Ceglédi Hírlap, 1957 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1957-01-04 / 1. szám

A Közlekedési Építési Gépjavító Vállalat munkája problémát (Folytatás az 1. oldalról.) le a képzettebb szakmunkások keresetét. Ebben az álláspontban van bizonyos igazság, de ez a kérdés elég bonyolult. Az igaz, hogy a gyöngébbek nem élhetnek az erősebbek rovására. De tudjuk, hogy a szaktudás fejleszthető. Az üzemben kétszer annyi a jó szakmunkás, mint az erős, így a jó szakmunkások könnyen megtehetnék, hogy felváltva egy-egy gyöngébbet tanítsanak — ez igazi szocialista nevelőmunka volna. A gyöngébb munkások érdeke is, hogy tanuljanak, mert hosszabb időn át elnem végzett munkáért magasabb fizetést felvenni nem lehet, az üzem, a jobban dolgozók rovására. Ha nem változnak, nem tanulnak, a sorsuk előbb-utóbb az lesz, hogy elbocsájtják őket. Mert veszélyeztetik az üzem többletjövedelmét és az abból járó 13. hónapi fizetést, illetve annak összegszerűségét. Érdeklődtünk, hogy a munkástanácsnak milyen a kapcsolata, viszonya az üzem szervezeteivel, a szakszervezettel és pártszervezettel? A munkástanács egyik tagja a következőket válaszolta: — A szakszervezettel együtt dolgozunk, értekezletekre, megbeszélésekig meghívjuk a szakszervezet képviselőit. A párttal kapcsolatban az a véleményünk, hogy előbb az üzemet kell rendbehozni, majd utána több idő lesz pártszervezésre. Lux kartársat, aki párttag, meg szoktuk hívni egyes tárgyalásokra. Ez a körülmény mutatja,, hogy a Gépjavító Vállalatnál még nem tudott kialakulni a munkástanács, szakszervezet, pártszervezet egységes összehangolt munkája. Az igaz, hogy teljes egészében még nincsen tisztázva a munkástanács munkaköre. De az már eddig is bizonyos, hogy a munkástanácsok feladata — a gazdasági ügyek intézése. A szakszervezetek a dolgozók érdekvédelmi szervei. Minden olyan ügy elintézése, amely a dolgozók érdekeivel kapcsolatos, a szakszervezetek feladata. A pártszervezet feladata a politikai nevelőmunka. A munkástanács egyes tagjai szerint az üzem rendbehozása utánra kell halasztani a párt szervezését. Ezzel az állásponttal nem érthetünk egyet, mert meggyőződésünk szerint az üzem rendbehozásának segítője a politikai nevelőmunka. Tehát a kettőnek párhuzamosan kell haladni. Tegyük fel a kérdést: van-e az üzemben szükség politikai nevelőmunkára? Azt hiszem, abban egy véleményen vagyunk, hogy a népi demokrácia keretében szocializmust akarunk épí-t teni új módon, a magyar viszonyoknak megfelelően. A marxizmusnak, a szocial- izmusnak harcosai a kom- munisták. Az imperialisták, gyárosok, földbirtokosok azért gyűlölik őket, mert a kommunisták tudják, hogy igazuk van és igazuk lesz. Az átmeneti nehézségek nem tévesztik meg őket, az „Európa hangja” — ostoba rémmeséi sem. Nem vitás, hogy a kriti-;ikus napokban az üzemben meglazult munkajegye-felem megszilárdításánál fontos szerepe van a politikai nevelőmunkának. Hibás te-hát az a nézet, hogy a párt- szervezést utoljára kell hagyni. A pártszervezet nem ellensége, hanem legjobb segítője akar lenni a munkástanácsnak. És ha a munkástanács tiszta szándékú és becsülettel a szocializmus érdekeinek megfelelően vezeti az üzemet, akkor nem mellőzik, hanem keresik és örömmel fogadják a párttól kapott segítséget, hogy minél nagyobb sikereket, eredményeket érhessenek el. A párt, a kommunisták sokat tanultak a múlt hibáiból. Megtanulták, hogy nem parancsolgatni