Czeglédi Hirlap, 1905. május-július (1. évfolyam, 1-6. szám)
1905-05-28 / 1. szám
Czegléd, 1005. I. évfolyamr.*— 1-fő szám. M in n inm mii 11— ■íiiiiiiii vn—i~ iJTiiifcrB8ii5iifiiffh TÁRSADAMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 5 k., félévre 2 k. 50 fii. negyedévre 1 k. 25 fii. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Sárik Gyula könyvnyomdájában Kiék Írattokat nem adunk viasza. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: Kolofont József, Dobos János. Kiadótulajdonos: SÁRIK GYULA. Vasárnap, május 28. Előfizetési és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, Sárik Gyula könyvnyomdája veszi fel. Múllttér soronként 20 fillér. Beköszöntő. A mai napon, íme, egy új helyi lapot adunk a nagyközönség kezébe. Úgy véljük, hogy ezzel olyan munkát kezdtünk meg, amely már kimondott elveink következetes megtartása és az alakulandó viszonyokhoz mért öntudatos fejlesztése mellett közéletünkre hasznos lesz. Nem álltatjuk magunkat avval, hogy a Czeglédi Hírlap megindítása forradalmat jelent a közérdek szolgálatának történetében, hogy megjelenése egyszerre segít a társadalmi bajokon, hogy minden fájó sebre azonnal megtalálja s alkalmazza is a gyógyító írt. De erős meggyőződésünk, hogy azzal a törekvéssel, lelkiismeretességgel s egy hírlap hivatásának avval a tiszta felfogásával, amelylyel munkánkat megkezdtük, a közügynek csak jó és hasznos szolgálatot tehetünk. Célunk nemes volta, alkalmazandó eszközeink tisztasága adja meg az erőt, acélozza meg izmainkat, erősíti kitartásunkat, hogy munkánkban félúton meg ne álljunk, félre ne lépjünk, hanem az egyenesen előre vezető irányt mindvégig megtartva, folyton az első csatasorban álljunk, ha a közjónak nyílt férfias szóra, bátor védelmezőre, a titkos, vagy ismert célú ellenséget erélyesen visszaverő kézre van szüksége. A közjó minden igaz barátjával vállvetve fogunk működni egymást segítve, támogatva,— de az ellen ,bárhonnan jövő támadás elé odatartjuk mellünket s hiszszük, hogy nem fogunk halálos sebeket kapni, mert az igaz ügy védelme és a jól teljesített munka tudata lesz oltalmazó pajzsunk mindenkoron. Abban a hitben bocsátjuk e lapot útjára, hogy az olvasó és érdeklődő közönség benne a közérdekkomoly szószólóját fogja megtalálni és méltányolni. Mert a Czeglédi Hírlap minden sorával, minden betűjével a közérdeket akarja szolgálni. Óvakodni fog,hogy abba a hibába essék, amely igen sok lapban — különösen megindulásakor — fellelhető, hogy magát nagyhatalomnak tekinti azon ismeretes ötletszerű mondás alapján, hogy „a sajtó a hetedik nagyhatalom.“ — Fűnek a mondásnak helytelen értelmezéséből származik sok lapnak nagy betegsége, félszegsége, bénasága, a mi azt eredményezi, hogy a közönség csak tűri, de nem kedveli s jobbnak hiányában elfogadja, de más után vágyakozik. — Mert nem a sajtó és a lap, hanem egyedül a közérdek az egyetlen nagyhatalom s a lap e hatalomnak csak úgy és annyiban lesz részesévé, ha a közérdeket híven szolgálja, de sajtó ereje a közérdekben rejlik s abból csak annyi erőt nyerhet, a mennyire hasznos szolgálataival érdemessé tette magát. A közérdeknek — többé-kevésbbé helyes-kifejezője a közvélemény, amelynek letéteményese a sajtó. Amely lap minden magán-, személyi-, pártvagy osztályérdek mellőzésével csak a helyes közvéleményt fejezi ki, csak a közérdek szükségleteit segíti kielégülésre, — az felemelkedett hivatása magaslatára, annak lesz ereje, hatalma, amely a közönségre gyakorlott vezető, irányító hatásában nyilvánul. Ez azonban oly szoros összefüggésben van a közérdekkel, hogy e kettő egymás nélkül el sem képzelhető, ám ha mégis valami okból szakadás áll be a sajtó szolgálata és a közélet követelményei között, — az okvetlenül a sajtó rovására történhetik csupán; s igy az egyes lapok is adélig szamithatnak a közérdek adta erőre és hatalomra, a mig azt hiven szolgálják, a mig követelményeinek