Ceglédi Ujság, 1899 (9. évfolyam, 14-52. szám)
1899-04-02 / 14. szám
IX-ik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG 14-ik szám, egyik felfogás is jogos, jóhiszemű, de a másik is lehet ugyanolyan. A villanyvilágításról a mi felfogásunk az, hogy ha létesíteni kell, létesítse maga a város. A város csináltat vigadót, csináltat uszodát, óhajtjuk a kaszárnyákat, ha mindezeket megcsináltuk, akkor még nagyobb joggal megcsinálhatja maga a város a villanyvilágítást. Mert az az uszoda, az a vigadó, az a kaszárnya a közönség érdekét szolgálja ugyan, de mégsem olyan egyedi érdeket elégít ki, mint a villanyvilágítás. Vagyis: a város mint jogi személy, mint testület, nem használja sem a vigadót, sem az uszodát, sem a kaszárnyát, míg igenis a város pénztárából a közvilágítás évenként 5 — 6 ezer forintot elnyel. Ha létesül a villanyvilágítás, a város a villanytelepet maga állítja fel elsősorban azért, mert az az 5—6 ezer forint, amit a város világításra e czímen elkölt, magának a városnak megmarad. Ez az összeg pedig 120 —130 ezer forint tőkének felel meg, s azt hisszük, hogy ezen összeghez nem sok kell még, hogy a város a villanytelepet maga kiállítsa. A villanyos erő technikai kihasználása ma még a kezdetlegesség korát éli, nem tudjuk, de más sem tudhatja, hogy a villanyos erő mily nagy értékesítéssel bír. Mi lenne már most akkor, ha az 50 éves koncesszió megadásával ezen fontos jövedelmi forrásról a város lemondana? Meglehetős könnyelműség kell ahoz, ha ezen fontos jogot egyesek, vagy társaságok javára a város a saját kezéből kibocsátaná. Az az egyes, vagy az a társaság, aki, vagy amelyik a villanytelepet felállítaná, a város jelenlegi szükségletéből indul ki, a saját rovására csak nem tesz rossz számítást, hogy haszna ne legyen. Már az most bizonyos, hogy az üzlet kezdetben is haszonnal jár, mert hiszen csak megbukni nem akarnak, tekintve azt, hogy a városnak világítása is idővel szaporodna, s magánosoknál is a villanyvilágítás mindinkább hódítana, milyen jövedelmező lesz ez a vállalat 10, 20 vagy 50 év múlva, vagy ameddig a konceszszió terjed ? Másodsorban ezért szeretnénk mi, hogy ha a villanyvilágítást maga a város állítaná fel. Gondoljuk meg jól ezt a dolgot, nehogy ezen jövedelmi forrást az ablakon kidobáljuk. A villanyos társaságok, amelyek eddig Magyarországban létesültek, szép üzleti eredményt mutattak. Több városban, ahol maga a város rendezte be a villanyvilágítást, üzleti szempontból bevált. Hozzávéve mindezekhez azt, hogy a villanyvilágítás az üzleti érdekeken kívül még más érdekeket is szolgál. Itt van legközelebb Kecskemét, ott is maga a város állította fel a villanytelepet, és azt mondják, rövid két év alatt szép üzleti eredményt értek el, állítólag magának a városnak világítása majdnem ingyenbe van. Hát ha való mindez, mi az az ok, ami az egyesek által kért koncesszió megadását indokolná ? Talán a házi kezelés hátrányait hozhatnánk fel. Ebben van valami igaz, mi sem vagyunk valami nagy barátjai, de viszont más oldalról pedig az is igaz és a mi álláspontunkat igazolja, hogy a villanyvilágításnak a város által való felállítását a fogyasztási adókezeléssel öszszehasonlítani nem lehet. Egyrészt azért nem, mert a város bort nem fogyaszt, s a fogyasztási adókezelést az üzleti érdek dominálja, míg ellenben a villanyilágításnál maga a város a legnagyobb fogyasztó, ő adja a legtöbb hasznot és a házi kezeléssel a saját egyedi szükségletét elégíti ki. A fogyasztási adókezelés 3 évig tart, ott a kezelés módját próbálgathatjuk, míg ellenben az 50 éves koncesszió mellett a város egy fontos jövedelmi forrástól eshet el. Hányjuk, vessük s fontoljuk meg ezt a kérdést elejétől végig; azt kívánjuk, legyen villanyvilágítás, de azt maga a város állítsa fel. Cívis. Városi közgyűlés. — 1899. március 30. — A hosszú tárgysorozat, az azok között lévő egypár fontosabb ügy összehozta a városatyákat. A képviselőtestület terme a jelen levő városi képviselőkkel megtelt. Nagyobb vitát a polgármester fizetésének megállapítása keltett, e tárgynál a fölszólalások kezdetén meglehetős ellenzékeskedés mutatkozott, a vita bezárása után némileg lehiggadtak a kedélyek és meghajolva a törvény rendelkezése előtt, legalább elvileg elfogadták a tanács javaslatát. Mi e kérdésben már többször