Ceglédi Hiradó, 1919 (1. évfolyam, 2-25. szám)
1919-10-09 / 4. szám
2. oldal is titokban és alattomosan áskálódtak a proletár- diktatúra hatalma és egysége ellen, akik itt, Cegléden miként gyáva kuvaszok messziről ugatjátok a városi munkásságot, a föld, a munkaasztal robotosait és szítani akarjátok az elégedetlenséget és egy olyan új forradalmat akartak előkészíteni, amely visszaállítaná a csendőrszurony, korrupció, panama és szolgabirói önkény jó világát, visszaállítaná a nemzeti maszlagoktól illatos elnyomatást, újraélesztené a munkás leigázásának szabad világát, a gazdag és szegény vérlázító társadalmi állapotát, nos, igen tisztelt bagázs, no, meg ti a kétkedők, akik struc módjára homokba fúrjátok a fejeteket és nem akartok látni és hallani, amit szóltok hozzá: terjed a proletárforradalom és feltartózhatatlanul halad a maga utján." Így, ezeket mondta Neményi elvtárs s közben mégis megtörtént, aminek meg kellett törénni: a proletár natarom, — mert lehetetlen teória volt, mert a munkásság maga sem akarta — összeomlott! A „kültelki ellenforradalmárok“ és a „burzsoá csőcselék“ mégis jól számított, amikor szilárdan hitte, hogy hazugság a proletárforradalom, mert hiszen Európa munkássága józan, intelligens tömeg és nem ül föl ilyen teoretikus szédelgőknek! Mátyás elvtárs nagyon szerette ám a színházat is, kabarét s az efféle moafozást. És ezért különös figyelemmel kultiválta a kultúrát. Ő úgy írta : „Kommunista kultúra.“ Azonban, hogy ez milyen, azt maga sem tudta. Az azonbecsülendő benne, hogy a színpadon elhangzott trágárságokat nem szerette. Ugyanis a közoktatásügyi népbiztosság leküldött Ceglédre egy ilyen kommunista színtársulatot és ezek nagyon szemléltetően akarták bemutatni a kommunista kultúrát — azonkívül a hallgatóság kedvét is keresték, — és így nagyon illetlen vicceket mondottak és drasztikus kuplékat énekeltek. Neményi elvtárs azonban ezt nem hagyta szó nélkül, hanem kikelt ellenük a „Népakarat“ hasábjain. Mondván, ez nem a kommunista kultúra. Az nem ilyen! Küldjön, — követelte erélyesen, — a népbiztosság olyan színtársulatot, amely ilyen szellemben játszik. Csakugyan mástársulatok jöttek, de Mátyás elvtárs ezekkel sem volt megelégedve, mert ezek sem tudtak a kommunista kultúra szellemében játszani vagy nem is tudták, hogy egyáltalán milyen is az. (Meg vagyunk győződve, hogy maga Neményi sem tudta.) Jellemző még a kommunista erkölcsre nézve Neményiék fölfogása. Ebben Neményinek meglepetésszerű gyorsaság, rövid ismeretség konveniált különösen. Neményi elvtárs — a kommün szerint — azt tartotta, hogy a férfi és a nő „az összetalálkozásuk pillanatában átérzik már a „Te az enyém, én a Tied“ meleg emberi érzést és ezért teljesen fölösleges, hogy a szerető szívek hosszú keserves tortúrákon keresztül kínos, fájó vágyódások után jussanak el a boldogság kelyhéig.“ Ezt írta a „Népakaratában, amikor a ceglédi kommün egyik főexponense, Reiner Albert elvtárs hirtelen megnősült. Neményiék eme nagyszerű házassági, illetve erkölcsi nézetéhez tartozott az is, hogy a szerelemhez, a szerelmes házassághoz ágy, paplan és több efféle is menten szükséges. És ha ilyen a két szerető szívnek nem lenne, akkor rekvirálni kell! Onnét, ahol ilyen van ! Reiner elvtárs házasságánál is úgy csináltak. A hirtelen megszeretett menyaszonynak ilyen nem volt, — ezt az Isten bocsássa meg neki, — hát Reiner elvtárs egyszerűen elrekviráltatta egy polgári család leánya kelengyéjét... (Nem tudjuk, most a kommün bukása után visszakapta-e az illető család eme holmikat ?) Neményi Mátyás ,az ő kótyagos fejével ezt mind rendben levőnek találta és el merte hinni, sőt mással is el akarta erőnek erejével hitetni, hogy ez az igazi emberi, családi és társadalmi élet! A lelketlensége odáig fajult, hogy a szegény