Ceglédi Kisgazda, 1933 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2 oldal sebben. Az, hogy a szomszédos köz­ségek jogélete a mi járásbíróságunkon zajlik le, azt jelenti, hogy azok lakosai ügyes-bajos dolgaik folytán ide jönnek be, minélfogva itt fedezik szükségle­teiket, tehát a piacnak vevői, gazda­sági életünk vérkeringésének lényeges alkotórészei. A tervezett elcsatolása tehát a szó­­banforgó községeknek annyi, mintha Cegléd gazdasági életén súlyos érvá­gást ejtenének meg. Operálni ott kell, ahol beteg van. Ez az operáció annál érthetetlenebb mert itt semmiféle beteg nincs. Hogy miről van szó, azt a szám­adatok mutatják szemléltetően. A ceg­lédi járásbírósághoz tartozó lélekszám jelenleg az idetartozó községek lélek­­száma szerint: 81.700-at tesz ki, te­rületileg pedig járásbíróságunk illeté­kessége : 130.791 kat. holdra terjed ki. Ha most már Abonyt és a többi fenti községeket tőlünk elcsatolják, akkor ez azt jelenti, hogy cca 51.000 lélek­szám marad itt meg, területileg pedig cca 80.000 kát. hold az, ami itt ha­­gyatik,­­ tehát úgy területileg, mint lélekszámban több mint egyharmadtól fosztanának meg. A jelen állapot szerint Cegléd a bí­rósági kapcsolat útján 130.000 kát. hold területnek a természetes piaca, cca 82.000 lélekszámmal. Ha a terve­zett széttagolás csakugyan megtörté­nik, akkor a helyzet az lesz, hogy 80.000 kát. holdnyi terület piacává sülyednénk le , cca 51.000 lélek­számmal. Ez azt jelenti, hogy a város fejlő­désében vissza fog esni legalább egy fél évszázaddal, mert ha a piac össze­zsugorodik, annak természetes követ­kezménye az iparágaknak, a kereske­delemnek összezsugorodása is. Hogy városunk életét érintőleg a m. kir. tisztelt kormány ilyen átszer­vezéseket kontemplál és akar végre­hajtani, azt kérdezzük, mivel érdemel­tük ezt ki ? Micsoda kényszerítő okok hatnak közre abban, hogy a város életének fejlődését ne csak megállítsák — noha már magában ez helyrehozha­tatlan hiba a közérdekkel szemben —, hanem amellett életében vissza is ves­sék a túlhaladott előző időkre ? ! Mert csak talán nem a politika, a politikai érdekek kielégítése és szol­gálata az a szempont, ami az ország és egyes vidékei gazdasági érdekei­nek elbírálásánál döntő szerepet ját­szik, amikor viszont ezek az intézke­dések bennünket szinte büntetőleg súj­tanak ! Hiszen elvégre mindnyájan ma­­gyarok vagyunk — a kormányelnök úr­tól az új stílus jegyében ismételten han­goztatni a magyarság ügyének szol­gálatát halljuk, —ezzel szemben ezek a tervezett intézkedések a mi városi életünk jövőjét, fejlődési lehetőségeit olyan módon sértik, hogy az egyete­mes közérdek szolgálatával összhang­ban silónak ,sehogyan se találjuk, hanem azzal homlokegyenest ellen­tétesek. — Hát a Nemzeti Munkaprog­­rammban az új stílus nekünk azt je­lenti, hogy fejlődésünk útjában vettes­sünk vissza 50 évvel ? Cegléd közvéleménye méltán jajdul fel e tervezetek ellen. Ezen ügyek kap­csán mi semmi újat nem kérünk a kormánytól. Azt azonban nyomatéko­san kérjük, hogy hagyják meg mindazt, ami már megvan. Ne csapolja meg a kormány gazdasági életünk vérkerin­gését, úgyhogy abba életünk, jövőnk elsorvadjon. Azért, hogy nem a kor­­mányelnök úr táborába tartozunk — végre mi is e hazának szenvedő pol­gárai, magyarok vagyunk. Azt mondják, hogy több vonatko­zásban már befejezett tényekkel állunk szemben.­­ Ezek a tervek, akármint álljanak az ügyek, nem lehetnek be­fejezettek, mert ilyen intézkedésekbe sohasem fogunk belenyugodni. ember, Váróczy Mihály. A „legjobb ceglédi gazda“ jelzővel méltán felruházott földünk tehát — akarata ellenére — nem városa hírnevét emeli tudásával, hanem Nagykőrösét, így könyvelik el a ceglédi tehetséget idegen számlára ! Egy város igen fontos fokmérői a fürdő, a színház és a sajtó. Nézzük tehát, hogy is állunk ezekkel Cegléden ? A fürdőkérdés két részből áll, a nyári és a téli fürdő ügyéből. Nyári fürdőnk eddig is volt, jövőre pedig remélhetőleg még inkább, lesz, itt tehát nincs probléma. Téli fürdőnk azonban egyáltalán nincs. Pedig, hogy a ceglédiek szeretnek fürdeni, azt eléggé bizo­nyítja, hogy úgy a budapesti Gellért, Széc­henyi stb, mint újabban a szolnoki Tisza Szálló fürdőjében majd mindig találni ceglé­dieket. Mikor még a régi gőzfürdőnk üzem­ben volt, éppen megfordítva volt a helyzet. Ide