Czegléd, 1917 (35. évfolyam, 2-52. szám)

1917-01-14 / 2. szám

2. 1910. évi november hó 20. Egy tartány a „Galíciánál“, azonnal Czeglédre. 1917. évi november hó 27. Egy tartány azon­nal Czeglédre a „Vacuumnál“, (miniszteri eng. 30.648-1916). Tehát a maga idején, előzetes szóbeli alku és megegyezés alapján 45.000, esetleg ha 15 ton­nás tartányok kerülnek sorra, 65.000 klgr. gáz­olaj van megrendelve és engedélyezve a czeglédi üzem számára, azonnali szállításra. Mihelyt a vállalat megtudta, hogy a vasút a tartány­kocsikkal nem rendelkezhet, azonnal kö­zölte ezt a várossal. December hó 18-án a válla­lat és a város meghatalmpazottja kérvényt adtak be a vasúti főmérnökségnél, hogy eszközöljön ki a hadügyminisztériumtól kivételes kedvezménykép egy tartányt üzemünk részére, mely két vasúti pályaudvart is világít, tehát zavartalan működése nemcsak köz , hanem most hadügyi szükséglet is. Polgármesterünk külön felutazott a tartány­­ügyben a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez Budapestre, ott is kérvényt adott be. Ezen lépé­sek eredménye az lett, hogy a hadügyminiszter Füzitőn egy tartányt bocsátott a vállalat rendel­kezésére. Ez a tartány december hó 29-én Füzi­tőn volt. A Vacuum olajcég a tartányt nem töl­tötte meg s nem indította el. Óráról-órára vár­tunk, hisz minden akadály el volt hárítva, a vasút készségesen ígérte, hogy a leggyorsabb szállítást biztosítja. A telefon napról-napra sürgette az ola­jat innen a vállalat budapesti központjánál s on­nan Füzitőn. Mivel ez nem használt, a vállalat január hó 5-én válaszos táviratot küldött Füzi­­tőre. Ott ezt a táviratot levélbe tették és a Va­cuum budapesti központjához küldték intézkedés végett. A Vacuum-központ rendes üzleti levélben elismerte a távirat vételét és sablonos formában kilátásba helyezte, hogy a tartányt legközelebb meg fogja tölteni és útnak fogja indítani. Január hó 9-én a vállalat egy hivatalnoka, Sellő már­ mérnök úr kíséretében elutazott Füzitőre, hogy úgy a cég, mint a vasút nevében sürgessék az érthetetlen módon halogatott szállítást. Füzitőn megtalálták a december hó 29-ike óta ott ácsorgó tartányt, de töltetlenül. A Vacuum ottani emberei arra hivatkoztak, hogy központjuktól még utasítás nem érkezett. Addig ők nem tehetnek semmit. Most következett aztán a Vacuum budapesti köz­pontjának zaklatása minden oldalról a város, a vállalat és a vasút részéről. Ott a kérdezősködőt mindig más ember fogadja a telefonnál, akinek első kérdése az : van-e rendelés ? Így történt az­tán, hogy közfelháborodást keltve az a képtelen hír terjedt el itten, hogy a vállalat nem is ren­delt olajat. Annak a 10 tonna olajnak, melynek megér­keztéről e sorok írása közben értesültem, annyi telefon csengetés, levélváltás, izgatott tanácskozás, kilincselés volt az előzménye, hogy annyival más­kor egy új üzemet lehetne alapítani. A vasút minden fórumánál a helybeli állo­­másfőnökségtől kezdve a vasúti és hajózási fő­felügyelőségig, a kereskedelmi, a hadügyi minisz­tériumnál, ismerősöknél, magán­cégeknél minde­nütt, ahol valamelyes összeköttetést csak sejteni lehetett, történt kérés, rábeszélés, sürgetés. Végre itt van. Hogy honnan, azt e percben még nem tudjuk. Bizonyos azonban, hogy a tett tapasztala­tok után a legnagyobb takarékosság lesz ismét ajánlatos. Már a második és harmadik tartály érde­kében is történt intézkedés, oly formában, hogy megkértünk Füzitőn imerős és befolyásos úri­em­bert a helyszínen való tudakozódásra és közben­járásra. A drobobics­i szállítást sürgetni nem lehet. Onnan semmi értesítés sem az indításról, sem a tartány számáról nem kapható A hadi érdek mindent megelőz, ami természetes is. Különben ott is van emberünk, aki amennyit tenni