kell: fő feladatuk a türelmes, nevelőmunka. A dolgozók lassan rájönnek, hogy a kommunisták a legőszintébb barátaik, munkatársaik. Mindez nem megy máról holnapra, de elérhető cél; az emberek gondolkodása lassan megváltozik. Emlékszünk még arra, hogy 30 évvel ezelőtt megszólták azokat a nőket, akik kerékpároztak. Ma már idős paraszt asszonyok ezrei ülnek rá. Rájöttek, hogy könnyít a helyzetükön a kerékpár. Régen a takács legények összetörték az első szövőgépet, a szabólegények az első varró- gépet, — mert féltek, hogy felveszi a kenyerüket, — ma már mosolygunk rajtuk. Mindezt tudják a kommunisták, tudják, hogy az emberek a felvilágosítás segítségével rájönnek, hogy ha munkafegyelemmel, szorgalmas munkával erősítik népi demokráciánkat, akkor kormányunknak a múlt hibáiból, bűneiből tanulva, becsületbeli kötelessége lesz a dolgozók életnívójának emelése. Az emelkedő életnívó végleg meggyőzi a dolgozókat, arról, hogy a szocializmus ugyanolyan előnyös nekik,, mint a paraszt asszonyoknak a kerékpár. De amíg eddig eljutunk, sok nevelőmunkára lesz szükség. A Gépjavító Vállalatnál egyébként már megalakult a pártszervezet és hisszük, hogy eredményesen segíti a munkástanácsot. CEGLÉDI HÍRLAP Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Cegléd vasutas város. Csupán a ceglédi állomásfőnökség 330, a fűtőház főnökség pedig 290 dolgozót foglalkoztat. Rajtuk kívül még sokan járnak városunkból más állomásokon lévő munkahelyükre. Meglátogattuk a MÁV-állomás és fűtőház dolgozóit, hadd lássak — legalább részben — mint élnek napról-napra azok, akik az elmúlt hónapok legnehezebb óráiban sem hagyták el posztjukat, s végezték rendíthetetlenül munkájukat az ország érdekében. A pénztár előtt hosszú sor. Mióta a tollatok csak nappal járnak, a délelőtti órákban hihetetlenül megnőtt az utasforgalom. Orvos Mihályné, pénztárosnő egy-egy műszak alatt 1 000—1 100 jegyet ad ki. Szívvel, lendülettel végzi ezt a feladatot, csak a huzatra panaszkodik. — Minden ablaknyitásnál bevág a hideg levegő, — mondja. — Jó lenne, de a mi pénztárainkat is felszerelnék olyan jegykiadó ablakkal, aminővel az Úttörő Vasút van ellátva. A forgalmi irodában hatalmas táblán zöld, piros, fehér fények, nyilak villognak. Vörös lámpa gyullad ki, csengő berreg. Kovács Sándor forgalmi ügyeletestől megtudjuk, hogy ez a ,,zavarjelző mely fénnyel-hanggal hívja fel a forgalmista figyelmét arra, hogy valahol valami nincs rendben. Pillanatok alatt megállapítja a vágánytábláról, hogy az egyik bejárati jelző romlott el. Határozóparancs következik: két szerelő indul, hogy a meghibásodott jelzőt azonnal helyreállítsa. Távirat érkezik Ceglédbercelről, melyet a forgalmista vesz át. Közben az asztalon elhelyezett négy telefonkészülék közül „csald’ három szólal meg egyszerre, ugyanakkor befut a szegedi gyors és mindennek tetejébe Abony felől tehervonat kér bebocsátást... Az újságíró — életében először — rémülten menekül. Somogyvári Ferenc állomásfőnök —kinek szobájában megpihen — mosolyogva mondja: — Nem könnyű szolgálat a vasút ! Ezer idegszál is kevés hozzá! Persze, de valaki megőrzi a nyugalmát, minden úgy megy, mint a karikacsapás. Csendes szó folyik a vasutasok életéről. Nekik éppúgy megvannak a maguk problémái, mint más dolgozónak. Az útkeresés módja azonban örvendetesen különbözik sokakétól: a megoldást nem a sztrájktól, hanem a Szabad Szakszervezettől várják. — iganis jelentős