Ceglédi Hírlap, 1956 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1956-11-11 / 1. szám

T­­olnai CEGLÉDI H­ÍRLAP 1956 november 11. vasárnap A NÉP ÜGYÉÉRT A magyar nép sok nehéz időt élt már át. Sokszor pusztult e nép. A­ legszörnyűbb pusztulások történel­münk idején akkor következtek be, amikor a magya­r a magyar ellen harcolt. Mi volt az oka annak, hogy a mohácsi vész, a Rákóczi-szabadságharc, az 1848-as sza­badságharc, az 1919-es Tanácsköztársaság idején annyi magyar vér kiomlott és az igaz ügy elveszett? Az, hogy nem volt egységes a nép. Nem volt egy akaraton. Más volt a magyar nép egyik csoportjának az érdeke és más volt a másik csoportnak. Az érdekek eltérésének gazdasági okai voltak akkor is és vannak ma is. A nép ügye, az egész magyar nép akarata nem lehetett egysé­ges. Mégis ki képviselte a nép igaz ügyét? Az a cso­port képviselte, amelynek érdekeiért folytatott harca egybeesett az egész világ emberiségének igaz ügyéért folytatott harcával. A napjainkban folyó küzdelemnek szintén gazda­sági okai vannak. Ezek a gazdasági kérdések közvet­lenül érintik az emberek anyagi helyzetét, kihatással vannak a megélhetésre és életszínvonalára. A jobb kö­rülményekért folytatott küzdelem igazságos és törvény­szerű. Az ember azért dolgozik, hogy jobban éljen. Mindig jobban szeretne élni! Ez a fejlődésnek az alap­ja, ez viszi előre a fejlődést. Ennek az érvényesülését fékezni lehet, de megakadályozni nem. Az embereknek ez a tulajdonsága olyan erő, hogy minden akadályt legyőz. Ez az erő lépett a színre, amikor Budapest fiataljai és munkásai tüntetni vonultak. Tüntettek a jobb élet­­körülményért. Jelszavuk nagy részével a nép egyetértett és követelte megvalósításukat. A nép becsületes ügyért, igaz ügyért harcolt. Kiket láttunk a tüntetők között? Egyetemistákat, fiatalokat, munkásokat, párttagokat, pártfőiskolásokat, értelmiségieket, írókat, katonákat, al­kalmazottakat stb. Felmerül a kérdés, hogy ha valóban ilyen sokrétű volt a tüntetők összetétele, kik álltak szembe velük, akik nem azonosították magukat ezzel­­a mozgalommal? Szemben állt a Rákosi- és Gerő-féle kar­rieristák csoportja, akik féltették pozíciójukat, féltették hatalmukat. Régebb idő óta folyt már ezek ellen a harc a párton belül, de elsöpörni nem tudta őket. A Párt K. V.-ének júliusi ülése kompromisszumba fulladt, nem bírta­ legyőzni teljesen a Rákosista erőket, akik akadá­lyozták a gazdasági és politikai vonal átdolgozását, ez­zel akadályozták a dolgozók jobb anyagi helyzetének megteremtését, a demokratizmus széleskörű biztosítását. Amikor Budapest népe tevékeny akcióba kezdett, hogy felszámolja a Gerő-féle klikket, akkor Gerőék a Párt mögé bújtak és kétségbeesve védekeztek. Sajnos, hogy a KV. még akkor is (rossz összetételénél fogva) menlevelet adott Gerőnek és társainak. Ezt használták ki azután a volt tőkések, horthysták, különféle fasiszta elemek arra, hogy a nép harcát a Párt elleni támadás­ba vigyék, hogy szétveressék pártunkat és azután a ha­talmat kezükbe véve, felszámolják a szocialista vívmá­nyokat és visszaállítsák a tőkések, földbirtokosok hatal­mát. Ez a szándékuk óráról órára, napról napra egyre világosabbá vált. Szégyen és gyalázat, hogy ezek a fa­siszta erők, a régi rend viszszaállítói a nép nevében, a nép ügyét, a szabadság jelszavát hirdették. Nem világos-e előttünk, hogy akkor, amikor ezek az erők a tőkések és földbirtokosok hatalmát akarták visszaállítani, nem a nép ügyéért harcoltak. Nem a nép ügyéért, hanem saját ügyükért. A nép igaz ügye a munkások és parasztok kezében van. Ez az ügy győze­delmeskedik. A nép ügye nem az által győzedelmeske­dik, ha felszámolják a szocialista vívmányokat, nem az által, hogy ismét a tőkések és földbirtokosok ural­mát állítják vissza,, nem az által, hogy munkanélküli­séget valósítsanak meg, hanem az­által, hogy e harc eredményeképpen