Ceglédi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 1-55. szám)
1939-01-01 / 1. szám
Cegléd, 1939. január 1. Ára 12 fillér VII. évfolyam, 1. szám. CEGLÉDI HÍRLAPI POLITIKAI LAP : MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN ( 1^! Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1 kerület Árpád-tér 5. szám, ev. bazárépület. Szerkesztésért felelős: GARAB JÓZSEF Előfizetési dij: negyedévre 1 , 40 fillér, jogi személyeknek 3 pengő. Mull és jövő határán : Szilveszter napja a számvetések és számonkérések napja. Egy aláhulló és egy elj jövendő esztendő találkozásán, a multnak és a jövendőnek a határán könyörtelen ön-vizsgálatot kell tartanunk. Ez az önvizsgálat, ha őszinték és kemények akarunk lenni önmagunkhoz, bizony nem a legfényesebb bizonyítvány számunkra. Elmulasztott alkal- mak, eltékozolt napok és lehetőségek, örökre eltűnt és immár újra nem csinálható szándékok kísértenek a múltból. A jövendőnk tele van reménységgel. A vigasztaló tudat az, amit Széchenyi így fogalmazott meg: a múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai vagyunk. Az eljövendő esztendő a ceglédi jobboldali lélekért vívott harc esztendeje kell, hogy legyen. Új világ új eszméinek hőseivé és héroszaivá kell válni ebben az álmos és tunya városban mindenkinek. Régi múltúnk emléke feldereng ezen a napon lelkünkben, amikor ennek a városnak a népe a legelsők között kockáztatott az új idők eszméiért vért és vagyont. Egy nagy lelki hadjárat indul meg a ránk következő esztendőben a mi városunkban. ’ •,Tresztény és nemzeti jelszavak életté, ha... „ és vérré, fanatizáló erővé tevése a legnagyobb feladat. Tisztába kell jönnie végre ennek a városnak azzal, hogy mit jelent a magyarságnak a zsidósággal vívott nagy pőre, fel kell készülnie a helyi viszonyoknak, adottságoknak és parancsoló tényeknek figyelembevételével arra, hogy a megvalósuló törvények adta új helyzetnek ura és győzelmes munkája tudjon maradni. Tisztáznia kell végre ennek a városnak azt, hogy a saját agrárproletárjai számára mit jelent egy elkövetkezendő »szent forradalom« útján megvalósított igazságos és gyors földreform. Tudnia kell ennek a városnak, hogy kitől várja a szőlőskezű kapitalista Mammonok halálát, hogy kitől várja a magyar munkaerők felkarolását és jövendő országépítésbe való állítását, hogy ki ad a betegségek, nyomorúságok, éhségek és húszfilléres átlagjövedelemből tengődő magyar koldus sorban élő társadalmi rétegnek szociális életlehetőségeket. Honnan és kitől várjunk szebb magyar jövendőt, ha nem tudjuk azt, hogy mik az új élet feltételei, első és alapvetően fontos programpontjai. Annyi nyilatkozatot, annyi ígéretet, szónoklatot, handabandázást és szóhalandzsát hallott már ez a város, hogy végre jogosan és ellenállhatatlan sóvárgással várja a cselekedeteket. Letagadhatatlan jelek mutatnak arra, hogy az utolsó esztendők és különösen az utolsó hónapok alatt elérkeztünk a cselekvések idejéhez. Máskor évtizedekig nem tettek ennyit a magyar népért, mint most egyetlen esztendő során. A régi redszer immár halott. Uj idők új dalai harsognak a magyar tájakon. Tíz millió magyar lelkében ég az Uj Magyarország utáni vágy. Talán még csak ösztönszerűen, tudatalatti mélységekben, homályosan és sejtelemszerűen, zavarosan és formátlanul. Sokan még csak hitetlenül és tamáskodóan rázzák a fejüket és nem akarnak látni. A tények, a tettek, a cselekedetek beszélnek már. A kormányzat az új magyar élet megalapozásához fogott. Mi ennek a városnak a feladata a jövendőben. Röviden összefoglalva ez: Kialakítani az egységes, megingathatatlan jobboldali lelki frontot. Segíteni az élharcosokat a lélek forró lelkesedésével, egységes és lobogó fanatizmussal hirdetett magyar érzelemmel. A ránk következő esztendő tehát önmagunk revíziójának az esztendeje lesz. Az új ceglédi lelkiség megteremtése és kivirágzása. Ha ezt a revíziót elmulasztjuk és ha ezt a lelki frontot nem teremtjük meg — ez a város kiesik a magyar életből. Színtelenné, értéktelenné, lejárt dicsőségű és nullával egyenlő várossá válik. Múlt és jövő határán, a szilveszteri számvetés könyörtelen órájában tegyük mérlegre önmagunkat, a régi énünket és hogyha híjjával találttattunk, az apostol tanácsát megfogva vetkezzük le az ó-embert és változzunk újjá. Az új esztendőt tekintsük úgy, mint kegyelmi ajándékot, áldott lehetőségek idejét, mint szent készülődések napjait, mint a reménység és beteljesülés időszakát. Senki ne mondja azt, hogy szép volt a múlt, hogy kívánatos a jelen, hanem készülődjön mindenki a jövendőt, az elkövetkezendő napokat szebbé, boldogabbá, magyarabbá, keresztényebbé, lelkibbé