Ceglédi Népszava, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-01-01 / 1. szám
Borsoicsi , NÉPSZAVA, 1946. január 1 Mikorr pül elete? A húr már a végsőkig van feszítve. A munkabérek és az árak között olyan áthidalhatatlan szakadék van, hogy az semmiféle félrendszabállyal meg nem oldható. Az egyes munkáskategóriák fizetése között is olyan különbségek vannak, hogy munkás és munkás között is tisztességtelen verseny keletkezett. A közalkalmazottak órabére 300— 400 pengő, a valamikor olyan jól fizetett építőmunkásoké 700 pengő, a nyomdászoké, az ipari munkások elitjéé 1920 pengő, a mozigépészé 3500 pengő, a szabóé 4400, a cipészé 6000, a favágóé 7000, és a földmunkásé 10.000 pengő. Van tehát munkás, aki huszadrészét keresi annak, mint egy másik szakmunkástársa. És ez, aki húszszor annyit keres, mint a többi, ez sem tud megélni fizetéséből, mert a zsír ára változatlanul 200.000 pengő, egy kiló liszt 40.000 pengő .Egy kg káposzta 10.000 pengő. A ruhaneműkről nem is beszélve és egy néha-néha elkerülhtetlen cipőtalpalás is csillagászati számokba kerül. Mit csináljon a 300 pengőért dolgozó vasutas és közalkalmazott, vagy a 700 pengőért dolgozó idénymunkás kőműves, akinek véletlenül két-három gyermeke is van? A legszerényebb ebéd elkészítéséhez (mert meleg ételt természetesen jó ideje már napjában csak egyszer eszünk), a legparányibb szoba minimális befűzéséhez legalább napi 10 kg fára van szükség. Ez havi 3 mázsát, pénzben — ha sikerül egy különlegesen olcsó alkalmat kifogni — havi 200.000 pengőt jelent. A tisztálkodás is már-már megoldhatatlan probléma. Kultúrigényeink már nincsenek; könyvet, újságot vásárolni — luxust jelent számunkra. Enni, fűteni, világítani, tisztálkodni és ruházkodni pedig kell, ha élni akarunk! —— Mindezeket pedig nem azért soroljuk fel, mintha kétségbe vonnánk, hogy akad egy dolgozó is, aki ne a maga bőrén tapasztalná ezt a nyomorúságot. Azért emeljük fel tiltó szavunkat, mert ezrével akadnak még mindig dologtalan herék, homályos pénzforrásokból táplálkozó munkakerülők, , akik itt körülöttünk dőzsölnek, akik felhajtják az árakat (hiszen nekik semmi sem drága) és akik eleszik a dolgozók elől az ország szűkös élelmiszerkészleteit. Nem elégedhetünk meg többé fél- és ál-rendszabályokkal. Mi, szocialista munkások nem engedhetjük meg, hogy a demokrácia eszközzé váljék a demokrácia ellenségeinek kezében. Nem engedhetjük meg, hogy éhező asszonyaink és gyermekeink jajkiáltása, fagytól remegő szeretteink segítségért esdő könyörgése megfoszszon bennünket józanságunktól és kétségbeesésünkben olyan cselekedetekre ragadtasson bennünket, amelyet tiszta fejjel megvetnénk és elutasítanánk magunktól. Követeljük a dolgozók azonnali és intézményes természetbeni megsegítését! Követeljük az árdrágítók és feketézők halálbüntetését! Követeljük a háborús nyereségek és tisztességtelen hasznok azonnali elkobzását és a közösség javára történő felhasználását! Követeljük az ország tüzelőanyagkészleteinek azonnali arányos szétosztását! » Azonnali segítséget követelünk, mert a húr már a végsőkig van feszítve s ki tudja melyik percben pattan el! A ceglédi szocialisták egy esztendeje Befejeztünk egy nehéz és küzdelemteljes évet és mint rendes és jó gazda, az év végével számításba veszszük, mit végeztünk, hová jutottunk, hogyan állunk és mivel rendelkezünk. A ceglédi szociáldemokrata pártszervezet jóformán töretlen ugaron indult el múlt év decemberében, mert ha voltak is itt Cegléden a múltban szocialista szervezkedések, azok az utolsó években teljesen elenyésztek és a felszabadulás után már nyomaik sem voltak fellelhetők. A pártszervezés ez év márciusáig csupán félgőzzel haladt előre, mert a régi szocialisták energiáinak nagy részét a rombadőlt város, a szétzüllött közigazgatás és a leromlott közbiztonság helyreállításának munkája kötötte le. A felszabadítást követő napokban elvtársaink megszervezték a közmunka két élezettséget, megindították a közigazgatást, gondoskodtak a