jobb, szab­adabb megélhetést biztosít­sunk. Ezt tűzte zászlajára az új Munkás-Pa­rszt For­radalmi Kormány. Ezt vette programmjába a Kádár János által vezetett kormány. Ezért harcol a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért harcoljon minden ma­gyar ember, mert ez a nép ügye. ZAVARTALAN a siáros ellátása Két hét alatt két hónapi élelmiszer­é­st vállalatok, üzemek híreiből A CEGLÉDI FÖLDM­Í­­VES SZÖVETKEZET DOL­­GOZÓI, különösen az élel­miszer eladásával foglalko­zó boltosok fáradtságot nem kímélve, szinte éjt-nappallá téve küzdöttek, hogy a vál­ságos időben a lakosság el­látása biztosítva legyen. Jó munkájukkal kitűntek Kiss Endre központi raktáros és Minárcsik Tiborné szállítá­si felelős, de rajtuk kívül sokan vannak, akik a leg­nagyobb elismerést érdem­lik. Az eddig nem nagyon becsült kereskedelmi dolgo­zók megállták a helyüket, így sikerült a hús, kenyér, liszt, cukor, só eddigi zavar­talan ellátása. Október 23 óta a földmű­vesszövetkezeti kereskede­lem 617 mázsa lisztet, 317 q cukrot, 458 q sót, 45 q zsírt hozott forgalomba. Megje­gyezni kívánjuk, hogy a lisz­t havi, a cukor 2 havi ellá­tásnak felel meg a normá­lis viszonyok között, nem be­szélve­­a só mennyiségéről. A forradalmi hangulat a vásárlást túlméretezte, két hét alatt 2 hónapi alapvető élelmiszer ment ki a forga­lomba. A szerződéses hízott liba­kacsa nagy mennyiségben futott be a felvásárlási tele­pünkre, melyet részben Bu­dapest lakosságának eljut­tattunk. Liszt, cukor, só el­látás a Füszért Vállalaton keresztül biztosítva van. November 5-én az ipar­cikkeket árusító boltegysé­gek is működésbe léptek. Vasboltunk, áruházunk, vá­sározó részlegünk az őszi vá­sárra bőségesen felkészült árukészlete elegendőnek bi­zonyul a kereslet kielégíté­sére, melyhez hozzájárul, hogy a ceglédi Ruhagyár és a Cipőipari Vállalat az álta­la eddig termelt árut közvet­len átadja. A legnagyobb forgalmat november 6-án értük el. Egyedül az áruhá­zunk fél millión felüli for­galmat bonyolított le, de nem sokkal csökkent a forgalom a következő napokon sem.. Megnyugtatásul közöljük, hogy kár a sorbaállásért, azt azt az időt kellemesebben is el lehet tölteni. Egy idős né­ni egy pár harisnyáért 3 óra hosszat állt sorba, mert azt mondták, nem lehet kapni. Megfigyeltük, hogy két nap alatt az egyik pénztárunk­nál 12 esetben fizetett ki­­sebb-nagyobb tételt egy má­sik nő, de volt olyan is, aki­nek nem volt fontos, hogy mit­­ csak vásároljon. így vettek az egyik boltunkban többek között 100 darab légyfogót is és így sorolhat­nánk a vásárlási láz külön­böző módozatait. Megnyugtatásul közöljük, hogy ruházati cikkekben még most is olyan nagy rak­tárkészlettel rendelkezünk, mely kielégít minden igényt. A legfontosabb, hogy kez­dődjön meg a munka min­den vonalon, induljon meg az élet, hogy továbbra is biztosítani tudjuk a zavar­talan áruellátást. A Ceglédi Földművesszövet­kezet Igazgatósága. Hírek a Gépjavító Vállalattól A Közlekedési Gépjavító Vállalatnál már kedden megindult a munka. A vi­dékiek kivételével vala­mennyi dolgozó bejár az üzembe. Voltak és vannak is még nehézségeik — mint például anyag- és szerszám­hiány, de ezen igyekeznek „házilag” is segíteni. Szer­számokat saját maguk gyár­tanak. A Vállalatnál megszervez­ték a fegyveres őrséget, vé­dik termelvényeiket és a gyár anyagi érdekeit. Az üzem dolgozóit élelemmel ellátják. A Gépjavító munkásai jól tudják, hogy sok még a fá­jó seb, sok dologban van még javítani való. Azt is tudják azonban, hogy csak az alkotó munkával segít­hetnek a bajokon. Ezért is fogtak hozzá a rendszeres, folyamatos termeléshez, megkezdték az alkatrészek gyártását, a traktorjavításo­kat. A PEST MEGYEI TATA­ROZÓ VÁLLALATNÁL november 10-én megalakult a Magyar Szocialista Mun­káspárt Szervezete. A párt­­szervezet célul tűzte ki so­rainak megerősítését és a munka mielőbbi teljes meg­indulását. Városunk