Ceglédi Hirlap, 1940 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-07 / 1. szám
Cegléd, 1940. január 7. Ára 10 billér*. Vill. évfolyam, 1. szám. POLITIKAI LAP : MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület Árpád-tér 5. szám, ev. bazárépület. Szerkesztésért felelős: GARAB JÓZSEF Előfizetési díj: negyedévre 1 , 20 fillér jogi személyeknek 3 pengő, i ami Húsz egymásután következő, nagyon szomorú magyar esztendő után az 1938. és 39. évek örömnapokat is hoztak számunkra. A felvidéki rész és Kárpátalja felszabadulásának ujjongó, lélekemelő történelmi jelenetei még élénken gyúlnak ki emlékezetünkben. Hogyan is lehetne elfelejteni a parányi magyar boldogságát, aki átjött a felszabadult Duna-hídon Esztergom városába, leborult és megcsókolta a sokat szenvedett édesanyát , a magyarföldet. Hogyan is lehetne elfelejteni a Kormányzó Úr öfőméltóságát fogadó Komárom örömmámorát, a könnyes Tedeumot a kassai dómban, a honvédeket elárasztó virágesőt, a rádión keresztül hallott elcsukló és zokogó éneket: „Isten áldd meg a magyart. . Örömkönnyekben úszott akkor Magyarország, húsz év keserű könnyei után először. Bizakodva vártuk a következő évet, 19,9-et, várjon mit hoz számunkra? Alig tavaszodon még az idő, a honvédek már kitűzték a magyar zászlót a Kárpátok csúcsára. Kárpátalja történelmi földje, Rákóczi hűséges népe visszatért oda, ahonnan az erőszak elrabolta, a Magyar Szent Koronához. Az ünnepi zászlókat kitűztük a házak ormára , ismét boldogok voltunk. Most új év következik. A trianoni sebek még nagyon sajognak. A magyarság fájdalmát még a felvidéki részek és Kárpátalja felszabadulásának öröme sem tudta elfelejtetni vagy elhomályosítani. Vannak még szabadulásra váró rab magyar milliók ! Vannak még magyar életet váró bércek és rónák ! Vannak még Hungáriának hosszú, húsz év után is vérző, nem gyógyuló sebei! Vannak még a magyar szívnek nagyon keserű, sajgó fájdalmai! Új év, 1940, mit hozol te számunkra? Hozol-e újabb boldogságot ? Hozod-e a rabságban szenvedők felszabadulását? Hozod-e az anyaországtól elszakított terület újraegyesülését ? Most Kelet felé nézünk, bschieu Curoi, Dotálii István, Fráter György és Mikes Kelemen hazája felé. Erdély vár minket, már húsz év óta nagyon vár ! Arad, Kolozsvár, Várad, Szathmár, Brassó és Erdély minden városa, falva, a Székelyföld minden hajléka egy szent vággyal teljes. A húszéves erdélyi Advent kell hogy már Karácsonyra virradjon! Kell, hogy amire olyan imádságos hittel, olyan buzgó reménnyel, olyan erős kitartással várnak, a magyar szabadság elérkezzen hozzájuk is ! 1940, mit hozol számunkra? Mit hozol nekünk a Csonka-ország lakóinak és mit hozol nekik, a rabságban szenvedőknek ? Mi egyet akarunk, ugyanazt akarjuk, amit ők is! Egyesülni akarunk ! Felénk száll a hivó szózat Erdély bérceiből, a vadvirágos mezőkről, a székely faluk kis harangjának csengéséből, az elnyomottak ajkairól. Nem hallgathatjuk már tovább tétlenül a hivó szózatot, mert megszakad a mi Szívünk is ! Megyünk testvérek ! Megyünk nemsokára !Visszük a magyar lobogót, visszük a magyar nótát,visszük a magyar szabadságot! / 1940, mit hozol számunkra? Szilveszter éjszakáján, midőn a Himnuszt énekeltük, ezek a gondolatok jártak az eszemben, egy pillanatra sem lankadva adta, ajándékozta azt, amit gazdag élete során tanult, tapasztalt, könyvekből, tudósoktól összegyűjtött. Évek során két kedves szaktárgyán