Vörös Hadsereg szükségleteinek ellátásáról, a háborús cselekmények következtében megsérült középületek kijavításáról, az iparosság és ipari munkásság munkába állításáról. Amikor a beállott zűrzavarban az emberek és csoportok tekintélyes része a zavarosban halászott, amikor mindenki azon igyekezett, hogy háborús káraiért sürgősen és ha lehet kamatosan kárpótlást szerezzen, akkor a szocialista iparosság és munkásság volt jóformán az egytlen réteg, amely szilárdan kitartott őrhelyén, nem kereste a gyors, de erkölcstelen vagyongyűjtést, hanem sokszor minden ellenszolgáltatás nélkül végezte munkáját, hogy elláthassa az akkor még hadban álló Vörös Hadsereget és gondoskodhasson a közösség szükségleteinek kielégítéséről. Szociáldemokrata munkások állították helyre a hűtőházat, jéggyárat, villanytelepet, konzervgyárat, szeszfőzdét és főleg szocialista munkások építették újjá a postát és vasutat. Ugyancsak szocialista munkások helyezték üzembe a malmokat és építették fel a ma annyira nélkülözhetetlen olajütőket. A tavasz beálltával folytatódtak a közérdekű munkák; szocialista vasutasok építették meg az Ujárok hídját és helyezték üzembe a csemői vasútvonalat és ugyancsak ők építették fel a Vörös Hadsereg hősi halottainak emlékművét is. Szocialista gépészek szántották fel traktoraikkal a ceglédi határt és később ők csépelték el a ceglédi termést. Márciusban kezdődött meg a párt intenzív megszervezése. Azt az elvet váltottuk, hogy a közérdek fontosabb mint a pártérdek, s csak miután az előbbinek maradéktalanul eleget tettünk, láttunk hozzá a párt kereteinek kibővítéséhez. A párt tagjainak száma minden hangos propaganda nélkül napról-napra szaporodott. Örömünkre szolgált, hogy az ipari és földmunkásság komolyabb és értékesebb része csatlakozott hozzánk és a minden konjunktúrát kihasználó „lumpenproletáriátus“ távoltartotta magát tőlünk. Ezeknek a,,szélkakas“oknak, akiknek mindegy merről fúj a szél — szerencsénkre — mi nem voltunk elég radikálisak. A május elsejei ünnepség, a ceglédi szociáldemokrácia első nyilvános bemutatkozása újabb sikert hozott. A Szociáldemokrata Párt díszmenete nemcsak mennyiségével, de minőségével tűnt ki és szerzett száz és száz új hívet a mozgalom számára. A város értelmiségeinek igen tekintélyes része; orvosok, tanárok, tanítók, köztisztviselők stb. csatlakozott a párthoz. Valljuk be őszintén, hogy ezzel is szemcsénk volt, mert az értelmiségnek az a része került be ekkor a mozgalomba, amely a múlt rendszerben nem kompromitálta magát. Az ekkor belépők nem „megtért báránykák“ voltak, hanem olyan emberek, akik addig is, ha sokszor talán öntudatlanul is olyan munkát végeztek, olyan magatartást tanúsítottak, amely bármelyik régi szocialistának is becsületére válott volna. Taglétszámunk rövidesen meghaladta a háromezret. Párthelyiségünk egy kis szobából állott, bekövetkezett tehát a széttagozódás ideje. Egymásután alakultak meg a bel- és külterületi pártszervezetek, a Nőmozgalom és a SzIM (Szocialista Ifjúsági Mozgalom), amelyek különböző épületekben kerestek maguknak helyiséget. A párthelyiségben megkezdődtek a keddi pártnapok, amelyeken rendszeresen beszámoltunk a bel- és külpolitikai, valamint várospolitikai eseményekről. A párt nagymértékű megduzzadása megnehezítette az érintkezést elvtársainkkal s ezért indítottuk el szeptemberben hetilapunkat, a Ceglédi Népszavát, amely hathatós eszköze tömegeink szocialista nevelésének. Jól sikerült 8 hetes szemináriumot rendeztünk, megindítottuk az értelmiségi, kereskedő és iparos csoport megszervezését, így jutottunk el a novemberi nemzetgyűlési választásokig, amely taglétszámunkkal arányban álló szocialista szavazatot biztosított számunkra. Különösen értékesnek tartjuk az eredményt, mert azt bizonyítja, hogy aki Cegléden szocialista érzelmű és a mi elveinket vallja, az nemcsak egyszer és ötletszerűen tett melléjünk tanúságot, hanem állandóan szocialista elveket vall, tehát nemcsak reánk szavaz, de tagja is pártunknak. A