Czeglédi Közlöny, 1930 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-05 / 1. szám
a. oldal CZEGLÉDI KÖZLÖNY részt egyes bevételi címeken még több folyt be, mint az előirányzott összeg, a bevételtöbbleteket (illetve azok megfelelő részét) a közgyűlés a kiadási többletek kiegyenlítésére megszavazta. A kórházépítési alapba 25000 pengőt vitt át a kórházalapból. Ez u. i. már előre is az építési költségekre volt szánva s most lesz rá szükség, mivel az építkezés maholnap teljesen befejezést nyer. A Budai úti csendőrlaktanya, amelyet a város a maga költségén épített s a kincstár bérli — többe került mint tervezve volt s a közgyűlés annak idején a többletet megszavazta, de fedezéséről csak az 1930. évi költségvetésben gondoskodott, a kiadásokat azonban az 1929. évben kellett teljesíteni, erre ideiglenes kölcsön felvételét szavazta meg a közgyűlés. Ez csak olyan számvevőségi finomkodás, érteni nem kell, de nem is lehet. A városházi helyiségek fűtésére szükséges tüzelőanyagokra — mint minden közhivatalnál — el van rendelve, hogy fele része hazai termék legyen, fát azonban nem tudott a szállító megfelelő minőségben szállítani s ezért a valamivel olcsóbb, de jobb erdélyi fát szállította. Sajnos Erdély is külföldnek minősül egyelőre. A közgyűlés hozzájárult a dologhoz. Ezek után a közgyűlés kisebb ügyeket tárgyalt, vételi, haszonbérleti, területhasználati, illetőségi stb ügyeket. Meg kell említeni, hogy a közgyűlésen 55. képviselő jelent meg, ami olyan arányszám, hogy a régi közgyűlés leglátogatottabb üléseinek felel meg. Nagyon sokszor megtörtént, hogy a kétszázas taglétszám mellett sem voltak többen. Előfizetőinkhez és olvasóinkhoz ! » Felkérjük előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, előfizetéseik szíves megnyitására. Azoknak a mélyen tisztelt olvasóinknak, kiknek december hónapban mutatványszámot küldtünk, továbbra is megküldjük lapunkat, bízva abban, hogy lapunk megnyervén tetszésüket, máris előfizetőink táborába tartoznak. Egyben tisztelettel kérjük, hogy az előfizetési díjat vagy beküldeni, vagy a nyugtával jelentkező megbízottunknak átadni szíveskedjenek. Tisztelettel A KIADÓHIVATAL. tekintetű, a baritonista — a rendező — Szentpály Tibor. Figyelve vár. A közel kéklő hegytövénél egy kastély kertjéből jön a lankás felé egy sugár nőalak; halkan énekel, tekintete a tömeget nézi s e pillanatban szárnyalóan csap ki és zúg fel ajkán a dal. Már nem fél, az idegek feszültsége felengedett; hajlékony szopránját érzelmei kiszínezik Most belecsendül a vadász baritonja; szerelmesen hívogat, parancsol, akar, a lány hangjában a viharos szenvedély ég, lángjai felgyújtják az érzéseket s mikor az ének elszáll, a tömeg tapsorkánya jelzi a felavatás diadalát. A vacsoránál, melyet a boldog szerző a művészek tiszteletére adott, szemben ülnek egymással a leány kacagón, boldogan; a férfi fölényesen, unott mosollyal. Hallgatnak, csak a tekintet beszél, az a mély fekete és az az acélos két szempár, sokat mondanak ! Dac, visszautasítás, fölényes nemtörődés, gyűlölet villan meg bennök, ha egymásba kapcsolódik tekintetük. Néma, hangtalan harc ez, a művészeté az emberrel A szerző lelkesen ürítette poharát a két művész szárnyaló tudására, mellyel az ő fejére fontak koszorút. A színház mindenkori öreg maecenásának tekintete szeretettel fonta körül a leány alakját és itta fel