Czeglédi Hiradó, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-01-01 / 1. szám

Panaszom van! — Az Ébredő Magyarokhoz. — Forr bennem a tehetetlen düh! Hogyne, mikor a lenyelt rettenetes keserűségek után már körülbelül 3—4 hónap óta egyre tömö­rülünk, egyre szervezkedünk, egyre gyűlése­zünk, alakulunk, belépünk ide, belépünk oda és mégse látunk sehol semmi eredményt!­ Semmit, semmit! Csak úgy vagyunk, ahogy­ voltunk! Nem vagyunk szervezve, nem vagyunk egy táborban, csak nem szereti a keresztény a keresztényt, a magyar a ma­gyart! Csak széthúzunk, csak irigyek, csak önzők vagyunk. A magánérdek hajhászata vakká és butává tett már ebben az ország­ban minden embert! Társadalmi és gazdasági bajunkat akarjuk orvosolni. Oh de ezekre a bajokra nincs patika, nincs orvosság, nincs doktor ! Hogy volna, mikor minden bank, minden gazda­sági szerv, t. i. az erő és anyag, ami patika és orvosság lehet, az mind, mind zsidó kéz­ben van! S ez ellen csak beszélünk és beszélünk és tenni semmit sem teszünk!! Itt van Cegléd ! Vérbeli magyar város volna! És mit látunk ? Zsidó nélkül enni nem tudnánk. Kezükben vannak a malmok, a só, a cukor, a dohány, a petróleum, a benzin, a ruha, a bőr és minden, minden, ami csak számottevő és nélkülözhetetlen feltétele az emberi életnek. Hát mi ily rettenetes pápák, élhetetlen nép vagyunk? Ők bizonyára semmiben sem szű­kölködnek! A zsidók sehol sort nem állnak! Ha nincs valamijük, a magyar paraszt, a jó buta magyar paraszt éjjel, szinte lopva viszi, szállítja a zsidó házához ringy­ rongyért, cér­náért a maga termékeit. Ennek a városnak minden pénzintézeté­ben zsidó a bank­direktor. És ezt még ma, a keresztény magyar nemzeti kurzus alatt is tűrik és állják azok a jómódú, vérbeli magyar parasztok, azok a mindenkitől függetlenül élő gazdák, akikről az ember azt hinné, hogy minden erejükkel támogatói, elősegítői a keresztény magyar nemzeti állam felépítésé­nek és az ugyanilyen szellemű gazdasági élet berendezkedésének. De nem, ők a leg­önzőbbek, a legtehetetlenebbek, a legszűk­­keblűbbek és a legszűkmarkúbbak! Persze, mert intelligencia és szív és lélek kell ám oda, még­pedig erős, hogy tekintet nélkül az üzleti konjunktúrákra, az osztalék remél­hető emelkedésére, a napidíjaira, azokat a részvényeket egyszerűen rongyoknak nézzük akkor, amikor magasabbrendű nemzeti érdekek­ről van szó ! Amiképen ez a banki élet nem büszke­sége ennek a városnak, úgy az se lehet büszkesége, hogy a bíróság vezetője, csekély kivétellel az egész kereskedelme, a dohánynak és a sónak egyedárusítója és közjegyzője is zsidó. Ezt az utóbbi meg nem érdemelt szerencsét ugyan néhai Kossuth Ferenc jó szívének köszönhetjük, de azért, ha a ceg­lédi polgárság talpra áll, tán inkább Paksot vagy Munkácsot szerencsélteti az öreg ,Jancsi Zsidó fia. De nem állt talpra. Pedig a tehet­séges magyar jogászoknak aligha adnának Palesztinában közjegyzőséget. Azt is panaszként említem fel, hogy a leg­szegényebb emberek által gyakran igénybe vett zálogház is zsidó kézben van, nem pedig a város kezében. És most hol a Hangya? Ez a valamennyi kereskedelmi szervezet között legönzetleneb­­bül dolgozó zsidó­mentes intézmény? Ez is tehetetlen, erőtlen, vagy gyenge, nem eléggé rátermett emberek kezében van ? Az igaz­gatósághoz szólunk és kérdezzük, mikor kez­dik már kiépíteni ezt a szövetkezetet oly nagygyá, hogy valamennyi áruosztálya mű­ködésbe hozassék annyira, hogy a város­házának és minden egyes középületnek a helyiségeit — amit ma zsidók bérelnek — a ,Hangya* bérelje? Ez lesz majd az eredmény! Ez lesz a szép munka! De ha ez sikerül, akkor nem harag­szom, t­­anas zkodom!