Ceglédi Napló, 1936 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1936-01-05 / 1. szám
1936 január 5. 5 dollára 10 fill. Felelős szerkesztő és kiadó Sárik Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal Cegléd, Batthyány utca 8. szám (*S ^ -X~* C-BERCEL, ABONY, TÖRTÉL, BÉKÁS, UJSZÁSZ, JÁSZKARAJENŐ, VEZSENY KÖZSÉGEK ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ POLITIKAI HETILAP v\ th’/pf. XVIII. évfolyam, 1. szám _____ ’ 9 ^S&MP/' ♦ : CEGLÉDI NAPLÓ Telefon : 57 szám Előfizetési ára: egy negyedévre ............................. Nyilt-tér garmond sora 50 ev. Nemzeti munkaegységPusztuló Cegléd A Nemzeti Egység közelmúltban megalakult Munkaközösségének nagyvonalú megszervezése és máris értékes munkája nagy visszhangot keltett a magyar közvéleményben. A fővárosi sajtó hosszú cikkekben foglalkozik a szellemi munka eme rendszerbefoglalásának jelentőségével és nem vitás, hogy a magyar vidék is lelkes megértéssel csatlakozik a Nemzeti Munkaközösség nagy gondolatához és gyakorlati megnyilvánulásaihoz. Az új megmozdulás, melynek élén vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő áll, természetes továbbépítése annak a — Gömbös Gyula által három év óta hirdetett és a megvalósulás útján haladó — törekvésnek, mely a komoly alkotó munkát tekinti a nemzet boldogulásáért folyó harc legbiztosabb fegyverének. A Nemzeti Egység gondolata tehát a Munkaközösségben nem mint politikai eszme nyilatkozik meg, hanem mint a munka végzésének hazafias kötelessége. Ez a múltban parlagon maradt és nemzeti szempontból nem volt kihasználva. Ezeket az értékes egyéni magyar energiákat, a tudást és a munkát kívánja a nemzeti munkaközösség egybe kovácsolni. Minden becsületes magyar hazafi lelkében állandóan égett a vágy évek, vagy évtizedek alatt értékké növekedett szaktudását, élettapasztalatait, munkakészségét a magyar nemzeti célok szolgálatába állítani, de az elmúlt idők politikai rendszere ennek valóraváltását általában csak az aktív politikusok részére, — de nekik is csak részben — biztosította, így a parlamenten kívülálló nemzeti értékek tudása, munkája legtöbbször csak az íróasztalfiókok és könyvtárpolcok részére jelentett súlyszaporulatot. Új szellemnek, új irányzatnak kellett jönnie, hogy a parlamenti és parlamenten kívül álló magyar értékek szellemi munkáját a boldogabb nemzeti jövő elérésére egységesen és maradéktalanul érvényesítse. Ez a Nemzeti Egység Munkaközösségének egyik legfontosabb célkitűzése, mert a Nemzeti Egység Munkaközösségének alakuló ülésén — ahogy ezt vitéz Marton Béla mondotta — a Nemzeti Munkaterv megvalósítása és végrehajtása nem embernek, vagy csak néhánynak szellemi teljesítőképességére, még talán nem is generációéra, hanem mennél több értékes és világnézetileg azonos magyarnak rendszerbe állított és hosszú időre szóló együttes munkájára épülhet fel. Az erős új Magyarországnak nemcsak reprezentáns politikusokra, jó szónokokra, hanem nagytudású, törhetetlen munkaerejű, meggyőződéses szellemi szakmunkásokra is nagy szüksége van. Ilyeneket csapatostul nevelt a magyar jövő számára a háború utáni évek küzdelmes időszaka. Az ő felkészült agyuk együttdolgozásának, magyar szívük egybedobbanásának és egyetakarásának munkaközössége nagyban hozzá fog járulni az új magyar élet alapjait lerakó Nemzeti Munkaterv megvalósulásához. Annak, aki ismeri a mai magyar városok életét és összehasonlításra nyílott alkalma az egyes magyar városok fejlődését illetőleg, nem újság ez a tény. Addig, amíg egyes városok tíz év alatt hihetetlen arányban megnövekedtek és kifejlődtek, Cegléden tíz év óta semmi nevezetesebb változás nem tapasztalható. Cegléd tíz éve teljesen úgy maradt mint ezelőtt. Aki tíz év óta most jön csak ide, észre sem veszi azt az egy-két új épületet, ami azóta született, de olyan nagy változásokról, mint Szeged, Szolnok, Debrecen, Rákospalota, Kispest, stb. megközeltőleg