új karhatalma megkezdte működését. A szovjet csapatoktól átvette a középületek őrzését és a lakosság bejelentései alap­ján összeszedi a fegyvereket. A karhatalom vezetői ké­rik Cegléd lakosságát, to­vábbra is támogassák tevé­kenységében, amely a köz­rend biztosítását szolgálja. MAGYAROK! DOLGOZÓK! ELVTÁRSAK! HONFITÁRSAK! Az utóbbi hetek esemé­nyei sok dolgozóban és elv­­társunkban kezdte megren­díteni a hitet a szocializmus győzelmes előrehaladásában. Ehhez Nagy Imre kormá­nya idején a rádió nap, mint nap nagymértékben hozzá­járult. A végén már másról sem beszélt, mint a népi­­demokrácia csődjéről. Egyet­len egy szava sem volt az ö régi eredményekről, arról, hogy tu­digi előrehaladá­­s­rkban birtokba vette a bankokat és, hogy felosz­tották a nagybirtokosok földjét a dolgozó parasztok között. Ne engedjük, hogy úrra legyen sorainkban az inga­dozás, a kétség. Legyünk úr­rá a helyzeten és számoljuk fel mindazon gócokat, ame­lyek még a népi hatalom el­len vannak. Támogassuk a hatóságot a..ban, hogy a kintlévő fegy­vereket adják le. Jelezzük, hogy hol vannak fegyverek, nép­i gyárakat, bányákat, i­ge», gyartazzuk meg, hogy mi­lyen hátránnyal jár, ha va­laki illetéktelenül tart fegy­vert magánál. Továbbá segítsük a szov­jet hadsereg it tartózkodó tagjait, hogy minél hama­rább helyreálljon a rend. Tudni kell, hogy a szovjet harcosoknak köszönhetjük, hogy az ellenforradalom nem lett úrrá hazánkban, hogy a szovjet hadsereg ott­léte tesz£ lehetővé, hogy a rend és a normá­s élet hely­reállhasson. Ruhaü­zem Szombaton csökkentett lét­számmal megindult a Ruha­üzemben a munka. Anyag­hiány miatt nem tudnak tel­jes kapacitással dolgozni a szalagoknál. Jelenleg egy szalagnak 200 db kabát, 3 szalagnak 100—100 kabát feldolgozása van folyamat­ban. Hétfőn központjukkal felveszik a kapcsolatot és biztosítják a folyamatos munkafeltételeket. A hasivze-t­bM­­elintik Közöljük a város dolgozóival, hogy üzemünk min­dent elkövet a város zsír- és húsellátásának biztosítá­sáért. Annyi készletünk van, mellyel biztosítani tudjuk 1957 január 1-ig az ellátást. A város ellátására biztosít­va van 50­0 zsír, 67 db sertés, a jövő héten 500 db ser­tést és 100 db bor jut, 150 db marhát fogunk vágni. 100 g hús van a raktárunkon. Ezenkívül Budapestre szál­lítunk Kecskemétről 20 vagon sertést. Kérjük az üze­meket, kiknek nagyobb mennyiségben van szénkészle­tük, segítsenek bennünket szénnel, mert 8—10 napra való szenünk van. KARCOLATOK (Qe.q.Lúlj'el ! Sokan nem hiszik el, hogy mennyire indokolatlan és ér­telmetlen a vásárlási láz Cegléden. Úgy látszik senkit sem nyugtatott meg a váro­si tanács végrehajtó bizott­ságának az a közleménye, hogy úgy élelmiszer, mint ipari cikkekkel a város bő­ségesen el van látva. Az egyik üzletben a kö­vetkező jelenetnek voltunk szemtanúi: Meleg, szőrmebélésű cipőt kért az egyik vásárló. Há­nyas számúra van szüksége? — kérdezte udvariasan az elárusító. A vevő közli, hogy 39-es, de amikor az elárusító közölte vele, hogy csak 37-es van, akkor a vevő kijelen­tette, hogy elviszi azt is, csak, hogy a pénzét elkölt­­hesse. Egy másik üzletben a sor­­banállók közül előre törte­tett egy idős ember. Fény­képezőgépet kért, de már előre kijelentette, hogy a legdrágábbat adják neki tíz tekercs filmmel együtt. Ami­kor az elárusító közölte, hogy a kért fényképező­gép 2600 Ft, akkor a vevő meg­kérdezte, hogy drágább nin­csen, mert ő minden áron el akarja a pénzét költeni. Véleményünk szerint hely­telenül cselekszik az, aki a pénzétől mindenáron szaba­dulni akar. Ha valaha szük­ség volt a megfontolt beosz­tásra, a takarékosságra, ak­kor most erre igen nagy szükség van! Szerezzük be azt, amire és amennyire a legnagyobb szükségünk van. Tartózkodjunk az indoko­­kolatlan felvásárlástól és áruhalmozástól, mert­ ezzel nemcsak önmagunknak, ha­nem minden dolgozó tár­sunknak ártunk.

Next