Ceglédi Kisgazda, 1927 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2. oldal CEGLÉDI KISGAZDA sülét jegyrendszert alkalmazni. Még így is zúgolódnak, ha valaki véletlenül kétszer is kap jegyet. A Gazdasági Egyesület könyvtára mindig üres. Pedig rengeteg könyve van az egyesületnek. De az olvasó tagok száma még több ! A középfokú gazdasági iskola felállítása miatt szinte havonta deputációzik a gazdák küldöttsége a valamelyik miniszternél. Szabó Károly alig győzi fékezni őket, hogy kevesebben és ritkábban menjenek. Tangazdaságnak a gyereketlen gazdák már több birtokot felajánlottak, de a kormány nem engedi elfogadni, mert ő akarja erre a célra a belső majort adni és berendezni. Csak még megvárja az utolsó deputációt, azután mindjárt építkeznek. A téli gazdasági iskola részészére is kénytelen lesz vagy a város vagy a kamara építkezni, ha így halad a dolog. Tavaly — az első évben — 32 tanuló volt. Az idén 270 legény jelentkezett az első évfolyamra, de helyszűke miatt csak 180-at vehetett fel Várady igazgató úr. Az ifjúság is tanulni, haladni akar. Nem a pohár és a kártya járja, mint valamikor, hanem a könyv, a sport és a munka. Ambíció, akarat, lelkesedés fűti az embereket. Mindenki többet akar tudni és termelni a másiknál. Mindenki alapjában, mélyen akarja érteni a dolgát. Nem akar senki utánzó lenni, hanem elméletileg is tudni akarja, amit gyakorlatban végez. Nem tudálékoskodik ma is már senki, hogy „június utolján, egy szombatra viradóra nagy eső volt, utána nagy meleg és azért szorult meg a búza“.Tudja már, hogy „semmiért semmit, valamiért valamit !“ — ha van teljes arányban elég táplálóanyag a földben, megneveli az a szemet úgy, hogy nem igen lesz panasz. Megértjük már jól a koreszméket. Mindenféle szövetkezetek működnek és vannak alakulófélben a „szövetkezeti eszme, a keresztyéni gondolat jegyében Az erkölcsi felfogás is tisztultabb, mint valamikor. Még csak ártatlan nagyképüsköködésből sem lódítanak ma már az emberek. A humanizmus, az emberszeretet, az emberiesség is megértésre talált. Nem nézi le senki az embertársát, segíti a nyomorultat és méltányosan megfizeti a végzett munka díját. Jelszó lett általában, hogy „lejebb az igényekkel és meg van a jólét“. A fehér nép is tudatosan beilleszkedett a haladó életbe. Haladt, de nem a nagyvárosi hölgyek sétáló, korzózó, flörtölő, flancoló, öltözködő utánzója lett, hanem hű maradt a nagymamák tradíciójához. Elemük a házi, a családi élet, annak a gondjai és örömei. Rend, tisztaság az egész háztáján kívül-belől, dacára a sok pajkos gyereknek. „Nem ijednek meg a lányok a kisborjától, ha az elszabadul“. Nem mondják, hogy „tömje meg a libát, aki meg akarja enni“. Hanem öntudatosan, erős akarattal és mégis szerényen végzik a mindennapi munkájukat és nevelik az apró embereket, amire az Isten teremtette őket. Azért művelődni is van idejük. Könyvekkel és szépirodalmi lapokkal telve az asztaluk. Nőegyleti és kulturelőadásokra szorgalmasan járnak. Nem divat, hanem valóságos verseny fejlődött ki az egyszerű, ízléses és olcsó öltözködésben. Így aztán teljes az összhang a külső mez és a belső tartalom között. Nem kell nálunk félni, hogy egy-egy rettenetesen cifrán felöltöztetett hölgy olyan ostobaságot mond, hogy az ember hanyatt esik tőle. És mindez — a léleknek, a szívnek, az észnek a művelése — alig számottevő pénzbe kerül. Ezelőtt vagy negyven esztendővel a Scheiber úr kirakatában egy nagyon divatosan, pestiesen öltöztetett hölgy volt közszemlére kitéve. Nem volt olyan lány a városban, akit arra ne vitt volna a lába, ha hazulról szabadulhatott. Egyszer azonban a legeslegújabb divathoz akarták igazítani a ruháját, de a segéd úr olyan ügyetlen volt, hogy kibuktatta az utcára. A feje darabokra tört és — csodák csodája — fűrészporral volt az megtöltve. No, azóta aztán beszélhet Cegléden divatról, aki akar! Itt ugyan az ördög sem hederít rá . . . Azért nincs a gazdának aztán most sem pénze, hogy a fenti dolgok még nem mindenben és nem egészen úgy vannak. Csak kívánságok, csak óhajok, csetlő-botló gondolatok. —~------- ------------------------—--------------- Kell-e Ceglédre gazdasági középiskola és ha kell, kik fognak abba járni ? ... kérdezte a napokban városunk polgármestere egy gazdaértekezlet alkalmából egybegyűlt gazdáktól. S szavait így folytatta : mit gondolunk, fog-e a kormány itt óriási anyagi áldozatokkal egy gazdasági középiskolát létesíteni akkor, amikor a Mezőgazdasági Kamara által fenntartott és céljainak teljesen megfelelő, lelkes tanerőkkel dolgozó téli gazdasági iskolát sem látogatják a gazdafiúk a kívánt mértékben ? Bizony, szomorú jelenség tapasztalható gazdaosztályunknál: nem akar a korral haladni, nem akar tanulni, nem kívánja tapasztalatait a mások által tapasztalt és könyvbe foglalt gyakorlati ismeretekkel bővíteni, nem érzi szükségét a mai nehéz idők kívánta több gazdasági tudásnak, mely