Czeglédi Hirlap, 1910. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
Cegléd, 1910 tfl-ik évfolyam — 27-ik szám, vasárnap, julius 3. GAZDASÁGI, IPARI, KERESKEDELMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP Előfizetési érák : Egész évre — — 8— korona. Félévre — — 41— korona. Negyedévre — — 20— korona. Egyes szám ára — 10 fillér. Nyilttér sora 1 korona. Főszerkesztő: Dr. PIROS GYULA. Főmunkatárs: FA R K A S IST V Á N. Szerkesztőség: dr. Piros Gyula ügyvédi Irodája. Kiadóhivatal: Sárik Gyula könyvnyomdája ahova mindenféle előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Laptulajdonos: Sárik Gyula Aratás után. Még peng a kasza az első vágás zajától, még látni a rejtelmes kalásztengert s mégis azt kell mondanunk, hogy ime, aratás után vagyunk. Mielőtt a kasza belevágott volna az első rendbe, már learatott a víz, a penész, a rozsda, a vihar. Hazánkhoz hasonló földmivelő államokban sokat — mindent jelent az, amikor az aratást az ideihez hasonló tatárjárás előzi meg. Ilyenkor érezzük legjobban elmaradottságunkat, ilyenkor tudjuk meg legbizonyosabban, hogy a természet az úr felettünk Pedig emberileg is megszüntethető a természet kiszámíthatlan hatása, korlátozható szeszélyességének káros befolyása. Nem ugyan a természeti erők megzabolázásával, hanem a természeti erőktől és hatásoktól független gazdasági tényező harcvonalba állításával. A belterjesebb gazdálkodásra gondolunk itt legelsősorban, amely nálunk még ma is fehér holló számba megy. Mert itt a föld művelése még majdnem őseredeti állapotában van. Szántják a régi módon s bevetik az ősi magvakkal — a többi a természet dolga. Fejlettebb államok agrikulturája ránk hatást nem gyakorolt s általánosságban megmaradtunk az őseredeti kezdetlegesség mellett. Kivételt képez az a jelenség, hogy a földet már nem tekintjük csupán fű-, búza- és krumplitermelésre valónak, hanem a szőlőművelésre is alkalmasnak tartjuk és e célra fel is használjuk. Ámde ez is csak akkor válik be, csak akkor hozza meg a magasabb jövedelmet, amikor a természeti körülmények kedvezőek, más szóval a természettől, az időjárástól ez a művelési ág se független. Ezzel is ott vagyunk, ahol a magtermeléssel s legfeljebb nagyobb szakismeretet és szorgalmat tételez fel, de az aratást (a szüretet) nem függetleníti a természettől. A mindenkori gazdasági kormányok még eddig mindenkor elhanyagolták a belterjes gazdálkodás meghonosítására vonatkozó előzetes intézkedéseket, csak szomszédasszony férje. Derék, szálas ember, fekete, tömött bajusszal. Kis rövidszárú pipáját a kezében tartva, siet végig a keskeny, de hosszan elnyúló udvaron s köszöntget jobbra-balra az ajtóban várakozó asszonyoknak. Asztalosné oda is szól hozzá, amikor elmegy mellette: — Nem látta valahol a férjemet, Vancsik úr? — De láttam, jönnek már utánam. Asztalosné fogja magát s kiszalad a kapu elé, de már akkor egymásután sietnek befelé az éhes férjek. Néhány másodperc múlva déli csend van az udvarban s csak néha hallani egy-egy porcellántányér vagy kanál csörömpölését. A szegény ember igen hamar végez az ebédjével, sem ideje, sem ennivalója nincs hozzá, hogy sokáig elhúzódjék az ebéd nála. Az egyórás ebédidőt úgy osztja meg, hogy abból még egy félóra pihenésre is jut s a mikor a kanalat leteszi, előveszi a pipáját s kiül a küszöbre vagy ha nagyon alacsony a föld szintjétől, kihozza a „sámlit“, ráül egy jelszavakkal dolgoztak, emlegették a nép javát a haza üdvét, de eredményes működést ily irányban még eddig sohasem produkáltak. Nemrégiben az az irányzat tört utat, hogy a nemzetet új erő-, új jövedelmi forrásokhoz kell juttatni s függetleníteni a természettől s a nemzeti jövedelmet a biztos számítástól tenni függővé, ami az ingadozást csaknem kizárja. Ez az irányzat volt: a gazdasági élet önállósítása s az ipar és kereskedelem megerősítése s mindháromnak függetlenítése az osztrák versenytárstól. Rövid ideig tartott ez az irányzat, nem is volt nagy hatása. De annyi mindenesetre még ma is van, hogy belátjuk, hogy erős ipar és erős kereskedelem nélkül még a mienkhez hasonló földmivelő állam sem élhet meg, mert a gazdálkodás eredménye mindig bizonytalan s a legszebb reményeket néhány hét szomorúan lehűti, mig ellenben az ipari és kereskedelmi eredmények emberileg beláthatók s igy biztosabbak. Ha ezek erősek volnának, akkor nem lennénk ma már aratás után. TÁRCA. llllll)llllll«ll|IIIIIIIIIIIIIHIHIHIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIllllHIIII[»lllllllUlilllllllllllllllllllllllllll|l[|IIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIII|i A verkli. Irta: PETERDI ANDOR. A külvárosi kis földszintes ház udvarán az asszonyok már nagyon türelmetlenül várták férjüket. Dél volt. Az egyik asszony pedig, aki rendesen utoljára szokott a főzéssel végezni, és most szűrte le a levest. Ez egyszer ő sem késett s igy van rá kilátás, hogy az udvar csendjét semmiféle lárma, veszekedés nem zavarja meg. Az asszonyok egynémelyike az konyhaajtóban áll s türelmetlenül tekintget a kapu felé. Asztalos István felesége pedig dühében tépegeti már a köténye sarkát s mikor már sehogy sem tudja magát türtőztetni, odaszó a szomszédságba. — Aztán siessen az ember a főzéssel, de hol a fészkes fenében vannak, mert hiszen egy segyan ? Abban a pillanatban fordult be a kapun a kéjes sóhajtással s élvezi az arany szabadságot egy félóráig. Az ebéd csakhamar véget ért s a férfiak, követve a régi szokást, egyenként lassan-lassan elfoglalták helyüket a küszöbön. Az apró gyerekek is összeverődtek az udvar közepén s várták a verklit, melynek ütemes dallamát már át lehetett hallani a szomszédból. Az asszonyok meg benn elmosogattak. Néhány perc múlva recsegve nyílik a kapu s dübörögve dűlik be a verkli; az apró gyereksereg körülfogja és felhangzik az isteni muzsika, a kicsinyek egynémelyike táncra is kerekedik, ott tippeg egy két esztendős kis lányka és a muzsika az ő vérét is nyugtalanságra ingerli, egyhelyben emelgeti olyan szent bárgyúsággal apró kis lábacskáit, mintha kitanították volna rá, pedig senki sem tanította, ő maga kitalálta. Az asszonyok is félreteszik a mosogató rongyot és odaállnak az ajtófélfának nekitámaszkodva, ha nem szégyenlenék, úgy felgyúrt kézzel még táncra kerekednének. De hétköznap a férjek is lomhák és unalmasak, még vasárnap inkább rá lehet őket szedni