lehet, megtesz. Magán­céggel is szóba állt a polgármester. Tapasztalatai olyanok, hogy szinte nem tűrik a nyilvánosságot. A város nem teheti ki magát an­nak, hogy valami piszkosságba keveredjék. Csak ami rendes után a kellő gondossággal és után­járással kivihető, arra vállalkozhatik. Ez idő szerint a Siemens vállalatnak a mi­enken kívül négy üzeme áll. Köztük a karcagi és Krisújszállási, sőt áll oly üzem is olajhiány miatt, vagy szállítási késedelem miatt, mely a szóban levőknél sokkal fontosabb. A Vacum részéről el­látott üzemekből 12 nem működik olajhiány miatt stb., ha épen a más baja némi megnyugtatásul szolgál. Az újból megkezdett áramszolgáltatás körüli korlátozások felől plakátokon értesül a közönség. P. K. igazi fényt a királyra, mert fénye múló, halvány fény csupán, mely elsötétül, ha az emberi kegy, ez a méltó fény elfordul tőle. Sőt még az Isten kegyelmének fénysugarai által körül­vett korona is csak akkor áraszt igazi fényt a király fejére, ha a király lelkéből visszasugárzó isteni fény egyesül a korona fényével. Akkor ez a fény nem múlik el soha. Ez ott ragyog a király homlokán mindig mint igazság fénye és boldogság fénye. Amely királynak homlokát ez a fény veszi körül, azaz áldott király, kit az Ur körülvesz az ő javainak áldásaival. A magyar királyi korona ilyen Istentől ál­dott korona, mely fényét nem drága, nemes ér­­czétől kapja, hanem az Isten kegyelmétől. Ez a kegyelem pedig a magyar nemzet alkotmányhoz és királyhoz ragaszkodó, hűséges lelkében dicső­ült meg. Ez nem múló fény. Több mint 900 év óta ragyog immár anélkül, hogy ragyogásából az évszázadok alatt csak egyetlen fénysugár is elve­szett volna. Ennek színaranya a nemzetnek ki­rálya iránt való terhetlen hűsége. Ennek drága köve a nemzetnek királyához ragaszkodó, igaz szeretete. Nemzeti hűség ! Nemzeti szeretet! Ezek ad­ják a korona fényét. Ezt a fényt árasztja a ki­rályra az a magyar szent korona, mely a mai napon fejére tétetett. Ez a fény sok részt és vi­hart ki­állott már. Isteni fény az, melyet vihar ki nem olthat. Szinarany, melyet rozsda meg nem emészt. Ez a fényes korona ott ragyog immár a király fején és vele a magyar nemzet lelkének hódolata jár. Ha a király az Isten kegyelméből uralkodik, — ha lelkében az igazság és szeretet fénye a nemzet szeretetének fényével egyesül, akkor homlokán a koronáról rásugárzó fény soha el nem halványodik, hanem mindig szebb és ragyogóbb lesz az, mert a magyar nemzet lelkéből ezerszeresen tükröződik vissza. Akkor beteljesedik rajta a költő szava, hogy „fény ne­vére, áldás életére“. Akkor örvendhet igazán a király az Urnák erősségében. Akkor adja meg az Ur a királynak és a nemzetnek kívánságát. Akkor veszi körül az Ur a királyt is, a nemzetet is az ő javainak áldásaival. Akkor lesz az a királyi korona igazi színarany korona, drága kincse ki­rálynak és nemzetnek egyaránt. Ma a koronázás napján a király és nemzet szive összedobbant. Hiszem, hogy mind a kettőt ugyanaz az érzés, a kölcsönös szeretet érzése dobogtatta. Óh legyen ez az érzés szent és örök rűint a nemzet élete és a magyar korona fénye, mely­ből dicsőség és boldogság sugározzák m­­ind aket­tőre , a királyra is, a nemzetre is ! (Folyta­ás és vége.) C Z E G L E D Feljegyzések. Magyarországéíj a 3652—1916. M. E. számú rendelet értelmében jan. 7 ike óta tengerit csak csirátlanitással szabad őrölni és darálni. A kivont csirát olaj előállítására használják. E rendeletre a czeglédi malomtulajdonosok együttes kér­vényt adtak be, hogy a csírátlanító gépezet felállítására halasztást nyerjenek s febr. 15-ig az eddigi szokás szerint őrölhessék és darál­hassák a tengerit. A rendelet betartása mindenkire kötelező s­zőreség volna az ellen akár beszélni, akár írni. Hogy azonban eme rendelet életbeléptetése úgy a közönség, mint az állam érdekeit sérti, azt többen állítják. 