Ceglédi Kisgazda, 1934 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-04 / 1. szám

2. oldal.­­ Az utolsó turini Zakar Károly 1933 XII. 31-én, 84 éves korában meghalt Mély gyászba öltözött ma egy hete Cegléd város közönsége azon temetés alkalmából, amikor Zakar Károly halóporait az örök csend és békesség honába kisérte el. Emlékezetünkben van még és mint a város nagy hagyományát őrizzük nemzedékről nemzedékre, hogy ezelőtt 56 évvel, 1877 januárjában 100 ceglédi magyar útra kelt Turinba a nemzet atyjához, Kossuth Lajoshoz, hogy átadja neki e város közönségének egy­hangú, magávalragadó lelkesedéssel meg­hozott határozatát, amellyel országgyűlési képviselőjévé megválasztotta és hogy ennek következtében hontalanságából haza hívja, a száműzetés keserű kenyerét cserélje fel a nemzet fiainak rajongó szeretete által termelt édes mam­ával. Az időben ez az it nagy esemény volt. A cselekedet fényessége messzire világított a hazában és a nyomában támadt országos lelkesedés tömegeket mozgatott meg és raga­dott magával. Ennek a cselekvésnek részesei — a sors szeszélye szerint — ki előbb, ki később, lassan kint elköltöztek az élők sorából, anélkül azonban, hogy a sorokban támadó rést üre­sen hagyták volna. Mert városunk lelkében a Kossuth-eszmékhez való ragaszkodó ha­gyomány élővalósággá lett azáltal, hogy azt az 56 évvel ezelőtti küldöttséget, amely a kossuthi eszmék melletti hitvallása által örök időkre szólóan elkötelezte magát, városunk­ban intézményesítette, úgy, hogy az a kül­döttség a gyermekekben, az utódokban ma is itt él és ma is működik tovább. Ennek a küldöttségnek az utolsó, még élő tagja Zakar Károly volt, aki azon időben, 56 ével ezelőtt, 27 éves volt. Most, amikor tőle is búcsút kell vennünk, mint az utolsó turinitól köszönünk el meg­­illetődve, hogy a mi nagy hagyományunknak utolsó élő hitvallójával szegényebbek lettünk. Eként való szegényedésünk fáj a lelkünknek. Csüggednünk azonban nem szabad. Mert azok az eszmék, amelyek mellé az elődök útja nyomán elszegődtünk, örökkévalóak, minden időkre szólóan gazdagságot adnak. Városunk közönsége megérezve e gyászeset nagy jelentőségét, nagy számmal zarándokolt el Zakar Károly holttestéhez, akit a város­háza kupolacsarnokában ravataloztak fel és mint a város halottját, onnan temették el. A gyászszertartáson a város közönsége részéről dr Sárkány Gyula polgármester, a turini százas küldöttség részéről dr Dobos Sándor városi ügyész búcsúztatta el a halottat. a figyelmet a földmivelőosztálynak arról a rétegeiről, amelynek helyzete ugyan egészen össze van forrva a mezőgazdasági termelés­sel, nehéz küzdelmeit azonban önmagában vívja, mert úgyszólván teljesen magára van hagyatva.“* „A mezőgazdasági munkásság és az ide­sorolható 1—2 holdas törpebirtokosok közel hárommillió lelket számláló hatalmas tömege iránt az utóbbi években mintha kevesebb érdeklődés nyilvánulna meg.“ * „Nem helyes úgy beállítani a kérdést, mintha a munkaerő szociális helyzete telje­sen egy síkban mozogna a gazdatársadalo­méval.“ * „A mezőgazdasági munkásság eddig nem részesült abban a figyelemben, hogy élet­­körülményei beható vizsgálat alá vetettek volna, hasonlóképpen, mint a többi üzem­kategóriáknál történt.“ * „Hibáztatnunk kell, hogy eddig kísérlet sem történt olyan módszer kidolgozására, melynek segítségével világosság derülne ab­ban a nem kevésbé homályos és ismeretlen világban, amelyben ma a mezőgazdasági munkásság élete lejátszódik.“ Nem a munkással magával, hanem a munkáscsaládok megélhetési viszonyaival foglalkozik. A foglalkoztatottság (bérmunka) és a család minden tagjának mindenféle keresetét figyelembe véve gyűjtötte a szerző az adatokat 12 munkás községből, összesen 96 munkáscsalád életviszonyaira vonatkozó­lag, mindenütt 5 családtagot számítva. Adók, adósságkamatok, adóhátralék, kisebb személyi tartozás, házbér, haszonbér, Faksz kölcsön annuitása, biztosítás stb. levonása után maradt egy család, illetve egy egy csa­ládtag napi megélhetésére az 1932 ik esz­tendőben . Egy személy napi megélhetésére maradt „Ilyenformán átlagban egy család megél­hetésére maradt 290 pengő, amiből egy napra 79 fillér jutott, vagyis fejenként és naponként 14 fillér. Ebből az összegből kell testi erejét, egészségét fenntartani, a nélkülözhetetlen ru­hát beszerezni, az iskoláztatási költséget vi­selni stb. “ Kiemeli még szerző a következőket : „A munkáscsaládok anyagi helyzetének a leromlását — egyebeken kívül — az állat­­állomány nagymérvű eltűnése jelzi legjobban. Számokkal nem lehet kifejezni azt a vesz­teséget, amely ezáltal a mezőgazdasági mun­kásságot megélhetési viszonyaiban sújtotta.