Ceglédi Hirlap, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-04 / 1. szám

Cegléd, 1941. január 4. IX. évfolyam, 1. szám. POLITIKAI LAP — MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: L. ÁRPÁD-TÉR 5., EV. BAZÁRÉPÜLET. — TELEFON: 83. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: GARAB JÓZSEF Előfizetési díj egy évre 4.80 P, jogi személyeknek 12.— P. Hirdetések díja: Apróhirdetés 10 szóig 80 f, minden további szó 4 f. Egyéb hirdetések díja hasábszélességben 6 f. mm-ként Az ipartestület gyásza A múlt év utolsó napján, 86 éves korában, jobblétre szenderült Rónay János, a ceglédi ipartestület örökös díszelnöke, a kormányzói Signum Laudis tulajdonosa, Pest vármegye törvényhatósági bizottságának, Cegléd város képviselőtestületének érdemes tagja, a Ceglédi Hitelbank egyik alapítója, annyi szép és nagy gondolat útnak indítója. Egy hosszú munkában és eredményekben gazdag élet után távozott el az élők sorából. Magával vitte polgártársainak tiszteletét és nagyrabecsülését, mert évtizedekre terjedő hasznos tevékenységével maga állított maradandó emléket nevének. 1913—33-ig állott az ipartestület élén, hol a magyarság életerejébe vetett hitében sokaséra ingadozva, csüggedetlen kitartással ápolta a jövendő reményét. János fiának hősi halála az ő atyai szívén is vérző sebet ejtett, de ő annál fokozottabban fáradozott az ipartestület élén, s a köznek szentelt munkában kereste fia emlékének megdicsőítését. Kultúrelőadások bevezetésével feljebb emelte a ceglédi iparosok életének színvonalát. A legnehezebb időben, a háború dúlásai után az első volt ebben a városban, aki éleslátásával megmutatta, hogy ismét a béke építő korszakába kell visszavezetni a magyar társadalmat. Hatalmas elgondolással megépítette a Kultúrházat, mely az ő hervadhatatlan érdemeit Cegléd városában mindig élővé teszi. Ebben az építkezésben egybeforrt a város egész iparossága, mert egymásra talált ott minden jószándék, így ez az erős tilp.Tírusra c. példát mutatott. Rónay János nemcsak az önkéntes áldozatkészség felébresztésével vett részt az építkezésben, hanem a maga anyagi erőforrásainak felhasználásával is támogatta ezt a páratlan vállalkozást. Mindig szívén viselte az iparos ifjúság önképzését, s a testületi dalárda jó hírnevének gyarapítását. Külső országokban szerzett tapasztalatai alapján hirdette, hogy csakis az öntevékenység, a haladás, s a közös testületi szellem kiépítése által juthat előbbre az iparosság. Ő maga szakmájában mindig az élen haladt, s a kor vívmányait műhelyében elsőnek vezette be. Sok középület hirdeti Cegléden és az ország különböző városaiban szakmájábanvaló kiválóságát. Az ipartestület jegyzőkönyvében örökíttette meg Rónay János érdemeit, székháza részére pedig Szász István festőművész álltal megfestette arcképét is. Külön gyászjelentést adott ki, ravatalára koszorút nelye■ tett, temetésén, amely január 3-án folyt le, testületileg vett részt. A ceglédi iparosság és Cegléd városa is mindig kegyelettel fogja őrizni az ő emlékét, mert érzi, hogy Rónay János Cegléden úttörő munkát végzett, a haladás érdekében fáradozott és eredményes munkásságával soha el nem múló emléket hagyott hátra, mely nemzedékről nemzedékre száll. Legyen áldott emléke és csendes pihenése! Kovács Lajos az ipartestület elnöke. Helyszíni