kívül tanított rajzot, fizikát, egészségtant, mennyiségtant, de mindig ugyanazzal a lelkiismeretességgel és azzal a felelősségérzettel áthatott nemes buzgalommal. A Surényi Hadiárva Otthonban árvák és félárvák gondját vette kezébe és vállára. Diákjait az iskola padjain túl is segítette atyai tanáccsal, szívós jóakarattal, meszire elérő tekintéllyel. Nehéz években hallatlan erőfeszítésekkel próbálta egyengetni az életbe kikerült hadiárvák sorsát , s szívós munkájának minden egyes esetben volt eredménye is és haszna is. Ideális, eszmékért lelkesülő tanár volt, a tanári kar egyik magános óriása. Külsőleg talán hűvös és klasszikus nyugalmú, de belül a szeretet lángjai bevitették, három és fél évtizeden keresztül, s magvetése nem volt hiábavaló. Most, amikor elbúcsúzik az iskolától, ahol annyit dolgozott, tanított, munkálkodott, ahol olyan nagyon szerették, bizonyára érzi azt, hogy pályája nem volt hiábavaló. A rábízott feladatot betöltötte, eljutott mint tanár úgyszólván a legfelsőbb kitüntetésig, mint ember, mint férfi a szeretet és közbecsülés melegségét érezheti az egész városban. Tanítványai — ha fáj a távozása, az iskola kapuján eltávozó alakja után nézve emlegessétek fel az együtt töltött órák emlékeit s tudjátok meg, hogy egy nagy tanár, egy lelkes magyar nevelő távozik közületek, akinek helyét nehezen lehet majd pótolni. Nyugalomba vonult Haerter Ádám gimn. c. igazgató Harmincöt esztendő óta tanított s ebből a nagy időből huszonnyolc esztendőt a ceglédi gimnázium tantermeinek katedráin töltött. A gyermekek százai ültek előtte az évek elillanó sorozatában, s mindegyik tanítvány úgy emlékszik vissza erre a komoly, világító homlokú, bársonyosan mély hangú tanárra, mint nagyon kiváló pedagógusra, meleg szivü férfire, csendes tudósra. . . A földrajz és ■^'természetrajz volt a kedves tantárgya Tuitvnjs beszólni mind a két tantárgy köréből l&g&tólUtó-varázzsal izgalmas dolgokat A térkép ill 'z • . t valóságos ertelmet egy eletre lehet, igaz J . magyarázni a másodikos diáknak szólóan meg ^“utóffltemény, nem nevek, széls. Nala nem tömkere jelentette a földrajzot, mok, fogalma j- ■ . amnaziumunkban az első bátran mondhatjuk, hogy( Hoefler Ádám ,az. S moodern szempont nemcsak országhatárokat Trta. Az ő óraján a "*TM0ló, kultúrák, fajok, jelentett, hanem egy J10^ • myok, kincsek, földgazdasági tájak, eghaj a v ^összefüggéséről. alatti és földfeletti értékek szervesmben külön_ A természetrajzot hasonlóképpen, 8^ ? mónk az, leges és egyéni módszer szer ,etőtől-tapi&sokkal hogy játszva tanította. Tanár v OSZtályiB^ Ivíinnagyobb tanító, mint számon sesen.j^edvvel. dig csak adott, tékozolta önmaga . Gondjaink és feladataink Nemzeti és nemzetközi problémákat félretéve az uj esztendő első vasárnapján fordítsuk tekintetünket önmagunkra, szűkebb pátriánkra s néhány sorban foglaltAs pirok kikel Az uj esztendő sem különbözik helyi viszonylatban a régiektől — ezt már lapunk uj évfolyamának első számában leszögezhetjük. A csendes és lassú járású városok közé tartozunk. Alapgondolatunk az, hogy mindenre van elég időnk, valósággal időmilliomosok vagyunk. A kor szele, a nagy idő viharának villamos légköre megérint, megborzongat néha bennünket, de mi nem zavartatjuk magunkat. Tudomásul vesszük a kívülről jövő tényeket, de nem izgulunk miattuk. Ha hazánk Európa békesség-szigete, akkor Cegléd ennek a békesség-szigetnek a kellős