embert még a családi tűzhelyétől, boldogságától, szóval az otthonától is meg akarta fosztani. Nem tudjuk, várjon e pillanatban mit szól az ügyek „rövid és meglepetésszerü gyorsaságához ? ‘ „Pali bácsi“ képe előtt. Rendőrhatóságunk Urbán Pál szovjeturalmi alispán kommunista ereklyéi között két képet fedezett fel s ez a két kép ott lóg most a Sárik-féle üzlet kirakatában. Akik látják körülbelül ilyenformán morfondíroznak: Hm! De nini! E’ meg az Orbán Pali és Az ám csakugyan ! Orbán Pali az alispán. Hejnye, az ebadta ! Úgy ül ott kend a fotelba’ mint a virág a pohárba’! Vagy még tán annál is kényesebben ! De hát azt a fáin cipellőt mért nyújtogatja kend az orrunk elé ? Szépnek szép ! De hát csak nem kérkedik vele? Vagy csak azt akarja mondani, hogy az alispánok ilyet szagának ? ! De hát a kis pipát miért nem füstölted ? Egy alispánnak csak van vágott dohánya?! Hejde passzolna most kendnek, ha a trónusban ülvén kiverné a kis pelpát, ami képen tette azt a híres nevezetes Simonyi óbester aki a magyar huszárok élén Parisba is bekalandozott és a büszke frank királyok trónusába ülvén kiverte a pernyét az aranyos pádimentumra! Mondja csak ke’ Pali bácsi : volt-e ennél a lefényképeztetésnél nevezetesebb alispáni ténykedése? Megjegyzem sokkal jobban nézne ken’ ki olajba’! (Nem afféle „spirituszt“ értek, amely nyakolajnak is mondatik). No meg hát az a fotográfus is csak fél munkát végzett. Mert hát mégis csak úgy volna teljes az a képgyűjtemény, ha a kend kisded játékainak másik fele is lefestődött volna. Az tudniillik, mikor kendet kiebrudalták a megyeházáról és akkor kend direkciót vett és poroszkált hazafelé a ceglédi országúton. A kend álló képét nézve megállapítom, hogy sokkal szebb kendülve.“ Azt hiszem, hogy a köznyugalom felett őrködő rendőrhatóságnak is ez a véleménye. Hogy Pali bácsi nem hiú, annak kézzelfogható bizonyítéka az is, hogy amikor magát az Orbán almanach részére megörökítendő a fotográfus elé szerénykedett, még csak a bajuszát sem struccoltatta meg. Egyet azonban a hiú tetszelgés gondolata nélkül megtehetett volna Pali bátyám. Nevezetesen, kötött volna a nyakára egy olyan izét... olyan úgynevezett nyakravalót. É’ már csak mégis illenék egy alispánnak ! Nincs tán Pali bátyám előitélettel eme könnyed ruhadarab iránt? Vagy talán nem tutja megkötni ? Akadt volna tán elvtárs aki ezen ságít. Elvárjuk Pali bácsitól, hogy a toilettjét legközelebb igy kiegészíti és ismét lefényképezteti magát. A költséggel ne törődjék. Közköltségen megy az efféle. Aztán majd kivetjük adóba. Hiszen tudja ezt már egy alispán! H I RE K. — Oktonor (J. A 13 aradi vértanú halálának 70. évfordulója alkalmából kegyeletes, megható szép gyászünnepélyt rendezett városunk elöljárósága. Reggel a templomokban alkalmi imádság volt s azután 10 órakor ünnepély a városháza közgyűlési termében. Itt dr. Dobos Sándor polgármester mondott igen hatásos, szép megnyitóbeszédet, rámutatva a lepergett 70 esztendő küzdelmeire, a nemzeti nekibuzdulásra és a szomorú visszaesésre, ama hitének adva kifejezést, hogy a magyar faj életképessége még nem veszett el, most is újra kivirágzik a sírok virágaiból a magyar kultúra, a magyar nemzeti élet. Ezután Takács József ref. lelkész mondott fájdalmas reflexiókban gazdag beszédet, megemlékezvén históriánk két nagy momentumáról, 1526-ról, a nagy temetésről és 1848-ról, a magyar szabadság vérbefojtott hzttiaihasadásáról. Az ünnepély alatt a zeneiskola vegyes- és férfikara énekelt igen mélyérzésű két éneket, majd az ünnepély a Szózat éneklésével végetért. — A városi alkalmazottak segély iránti kérelmét, — melyről ehelyütt már megemlékeztünk — az állandó bizottság tegnap tárgyalta és pártolólag terjeszti a holnapi közgyűlés elé. — A főgimnázium új tanárai. Tanári testületünkben