sem beszélhetünk. Ennek oka nagy részben az a körülmény, hogy Cegléd kiesett a mai magyarország kereskedelmi és mezőgazdasági életéből. Hatalmas malomipara és mezőgazdasága, ami magasra emelte, tönkrement. A vakut életében elfoglalt szerepe teljesen visszaesett. Ceglédet a Bethlen kormány tudatosan és szándékosan visszafejlesztette, hogy akkori ellenzéki álláspontját ezzel megtörje. Elvitt Ceglédről minden olyan üzemek közhivatalt, amit csak lehetett s ezzel többezer embiert kényszeritett arra, hogy Ceglédről elvándoroljon. Így lett Cegléd egy olyan város, melybe beköltözés nem várható, mert nem érdemes Ceglédre jönni sem munkásnak, sem intellektuellnek, mert mindkettő nem tud itt megélni. Maradt tehát a város fejlesztésére a szokásos szaporodás. Tíz év alatt ez is oly mértékben esett vissza, hogy ebben az évben 3 emberrel szaporodott ezen az úton Cegléd város lakossága. Vagyis, ha számítjuk, hogy legalább 60—70 család, akiről mi tudunk ebben az évben elhagyta Ceglédet, a város lakossága egy kétszáz fővel minden körülmények között csökkent. Ez a csökkenés megvolt már tavaly is, de mégsemennnyire szmbeszökő mértékben, öt-hat éve már, hogy Cegléd lakosságában erőt vesz az a tudat, hogy Ceglédéin nem érdemes élni és egy kivándorlási folyamat indul meg Ceglédről. Ezaz el Ceglédről gondolat évessze nem csaknem csökken, hanem erősödik, s ma már kényelmes, nyugdíjas állásban lévő emberek szájából is hallani, hogy de jó volna itthagyni Ceglédet. Mint valami pestis terjed ez a gondolkodás és különösen a fiatalságunk körében hódit. Minden ceglédi érettségizett fiú nem hogy magában keresné az el nem helyezkedés okát, vagy a viszonyokban, Ceglédet okolja állástalanságáért s minden áron szabadulni akar innen. Csábító példák vannak. Rengeteg ceglédi idegenben nagyon jól elhelyezkedett, de sokkal több lett szerencsétlenebbé. A szerencsétlenségről viszont nem beszélnék, a jóról annál többet, így a kivándorlás, a városok közötti elvándorlás formájában Cegléden igen megerősödött. S ezt a mozgalmat meg kell állítatni, lehetőséget kell a városnak találni arra, hogy új utakat keressen a megélhetésre, mert így tíz-tizenöt év alattnegyedévelig csökkenhet a város lakossága. A vasút érdekeltségeinket elviszi Szolnok, gazdasági életüinket elcsábítja Nagykőrös, i intellektueljeinket elviszi a főváros, az iparost Budapest környékeinek nagy gyártelep-rengetege. Lassan elszivárog így a lakosság. A legjobbjaink éppúgy, mint a salakja menekül Ceglédről. Gyermekszületés nem pótolja a veszteséget, a lakosság számiaránya csökken, üzemeink, iparosságunk és gazdasági életünk visszafejlődik, s mi mindezt nem akarjuk tudomásul venni. Most az újév hajnalán a szomorú statisztikák döbbentsenek rá végre arra, hogy vészes betegsége Ceglédnek az a városi politika, mely csak azt tartja céljának, Hogy deficitmentesen vezesse a várost, de semmi új életlehetőségről nem gondolkozik, fiatalsága érdekében semmi rizikót nem vállal, ahol a város egyensúlya azok érdeke, akik vezetik, s ezen az érdeken túl nem nézik a város állástalan tömegeinek érdekét, akiknek pedig szintén jólesne egy kis darab kenyér. Meg kell keresni a lehetőségeket- mert Cegléd rálépet a hanyatlás útjára. De nem csakhogy rálépett, hanem erős ú léptekkel halad is ezen az úton. Ebben az útban nem akadály néhány új közüzem, mely előre kiszámított emberek számára készül, itt gyökeres megoldásra van szükség. Gyökeres megoldásra, mert a magyar Kánaán közepén nem pusztulhat ki ez a város csak azért, mert tehetetlenül nézi a vezetősége legjobbjai kivándorlását, tömeges csökkenését. Cegléd beteg, s ki kell gyógyítani, amíg nem lesz halálosan erőssé ez a betegség, amelynek oly súlyosan bántó minden magyarra a neve: a SZÜLŐFÖLDTŐL VALÓ IRTÓZÁS. (Ag.) Lassan, de biztosan halad a város a visszafejlődés útján, az elnéptelenedés felé.