segítséget értünk el. — mondja Somogyvári állomásfőnök. — Szakszervezetünk kivívta számunkra a személyzeti jegy korlátlan felhasználásának lehetőségét. Szeretnénk, ha ismét a MÁV betegbiztosító intézetéhez tartoznánk s nem az SZTK-hoz. Ez ez ügy folyamatban van. — Megtörtént már a vasutasok bérrendezése? — kérdezzük. — Gondolom, napok kérdése csupán. Szakszervezetünk 35° ,,-os emelést kíván elérni részünkre. Azt hiszem, ez is megvalósul! Macsali főintézőtől megtudjuk, hogy „társuralkodója“ is van a ceglédi állomásnak. Ez a fejedelem ’ s Lossó András a fűtőház főnöke. Munkatársai és az ő munkája biztosítja, hogy a mozdonyok időre, üzemképesen álljanak a szerelvény elé, az a gondjuk a vasparipák abrakolása. Bizony, nagyétkűek ezek a táltosok: egy budapesti úton negyven mázsa szenet fogyasztanak. Tavaly januárban — midőn nem volt forgalmi korlátozás — ct nap alatt százharmincnégy tonna szén fogyott Cegléden.Vajon mennyi lehetett országszerte? . . . — Kizárólag szovjet szénnel dolgozunk az utóbbi hónapokban, — említi Bozsó András. — Magas kalóriaértékű, tiszta, jó vele dolgozni! — Hiszem és remélem, — mondja Bozsó fűtőház-főnök, — hogy megoldódnak a szociális problémák, a bérezés ... Van probléma bőven... De egy sem megoldhatatlan! Vasutasaink munkája alapján megérdemlik, hogy jobb munkakörülményekhez, jobb élethez segítsék őket. Hisszük, hogy ez előbb-utóbb lehetségessé válik. — borváró — Mérkőztek a tekézők Lapunk 12. számában hírt adtunk arról, hogy a Ceglédi Építők tekecsapata rendszeres edzéseket tart és hamarosan bajnoki mérkőzést játszik. December 30-án ugyan nem bajnoki, de igen komoly ellenféllel mérte öszsze erejét a csapat. Ugyanis Budapest Válogatott Tekecsapata látogatott el Ceglédre. A többi sportág vezetői és játékosai körében igen nagy érdeklődés előzte meg a mérkőzést annál is inkább, mert az október 23-i események óta Cegléden ez volt az első sportesemény. A Ceglédi Építők tekecsapata igen komoly múlttal rendelkezik. A rendszeres edzések következtében 1952-ben magyar bajnokságot nyert, 1954- ben országos második lett, majd a múlt évben az országos ,bajnokságban (nyíregyházi csoportban) szintén első helyen végzett. A vasárnapi mérkőzés a ceglédi csapat vereségével végződött, ez azonban nem szegte kedvét a csapat tagjainak, bíznak abban, hogy az elkövetkezendő bajnoki mérkőzéseken ismét jó hírnevet szereznek városunknak. Építők és Meteor ostréfák figyelem! minden héten kedden és csütörtökön rendszeres edzést tartunk a gimnázium tornatermében 2 órától 5-ig. A vezetőség kéri az atlétákat, hogy az edzéseken minél nagyobb számban jelenjenek meg. fi VÁROSI TANÁCS KÖZLEMÉNYE A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felhívja a város területén működő lakónyilvántartókat, hogy január 10-ig szóban vagy írásban jelentsék be a következőket: 1. Működési területükről október 23 óta hány személy, vagy család költözött el és hová; 2. hány személy, vagy család tartózkodik ismeretlen helyen; 3. az elköltözött, vagy ismeretlen helyen tartózkodó személyek, vagy családok hátrahagyott ingó, vagy ingatlan vagyonának kezelésével ki van megbízva; 4. hány személy, vagy család érkezett október 23 Ptr. r”';Od V inra!.,' m..„ , milyen utca, házszám eleji Ickáshi költöztek . ■: fentiekre vonatkozó ■!■ -•jelentést írásban vagy szóban kell, megtenni a Város'. Tanács I. emelet 15. számú szobájában a hivatalos órák alatt.