tudósítás a kultúrházi szilveszter-estről Szilveszter est van, ma búcsúzik az ó-év. Szerkesztőnk közölte velünk óhaját: — Ezen az estén eddig nem feküsztök le" Az ipartestület báljáról közöltek tudósítást. Ha kevesen lesznek megkérdeztek mindenkit, ha sokan, minden századik hölgyet s minden százegyedik férfit! Félóráig várakozunk a ruhatárnál. Az est jól kezdődik. Mindenki nagyon szerethet bennünket, jobbról, balról gyengéd oldalbanyomásokat kapunk, s néha a cipőnkre is lépnek. Nem baj, fontos, hogy a kabátunkat elvegyék s bejussunk a bálterembe. Cigányzene szól benn, táncolnak a párok. Azaz hogy táncolnának, mert olyan számban gyűltek össze, hogy nem kell csak minden kétszázadik hölgyet s kétszázegyedik férfit megkérdeznünk. Úgy látszik szerencsénk lesz, hogy nem kell táncolni, mert itt mindent lehet, csak azt nem. Az első sétánk alkalmával kétezerre becsüljük a megjelentek számát. A páholysorokból nézve, mint Strausz előtt a kék Duna, úgy hullámzanak itt most a párok a Kék Duna keringőre. A báliruhák a szivárvány színeiből válogatva, virágbaborult tavaszon mosolygó rózsák, ibolyák benne a leányok. Kezdjük meg sétánkat. Kérdezük meg, aki az utunkba kerül. Egy csinos hölgy jön felénk, egy férfi tarján. Tartóztassuk fel őket. — Bizonyára sok rajongója van, — jól mulat? Az új esztendő is jól kezdődött. Már az első nap éjszakáján a langyos, hóolvasztóan tavaszias idő óta kemény szél kezdett fújni s ugyanakkor megeredt az eső. Csütörtökön reggelre a világ sötét színű, tükörnél simább és márványnál jobban csillogó korcsolyapályává változott. A mindent beborító jégpáncél ellen még pernyével, homokkal se igen lehetett védekezni. Az eső úgyszólván egész nap szitált. A hőmérséklet fagypont fölé nem emelkedett, így a leesett vízmennyiség azonnal jéggé fagyott. Óh, hogy micsoda csúszkálás volt a városban. És micsoda esések, micsoda zuhanások, micsoda puffanások. A személyforgalom, ami az esztendő első napjaiban elég élénknek ígérkezett, úgyszólván teljesen megszűnt. Az üzletek újévi forgalma közönséges hétköznapi forgalommá zsugorodott. A kocsiközlekedés megállt. A távolsági viszonylatban fuvarozók csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtak eleget tenni k.Kifejezettségük esik. „A lovak, különösen a betonon annyira csúsztak, hogy valósággal a testi épségük forgott veszélyben és oly félénken mentek, hogy óránként 2—3 kilométer utat is alig tettek meg. Az autógumik még megláncolva is annyira csúsztak, hogy életveszélyes volt az autóközlekedés. Itt hívjuk fel a lakosság figyelmét arra, különösen azokét, akik mellékutcákban laknak, hogy ilyen esetben, mint amilyen ez a csütörtöki volt, naponta többször, legalább 2-3 óránként szórják fel az utcafrontjukat a közlekedés megkönnyítése végett és az esetleges komoly szerencsétlenség megelőzendő. Említésre — Igen ... Őszintén bevallva, nem szeretek táncolni! A férfiak többet engednek meg maguknak, mint egyébként. Egy-egy bókcsokrot kapok mindegyiktől. Most mosolyogva néz a felkarolt férfi szemébe. Megkockáztatunk egy kérdést: — Szeretik egymást? Meglepetésünkre — meg sem lepődnek. — A múlt évi Szilveszter óta. Csak akkor vagyunk boldogok, ha együtt lehetünk! S az ideális hölgy, — aki olyan sok férfinak hiányzik — lovagja karján máris tovasuhan. Szmokingos