Ceglédi Hirmondó, 1928 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2. oldal csorbíthatatlan idealizmussal, melegséggel, fáradhatatlansággal és igaz emberszeretettel gyógyította azokat a testi és lelki betegsége­ket, amelyek a nagyapáinkat és azóta már azok unokáit és dédunokáit érték. Mindig ott volt száz százalékban azon a helyen, ahová a sors állította és ahová ért, amiért dolgozott, ahol megfordult,­­ ott mindenütt megnyug­vás, egészség és boldogság fakadt. Ezen a ritka évfordulón az az egyöntetű kívánsága a város apraja-nagyjának: fizesse vissza neki az Úristen ezer áldással azt a sok áldást, amit dr. Gombos Lajos adott két kézzel és egész szívvel fél évszázadon keresztül ennek a városnak. (—) Csakhogy elment... Nem mondom, mindenkinek hozott valamit ez az oszlásnak indult 1927-es esztendő. A kereskedőknek csődöt, a tisztviselőknek re­ményt, az iparosoknak hitelezési lehetőséget, a gazdáknak végrehajtást. Tavaly ilyenkor kaptuk az első pengőt. Epedve vártuk! Most meg úgy vagyunk vele, mint a cigi­ng a malacpecsenyével. Tudjuk, hogy van s nem érezzük szét. De reméljünk s üzenjük együtt­­. Szerkesztő úr a Ceglédi Hírmondó egész olvasótáborának, hogy ma nem húzunk, ma mi is boldog újévet kívánunk! (Y) máson megmondják, hogy több jóval nem szolgálhatnak, mivel itt csak fiókraktárral állnak rendelkezésünkre, majd ha a hely­színre érkezünk, ahol a sok jó dolog terem, ott majd lesz bőven minden. Nagyon megvoltunk elégedve a sokat ígérő biztatással. A délutáni foglalkozás a városba menés. A kaszárnyából nem volt szabad ugyan kimenni, de azért a földszintes ablakok hiá­nyos rácsain keresztül eltávozási engedély nélkül lehetett ki- és bejárni, ahol a forgalom esti szürkületkor igen megélénkült. A szobák zaja lecsöndesül, kint vannak a fiúk a vá­rosban. Fölkeresik a kedvelt helyeiket, össze­verekednek a bakákkal, a magyar őrjárat egypár légióst elfog, rájuk nagy előszeretettel vadásznak, és velük szembeni rokonszenves magatartásukat be is bizonyítják, ha biztos helyre szállították. Akiknek sikerült nem részesülni a bajtársak sorsában, hazamenve elmondják a francia katonáknak a kollégájuk esetét, akik fölkészülve őrjáratnak, elmennek értük és visszahozzák őket. Szinte boldogok, hogy francia védnökségben részesülnek. Késő éjjel kisebb-nagyobb csoportokba verődve hazaszállingóznak. Vannak, akik a szerződésük aláírásához itták az áldomást. Aztán az otthonmaradottak legnagyobb örö­mére, már mint „virtigli“ légióshoz illik, nó­tákat ordítozva nagy lármát csapnak, az egyik egy „hochem“- virtust is mellékel a jókedvhez. Kezével belevág egy ablakfiókba, amelynek darabokra törő üvegcserepei jól összevágják az öklét. Lassan elhallgatnak. Elmúlik az éjszaka. Másnap kezdődik a fog­lalkozás éleiről. Az új jövevényeket össze­­állítják, mindennap összekerülnek vagy hú­szan. Két-három franciaruhás magyar fiú, akik már egypár francia szót is tudnak és a dolgokban kellő jártassággal bírnak, elve­zetik őket a vizitáló orvoshoz. Az orvos a város másik részében lakik, ahová több főutcán keresztülmenve lehet eljutni. A járó­kelők utánunk néznek. A legtöbben meg­jegyzést is tesznek. Már tudják, hogy mi já­ratban vagyunk. A vizitszobában nagy a drukkolás, hogy hogyan fogja lehűteni az orvos egyesek hő vágyakozását. Van, aki már másodszor jön. Már egyszer alkalmas volt most a legkedvesebb barátjának tesz megfizethetetlen szívességet. Afrikában pedig a legnagyobb ellenségek lesznek, ugyanis ő lesz az oka, hogy neki Afrikában kell lenni. A vizitnek vége van. A nem alkalmas mehet haza. A