az idén rendkívül nagy változások vannak. A múlt tanévben itt működött tanároknak nagyobbik fele, tizenhatan, jelenleg különböző okokból nem tanítanak. Az így beállott hiány némi pótlására eddig a következő tanárok érkeztek Ceglédre: dr Paulovics István Selmecbányáról, Cserghő Mihály Beregszászról, Tittel Lajos Lőcséről, Miklósy Ferenc Nyitráról és Ambrózy Pál Fogarasról. Mindannyian menekült tanárok. Sajnos, az uj tanároknak elhelyezkedése itt Cegléden oly sok nehézségbe ütközik, hogy közülök Miklósy Ferenc és Paulovits István már itt is hagyták a várost. Kívánatos volna, hogy a város hatósága és közönsége is különös figyelemmel támogassa az elhelyezkedés nehézségeinek leküzdésében azokat a tanárokat, kik csak azért vannak városunkban, mert rájuk itt szükség van. Ellenkező esetben itt megtörténhetik, hogy az iskola, még ha elegendő helyiség lesz is, mégsem tudja munkáját egész terjedelmében újra megkezdeni, mert nem lesz elég tanár. — A Pestvármegyei Gazdasági Egyesület ismét megkezdette önzetlen és buzgó tevékenységét a vármegye gazdatársadalmának érdekében. Az egyesület célja és feladata, hogy a gazdaközönség minden osztályának érdekeit képviselje. A közelmúlt sötét korszak világosan, kétségkívül bebizonyította azt, hogy a nemzet gerincét alkotó gazdatársadalom tömörülésére mily nagy szükség van. Láttuk azt, hogy különösen a kisgazdaosztály volt az a társadalmi csoport, amely nem nem bírta bevenni a kommun- maszlagot, amelynek ellenálló ereje nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kommunizmus átkos rendszere meg ne szilárduljon. Azonban — sajnos, — de le kell szögeznünk azt a tényt is, hogy ha a gazdaosztály, különösen a kisgazdaosztály talpra áll annak idején, mint egy ember, akkor nem kellett volna szegény hazánknak oly sok kínos megpróbáltatáson keresztülmenni. Itt az idő, hogy a keserves tapasztalatokat felhasználjuk és levonjuk belőle a tanulságot. — Hazaérkeznek az olasz hadifoglyaink. Az ötesztendős véres háború fájdalmas végvonaglásaként érkeznek haza az Olaszországban sínylődött testvéreink. Körülbelül 100.000 magyar katona volt mint hadifogoly Olaszországba eddig internálva. Ezek most végre hazakerülnek. Az első szállítmány már Grácon át meg is érkezett és egyelőre a csóti volt fogolytáborba lettek elhelyezve és innét azután családjukhoz haza irányítva. Ceglédre a következők érkeztek haza : Szalonnás János, Szekér István, Lestánszki Mihály, Teleki István, Kapu Ferenc, Tóth Sámuel (Szőlő utca), Tóth Sámuel (Lövölde-szél), Tóth András, Jelinek Ferenc, Pálinkás Károly és Emődi József. Akinek hozzátartozója még nem érkezett volna meg, érdeklődjék ezen hazatértektől. A szervezési szabályzat módosítását az állandó bizottsága tegnap tárgyalta, amelyen a tanács felfogásával szemben az a nézet alakult ki, hogy a polgármester tehermentesítésére nem az a körülmény szolgál, hogy a hatásköréből vesznek el, hanem inkább a munkakörét kisebbítsék meg és ebből adjanak a helyettes polgármesternek. A jegyzőkre vonatkozólag pedig azt a módosítást tartja a bizottság kívánatosabbnak, hogy két 1. oszt aljegyző legyen, mert nem volna igazságos, hogy az a jegyző — ki volt közig, gyakornok is és I. o. fogalmazó is, — csak olyan fizetést kapjon, mint az utóbbi, viszont kevesebbet, mint az I. o. jegyző, holott a II. o. jegyző is épen olyan munkát végez, mint az I. o. jegyzők. Azután a városgazdai állás szervezése ellen is hallatszottak ellenvélemények, miszerint miért menjen a város visszafelé a közigazgatásban ? Ugyanis a gazdasági ügyek nagy fontossága szükségessé teszi, hogy megfelelő elméleti és gyakorlati tudással bíró ember intézze azokat, márpedig ilyen nem igen akad a városgazdai állásra. Jó, ha a gazdatanácsnoki állásra találnak ilyet. CZEGLÉDI HÍRADÓ 4-ik szám