tenni. Az új esztendő programja, feladata, egyetlen missziója ennek a nagy harcnak a megharcolása az egyének, a város és az ország egyetmének az életében. Ha ezt megcselekedjük, mienk a jövendő. Magyar függetlenség Irta: Dr. Halász János. A magyarlakta Felvidék visszakerülésével a politika serpenyőjébe ismét belekerült Magyarország függetlensége Uj kísérletezések, uj találgatások hívei cikáznak keresztül a légürben s az emberek találgatásai ismét rémhírterjesztésekkel, koholmányokkal telitődőlt meg. A magyar faj Európában egyedülálló tulajdonságokkal létező nemzet, ezt ezer év óta a történelem tanúsága szerint beigazoltuk és most is érezzük. A zsidó faj különleges tulajdonságai épp igy az egész világon feltűnik s ennek érzik a hatását elsősorban a zsidók, de mert ők országnélküliek, igy természetes következménye, hogy ahol jól érzik magukat, ott van hazájuk, vagyis az egész földön. De nem így áll a helyzet a magyar fajjal. Mi elszigetelten élünk e véráztatta szép országban, ahol minden megterem, ami az emberi élethez szükséges. Talán ez is hozzájárul a magyar faj büszkeségéhez, mert nem szorul a szomszédra, a maga erejéből is megél. A magyar faj természetében benne él az önállóság, a függetlenség vágya, nem akar magánál nagyobb utat ismerni s igy igen meggondolja, hogy a felkínált ígéretekért, egy tál lencséért eldobja-e magától önállóságát s szolgájává szegődjék másnak csak azért, hogy uszályát hordozhassa. A kecsegtetések némi csiklandozást idéznek elő a jó magyar ember markában, szinte érzi a sült galamb illatát az orrcimpái alatt s jó magyar szokással vakaródzik is egyet a fején, de mivel tisztának érzi fejét, nem dől be a csalogató pecsenye illatának. Annyi azonban világos és minden jó magyar honfi előtt felismertté kell válnia, hogy mint ezer évvel ezelőtt be kellett látnunk, hogy ha itt meg akarjuk helyünket állni, fel kellett hagynunk a kalandozásokkal és keresztényekké kellett válnunk és igazodnunk kellett a nyugati műveltebb nemzetek világfelfogásához, úgy most sokkal döntőbb pillanatokat kell átélnünk és nagyon is meg kell értenünk és át kell éreznünk, hogy az új második ezer évre is csak úgy biztosíthatjuk önállóságunkat, függetlenségünket s úgy remélhetjük az ezeréves határainknak visszaszerzését, ha könyörtelenül, elodázhatatlanul, szíves akarattal kikényszerítjük azt, amit régóta érzünk mindannyian, hogy a túlságos nagybirtokokat —, amelyek végső elemzésben a magyar faj összeségének kizárólagos közös birtoka, közös vérrel öntözött tulajdona, — nem csak kis haszonbérletekké, hanem valóságos kisbirtokokká alakítsuk át, ugyanolyan törvényes adományozási rendszerrel juttassuk a sokgyermekes magyar fajhoz tartozó családoknak, mint amilyen adományozási rendszerre annak idején királyaink ingyen adományozták el egyes uraknak A kisbirtokosok majd szintén a közért teljesítendő kötelezettségeiknek eleget fognak tenni. Ez a legégetőbb probléma, ne fázzanak ettől törvényhozóink, mert a nép hátuk mögött áll. A nép pedig a legfőbb hatalom, ez tartja az országot, ez képezi az erősséget és nem a néhány ezer kiváltságok falán nem is magyarul. Európa, sőt az egész művelt világ, a nagy népek kacérkodásnak tekintik, hogy mi még most is dacolunk a kor és az igazság szellemével A nagy földbirtokok mostani élvezői megtalálhatják a kereskedelem és ipar terén bőségesen az ellenértéket. Hönpeket küldtek a ref. elemi iskolás növendékek a felvidékre Hírt adtunk olvasóinknak arról, hogy a felszabadult magyar Felvidék iskolásgyermekei nem tanulhattak magyar történelmet, magyar irodalmat, magyar földrajzot. Magyar könyvet is csak ritkán olvashattak. Épen azért országos gyűjtés indult, hogy a felvidékieket magyar könyvekkel lássuk el. A ceglédi ref. elemi iskola növendékei hetek óta gyűjtött filléreikből karácsonyi ajándékos könyveket vásároltak. A könyveket a pozsonymegyei Réthe községbe küldik el az ottani ref. elemi iskolába járó gyerekeknek. Réthe az új csehszlovák—magyar határ mentén fekszik. A falu a húszéves cseh megszállás alatt is hősiesen küzdött magyar lelkiségéért. A községben mindössze 360 református él s ez a kis sereg példát adó áldozatkészséggel tartotta fenn iskoláját a megszállás alatt is. A csehek emeletes, modern állami iskolát építettek, hogy elvegyék a ref. iskola növendékeit. Ez nem sikerült. A magyar gyerekek nem mentek a cseh iskolába. Ekkor arra kötelezték az ottani gyülekezetet, hogy iskoláját alakítsa át két tanerőssé, vagyis legyen két tanterme, két tanítói lakása és két tanítója A gyülekezet ekkor sem mon Boldog újévet kívánt.Szabó József fűszer- és csemegekereskedő. Rákóczi-út