fiatalember, nézi a táncolókat, úgy áll, mint a pizai ferdetorony. Megkérdezzük tőle: — Mi az est érdekessége? —Az est érdekessége? — néz ránk egy ideig. Egy kislány becsapott. Azt mondta: én csíptem be, pedig ő! Elhisszük, csupán annyi különbséggel, hogy a kislány nem csapta be, de ő bennünket igen. Hosszú fehér ruhában áll egy lány a bálterem oszlopánál. Mosolyogni kezd. — Bocsásson meg, nem táncolni kérjük! Arra vagyunk kíváncsiak, mi oka van, hogy nem kérik fel? Gondolkozás nélkül válaszol: — Táncoltam már, de azt kívánták táncosaim, hogy üljünk be a büffébe, ma be kell csípni! Lánynak ez nem illik, még akkor sem, ha Szilveszter van. Inkább nem táncolom. — Látja — mondjuk kis „férfisértődést" érezve — ilyenek a férfiak. Az írói képzeletet dúsan foglalkoztató bajadértól megkérdezzük: — Hogy érzi magát? — A ceglédi Katolikus Kör folyó évi január hó 12-én, vasárnap este egyesületi székházában tagjai részére jótékonycélú teneszet rendez. — Kitűnően! — Milyen külső vagy belső hatás által érzi magát kitűnően? Rövid gondolkozás után feleli: — A külső hatás az, hogy itt vagyok, a belső hatást nem árulom el! Enyhén elpirul. Ez nekünk elég. Szerelmes az édes — tagadhatatlan. A páholyban találkozunk egy éltesebb emberrel. — Mi a különbség a húszéves kori és a mai szilvesztere közt? — tesszük fel a kérdést. — Az én húszéves koromban szó sem lehetett arról, hogy elengedjenek szüleim a bálba. Ma pedig itt táncol a kislányom és a húszéves fiam, öreg fejjel bennük gyönyörködöm. Karcsú kislány, feltűnően komoly. Miért? — kérdezzük meg tőle. — Van itt egy fiú, aki kellemes magának? — Nincs! — Rossz az? — Rossz! Meg tudjuk érteni a feltűnő komolyságot. Egy fiatalember, szemével a táncosok között keres valakit. — Milyen a hangulata? — Jó! Szerelmes vagyok, itt van, akit szeretek. —- öt keresi? — Igen. Úgy érzem, nem felejtem el ezt a szilvesztert! Kívánjuk a jó befejezést. Mintha nagyon ismernénk azt az urat, aki a cigánnyal húzatja bánatát az emeleti táncteremben. A rizs megérkezett. Már másnap el is fogyott. Cegléd és környéke részére ki— Uram, ha nem tévedünk, ön vőlegény! — Nem tévednek az urak, az vagyok! Int egy pincérnek: — Még egy üveg pezsgőt, s az uraknak poharat! — Menyasszonya hol van? Lent táncol? — Dehogy kérem, nincs itt! — Hol van? Halkan megsúgja. — Szerkesztő úr — így szólít — az Isten szerelmére, meg ne írja a nevem! Botrány lesz belőle ... Az ember ritkán szabad. Ha vőlegény lesz, meg fog érteni engem. Jól van öregfiú, nem írtam meg a nevét. Azért mégsem szép, hogy menyasszonya nélkül tölti a szilvesztert.... Ámbár lehet, hogy igaza van. Ha vőlegény leszek meg fogom érteni. Egy sövendezőt látunk, menjünk, kérdezzük meg tőle, meg van-e elégedve a kasszasikerrel. Kettőt lépünk, hirtelen kialusznak a lámpák. Éjfél van, összecsendülnek a poharak, valahonnan malacvisítás hallatszik. A cigány tust húz, felhangzanak a boldog újévet. A főrendező a pillanatnyi sötétségben eltűnt. Felesleges lenne megkeresni, biztosan meg van elégedve, hiszen többen talán nem is férnének el. Most azonban egy nyugalmas helyet keressünk, ahol kényelmesen elfogyaszthatjuk az újév első nagypörköltjét. Ilyenkor illik „nagyot" enni, hogy az újév minden napján — habár nem vagyunk babonásak — nagy legyen minden nap. És nem zavarunk