megfelelnek. A Czeglédi Hírlap munkásai ezzel a — bizton hiszik — helyes felfogással írták az első betűt a lap homlokára s ez a tudat fogja tollakat vezetni, a mikor e lapban az utolsó pontot leteszik. Most, a midőn városi közéletünkben TÁRCZA. jiwuwmimummiumwiiiHmimiiiai) «ininniiiiiiiiinitiiiuiiütmiiinMimuHimiwHtKiniHiHmiHmiHtnuiiiiiinutiimi Az én osztálysorsjegyem. — A „Czeglédi Hírlap“ eredeti tárczája. — A teles gém kicsit babonás. E miatt hosszú udvarlásom alatt szerzett biztos kilátásom dacára is három ízben kellett megkérnem a kezét. Mikor harmadszor töröltem le a port a jobb térdemről, a közismert boldogító igent ebben a formában kaptam meg: — Na, lássa milyen meggondolatlan maga! Először idejön pénteken, áprilisban, azután május 13-án, csak belátja, hogy nem tehettem másként! Úgy féltem már, hogy harmadszor is valami bakot lő. Na, de most már jól van, a mama az ebédlőben törülget. Illedelmes csók után rohantam a mamához, aki az arcomról meglátta, hogy ide már csak az ő áldása hiányzik s 2 perc múlva megelégedett mosolylyal csukta be utánam az ajtót. Négy hónap múlva már a mézes heteken is túl voltunk s akkor igen sokszor és komolyan számoltunk. Pénzzel számoltunk — olyannal, ami nincs. Ekkor tudtam meg, amit addig száz mathematikus sem lett volna képes velem elhitetni, hogy nekem nagyon csekély a fizetésem. A feleségem minden számadási diskurzust azzal rekesztett be: — Hiszen magának alig van fizetése ! Nagyon bántott, hogy az én tisztes állásom s addig bőséges jövedelmem neki csak „alig van“. — De hiába, egy forintból csak két koronát tudtam csinálni én is. Hasztalan álmodoztunk aztán ■rendkívüli előléptetésről, — amiben ő nem látott volna semmi rendkívülit — fizetésjavításról, drágasági pótlékról s más, a hivatalnok ember előtt oly kívánatos dologról, — fizetésem maradt „alig valami“. Hanem egyszer mégis történt valami! Mikor Laczi fiam, aki a születési egymásutánban a harmadik sorszámot kapta, — az első önálló lépést tette, — a feleségem róla és egy torontálmegyei nagynénjéről olyan dolgot álmodott, aminek különböző számítások alapján az lett a következménye, hogy egy osztálysorsjegyet kellett vásárolnom. De nem ám akármilyent, hanem csakis az 52312. számút. Nagy nehezen az első húzás előtt három nappal a hetedik főelárusítónál szerencsésen megkaptam ezt a számot. A feleségem roppant megörült, hogy éppen a hetediknél volt meg, különösen amikor megtudta, hogy ez a hetedik ráadásul még rendezetlen vallási viszonyok között él. Mely utóbbi körülményben én nem láttam semmi különöset. Izgatottan vártuk a húzás napján a 60.000 koronát. A feleségem minden ajtó nyikorgásból egy-egy sürgönyhordót remélt, de bizoy nem jött se távirat, se expresse levél, ellenben jött a viceházmesterné jajveszékelve, hogy a 2-dik sorszámú Naczuka a lépcsőn legurult s most a földszinti fűszeres felesége mossa a kútnál a fejét. Erre persze ott hagytuk a 60.000 koronás ábrándokat s rohantunk mi is le, a feleségem halványan és ijedten, én dühösen és vörösen. Szerencsére a kislánynak nem történt semmi komolyabb baja, az orra ugyan alaposan betört és duzzadt volt s karcolások és zúzódások látszottak az arcán és fején, hanem azoknak a második osztály húzásakor már nyoma sem maradt. — Az első részletnek oda se néztünk, a másodiknál már szívtam a fogam. Mennyivel jobb lenne, ha az a 20 korona nálunk maradna biztos helyen, — de a feleségem álmára és tapasztalt érvelő képességére való tekintetből nem szóltam. — Megint nem nyertünk, de az asszony a nyeremények emelkedésére való hivatkozással újból kivasalta belőlem a részletet. — Eredmény semmi! A negyedik osztály előtt kijelentettem, hogy TT • ¡• 11 Megnyílt RÉVÉSZ MANÓ készruha Naji raktár M-SZÖtettM U 1 117161. üs.lele. tel ip jutányosan lehet kapi mintanetó i öltönyök megrendelésre 2 napo i készörtöntőket, valamint kalapot, cipőt, j alatt mérték után készülnek.