nélkül pedig aligha fog tudni boldogulni. Minden társadalmi osztály művelődik, minden foglalkozásbeli ember igyekszik szakmabeli tudását bővítni a rendelkezésére álló eszközökkel, minden ifjú fegyverkezik az élet nagy harcára, csak a legszebb hivatást űzők , a földet művelők maradnának el ? Nekünk, kiknek a sors rendeléséből hivatásunk az ifjú nemzedéket oktatni, s kik ezen hivatásuknak buzgósággal és szeretettel igyekszünk meg is felelni, nem lehet szó nélkül elhaladni a ma élő gazdanemzedék közönye mellett. Oda kell kiáltanunk a nemtörődömségben nyugodtan pihenőknek : hagyjátok abba az apáitoktól örökölt lelki tunyaságot, mert a nemzet és családotok jövője tetteket parancsol. Nagymagyarországot visszaszerezni a fokozott testi munka mellett szellemi többtermeléssel lehet, ezt pedig hasznos könyvek olvasása, szakelőadások és iskolák látogatása által lehet elérni. Hogy mennyire fontos nemzeti szempontból is a gazdatársadalom szellemi színvonalának emelése és ezáltal egy öntudatos, műveit, alkotni képes gazdaosztály megteremtése, a kormány is belátta és evégből az összeülő országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszt, melynek értelmében mindenütt, ahol a lakosság nagy része földmívelő, megszervezik a külföldön is bevált téli gazdasági iskolát a felnőtt gazdaifjúság részére s ahol nem jelentkezik elegendő számú önkéntes tanuló, ott elrendeli a törvény a kötelező iskolábajárást. Szeretnék remélni, hogy Cegléden a törvény végrehajtására nem lesz szükség, mert ha ma életben volna ez a törvény, akkor nem kellene félig üres iskolában tanulnunk. Várady József: A mételykór A mételykor okozója a közönséges vagy májmétely, mely juhok, szarvasmarhák és bivalyok májának epecsöveiben él. De előfordul ritkábban a sertés májában is, sőt a nyúl, őz és szarvas májában is megél. A májban élő métely petéket rak s ez az epével a bélbe kerül, innen pedig az ürülékkel a szabadba. Ezen petéből 2—4 hét alatt parányi lény képződik, mely a vízben vagy nedves helyen a petét elhagyja és kis mocsári csiga testébe furakodik. A csiga testében csírázás utján 75—150 lárvává szaporodik, melyek a csiga testének elhagyása után fűszálakhoz és egyéb növényekhez tapadnak, fehér homokszemekhez hasonlóak, 2—3 mm. tokkal veszik magukat körül és így hónapokig is elélnek. Ha ilyen lárva a jószág gyomrába jut, innen a bélbe kerül, ahol a burok felszívódik, a lárva a májba vándorol, ahol három hónap alatt egészen kifejlődik. A májmételyek fejlődéséhez tehát némi meleg, bő nedvesség és a kis mocsári csiga szükséges. A behatolt lárvákat a legelő állatok veszik fel, de néha friss füvel, sőt ivóvízzel is megtörténik a fertőzés. A legelő fertőzöttségét fenntartják a hideg ellen megvédett, áttelelt mételypeték, a csigák testében áttelelt mételylárvák, leginkább azonban mételyt hordó állataink, melyek enyhén betegszenek meg vagy amelyek kilábaltak a betegségből s ezek a legveszélyesebbek, mert a bélsárral a legeltetés egész ideje alatt állandóan szórják a petéket. Rendes években csak a lapályos területek, árokpartok, mocsaras legelők a veszedelmesek ; nedves években azonban a vízáradás a mételypetéket és lárvákat, nemkülönben a csigákat messze elhordja és ott válik a mételykor járvánnyá, mert ott is fellép ilyenkor, ahol azelőtt nem fordult elő. A mételykor abban nyilvánult hogy az állatok romlanak, kedvetlenek, keveset esznek, koronkint hasmenés lép fel, a szemnhéjjak fehéresek, juhoknál az áll alatt vizenyős daganat képződik, az állatok gyakran három hónap alatt el is pusztulnak vagy ha sokáig elbetegeskednek, végre gyógyultnak látszanak s ha legközelebb a legelőre kihajtatnak, a mételypeték elszórása által azt teljesen befertőzik. Minden jelekből a gazda csak gyaníthatja a betegséget, biztosan csak akkor ismerhető fel, ha az állatorvos bélsávvizsgálatot eszközöl vagy a leölt vagy az elhullott állatot felboncolja s a hulla májában megtalálja a mételyeket. A mételykóros állatokat a Diatol nevű orvossággal biztosan meg lehet gyógyítani, a gyógykezelés a tél kezdetén a legsikeresebb, midőn az állatok még nem romlottak le. Nem jó a kezelést halogatni, hanem addig kell közbelépni, míg az állatok jó erőben vannak, mert később a mételyek mérgeikkel és vérszívásukkal teljesen lerontják a jószágot, az állatok kimerülnek és elpusztulnak. A város területén a homokos részeken levő mély fekvés legelők vannak megfertőzve, a fekete talajon alig fordul elő. A gazda helyet isen cselekszik, ha marháinak egészségi állapotát figyelemmel kiséri s a betegség gyakruját a hatósági állatorvosnak jelenti be. A földmivelésügyi kormány részéről széles körű akció indult meg a veszélyeztetett területek gazdáinak jószága megmentése tárgyában, nehogy a tavaszi idő beáltával a gyógyítás mellőzésével országos csapássá legyen a szarvasmarhák és juhok tömeges elhullása. A Diatel csak állatorvosi rendelésre adható 1. szám