Ceglédi Népszava, 1947 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1947-01-01 / 1. szám

2 CEGLÉDI NÉPSZAVA 1947. január 1. A ceglédi képzőművészek képkiállítása A Szabadművelődési Tanács ren­dezésében a Képzőművészek Szak­­szervezetének ceglédi csoportja ka­rácsonyi képkiállításon mutatta be a ceglédi művészek legújabb mun­káit. A kiállításon úgyszólván vala­mennyi művészünk gazdag anyagok­kal vett részt, amely teljesen betöl­tötte a városháza közgyűlési termét, s Illene Lipót a legtermékenyebb­­ ceglédi művész, a női szépség fes­­­tője, egész tárlatra való új képpel­ szerepel. Munkái közül „Műterem-­­ben“ című holland mesterekre em-­­lékeztető tompa színekben tartott­­ nagy vászna emelkedik ki. Figye­lemre méltó kép a művész önarcképe is. Gárdos Miklós szobrászművész is­mét néhány színes farelieffel tűnik ki. Legszebbek „Ádám és Éva“ és „Harmonikás koldus“ című munkái. Kéry Ferenc szobrászművész an­­gyal-relieffje is figyelemreméltó munka. Okos László tájképeivel és pom­pás interior képeivel tűnik fel. Az idős Oldal tájképeivel és pa­rasztleány portréival, a fiatalabb Oldal női aktjával tűnik ki. Ez utób­bi a kiállítás egyik legjobb darabja. Pazar színekben pompáznak Krisz­tik Béla tájképei és „Csendélete“ is. A művész határozott fejlődésről tesz tanulságot. Egyik-másik munkája a legigényesebb tárlatokon is megáll­ná a helyét. Király Béla tájképei is kifogásta­lan színérzékről tesznek tanúságot. „Szüret“ c. képe, „Bolond Gyurkája“ elsőrendű alkotások. Mayer Péter portréi is szépen mu­tatnak. Oroszváry Gyula ceruzaraj­zai is igen jól sikerültek. Egész külön értéket képviselnek; Kaczur György színpadtervei. Ka­­czur egyike leguniverzálisabb tehet­ségű művészeinknek; képzőművé­szeti, iparművészeti alkotásai egya­ránt megütik a legkényesebb mér­téket. Külön érdekessége a kiállításnak, a Szabadművelődési rajztanfolyam legtehetségesebb növendékeinek né­hány jól sikerült munkája. Ceglédi közmunkások az újjáépítési miniszternél 409 munkás dolgozik a ceglédi közmunkáknál, akiknek nevében és megbízásából 70 tagú küldöttség ke­reste fel a múlt héten Mistéth Endre újjáépítési minisztert és kérte, hogy a karácsonyi segélyeket részükre is folyósítják. A miniszter telefonon érintkezésbe lépett a ceglédi helyi hatóságokkal és utasítást adott arra, hogy törvényszerinti karácsonyi se­gélyeket fizessék ki a közmunkások­nak. A polgármester azonnal intéz­kedett és minden közmunkás esedél­y kés heti fizetésén kívül idejében kéz­­hez kapta karácsonyi segélyét is. Valami új születik Írta : Szakasits Árpád Valami új születik most a világ­ban, a kufárok, a pénzváltók, a rab­szolgatartók világában. Uj társada­lom van születőben, ettől vemhes a világ. Uj igazság van születőben, ettől olyan feszült mai világunk légköre. Uj ember van születőben, ezért olyan fájdalmas most a mi életünk. Amikor a Messiás megszületett, akkor is nagy vajúdásban volt a vi­lág. Akkor is a régi világ birkózott a megszületni készülő új világgal, a hanyatló világ az új társadalommal, az új igazsággal, az új emberrel. A nagy római világbirodalom megla­zult minden eresztékében s ennek a nagy birodalomnak országútjait pró­féták raja lepte el. Akkor is sokan voltak, akik visszanéztek a múltba s a múlt idillikus képét idézték fel magukban s megkísérelték, hogy a régmúltat, amelynek csak emlékei éltek, visszaidézzék és visszahozzák. Ez azonban történelmi képtelenség volt. És sokan voltak, akik új vilá­got hirdettek, akik lázadtak a régi világ ellen, amelynek terheit nem bírták már tovább, amelynek zűr­zavara elviselhetetlen volt s amely­ben a bizonytalanság oly nagyra nőtt, hogy benne a lelkek állandó félelemben és izgalomban remegtek. S ebből a fájdalmas vajúdásból egy­­szercsak megszületett a várva várt Messiás, aki először mondta ki a vi­lágépítő igét : „szeresd felebaráto­dat, mint tenmagadat“ s aki először tette tudatossá az emberek