közepe. Az új esztendő e város egyes polgárai és összessége számára egyaránt nagy lehetőségeket, adottságokat jelent. Problémáink, függőben, bizonytalanságban levő ügyeinket rendeznünk kell és el kell juttatnunk a realizálás állapotába. A közös célok megvalósításának nagy ügyéért kell dolgoznunk és áldozatokat hoznunk. Klikkekre, érdekközösségekre széttöredezett , közös szellemi és lelki jegyeket nem viselő társadalmunk értse meg végre, hogy ma minden energiát építő tervek megvalósításának szolgálatába kell állítani és nem szabad apró harcokban, jelentéktelen vitákban, torzsalkodásokban, személyi huzavonákban elprédálni. E városban vezetőnek és vezetetteknek, magisztrátusbelieknek és képviseleteknek egyaránt a közös gondolatok nagyszerűségétől áthevülve kell együtt dolgozniok. Városunk minden fiának gondolatában szíve rezdülésében ott vannak az életbevágóan fontos megvalósításra váró feladatok, amelyeket tovább most már nem lehet sem elhalogatni, sem elodázni. Itt van mindjárt elsőnek a gyümölcspiac rendezésének égetően fontos ügye. A gyümölcsszezon óta hogy alszik ez a kérdés, mennyire nincs napirenden. Mennyire nem fontos most. Milyen megelégedetten megfeledkeztünk róla, pedig ennek az ügynek az érdekében minden tartalék erőnket mozgósítani kellene. A földet, a házakat kellene helyükből kimozdítani, mert a piactérre szükség van. S a szükség a földön a legnagyobb dolog. A város csatornázásának ügye is ólomlábakon jár. Mikor megerednek az ég csatornái, mikor házak és házsorok düledeznek össze, sírunk, lótunk-futunk, diszputálunk, interpellálunk és mikor a közvetlen veszély hosszabb-rövidebb időre elmúlik, csendben vagyunk, hagyjuk pihenni a dolgokat. Tervezgetünk arról, hogy jó volna ez is, az is. De várjon, ha a szigorú számonkérés óráján megkérdeznénk önmagunkat, amit felelnénk arra, hogy megtettünk-e minden emberileg megtehetőt a MABI bérház fölépítése érdekében, jártunk-e, tárgyaltunk-e eleget a városunkban könnyen berendezhető tésztagyár létesítése ügyében, a gyümölcsaszaló kérdése okoz-e néha elöljáróságunknak álmatlan éjszakát. A hűtőház bővítése, fejlesztése, berendezésének gyarapítása elsőrendű feladatunk-e. A városfejlesztési programmunk főbb irányvonalait kidolgoztuk-e már, s ha igen, mit csinálunk rengeteg zsúptetős, szalmafedeles házunkkal. A légoltalmi berendezésekkel hogyan állunk. A legszükségesebb dolgokat beszereztük-e és leltárba vettük-e ? Az etkövezések, járdázások, fásítás, városcsinosítási feladatok hogyan állnak, haladunk-e az idén előbbre ? Jelent-e majd ez az év növekedést, erősödést, fejlődést ? Szociális kérdéseink, egészségügyi dolgaink, népjóléti feladataink elé milyen gondolatokkal indulunk? Teszünk-e valamit ebben az évben gazdasági kapcsolataink kiépítése érdekében ? Valami tervszerűséget, egyöntetűséget, irányítást látunk-e majd gazdasági téren ? Mi lesz a hegyközséggel ? Mi lesz azokkal, akik elmennek ebből a városból száz és száz kilométerekre birtokot vásárolni. Mi lesz azokkal a földekkel, amelyeket idegen községek hódítói szereznek meg. Gondoltunk-e ki valami hathatós gyógyszert egyre jobban pusztuló egykéző népünk megmentésére. A ceglédi szellem konzerválására és egyben modernné tételére, a politikai nevelésre, múltúnk feltárására, hagyományaink, nemes és tiszta tradícióink, kultuszaink felfrissítésére és ápolására, jövőnk mesgyekaróinak kitűzésére ? Iskoláinkban