volt, akkor az három hónap­tól hat hónapig terjedhető szigorú fogsággal, minden egyéb esetben pedig három hónapig ter­jedhető szigorított fogsággal, vagy 10 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel suttatik. Ha a cselekmény magánvádra üldözendő, akkor a büntető eljárás is csak magánvád foly­tán indítható meg. Ha pedig valaki oly kötelesség előtt vagy alatt részegszik le, a­melynél ez az állapot más­nak életét, egészségét vagy testi épségét veszé­lyeztetni alkalmas, avagy aki ily állapotban ha­sonló kötelezettséget szükség esetén kívül teljesít, három naptól három hónapig terjedhető fogság­gal, vagy húsz koronától ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha azonban a cselek­mény a büntető törvénykönyv szigorúbb rendel­kezése alá esik, akkor a fenti büntetés alkalma­zása ki van zárva. Oly egyének, kik féléven belül nyilvános helyen ismételten részeg állapotban találtatnak, kihágás miatt egy naptól négy hétig, vagy tíz ko­ronától ötszáz koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetendők. Hasonló büntetés éri azt is, aki nyilvános helyen részeg állapotban találtatik s ilyen állapot­­ban Yc-n­ cs£l?knTcxyei k­ard.- ,v?A* hősidre s az ítélettől még egy, félesztendő nem múlt el. Az a kimérő, — aki részeg embernek ége­tett szeszes italt kiszolgáltat, vagy ennek kiszol­gáltatását megengedi, a hat hétig terjedhető el­zárással és ötszáz koronáig terjedhető pénzbün­tetéssel sújtható. Már ezen intézkedésekből is látható, hogy más államban az alkohol pusztítását nem nézik tétlenül, hanem üdvös intézkedésekkel, sőt tör­vénnyel is támogatják a társadalmat üdvös mű­ködésében. Vajha eljönne mielőbb az az idő, amikor a Kajdy-ház éltető szelleme. Nála nélkül örök korú­­ lett volna e ház életégén, mely végeredményében a vagyonszerzésben merült volna ki. 1. szám.

Next