“ Ezen munkáscsaládok 14 százalékának volt csak egy-egy tehene. Sertést csak minden hatodik munkás vágott. Anyasertést (a 96 közül) csak 5 munkás udvarában találtunk. Hizlalnivaló süldő csak 23 százaléknak a birtokában volt. Még a baromfi is 18 száza­léknak az udvarából teljesen hiányzott. El­vitte a jószágokat az adó, a kamat, ez ínsé­ges megélhetés ezer gondja. Csodálattal, megértéssel, egyben sajnálattal Község neve: Szerep Sárrétudvari­­ Bucsutelep I Sövényháza, Csongrádmegye Jászárokszállás Jászdózsa Mezőkövesd, Borsodmegye . 12 fillér. Biharmegye Erdőtelek i Hevesmegye , Mád, Zemplénmegye . . Gérszentágota 1 Fejérmegye | Jászkunmegyeme 12 14 12 12 11 18 23 9 mezőgazdasági munk­ásk­érdés Dr Kerék Mihály földink, a magyar gazda­­szövetség igen tehetséges és lelkes titkárának újabb tanulmánya jelent meg a Magyar Gazdák Szemléje 1933 decemberi számában. Címe: Adatok a magyar mezőgazdasági munkáscsaládok megélhetési viszonyaihoz. Ha száraz, hideg statisztikát állított volna össze a szerző, akkor is érdemes munka volna és akkor is ide kínálkozna. De dr Kerék Mihály lélekkel és szeretettel vagy még tán jobban mondva fájdalommal gyűj­tötte az adatokat és írta meg a tanulmányát. Úgy hiszem, hogy leghelyesebben teszem, ha szemelvényeket is iktatok ide. * „A gazda sorsáért való aggódás elterelte CEGLÉDI KISGAZDA 1. szám tekintek reá, a mai élet e hárommillió név­telen hősére, ők ennek a gazdasági világ­háborúnak a lövészárok frontharcosai. Náluk már nemcsak egzisztenciáról, hanem a puszta életről van valósággal szó. Nem tudom, há­nyadszor írom e lap hasábjain, hogy: ne könyöradományt, inségfilléreket, hanem mun­kát a népnek ! Bár a mi vidékünkön jobb a kereseti lehe­tőség, mint az itt említettek, de még ez is ínségesen rossz. Nagyon hibás a tőke, amiért füttyöt hányva emberiességnek, nemzeti ér­zésnek és minden szentségnek, a saját biz­tonsága miatt elzárkózik. De hibás sok em­ber, akinek volna munkáltatnivalója, de vár­­vár és tétlenségre kárhoztatja magát és a munkásnépet. Annak a járomnak a szögét el kell törni, amit a gazdasági válság és a hitelező tett a nyakunkra Ha pénzünk nincs munkára, hát van terményünk. Szívesen fo­gadja a munkás a terménybért is. És a belterjesség az irány — akárki be­széli is ennek az ellenkezőjét —, amihez beruházás, építkezés, sok-sok munka kell. Tavaly írtam, most megismétlem : „Első az adó, azután a magunk és munkásaink tisz­tességes megélhetése és csak azután jön a kamat, ha — marad.“ Váróczy Mihály: HÍREK — Felhívjuk azon t. tagjainkat, akik még a múltévi tagdíjaikat sem fizették be, amennyiben hátralékaikat haladéktalanul be nem fizetik, az eset­­ben kénytelenek volnánk a lap kül­dését beszüntetni s követelésünket más után érvényesíteni. Gazd. Egyesület. — Az inségmunkák még nem kezdődtek meg a városnál, de már megtörtént az inség­­munkára beosztandó munkanélküliek össze­írása, akik azután már egyre sürgetik a mun­kák megkezdését. — A gőzfürdő építésének tervével kap­csolatban a város és a fürdőépítő vállalat között megindultak a tárgyalások. A vállalat által bemutatott terv szerint 60—70 ezer pen­gőbe kerülne a gőzfürdő. Az építéshez kora tavasszal hozzákezdenének s őszre átadnák a fürdőt a közhasználatnak. — Halálsorompó lesz ebből ? Minthogy a Budai-út megálló előtti sorompó érdekeltsége semmi körülmények között sem tudhat abba a műv.-béli intézkedésbe belenyugodni, hogy ezt a sorompót is leszereljék és teljesen sza­bad átjáróvá tegyék , pénteken újból megje­lent az üzletvezetőségtől egy kiküldött, aki a környékbeli tanyai lakosok jelenlétében ismét megvizsgálta a sorompó leszerelése ellen felhozott panaszokat, illetve azt, hogy hát csakugyan valóban olyan veszedelmet jelent-e a nyílt sorompó ? Lapunk zártakor még nem tudjuk, hogy a kiküldött szakférfiúnak mi az álláspontja, annyi azonban bizonyos, hogy a kinnlakó érdekeltség panaszát és kérel­mét feltétlenül figyelembe kell venni, mert hiszen lehetetlen és tarthatatlan állapot volna az, hogy holmi hangoztatott takarékossági elvből kifolyólag állandó életveszélynek legyen kitéve több száz tanyán lakó család. — Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik szeretett jó édesanyánk, illetve nagyanyánk temetésén megjelentek és fájdalmunkban osz­toztak, ezúton mondunk hálás köszönetet. Bán-család.

Next