megfogyatkoznak a tanulók, kevesebb lesz az utcákban a gyermek, a nevelés és a fiatal élet. Polgári iskolánk, ez a nagyon fontos népnevelő, kultúraterjesztő intézményünk meddig lesz meg a jelenlegi kultúrbotrány számba menő épületben elhelyezve? Hatalmas környéknek vagyunk központja. Falvak és óriási tanyavilág centrumában különleges feladatok hárulnak ránk. Gazdasági, kulturális, közigazgatási, egészségügyi középpontja vagyunk Pest vármegyének Tudjuk-e ezt, eszerint halad-e városunk ? Szem előtt tartjuk-e állandóan ezt a roppant feladatot? Új esztendő virradt ránk, komoly elszánással, lelki magasabbrendűséggel, becsületesen erőnkhöz és tehetségünkhöz mérten a legnagyobb fokú munkakészséggel kell dolgoznunk az eljövendő esztendőben. Dolgozzunk, fáradozzunk, verejtékezzünk, harcoljunk szűkebb hazánk, dajkáló anyánk, kedves, százszor szidalmazott és ezerszer könnyel öntözött városunk érdekében. Úgy hanloljuk, hogy a Mansz üzlethelyiségében még kaphatók az Uzsok testvérközségből származó ízléses kézimunkák. A kirakatban elhelyezett darabok is meleg érdeklődést keltettek a közönség körében, ahogy Szilveszter éjszakáján, az új esztendő első órájában a Kossuth téren botrányos pofozkodás zajlott le. Az egyik újdonsült férj osztogatta felesége orcájára az erkölcsi oktatás hathatós adagjait, mert állítólag a fiatal asszony az egyik bálozó társaságban a könnyűvérű fiatalsággal feltűnő módon kacérkodott, hogy a bálozó ifjúság számítása szerint az idei farsang 43 napos lesz, s mint külön érdekességet jegyezzük meg azt, hogy az új naptár szerint szeptemberben és decemberben a 13-ik a pénteki napra esik, — hogy a hazai vendéglőiparosok körében mindig erőteljesebb kezd lenni az a kívánság, amelyet most memorandumba foglalva az illetékes fórumok elé is fölterjesztettek, hogy t. i. a kocsmáros ipart is kössék a lehető legsürgősebben képesítéshez, hogy az egyik nagyotmondásairól híres Nimródunk az ünnepek előtt alaposan beszeszelve járta a határt. A csemei nedűvel a sázását akarta csillapítani. Hiába járt azonban barátunk a nyulak utján, puskavégre egyetlen nyulat sem tudott kapni. Barátai most azzal húzzák, hogy a nyulaknak nagyon jó szimatuk van és észrevették messziről borgőzös leheletéről, ahogy a körösi férfiak körében mozgalom indult, mégpedig azzal a szent elhatározással, hogy a kalaplengetés és emelgetés nélküli köszönést hozzák divatba. Rovatvezetőnk értesülése szerint a téli időben a ceglédi férfiak is szívesen csatlakoznának ehhez a mozgalomhoz, mert úgy gondolják, ezáltal kevesbedne a hüléses megbetegedések száma. — hogy szilveszterkor a Vasutas Otthonban általános közkedveltségnek örvendett a ceglédi pezsgőgyár teakészitménye, — hogy az egyik boldog vőlegényt megkérdezte a menyasszonya : Nagyon szeretsz ? — Borzasztóan — felelte. — És ha nem kapod meg a hozományt, akkor is annyira szeretsz? — Annyira már nem, drágám — volt a felelet, — hogy az egyik autójavító üzemben, így holtszezonban, üstfoltozást is vállalnak. — Szirusz mester rossz időt jósol. Sziriusz mester, a közismert időjós, az idei télre ugyancsak zord időt jósol. Nyolc napon keresztül 30 fokos hideg várható. Januárban, de különösen februárban nagy hóviharok lesznek. Egyáltalán nem vagyunk rosszakarói, de mégis kívánjuk, hogy most az időre való jóslásai ne teljesedjenek be. Száraz tűzifa és szén kaptató: Peszeki Ferenc kereskedés, SZGC alfifift ICF 4