14. szám: így különösen gazdálkodóink, hogy a ten­gerinek az állatokat hizlaló csirájától meg ne le­gyenek fosztva, tengerit egyáltalában nem őröl­tetnek, hanem azt szemül beáztatva, esetle főzve adják sertéseiknek.Akiknek pedig járgánnyal össze­kötött darálójuk van, a darálást házilag elvégezik, ami által a Haditermény az elvesztett vám révén tekintélyes kukoricamennyiségtől elesik. Amennyiben azonban a rendelet betartása országunknak fontos érdeke, igen helyesen jár­nának el a­­sertéshizlalással foglalkozók, ha a ku­korica csíráját a hadi érdekre való tekintetből fel­ajánlanák az illetékes köröknek , mert amikor az ember élete felett is az állam rendelkezik, nem le­het hazafias gondolkozással és érzéssel eme ren­delet ellen agitálni. * * A sűtő és világító anyaggal való takarékos­ság szempotjából van egy másik rendelet is, mely a vendéglők záróráját esti 11 órában állapítja meg. Mint nálunk a legtöbb rendelet, ez is sok kiryvót enged. Így nincs benne határozottan, hogy az egyleti helyiségekre is kötelező a záróra. Ebből aztán az következik, hogy a legtöbbnyire magas házbért fizető vendéglősök este 11 órakor kény­telenek üzletüket bezárni, amikor aztán azok a vendégek, akik az új rendbe nem akarnak egy­könnyen beletörődni, elmennek abba az egyleti helyiségbe, ahol nincsenek zárórával korlátozva s akár reggelig is áldozhatnak kedvtelésüknek. Mert hogy most is vannak emberek, kiknek kedvtelésre bőven telik pénzül, talán felesleges is mondani. A zárórarendeletnek az volna a célja, hogy a közönség kivétel nélkül nyugovásra térjen este 11 órakor. Ha azonban vannak kivételek alóla, akkor csak fél eredményt érnek el vele. Mivel pedig a vendéglősök és egyesületi ki­szolgálók egyaránt italméréssel foglalkoznak, kí­vánatos, hogy a záróra tekintetében is egyforma elbánás alá essenek. * * * Városunkban a gabonarekvirálás véget ért. A tulajdonképeni készletfelvétel dec. 18-tól 30-ig történt meg házról házra járva olyképen, hogy minden háztartásról egy felvételi lap készült. A feleslegekről kiállított jegyzékek revideá­­lása és összesítése igen nagy dolgot adott s több heti munka után még csak most vagyunk abban a helyzetben, hogy­ a végleges eredményről szól­hassunk. E szerint városunkban mintegy 35 vagyont tesz ki az a búza, rozs, árpa, tengeri, zab és a rekvirálás alá eső egyéb terményeknek az a fö­löslege, melyet a Haditermény részvénytársaság részére a helybeli közraktárba be kell szállítani. Ez az eredmény azonban nem teljesen kie­légítő, mert köztudomású dolog, hogy összesen vá­rosunkra körülbelül 80 vagyon lett kivetve, melyet mint felesleget kellett volna beszállítani. Mivel ennek alig fele lett rekvirálva, kény­telenek vagyunk a várakozás álláspontjára helyez­kedni. Most már a megyei vezetőség fog a továb­biakra nézve intézkedni. Mert ha a megye terüle­tén megközelítőleg sem lett meg az előre kivetett mennyiség, könnyen megtörténhetik, hogy pótló intézkedéseket léptetnek életbe. H­ÍREK. — Halálozás. Szabó Zsigmond helybéli jó­­nevű iparos, hosszú, kínos szenvedés után f. hó 7-én elhunyt. Temetése 10-én délután ment végbe nagy részvét mellett. Özvegyén kívül gyermekei köztük Dr. Szabó Béla helybeli ügyvéd, orosz fogságban, Szabó Lajos és Szabó Gyula ügyvéd­jelöltek, többszörösen kitüntetett f. hadnagyok, gyá­szolják. — Koronázási ünnepély. Az állami főgim­náziumban Ő Felsége, IV. Károly király megko­­ronáztatása alkalmából f. hó 3-án, iskolai ünnepély volt, melyen az ünnepi beszédet Sárkány József tanár tartotta. Sárkány tanár egyébként egyike azon keveseknek, kik városunkból magán a ko­ronázáson jelen lehettek.

Next