kimaradottak között az elszántabbak nem nyugosznak bele, hogy ők nem váltak be, másnap egy jóbarátjukkal újra szerencsét próbáltatnak. Visszamegyünk a kaszárnyába. A fiúk a foglalkozók közé vegyülnek, egyesek a kár­tyázók csoportját szaporítják, az okosabbak politizálnak és érvelésüket egymásnak a túl­­kiabálásával érvényesítik. Az ablakon keresz­tül üzleti ügyeket bonyolítanak le az utcán tartózkodó, leginkább női személyekkel, akik civilektől és katonáktól levetett, vagy afféle raktárból „szellőztetett“ ruhákért állandóan házhoz jöttek. (Folyt. köv.) A Dzsungel Az ember harca az őserdők vadjaival. Észak-Sziám őserdei­­­­ben készült eredeti filmfelvételek. Január 7-én és 8-án az Urániában.­ ­ Kossuth Ünnepe volt szerdán este Ceglédnek az a díszelőadás, amelyet az Ipartestület a városi képviselőtestület tiszteletére a Kultúrpalotában rendezett. A Kultúrpalota felavatása óta ez volt tulajdonképen az első valóban nagy­szabású estély az új színházunkban és való­ban nem is lehetne elgondolni stílszerűbbet, mint Kossuth városában olyan színművel debütálni, amely a mi örök bálványunk és eszményképünk élő alakját hozza elénk. Az ítéletidőnek megfelelő hóorkán ugyan sokakat visszatartott, azonban így is olyan nagy sikert jelent ez a gyönyörű estély, hogy büszkék lehetnek rája azok, akik rendezték és az egész Ipartestület. Az illusztris szerző, Hegedűs Lóránt gyengélkedése és a rossz időjárás miatt sajnos nem jelenhetett meg az előadáson, azonban küldött üzenete sze­rint : „szívvel-lélekkel ott van ezen az estén Cegléden, hogy együtt áldozzon velünk Kossuth emlékének.“ így az életben levő turiniak üdvözlése is elmaradt. Csak Zakar Károly, a közszeretetben álló Károly bácsi tudott különben is megjelenni közülük az estélyen és így szemtanúja lehetett annak, hogyan vált történelemmé az ő személye és az, amit száz társával 50 évvel ezelőtt Ba­­racconéban megtett. A többi még életben levő turinit, a 94 esztendős Kapu Pált, Szabó Ferencet, Banai Benőt és Kohn Gábort ré­szint koruk, részint gyengélkedésük akadá­lyozta meg abban, hogy a borzasztó hóvi­harban az utat a Kulturházig megtehessék. Gulyás Menyhért színigazgató társulatának művészei adták elő a darabot pompás, pergő rendezésben. Legkiválóbb alakítást nyújtotta Kabos László (gróf Pálffy Fidél, Görgey), Zemplényi Zoltán Kossuthja sokszor túlságo­san pathétikus volt, ámbár magában a sze­repben van talán inkább túlzottan poéntk­ozva az, ami pedig Kossuthban nem páthosz, hanem élő erő és eleven lendület volt. Ebből a szerep szerinti Kossuthból valóban nagyon nehéz az igazi és az emberi Kos­suthot megformálni. Az igazi Kossuth első­sorban ember volt, megrázó sorsú, nagy és igaz ember, nem pedig egy félig-meddig meg­elevenedett vezércikk. Zemplényi Zoltánnak jutott az előadáson a leghosszabb szerep, de egyben csodálatos módon talán a leg­hálátlanabb is. Igazán jó és élő figura a darabban Kiáltó János alakja, amelyet pom­pásan, magával ragadó humorral személye­sített meg Vadnay Andor. Nagyon jó alakí­tást nyújtott Polgár Gyula, Daniss Győző, Novák László, Várady, Márkus és Pattantyús. Női szereplő alig van a darabban és azoknak is alig van valami szerepük. Ezekben a jelentéktelen szerepekben alig tudták ismert tudásukat és művészetüket kifejteni, de még így is nagyszerűet nyújtottak L. Dóczy Emma, Horányi Vary, Gáspár Marianne és Bán Felicia. Nagyon kedvesek voltak a ceglédi magyarruhás kislányok. Az egyes jeleneteknél minduntalan felzú­­gott a taps é s Kossuth városának közön­sége valóban szívvel, sokszor templomi áhí­tattal, sokszor