elméjé­ben a szegénység és gazdagság el­lentétét , akinek nyomán először ala­kultak őskeresztény közösségek, ame­lyekben az egyenlőség elve érvénye­sült. Az ősi kereszténység eme tiszta szelleme áradt szét a világon és ha ezzel a szellemmel szemben az anya­gi világ erősebb volt is, mert nem engedte érvényesülni az embertest­vériség erkölcsi törvényét, azért ez a szellem mégis élt s új meg új for­mában jelentkezett szellem-történel­münk égboltozatán s az emberek lel­kében és tudatában. Új társadalmak keletkeztek és ha­nyatlottak el. Új és új forradalmak lángjai csaptak fel az égre. Ebben a kétezer esztendőben, amelynek kezdetét a kimondott Ige idejétől számítjuk, az emberiség sóvárgása nem szűnt meg a teljesülés után. A szegények és megalázottak örökösen keresték a szabadságot, az igazságot és felemelkedésük útját. S egy pil­lanatig sem szünetelt a tömegek lá­zongása és a világtörténelem műkö­dése, hogy az emberiség egyszer el­­érkezhessék az anyag és szellem har­móniájához, a szabadság, az igazság és biztonság teljességéhez. Csak a nagy polgári forradalom teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek között kitermelődhettek azok az eszközök és viszonyok (ter­melési eszközök és termelési viszo­nyok), amelyek a történelem során először lehetővé teszik a beteljesü­lést. Ami most a világban végbemegy, az nem más, mint erőfeszítés arra, hogy a beteljesülés ideje minél ha­marabb elkövetkezhessék. Persze roppant erők állnak ellent annak, hogy új világ szülessék. De bármek­korák ezek az erők, immár meg nem akaszthatják a társadalmi igazságos­ság megszületését, új társadalom ke­letkezését, új gazdasági rend kiala­kulását. A megújulás erői nagyob­bak, mint a hanyatló társadalom ha­talmi erői. Keleten és nyugaton egyaránt a szocializmus új világá­nak alapjait rakják le. És ezek az alapok szilárdak. És amíg ezek az alapok épülnek, új szellem fényei sugározzák be a hanyatló világ sötét égboltozatát, új ember lép a törté­nelem színpadára, hogy beteljesítse a szegények és megalázottak évez­redek óta élő vágyát és akaratát. A vajúdás lázában ég a világ és ha zűrzavar köde lepi is be még föl­­­­dünket, ebben a zűrzavarban már­­ felismerhetők az új világ alkotóele­­­­mei. Egyre tisztábban bontakoznak­ ki ebből a ködből az igazságosságon,­­ az embertestvériségen és a gazdasági biztonságon felépülő új világ kör­vonalai. Ennek az új világnak képviselői­­ vagyunk mi, szocialisták. És akik hozzánk tartoznak,­fűzzék szorosabb­­­­ra egymás közötti kapcsolataikat, fe­­j­szítsák meg erőiket, lobbantsák fel magukban az áldozatkészség láng­­­ját, hogy mind, valamennyien eleget­ tehessünk a történelem parancsának.­­ Romok felett kezdtünk építeni itt,­­ ebben a megtiport, sok történelmi vihart átélt országban is. Csaknem két esztendő telt el felszabadulásunk óta. Ez a két esztendő emberfeletti­­ erőfeszítéseket követelt. De büszkén tekinthetünk vissza erre a két esz-­ tendőre, melynek mérlegét, ha meg­vonjuk, nyugodt önérzettel állapít-­ hatjuk meg; jól dolgoztunk. A ma­­­ gyar szociáldemokrácia jól teljesí-­­ tette kötelességét. Jól végezte el rop- [­pant feladatait. Növelte a bizalmat,­­ amelyet 75 esztendős történelme fo­lyamán megszerzett és becsületesen sáfárkodott azokkal az erkölcsi ér­tékekkel, amelyeket nemzedékek hosszú sora halmozott fel. Nemcsak a magyar dolgozók bizalmának van birtokában, hanem a világ minden szocialistáinak bizalmát is bírja. Ezt tiszta szándékainak, harcos szelle­mének, a dolgozókhoz fűződő eltép­­hetetlen kötelékeinek, az ország be­csületes szolgálatának köszönheti,­­ és annak az egységnek, amelyet mindig olyan féltékeny gonddal őr­zött és fog őrizni a jövőben is. A Szociáldemokrata Pártban most együtt van munkás, paraszt és szel­lemi ember s mellettük a kisembe­rek tíz- és tízezrei. Mindnyájan re­ménykedve tekintenek fel a Szoci­áldemokrata Pártra, mert hisznek abban, hogy a