tovább senkit. Újév hajnalán mi sem szívesen vennénk, ha háborgatni próbálna bennünket valaki. Krócsai László: Korcsolyapályává változott a város méltó balesetről lapunk zártáig nem érkezett hozzánk jelentés. Csütörtökön az esti órákban még növelte az utcai járókelők nehézségét az, hogy az áramszolgáltatásban is zavarok álltak be, a vilányvilágítás először kisebb szünetekkel féltíz óra tájban pedig elég hosszúra nyúlva kikapcsolódott. Ezeknek az esti utasoknak bizony kálváriánál is gyötrelmesebb volt az útjuk. A helyzet még pénteken se változott. Pénteken is még tovább tartott a szörnyű, járhatatlanul síkos, ólmos idő. A gyümölcsfáknak és a szőlővesszőknek is, de különösképen a hótakaró nélkül levő búza- és rozsvetéseknek igen erős kárára van ez a s kellemetlen jégpáncél. Mint halljuk, a vadállományban is jelentős kárt okozottez a hosszú ideig tartó különleges időjárás. A tanyai lakosság ezekben a napokbanvalósággal a világtól elzárva, tanyai hajlóikéba börtönözve kénytelen várni az idő iordulását. . Az út lakossága mellett mégnöveli a bajt az is, hogy a talajnak csak a felszíne van megfagyva. A kocsi terhe alatt beszakad a kemény kéreg és elül a kocsi is, meg a ló is. Közlekedni csak alegnagyobb üggyel-bajjal a műutakon lehet, öt kilométerenként új éles patkósarkot váltva. Amikről beszélnek... A fő beszédtéma, különösen női körökben kétségkívül Szilveszter volt. Ki hol volt, ki hogyan töltötte az év utolsó estéjét, ki hol, hogyan, kivel, milyen eredménnyel mulatott. Szerény megfigyelésünk szerint az idei Szilveszter csendes, inkább családias jellegű volt. Az úgynevezett „nagy ruhák" is elmaradtak, még a Gazdakörben is. A rendkívüli viszonyok hangfogót tettek az ifjúság ajkára, kedvére, szívére, és a cigány vonójára. Mintha egy kicsit vulkánon szilveszterezett volna a város.* A református egyházközség ismét jelentős adományhoz jut az egyik városunk életében igen jelentős szerepet játszó és az egyházi életben is komoly vezetőként szereplő férfi jótékony adománya alapján. Egy hatalmas, iskolaépületnek is kiválóan alkalmas épület alapítványi birtokká tevéséről van szó. Mint halljuk, ebben az arany utcai épületben lenne elhelyezve a központi iskolák hetedik és nyolcadik osztálya, amelynek felállítása és megszervezése most van folyamatban. Az adakozók és alapítványtevők sorát csak meg kellett kezdeni s most már az elsők példája világít és nemes cselekedeteiket követik a mások is. * * Humoros kis esetnek voltak többen a fültanúi Szilveszter estén a Vasutasotthonban. Egy partiképes egész éjjel melegen foglalkozott az egyik igen csinos és előkelő vasutasunk leányával. Reggel felé, mmikor "ntara" ka háttér , éresnél, idei vég eladásnál tartottak, a leány ezzel a meglepő kérdéssel fordult a fiatalemberhez: — Mondja, hisz maga az első látásra való szerelemben? — Nem — felelt a lovag. — Akkor a viszontlátásra holnap — csicsergett vissza a kis szőke tündér. A párbeszédnek a hiteles megfigyelők előadása szerint még folytatása következik az anyakönyvvezető előtt. * _ .......................... _ H konnyuhaUcsu, §»«CSer*l®k! Ceglédi utakra: flertCZilCL StflOS ,, ?~ját ~\óra tnyú’ Használt gépeket ceglédi kerékpárt 0 muAsz ®'e 8 z to 1 11 L Lm'2'1 wu « árak! ■■ .mu...............mm Cegléd, Körös!»út 3. sz. kerékpárok .