szeme csillogó sugarait. — Lárt egy dalt! A leány, kinek lelke elkalandozott a nemrég odahagyott környezetbe, megrezzent, igazított egy kicsit szőkén fénylő haján és elkezdte a Figaró Kerub-énekét: „Oh mondjátok, mi lángol itt belül“. Arcán érezte az énekes forró tekintetét, melyben komoly fény csillant meg. Mindenki néma áhítattal figyelt, az igazgató nézte, tanulmányozta a leányt. A dal elhalt, Sári bólintott, az ének véget ért. Szentpály felállt, benyitott a szomszéd terembe, az ott lévő zongorára csapott, úgy szólt vissza: — Jöjjön! folytassuk... A lány komolyra vált arcát gyenge pir színezte, feltekintett a többi arcra s mikor látta a kérlelő szemek sugarát, átment ő is. Ekkor már zúgó zongorahang kisérte az énekes tömör baritonját. Gőgös arca megenyhült, szeme kigyult, szárnyalt a dal. Sári mozdulatlanul hallgatta, elkábult, beleveszett a hangok örvényébe. Néhány futam még, egy rövid „kérem“ s felzendült Schubert örökszép melódiája. A lány belekezdett ennek híres énekébe: „Jöjj, várok rád, jó néked itt“... A zongora fedelét becsukták; kurta „köszönöm“ és a leányt az énekes többé figyelemre sem méltatta az őt körülvevő csoportban Rágyújtott egy cigarettára, az ablakhoz húzódott és onnét nézte a vígan beszélgetőket. Milyen csodálatos szemek, gondolta... csak akkor van bennök élet, ha énekel, a hangja meg egy ezüst harang, az egész alak A Ceglédi MOVE érdekében. Útjainknak egészségi és testnevelési szempontjait tekintve, ma már balga kijelentésnek tűnnék az föl, ha valaki e nemes cél haladása elé a maradiság bombasztját gördítené, vagyis ez esetben azt az elcsépelt szólás-mondást használná, hogy „eddig is jó volt, jó lesz ezután is.“ Föl sem tételezhető, hogy Cegléden adódna ily halandó! Ebben a meggyőződésben vagyunk — úgy vélem — mindannyian, akik a jelent és a jövőt a múlttal össze tudják egyeztetni, vagyis belátják azt, hogy a haladás az emberi mivolt életszükséglete. Köztudomású, hogy a mi sportalakulatunknak a MOVE-nak kezdő lépését városunk nagylelkűen és jótékonyan segítette elő s a MOVE megmutatta, hogy erre érdemes volt és lesz is! Zajtalan működését övező babérjai Cegléd városára megannyi fényt vetítenek! Mindhiába, az „anyagi“ zöld ágra való vergődés ebben a garasos világban nehezen megy. Sporttelepére vezető közutat, korcsolya és egyben vivócsarnokát a MOVE segítés nélkül nem lesz képes városiassá tenni; pedig de fáj az neki, amikor a helyi és vidéki közönség a zökkenős, poros, olykor pedig a sártengertől hozzáférhetetlen úton idegenkedik a helyzettől s leszólja útját és csarnokát. Én úgy sejtem, hogy a MOVE fölsóhajtana, ha e két fájó érzéstől az újév megszabadítaná. Bárdy István: gyakran kelleténél jobban fűtik a lakást. Ha ilyenkor s szabadba jövünk, a hirtelen változó hőmérséklet gyakran okoz meghűlést. Köhögés és erős nátha jelentkeznek csakhamar. Néhány Aspirin* Tabletta megelőzi a komolyabb bajokat.— Utasítson vissza pótszereket és követeljen mindig eredeti csomagolást, a gr . Bayer-kereszttel. ÍBAYER Csak gyógyszerárakban kaphatók HÍREK — Bethlen estély az Urániában. A nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor halálának 300 éves évfordulója alkalmából rendezendő műsoros estély 1930. jan. 10. napján este 8 órakor lesz az Urániában. Az estélyen Szőnyi Sándor főgimn ig. tartja az ünnepi beszédet, ifj. Dobos Sándor szaval, a Vasutas Dalárda és az Ipartestületi Dalárda Bethlen Gábort dicsőítő énekszámokat ad elő stb. A részletes programmot falragaszokon fogjuk közölni. Az estélyre Cegléd város hazafias közönségét ezúton hívjuk meg. Belépődíj nincsen, a műsor díja 50 fillér, a műsor mellé mindenki számozott ülőhelyi jegyet kap minden ráfizetés nélkül. Az estélyt a Magyar Nemzeti Szövetség rendezi. — Összeíró küldöttség. A központi választmány január 2.