jártak fürdeni a környékbeliek is. Szinte állandóan egész kocsitábor várt reájuk a fürdő előtt. Azóta pedig az életnívó óriásit emelkedett e téren is Nagyszerű artézi ku-­­taink — melyeket a szomszéd városok irigyel­hetnek tőlünk — megadnák a lehetőségét egy újabbban fedett uszodának nevezett téli fürdőnek. Egy mélyebb fúrással, ha talán nem is a szolnoki forrást, de 35—40 C fok meleg vizet kaphatnánk s azt egy fedett medencébe vezetve olcsó és megfelelő téli fürdőt kapnánk. Cegléd színházi kultúrájáról keveset lehet mondani. A helyiség kérdése ugyan már meg van oldva az „Iparosok Kulturháza“ felépí­tésével. De ha egy idegen beverődik a Kultur­­ház előcsarnokába vagy esetleg jegyet is vált, bizonyára szemet szúrnak neki azok a szarvas íráshibák, melyek következetesen egy „n“ nel írják a fenntartott helyet és egy „b“-vel a jobb oldalt úgy a fali táblák, mint a jegyek egy részén. Ha végig is néz egy-két előadást, úgy megállapíthatja, hogy a jó előadások majdnem üres nézőtér előtt, a selejtes dara­bok ellenben telt házak mellett folynak le. A helyi szerzőknek újabban felkapott szere­peltetéséről kár volna véleményt mondani, mert arról épp e lap hasábjain folyt már épületes vita. A sajtó terén Ceglédnek igen különleges a helyzete Szám szerint túl sok, tartalom és ter­jedelem szerint annál kevesebb újságunk van. Ha minden érdekeltség, amelynek most külön újságja van összefogva, egy komoly és tartalmas, hetenként többször megjelenő lapot adhatna ki, melynek szerkesztője egy­úttal tudósítója volna a budapesti lapoknak is. Ma az a helyzet, hogy a helyi újságok egy­­egy részét a politikai, az általános helyi és az érdekeltség hírei foglalják le. Ha akárhány helyi lapot néz is végig az ember, a hírek nagy része szóról-szóra ugyanaz. Természeti adottságánál fogva Cegléd meg­élhetésének mindenkori alapja a föld Lako­sainak túlnyomó része ezt műveli,, ebből él Magától értetődő volna tehát, hogy egy 40 000 Nem annyira a m­áv­ szállítási drágasága miatt, mint inkább a nehéz gazdasági vi­szony miatt terelődött a teheráru szállítása az országutakra. Mindenki, ahol csak mutat­kozik néhány fillér megtakarítás, fáradtságot nem kímélve törekszik azt elérni. A létért való küzdelem tereli tehát a teheráruszállítást az országutakra. Néhány évvel ezelőtt azt hittük, hogy a gépjárművek célszerű szállítási lehetősége hódítja el a teheráruszállítást a máv.-tól. Ma pedig már azt látjuk, hogy a gépjárművekkel szemben is átterelődik a teheráruszállítás a láfogatú, tengelyen való szállításra, dacára, hogy a lóval való szállítás sokkal körülmé­nyesebb, sokkal nehézkesebb, sokkal bizony­talanabb, sokkal fárasztóbb stb. Miért van ez? Csakis a nehéz megélhetési lehetőség kényszerítheti az embereket a nehezebb és fáradságosabb munka teljesítésére. lakosú gazdavárosban elsősorban gazdasági középiskola legyen s csak másodsorban gim­názium vagy egyéb középiskola. Nálunk azon­ban ez is megfordítva van ; gazdasági közép­iskolánk nincs, de van egy nagyszerű gim­náziumunk, amely a modern agrikultúra he­lyett az ókori görög és római irodalmat, újab­ban a francia- és német nyelvre tanítja gyer­mekeinket. De sok minden másképp volna, ha néhai Dobos Jánost el nem térítik eredeti elgondolásától, méh­ben gazdasági iskolára tett alapítványt. Később ismét lett volna al­kalom gazdasági iskola létesítésére a háború előtti , Tóth Mihály féle alapítványból. De ez meg addig húzódott az adminisztráció út­vesztőiben, hogy a békebeli 200 000 arany­korona néhány pengővé devalválódott Hogy mennyire háládatlanok vagyunk azon kevés­számú polgártársunkkal, akik valami nagyobb alapítványt tettek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha már nem használtuk fel az alapítványt a megjelölt célra, hanem hagytuk azt elértéktelenedni, legalább annyival tarto­zunk a nemesszivü alapítónak, hogy a mos­tani gazdasági iskolát az ő nevéről nevezzük el. Ez semmi anyagi megterheléssel nem jár és mégis elégtételül szolgál az alapítványtevő emlékének. Ugyanígy nincs megörökítve a gimnázium épületében annak alapítója, Dobos János emléke. Pedig egy kép vagy szobor néhány magyarázó szóval nagyszerű példa­kép lenne az ott tanuló ifjúság előtt. Szomorúan érdekes jelenség még, hogy CEGLÉDI KISGAZDA 1. szám Védelmet az országúton járó fuvarozóknak!

Next