Ceglédi Hirlap, 1942 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

Cegléd, 1942. január 3. Ára 10 fillér. X. évfolyam, 1. szám. POLITIKAI LAP — MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., ÁRPÁD-TÉR 5., EV. BAZÁRÉPÜLET. — TELEFON: 83. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős: GARAS JÓZSEF Előfizetési díj egy évre 4.80 P, jogi személyeknek 12.— P. Hirdetések díja: Apróhirdetés 10 szóig 80 f, minden további szó 4 f. Egyéb hirdetések díja hasábszélességben 6 f mm-ként. Ceglédi Szilveszter Hideg volt. A csillagok laztak. A vékony porhó alatt dideregve hallgatott a város. Az utcákon szokatlanul sokan járkáltak. A téli éjszaka különben épen olyan volt, mint a többi. A templom toronyórája el­ütötte az éjfélt, s ekkor egy pillanatra a villanyok elsápadtak, lehunyták egy lát­hatatlan kéz parancsára szempilláikat. A báltermek közönsége megállt, egy kicsit elborultak az arcok s a nagy idők sodrá­ban forró kézcsókolások közepette elhang­zott az első újévi köszöntő-kívánság. A ci­gány tusst húzott, majd elkezdte a Him­nuszt játszani. A fényes termekből mint eget ostromló magyar kiáltás hangzott az ég felé : „Hozz reá víg esztendőt”. Azután elcsöndesedett­ minden, átléptünk az 1942-ik esztendőben jókedvvel, moso­lyogva, csillogó arccal és csillogó lélekkel. A vérző földgolyó e kis városkájában szerényen és az időkhöz méltóan búcsúzott a közönség a megpróbáltatás évétől és megilletődött lélekkel állt meg az új esz­tendő ködös kárpit által eltakart titka előtt. Nehéz újévi gondolatok lebegtek a levegőben. A perc nagyszerűségében a családi házak összehajtó magyar szívei ér, az összejöveteli helyiségek nagy családjai is átérezték, hogy roskasztó hivatás vár reánk, s gyöngék a mi váltóink a hivatás terhének elhordozására. A selyem suhogók, a puccos viganók, a fehér kesztyűk és az aranyszandálok elmaradtak. Az idei bálo­kat utcai ruhában tartották és ez így volt rendjén. És íme kiderült az, hogy fényes ruha­ nélkül is egymásra találnak a lelkek és a külsőségek egyszerűségében sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz a magyar családok, mint eddig bármikor, az eszten­dők során. Az idei feketefényű Szilveszter­ben a szónak, a dalnak, a hasonlatnak, az emberszívek verésének, az érzések feszült­ségének óriási akusztikája támadt. A jó­kívánságokat a félelem rövidítette meg, de ugyanakkor értelmük fénylő sugarát meg is hosszabbította szinte a végtelenségig. Arra gondoltunk mindannyian Szil­veszter éjjelén, hogy ha már a jövő alakítása ki is esett hatáskörünkből s ha a vak végzet játékszerévé válunk is, mint sebzett ga­lamb a tőr hegyen pihenjünk meg egy pillanatra s meresszük szemünket az örök magyar csillagokra, s a veszélyekre, ame­lyek fenyegetnek bennünket s amelyeket elkerülni szeretne maradék életösztönünk. Szent Szilveszter éjszakáján a legna­gyobb magyar biztatás hangját hallottuk fölcsendülni, hogy lehet még remélni. A szilveszteri öröm és fojtogató bánat ket­tőssége közepette ez a nagy biztatás úgy szíven találta az embert, mint az árva ti­­linkószó a magános vándort a sötét éjsza­kában. A hidegben, a télben, a zeneszóban, a fehér asztalok otthonos varázskörében egy pillanatra szerettük volna szétlebben­teni a titkok súlyos függönyét s látni azt, hogy készít-e még a sors nekünk a vérző földgolyó e kis rózsaligetében, melyet Magyarországnak nevez a geográfia, ilyen boldog és ilyen kedves