választások utáni idő a belső pártmunka további kiépítésével telt el. Új, tágas párthelyiséget rendeztünk be (Kossuth F.u. 17., Tálasiház), ahol január 1-ével tevékeny és élénk mozgalmi munka indul meg. 1946-os terveink egy része már a megvalósulás stádiumában van. Továbbfejlesztjük a pártszervezeteket, megindítjuk szemináriumunkat,sakk-kört létesítünk és megteremtjük a Barátság sportegyesületet. Új és az eddiginél tökéletesebb pártadminisztrációt állítunk be, szocialista könyvtárat létesítünk és általában pártéletet, clakéletet teremtünk az új párthelyiségben. Mindent el kell követnünk, hogy a „párttagéból rövidesen „szocialista“ váljék. Párttagjainkat meg kell rostálnunk és a nem hozzánk tartozó, de sorainkba befurakodott nem kívánatos elemeket el kell távolítanunk. Röviden összefoglalva: 1945-ben megszereztük a párttagokat; 1946- ban szocialistává fogjuk őket nevelni. T. B. | B.U.É. K. | ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A Szociáldemokrata Párt Ceglédi Szervezetének karácsonyi segélyakciója A helyi szervezet vezetősége a karácsonyi ünnepek előtt való hetekben, pártszervezeten belül gyűjtést indított abból a célból, hogy segélyre szoruló tagjait a karácsonyi ünnepek alkalmából megsegíthesse és így az elvtársi együttérzést kézzelfoghatóan is bizonyítsa. A gyűjtés eredménye tehetősebb párttagjaink jóvoltából 397 kg búza és rozsliszt, 51 kg kenyér, 110 kg kukoricaliszt, 100 kg kukorica, 10 kg száraztészta, 12.5 kg bab, 20 drb mákoskalács, 7.5 liter étolaj, 4 kg burgonya, 1 kg só, 1 drb flanelling, 2 pár kesztyű, 1 pár gyermekcipő, 1 pár gyermekharisnya, 1 drb zsebkendő, 1 drb gyermekjáték, 2 drb meséskönyv, és 640.400 lebélyegzett készpénz volt, amelyeket december 23—31-ig 86 rászoruló, munkaképtelen, beteg, nagycsaládú, munkanélküli párttagunk és szervezett munkás között osztottunk ki. Azon elvtársaknak, akik adományaikkal lehetővé tették, hogy szegény, elesett sorban lévő elvtársainkon segíthettünk és sorsukat legalább az ünnepek tartamára elviselhetőbbé tettük, ezúton fejezi ki hálás köszönetét a Vezetőség. 1946 május 1-ig megkötik Magyarországgal a békét A moszkvai értekezlet reánk nézve legfontosabb határozata az, hogy a Szovjetunió, Anglia és Amerika külügyminiszterei, illetve azok helyettesei azonnal megkezdik Londonban a Magyarországgal kötendő békeszerződés kidolgozását. Ha a szerződéstervezet elkészült, akkor összehívják a külügyminiszterek tanácsának öt tagját, valamint az Egyesült Nemzetek közül azon államok képviselőit, akik számottevő katonai erővel résztvettek az európai fasizmus elleni háborúban és részletesen megvitatják a békefeltételeket. Ezt az értekezletet legkésőbb 1946. május elsejéig meg kell tartani. Az értekezlet befejezése után véglegesen megszövegezik a békeszerződéseket és hozzászólás végett köztik Magyarországgal. A békeszerződés aláírása után nyomban érvényben lép. Remény van tehát arra, hogy még az 1946-os év első felében véglegesen rendeződik viszonyunk a világ többi államaival szemben és így rövidesen elfoglalhatjuk azt a helyet, amely a világ népeinek testvéri közösségében bennünket jogosan megillet. Több mint 400.QQQ svábot telepítenek ki az országból A hivatalos lap szombati számában megjelent a magyarországi németség kitelepítéséről szóló első rendelet. A Nagyhatalmak potsdami konferenciája ugyanis elhatározta az európai svábság, németség Németországba való áttelepítését. A rendelet szerint kitelepítik azokat, akik a legutolsó népszámláláskor német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallották magukat, akik nevüket visszanémetesítették, akik tagjai voltak a Volksbundnak vagy az SS-nek. Kivételt képeznek azok, akik cselekvő tagjai voltak valamelyik demokratikus pártnak, 1940 óta tagjai valamelyik szakszervezetnek, vagy a magyar nemzethez való hűségük miatt üldöztetést szenvedtek. Az áttelepülésre kötelezetteket összeírják, vagyonukat zároltnak kell tekinteni. Lakóhelyüket el nem hagyhatják.