-án ülést tartott s az 1931. évben használatba kerülő országgyűlési képviselőválasztói névjegyzék összeállítására összeíró küldöttséget alakított. Ennek elnöke Nagy Sándor, h. elnöke Oroszváry Endre, tagjai Ecseri Ferenc és Váróczi Imre. Az össszeiró küldöttség egyelőre az előkészítést végzi s érdemleges munkáját márciusban kezdi el. Az uj hivatali ügyrend a városházán. A városi tisztviselők hétfőn délben a közgyűlés után megbeszélésre gyűltek össze a polgármester elnöklete alatt, hogy megállapítsák az új hivatali ügyrend életbeléptetésére szükséges intézkedéseket. Január elsejétől kezdve már az új utasítás szerint vezetik az iktatót, elmaradnak a régi copfos számkönyvek, irattári sorkönyvek stb. A rendelet szerint a feleknek bizonyos órákat kell kitűzni arra, hogy a hivatalokban eljárhassanak. Ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy a v. tisztviselők kérik a közönséget, hogy lehetőleg déli 12 óráig intézzék személyes megjelenésüket igénylő ügyeiket s nagyon fontos ok nélkül 12 óra után lehetőleg ne járjanak el s ne keressék fel a hivatalokat. — Megnyitó Kulturest az Iparosok Kulturházában. A ceglédi Ipartestület 1930. évben a kulturestek tartását folyó hó 11-én este 8 órakor országos jellegű vetített képekkel kezdi meg. Az esten előadó lesz Budapestről dr. Ajtai József a Magyar Nemzeti Szövetség ügyv. alelnöke. A nagyszabású estre ezúton is felhívjuk a nagyérdemű közönség, illetve a társadalmi egyesületek figyelmét és kérjük, hogy minél nagyobb számban szíveskedjenek megjelenni. Belépődíj nincs. Elnökség. — Halálozás. Kökény János mezőrendőr, régi városi szolga, hirtelen meghalt 60 éves korában. Temetése a múlt vasárnap volt, néha a megtestesült vágyakozás. Észrevette, hogy haza készül a kis csoport. Közéjök lépett Sári köpenyéért nyúlt és együtt mentek le a lépcsőn. A kapunál Sári búcsúra nyújtotta a kezét. — Megengedi, hogy hazáig kisérjem? Az énekes hangja nem volt lágy, nem kérlelő, de tekintete zavarba hozta Sárit. Kissé habozott, aztán csak ennyit mondott. — Jó, nem bánom. Elindultak a hajnali szürkületben. Az életerős, művész vággyal teli fiatal leány, aki úgy érezte ezüst ösvények, arany hidak, virágos ligetek vezetnek az elképzelt oltárhoz, ahol a művészet babérfája áll — és a férfi, a sorssal szembenéző, magábabízó, hallgatagon ment mellette. Átvágtak egy kis ligeten, lábaik alatt zizegtek a lehullott sárga levelek, hűvös szél csapott az arcukba és mintha ennek érintése felébresztette volna az álmodozó férfit, körültekintett. — Ősz van! Nézze, olyan csöndes, gyönyörű és titokzatos, mint egy fiatal szép leány, mint — Maga. — Miért mondja ezt? — Ilyennek találom. Amióta — emlékszik — jelentkezésekor az irodában megpillantottam, valami ösztökél, hogy boncolgassam lelki világát Nem mert érdekel. Nem. Vezetni akarom ezen a rögös, tövises, sárral, kővel kirakott pálya útján, mint a vakot az út veszélyes forgatagában. 1. szám