­­ ~ *" ‘ ~ Szabó Imre ébredő magyar. / CZEGLÉDI HÍRADÓ 1-fő szám 2. oldal **­— Előfizetési felhívás. A ,Czeglédi Híradó*-t a mai naptól fogva nem a Sárik, hamm a Simon és Qarab-féle új „keresztény nemzeti” nyomda adja ki. A lapot is a kiadók fogják pontosan — nem úgy mint ed­dig ! — az előfizetők házaihoz kihor­­datni A „Czeglédi Híradó"-ra előfizetni lehet vagy az előfizetés-gyűjtéssel meg­bízott lapkihordóknál, vagy pedig a régi járásbírósági épületben elhelyezett nyomdában, ahol a szerkesztőség és kiadóhivatal együtt van. Itt adandók le a lapban közlendő hirdetések is. A lap előfizetési ára negyedévre 20 korona. H­I RE­K — Boldog újévet kívánunk lapunk előfizetőinek, olvasóinak! S e gyá­szos emlékű 1919. esztendő elhajlása­kor boldogabb újévet kívánunk azoknak a szerencsétlen testvéreinknek is, akiket idegen nációk űztek ki a hajlékaikból, fosztottak meg vagyonkájuktól s hazá­­juktól. De az újév küszöbén állva, bízunk, hogy a magyar nép ősi ereje, az élethez való ragaszkodása lesz olyan erős, hogy egyszer csak megindul a rend­csinálás s ránk virrad egy boldogabb új esztendő! Dr. Nagy Lajos, lapunk főszerkesz­­­tője a­­Nemzeti hadsereg “-be történt bevo­nulása következtében lapunktól megvált Eddig tollal, ezután karddal szolgálja hazánk szent érdekeit. S ha a nemzeti hadsereg minden katonáját olyan hamisítatlan hon­szeretet lelkesíti mint Őt, úgy hisszük, hogy letepert hazánkban s az ő szülőföldjén, bér­ces Erdélyországban ismét a magyar faj lesz az úr. Adja Isten, hogy úgy legyen! — Haller István kultuszminiszter Csilléry András volt miniszter társaságában a helybeli „Keresztény Nemzeti Egyesülés“ pártja meghívása alapján vasárnap d. u. egy népgyűlés keretében kifejtette a párt prog­ramját. Elragadó szónoki hévvel magyarázta a kormánynak a kereszténység és a nemzeti politika érvényesülése érdekében véghez vi­endő teendőit, a különböző felekezeteknek nemzeti célok érdekében egy táborban le­endő egyesítését, a nemzeti szellemű köz­oktatásügy nagy­feladatait, valamint azt, hogy a közgazdasági élet újjá­szervezése érde­kében mik a teendői a kormányoknak, a pártoknak s mik a magyar népnek. A mi­niszter egész beszédét, noha az körülbelül ötnegyedóráig tartott érdeklődéssel hallgatta s helyesléssel kisérte a közönség. Csilléry volt miniszter hasonló szellemben szólott s felhívta a n­épgyűlést, hogy eme nagy célok megvalósítása érdekében feltétlenül keresz­tény nemzeti szellemtől áthatott politikussal képviseltesse magát e város a nemzetgyű­lésen. — Ecseri Ferenc ajánlotta azután a népgyűlésnek, hogy Haller István minisztert képviselőjelöltül kiáltsa ki. Ez­ zajos éljen­zés közben megtörtént, ami után Haller mi­niszter megköszönte a bizalmat, a jelölést elfogadta. — A városi közgyűlésen történt dol­gokról — lapzárta miatt — csak a jövő számunkban szólhatunk. — Az Egyesült Földműves és Kis­gazdapárt gyűlést tartott vasárnap