alkalmakat. Mert az idei Szilveszteren azért a szívek mele­gítettek és ha belső szaggatások és fájdal­mak szorították is össze, mégis kizengett belőle, mint a megvakított madár szívéből a dal, a szeretet hangja. S lehet-e ennél nagyobb dolgot elképzelni ebben a hideg és fáradt magyar városban. Dr. Szomorú István: HETI KRÓNIKA A „Magyar Föld” című képes gazda­­újság egyik legutóbbi számában Patonai Elek nagykőrösi gazda hosszabb cikket írt „A tanult, öntudatos, szervezett ifjú­ság a jövő reménysége” címen. Cik­kében olyan fájó igazságokat érint, amelyek ceg­lédi problémák is. Cikkében többek között azt írja, hogy csak a szakiskolákban ön­tudatra ébredt ifjú magyar nemzedék, de ez is csak a szervezettség erejével vív­hatja ki a jobb jövőt. "­­ A református ifjúság Szilveszter estéjén a Gyülekezeti házban igen kedves és szép m­űsor­­keretében búcsúzott az elmúlt esz­tendőtől. Az éjfélig tartó, igen változatos és ügyes összeállítású program az egybe­gyúrt nagyszámú közönség tetszését a leg­teljesebb mértékben kielégítette. * A város adófizető polgárai adófizetési kötelezettségüknek az elmúlt esztendőben a körülményekhez képest eleget tettek. Városházi körökből nyert értesülésünk szerint a kivetett adók 90 százaléka 1941. december végéig befolyt. * Kiránduló iskolásgyerekeinknek, de a felnőtteknek is kedves ismerőse volt a fő­városi állatkert örökké tornázó csim­pánza, a Maxi, „aki” a héten hosszas szenvedés után bélhurutban elpusztult. A jó felfogású majom megtanult az állat­­ker­tben ember módjára étkezni, biciklizni, bukfencet hányni s ketrecében artistákat megszégyenítő mutatványokat végezni. A házi sertésvágások az elmúlt két hét alatt igen megszaporodtak. Naponta igen sok vágási engedélyt adnak ki a közellá­tási hivatalban. Volt olyan nap is, amikor mintegy kétszáz sertésvágási engedélyt adtak ki.­­ * A ceglédi öreg takarék a Magyar álta­lános Hitelbank fiókintézete lett. A hír a ceglédi közönséget nagyon meglepte és rö­vid idő alatt is igen sok találgatásra adott okot. A közönség méltán kíséri figyelem­mel a bank sorsát, mert hiszen ez a bank volt városunkban az első és ennek a bank­nak a sikerei adtak ösztönzést városunk­ban további bankalapításokra. * Cegléd város testvérközségéből, Uzsok­­ról jelenti egy kedves olvasónk, hogy ott már a hegyeket és völgyeket félméteres hó borítja s így igen kitűnő sí­lehetőségek­­ vannak. A héten a hegyekből lezúduló­­ hógörgeteg eltemette a pályaudvaron vesz­­t­­eglő vonatot, szerencsére azonban az­­ utasokat még idejében ki tudták ásni a hó alól, úgyhogy a hózuhanásnak áldozata nem lett. * A hideg idő beköszöntött, de semmi hírt nem hallottunk eddig még arról, hogy mi­kor nyílik meg a városi jégpálya. * A nagykőrösi közéle­tezési hivatalban történt, de történhetett volna a ceglédiben is, az alábbi derűs eset: — Hány kilós a disznója, amit vágni akar? A bácsi habozás nélkül rávágja: — Azt hiszem, ötvennyolc vagyok. — De nem maga, hanem a disznója. — Ja, vagy úgy ... hát az is van vagy százhúsz. — Hány van? — Nincsen odahaza csak az az egy disznó a háznál.. velem együtt. Csalá­dok nincsenek. * Parázs verekedés színhelye volt Szil­­­­veszter éjszakáján a Kossuth-tér. Egy fia­­­­tal házaspár között került tettlegességre a­­ sor, mivel a fiatal, csinos asszonyka az­­ egyik bálban — a férj állítása szerint —­ nagyon kacéran viselkedett,­ ­ akar az Országs Kép- és Család­védelmi Szövetség ? Sok szó esett már lapunk hasábjain is az Országos Nép- és Családvédelmi Szö­vetségről, amely városunkban is három hónap óta végzi a maga áldásos és sok­­­­irányú munkáját. Ez alatt a három hónap­­ alatt városunkban tíz sokgyermekes csa­­l­­ádnak épült ház, megindult a nagy- és­­ kisállat-akció, a napokban fafaragási tan­­­­folyam indul. A szegény néposztály sok - sok tagja részesült segélyben, karácsonyi ajándékban, a ruhátlanokat igyekezett fel­ruházni, a rászorulókat segíteni. Itt van hát az ideje annak, hogy néhány szóval megmagyarázzuk olvasóinknak, hogy mit is akar ez a Szövetség. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap létesítéséről szóló 1940 : XXIII. törvény­­cikkünk egy kiváló gondolkodónk­ megálla­­pítása szerint István király óta a legböl­­csebb és legszükségesebb magyar törvény. S a megállapításnak igaza van, mert ke­vés olyan intézkedés van ezeréves tör­vénytárunkban, amely a korszellem kö­vetelményeinek és a nemzeti társadalom igényeinek annyira megfelelő rendelkezé­seket foglalna magában, mint ez. A törvény célja a társadalmi kiegyenlí­tődés elősegítése, továbbá a népesség sza­porodásának előmozdítása. A törvény által új és modern országépítés kezdődik a leg­inkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján. Az új magyar társadalompolitika munkásai egyre több és több önálló egzisz­tenciát akarnak teremteni. Az Országos Nép- és Családvédelmi Szövetség tehát nem azt a szegényt hivatott kölcsönnel, vagy alamizsnaszerű juttatással segíteni, akinek szándékát boldog Isten bírja, ha­nem azt, aki a magyarságnak erkölcsi és szellemi értéktöbbletet jelent A juttatás­ban való részesítés már csak azért sem történhet a most letűnt korszak egyénie­sítő lelkületének megfelelően­­ benyúj­tott kérvények alapján a kérvényező vélt igény jogosultsága címén, s papírformák­­ szerint Az alamizsnaosztás helyett a tör­vény értelmében a közösségnek kell a valóban érdemeseket és rászorulókat, a maga tárgyilagos értékítéletével felemelni és juttatásával önállósítani, szellemi meg­erősítésével és erkölcsi támogatásával pe­dig a nemzeti társadalom szerves egysé­gébe beépíteni. Magyarság, nemzethűség, faji öntudat, becsület, szorgalom, törekvés és kötelesség teljesítés az a két követel­­mény, melynek alapján a nép- és család­­védelem valóban az országépítés kezdetévé és különleges magyar kötelességgé válik. A törvény keretei között mód és alkalom­ nyílik a társadalom értékes elemeinek a felemelésére. Csak az értékes, megbízható és a nemzet egyetemes érdekei szerint is hasznos polgárok, illetve családok része­sülhetnek nagyobb kedvezményekben és juttatásokban. Az önállósulás különös le­hetőségét csak azok számára engedi meg a törvény, akik társadalom és a haza szempontjából az új magyar életközösség­ben határozott nyereséget jelenthetnek. Az egyének és családok felemelése által a magyar nemzet erősítése, gyarapítása, fel­­frissítése és nemesítése a cél. Az új hon­foglalás nagy és nehéz munkáját, végzők fáradozását érdeklődő szeretettel kíséri az egész város közönsége. Kis Érdeklődés a város parlamentjü­k ülésén Cegléd megyei város képviselőtestülete 1941. december 29-én délelőtt rendes köz­gyűlést tartott, amelyen a képviselőtestü­leti tagok csak csekély számban vettek részt. A lefolyt esztendő utolsó közgyűlése mindössze egy óra hosszat tartott. A tárgysorozat letárgyal­ása során a köz­gyűlés tudomásul vette