demokratikus szocia­lizmus megvalósítói között a szociál­demokrácia a legelső helyet foglalja el. Őrizzük meg egységünket, őrizzük meg eszményeink tisztaságát min­denkivel szemben, mert a világ nagy átalakulásában lehet, hogy kicsinyek vagyunk, de a legkisebb részre is ugyanolyan terhe hárul a munkának, a felelősségnek, mint a legnagyobb­ra. Az eszmék világában nincs ki­csiny és nagy abban az átalakulásban,­­ amely most megy végbe történel-­­­münkben, a legkisebbnek is nagy­­ szerepe van, a legkisebb sem hiá­­ nyozhatik. És­ mi, magyar szociálde­mokraták nem is vagyunk a legki­sebbek, mert bár kicsiny ország fiai vagyunk, de pártunk egyike Európa legnagyobb pártjainak. Ezért kell­­ vigyáznunk pártunkra, mint a sze­­j­münk fényére, ezért kell vigyáznunk erre a mi közösségünkre, amely egy új világ építőköveit hordozza válla­­in. Nekünk ezen a földön kell előse­gítenünk, megteremtenünk a betel­jesülést. Nekünk ezen a földön kell boldog, szabad, emberi világot te­remtenünk. Gyönyörű feladat, óriási felelősség,­­ vállaljuk mind a ket­tőt. Y B érted is küzd a CEGLÉDI NÉPSZAVA A közgyűlés 198 főben szabta meg a város alkalmazottainak számát A város ez évi költségvetését a belügyminiszter csak azzal a felté­tellel hagyta jóvá, hogy a város al­kalmazottait a B-lista végrehajtása után még 47 fővel csökkentjük. Az utasítás szerint 47 embert kellett volna a város szolgálatából 1947. ja­nuár 1-én elbocsátani, mert ennyi­vel több alkalmazottja van a város­nak, mint az 5.000/1946. M. E. sz. rendeletben előírt 1938—10°/6-os lét­szám. A Szociáldemokrata Párt város­házi üzemi pártszervezete több ízben is foglalkozott a várható létszám­­csökkentés kérdésével s arra a meg­állapításra jutott, hogy a városi al­kalmazottak további létszámcsökken­tése a közigazgatás zavartalan me­netét veszélyeztetné, de az szociális és politikai okokból sem indokolt, mert a B-listázások során helyükön meghagyott tisztviselők és alkalma­zottak politikailag megbízhatók és mint munkaerők is megfelelők, miért is elbocsátásuk helytelen volna. Az üzemi pártszervezet vezetősége kidolgozta a város alkalmazottainak státusztervezetét, amely úgy oldaná meg a város alkalmazottainak meg­szervezését, hogy a város jelenlegi, a létszámapasztás után megmaradt alkalmazottai közül a nyugdíjazásra megéretteken kívül senkit sem bo­­csájtana el a szolgálatból. A városi tanács pénteken, a rendkívüli ülésre összehívott városi képviselőtestület vasárnap a tervezetet elfogadta s azt a polgármester már hétfőn szemé­lyesen vitte fel jóváhagyás céljából a belügyminiszterhez. Számíthatunk reá, hogy a takaré­kossági, gazdasági, közigazgatási és szociális szempontokból egyaránt megfelelő tervezetet a belügyminisz­ter változatlanun elfogadja. Szegény embert is érhet szerencse A „Felvidéki Népszava“ írja: Az amerikai magyarok jóvoltából és támogató készségéből sok-sok ruha, cipő, kabát indult útnak, kelt át az Óceánon, jött ide hozzánk, hogy apassza a rongyoskodók szá­mát és segítsen. Az UNRRA-bálák egyikében húzódott meg egy nagyon megviselt, kopott, jobb napokat már igen régen látott kabát, amelyet a sors Perecesre juttatott. A kiosztásnál mindenki félredobta, sehogysem akadt gazdája. Az osztás végére egy öreg proletár maradt, akinek már nem jutott más, csak ez a rongyos jószág. Hazavitte s amikor kezeit a zse­bekbe mélyesztette, egy levél került elő, amelyben az amerikai ajándé­kozó a következőket írja: „Tudom, hogy ez a kabát igen elnyűtt s éppen ezért nem a protekciósoknak fogják adni, hanem olyasvalaki fog hozzá­jutni, aki nem tud tolakodni s persze a legrászorultabbak közé tartozik.“ Ezután közli a címét és felszólítja a kabát új gazdáját: írjon neki és ő küldeni fog részére jó ruhát, jó ka­bátot, no meg dollárt is. Úgy hangzik, mintha mese volna. Pedig nem az, csak jó emberismeret. MINDENT tud MINDENT itl terjessze és­­ditassa a Ceglédi Hép&zavát!

Next