délelőtt, melyen megjelent a Kér. Nemz. Egyesült­ pártjának két kiküldöttje is. Kardos Mihály Mihály elnök a közelmúlt eseményeire való tekintettel az elnökségről lemondott s ugyan­csak dr. Antal István titkár is. Dr Dobos Sándor a napirend előtti felszólalásában a legmélyebb megdöbbenését fejezi ki affelett, hogy Horthy fővezérünk ellen merénylet készült, de szerencsére a pucs kudarcot val­lott. javasolja, hogy a tervezett gaztett fölött érzett fölháborodását s a sikertelenségen ér­zett örömét a párt föliratban juttassa a fő­­vezérségnek és a kormánynak tudomására. A javaslatot elfogadta a gyűlés. Majd Haer­­ter Ádám a Kér. Egyes kiküldöttje jelen­tette ki, hogy e rettenetes időkben keressük a megértést, de csak akkor lehetünk együtt, ha az egyesülés odafönt a kormányban nyíltan is megtörténik. Magó Mihály a zsidó­kérdésre tért ki. Dr. Dobos reflektálva az elhangzottakra kijelenti, hogy a kisgazda­­párt benne van a kér­ blokkban és kér­ politikát fog folytatni s nem osztály­politi­kát. A párt programmjának gerince a föld­birtok reform és a többtermelés megvalósí­tása, mely mindenkinek az érdeke. Keresz­tény politikáját már is dokumentálja egy, a városi közgyűléshez intézendő fölirattal, me­lyet helyszűke miatt jövő számunkban köz­lünk. Ezután a párt vezetősége ilyképen alakíttatott meg. Elnök:­i: Füle János, társ­elnükök: Alexy Lajos, Bimbó Pál, Kardos Mihály, Józsa Imre, titkár : Szalisznyó János, jegyzők : Füle György, Váróczi Pál és dr Hitter Miklós s a pártügyek intézésére 40 tagú választmány választatott. — Boldog város ez a Czegléd! Két képviselőjelöltje is van már most Mind a kettő derék, becsületes keresztény-nemzeti elvű férfiú. S a város közönsége most a vá­lasztások küszöbén az előtt a kérdés előtt áll: „Melyiket szeressem, melyiket szeres­sem ?‘‘ De semmiesetre sincs az jól, hogy odafönn nem tudják azt elintézni, hogy egy cél érdekében ne több hanem csupán csak egyetlenegy párt legyen s igy az ország népe se szakadjon pártokra s holmi szenvedélyes korteskedések ne idézzenek elő még na­gyobb izgalmakat, ne veszítsék össze a ma­gyart jó magyarral, s ne kezdődjék el újra az ,,Ereszd el a hajam!"­ cimü ezer esztendős szomorú játék. — Az összvasutasság dec. 29-én tar­tott gyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy politikailag nem a „ Kisgazdapárt"-hoz, hanem a „Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjá“-hoz csatlakozik s a keresztény nemzeti eszmék megvalósítása céljából kizárólag ezen párt törekvéseit támogatja. — Az „Ébredő Magyarok Egyesü­lete“ 1920. január hó 5-én d. u. 4 órakor a városháza közgyűlési termében választmá­nyi gyűlést tart. A választmányi gyűlések nyilvánosak és az érdeklődőket szivesen látja az egyesület. — Kizárás a Kaszinóból. A Kaszinó választmánya a kommunizmusssal kapcsola­tosan tanúsított magatartásuk miatt Deck Dezsőt, dr. Braun Somát, Fenyves Imrét, Fodor Antalt, Heim Ádámot, Király Rezsőt, Pásztor Mihályt és Szilágyi Adolfot a tagok sorából kizárta.­­ A nemzeti hadsereg céljaira Várad Sándor helybeli kisgazda 200 K-t adományo­zott, mely összeget illetékes helyre juttattuk. Aki lapunkat pontosan meg nem kapja, szíveskedjék azt nekünk jelen­­teni, s mi azonnal intézkedünk. KIADÓHIVATAL. Régi járásbírósági épület.

Next