az alispán vég­határozatát, melyben arról értesítette a várost, hogy az 1941. évi pótköltségvetést jóváhagyta. A katonai szolgálatra bevonult Horgos István adónyilvántartónak állam­­számviteli vizsgája letételére halasztást ad. A Végh Sándor-féle ház megvételéről szóló szerződést a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi. A ceglédi ipartestülettől a Kultúr­palota nagytermét haszonbérbe veszi a város a benne lévő berendezési tárgyakkal. Tekintettel arra, hogy a vá­ros tulajdonában van az egyik mozienge­dély, a város továbbra is a Kultúrpalotát bérli mozihelyiség céljaira. A szerződésben ki van kötve az, hogy a színháznak is használható helyiségben nyáron a színé­szek színielőadásokat tarthatnak. Törölte a közgyűlés a behajthatatlan villanyáramdíjakat és 641 pengő 47 fillér szintén behajthatatlan borfogyasztási adót. A számvevőség előterjesztésére elhatá­rozta a közgyűlés, hogy a Belmajori gaz­dasággal kapcsolatos pénzügyeket a köny­­nyebb kezelhetőség végett önálló alapként fogja kezelni. E tárggyal kapcsolatban t­öbb érdekes felszólalás hangzott el­. Külö­nösen Kádas Mihály, Várkonyi Ferenc és Csala István keltettek nagy hatást és megérdemelt, komoly figyelmet beszédeik során. Rámutattak valamennyien arra, hogy a belmajori gazdaságban épült szak­irányú iskolát a város valósággal dédel­gető szeretettel veszi körül, fejleszti, gya­rapítja, mintagazdaságot létesített a ceg­lédi gazdaifjúságnak, amelyről az, sajnos, nem akar tudomást venni. Bár nem tartozott szorosan a tárgyhoz, mégis e tárggyal kapcsolatban említette meg Kádas Mihály azt, hogy városunkban is kellene gőzfürdőt csinálni. A polgár­­mester válaszában kijelentette, hogy a mai idők a gőzfürdőépítésre nem alkalmasak. Legalább 200 ezer pengőbe kerülne a gőz­fürdő, de nem lenne annyi a bevétele, hogy abból a felvett kölcsönt és a kama­tokat le lehetne törleszteni. Ha csak 10 ezer pengőt jövedelmezne is a gőzfürdő, már érdemes lenne azt megépíteni. Bár­mennyire kívánja is Cegléd város közön­ségének egy része a gőzfürdőt, a pénzügyi nehézségek miatt azt egyelőre el kell ha­lasztani jobb időkre. A közgyűlés elhatá­rozza, hogy a belmajori gazdaságot önálló kezelésbe veszi és a haszonból a gazdasá­got, illetve a gazdasági iskolát fejlesztik, a fennmaradó részből pedig alapot létesí­tenek az építendő gőzfürdő céljaira. -■ ~*~ rti -*• iiii­— Széchenyi-naptár. A Széchenyi jubi­leummal kapcsolatban a Széchenyi Munka­közösség szép kiállítású naptárt hozott for­galomba, amely gazdag tartalmával, olvasni­valóinak előkelő és komoly felfogásánál fogva a leghasznosabb és legmaradandóbb értékű naptárak közé tartozik. A régi vá­sári kalendáriumok olcsó és silány szövege helyett végre egy igazi műveltségterjesztő és tanító naptárt adott a Széchenyi Munka­­közösség az egyszerű naptárolvasó emberek kezébe. A naptárról azért is emlékezünk meg, mert az egyik terjedelmes és nívós cikket ceglédi ember, Sárkány József írta. A naptár ára 1.— P, kapható a Nagy­trafikban. — Cukorjegyek osztása. A januári cu­­korjegyek osztása f. hó 8-án, csütörtökön a szokott helyeken történik, kivéve a VIIi. kerületet, ahol 9-én, pénteken lesz, szintén a szokott helyen. Ceglédi utakra: flAilfvill 1 »IaC Saját «vértmányú, Használt gépeket l| könnyűhajtású, I­I­i ceglédi kerékpárt jj m­ű­s z e r é­s z 15 ti kitűnő minödésű II mm nswBOHmnHH Cegléd, Körösi­ut 3. sz. kerékpárok £B9lV9I^BICS^Ér^

Next