kitörő lelkesedéssel áldozott ezen a díszelőadáson örök eszményképe emlékének. (—) CEGLÉDI HÍRMONDÓ 1. szám. Beteg tüdőben ... Az egyik tüdővészbacilus odakiált a másik­­nak:­­ — Kapaszkodj meg jól! A következő pillanatban fütyülő léghuzat, melyet nyomon követ több dörejszerü durranás s a hörgő nyálkahártya redőbe kapaszkodó ba­­cilusokat csaknem lesodorja a lavinaszerűen feltörő váladék. Csend... — Honnan kerültél ide pajtás ? — A mellhártya felől jövök, egy hajszál­­erecskét kezdtem ki tegnap, de abbahagytam, olyan keserű orvosságfélét hozott magával a vér, hogy egész megszédültem tőle. — Ma azonban vigadban telik az idő, úgy­­látom ? — Igen, ma jó napunk van. Hiszen láthatod, hogy a mi ellenségeink, a fehérvérsejtek kábul­tak, alaposan el vannak ázva, alig támadnak bennünket, bizonyára jól felöntött a garatra közös gazdánk. — S miért nem maradtál ott, a mellhártya közelében, az a legvédettebb hely, úgy tudom. — A piszkos konkurrencia miatt. Ezek az arcátlan gennykeltő baktériumok mindig oda tolakodnak, ahol mi már megküzdöttünk a tere­pért. Olyan lázakat okoznak, úgy szaporodnak, hogy nem volt maradásom miattuk Éhes vagyok, megyek is ebbe a szomszédos üregbe, itt úgy látom millió társunk él gondtalanul. Nem jössz? — Nem. Én megvárom a legközelebbi köhö­gési rohamot s ezen nyálkafoszlányba kapasz­kodva kiszállok uj világ, uj küzdelem felé. Erős vagyok, mozgalmasabb élet után vágyom, uj csaták kellenek nekem. Munka és küzdelem nélkül nem tudok élni. Szervusz! (Y) HÍREK Előadások, mulatságok naptára. Jan. 1. Délután fél 4 órakor gyermekelőadás és mesedélután a Kulturházban. — Este 8 órakor az Újvárosi Olv. Egylet táncmulatsága. Jan. 4. „Noszty-fiú esete Tóth Marival“ elő­adása a Kulturházban. Jan. 6. „Hazudik a muzsikaszó“ előadása a Kulturházban. Jan. 7. „Turul“ Szövetség táncestélye a Ka­szinóban. Jan. 8. Zoltán Irén hangversenye a Kultur­házban. Jan. 12. Kulturest a Népkörben. Jan. 15. Kacagó-est a Kulturházban. Dénes Jenő, Szőllőssy Eta és más fővárosi művészek kabaréja. Jan. 21. Gulyás Menyhért színtársulatának vendégszereplése a Kulturházban: „A templom egere“. Jan. 22. D. u.: Gulyás Menyhért színtársulata előadása a Kulturházban: „Ügyvéd és férje“. — Este: „Húsvéti vakáció“. Jan. 28. Divatrevü a Kulturházban. — Boldog új esztendőt kívánunk lapunk összes olvasóinak és barátainak. — Eljegyzések: Lyachovics Dénes székes­­fővárosi főszámtanácsos és neje Kőszeghy Paula leányát, Lyachovics Brigitta főgym­­násiumi tanárnőt Budapestről eljegyezte Gyura Géza m. kir. postatiszt. — Simon József máv. tiszt eljegyezte Mózes Imre vármegyei tisztvi­selő kedves leányát, Margitkát Abonyból. — Varga Ferenc rk. k­k. tanító eljegyezte Füle Máriát, özv. Füle Sándorné leányát. Gratulá­lunk. — Még nem volt Cegléden ilyen nagy­szabású gyermekelőadás, mint az újévdél­­utáni a Kulturházban. Ilyen tündéri szép s mesedélután örökké felejthetetlen élvezet lesz !- kicsinyeinknek, de a felnőtteknek is, mert az a művészet, amelyet a szereplő fővárosi gyermekművészek produkálnak, az egyenesen a csodával határos. A Zeneművészeti Főis­kola híres gyermekszínházának egész társu­lata érkezik le vasárnap Feld Irén igazgatónő vezetésével és a rádió híres Kálmán bácsija is lejön személyesen mesélni gyermekeink­nek. Az előadás délután fél 4 órakor kez­­­­dődik. Jegyek előreválthatók a Kulturházban.­­ — A Református Nőegylet január 5-én, csütörtökön délután fél 5 órakor tartja evan­­gélizáló összejövetelét az emeletes iskola nagytermében. Szíves szeretettel várunk min­den érdeklődőt.

Next