kifejtettük álláspontunkat, a közgyűlés határozatával úgy ahogy megelégedhetünk, bár mi most azt mondjuk, amit mondottunk, hogy ezen alispáni rendelettel a városi tisztikar revízióját össze kellett volna kötni. A törvény rendelkezése előtt meg kell hajolni, akarva, nem akarva, elfogadjuk, azonban, hogy ha összekötik e kérdést a munkakör revíziójával, nemcsak elfogadhatták volna az alispán rendeletét, de meggyőzték volna a közvéleményt az intézkedés helyességéről. Most nem így történt, azonban mi hisszük, hogy a kérdés másik oldala is megoldást nyer. Gubody Ferencz polgármesterünk fizetésének megállapításánál érdekelve volt, ezért a közgyűlés vezetését Kiss Gyula elnöki tanácsnoknak engedte át. A közgyűlést ő vezette, előadó Deli Béla jegyző volt. A közgyűlés délelőtt 9 órakor kezdődött, a jegyzőkönyv hitelesítése után Szabó Károly interpellált. A városi alapok kezelését tette szóvá, azt kifogásolta, hogy az egyes alapokat a tanács miért költi el. Az első tárgy volt D. Drágány Vilma központi óvónő kérelme, melyben a nevezett ötödéves kárpótlék iránt folyamodott. A folyamodót a közgyűlés elutasította. Második tárgy volt a polgármester és a rendőrkapitány fizetésének megállapítása. — Dely Béla jegyző ismertette és felolvasta a vármegye alispánjának azon határozatát, melylyel a polgármester fizetése 1800 írtban, lakbére 400 írtban, a rendőrkapitány fizetése 1000 írtban, lakbére 200 írtban állapíttatott meg, továbbá hivatkozott a törvényre és a vármegye közgyűlésének határozatára, minthogy azon változtatni nem lehet, a tanács javaslatához képest kérte a közgyűlést, az itt említett fizetések megállapítása mellett a közgyűlés a szabályrendeletet módosítsa. Farkas Sándor nyitotta meg a vitát, erős logikával a szabályrendelet módosítása ellen beszélt, ő ellene van minden szabályrendeletnek, mert azóta van rendetlenség, mióta a szabályrendeleteket kitalálták, a fizetésre meg azt a szerény óhajt fejezte, miszerint a polgármesterünk engedje el a törvény által megalkotott fizetését. Szabó Károly is Farkas Sándor ajánlatához csatlakozott, ő a fizetésemelést az államosításig elmulasztaná. G. Biró István is ellenezte a fizetés megállapítását, szerinte meg kell appellálni. Baranyi Péter az előtte szólók véleményéhez csatlakozott. Tálasy Árpád a vitát az ügy érdeméhez visszaterelte és felvilágosította az előtte szólókat, hogy a polgármester a törvény által biztosított fizetésről le se mondhat, mert az a fizetés a hivatalhoz, nem pedig a személyhez van kötve; majd felemlítette a törvény rendelkezését, mely elől kitérni nem lehet, végre a tanács javaslatát elfogadásra ajánlotta. Dr. Molnár Albert városi ügyész a községi törvénynek ide vonatkozó rendelkezését olvasta fel és megindokolta, hogy a vitának nincs is helye, amit a törvény rendel, meg kell tenni, mert szégyenletesebb a közgyűlésre, ha makacskodása folytán is parancsolnak. Itt nem az alispán vagy a miniszter, hanem törvény rendelkezik. Beszéde folyamán a városi ügyész kitért arra, hogy ő ezen ügy kapcsán szerette volna, ha a városi tisztikar munkakörének beosztását revízió alá veszik. Mert arra véleménye szerint szükség van, meg olyan módon a nagyközönség látta volna, hogy az elöljáróság a mindenki által észlelt hibákon a közjó szempontjából javítani akar és tud is. A tanács javaslata kell ezen dolgokra is, de hogy a szándék tettet nyerhessen, azt indítványozza, hogy a tanács e tekintetben javaslatát legkésőbb 1 év alatt terjessze be. B. Molnár Sámuel is meghajol a kényszer előtt, a fizetés megállapítást elfogadja, csak a lakbérre vonatkozólag kívánna felvilágosítást, mivel a főszolgabíró a 400 frt lakbérből tudomása szerint hivatalos helyiségeket is bérel, azt fűtteti és világítja. Váradi Dávid Farkas Sándor felfogását támadja meg, aki nagyközséggé való átalakulással fenyegetődzött, visszafelé nem fejlődhetünk, meg a városra szégyen is lenne. Dr. Halász László a vita anyagára viszszatérve a törzsfizetés megállapítása tekintetében a tanács javaslatát elfogadja, a lakbérre vonatkozólag ő is B. Molnár Sámuel által kifejezett aggályokhoz csatlakozik, meg szerinte az úti átalány is rendezendő lenne. Kiss Gyula elnök, Deli Béla jegyző felvilágosítása, B. Molnár L., Tálasy Árpád, Baranyi Péter és Csizmadi Ferenc ismételt felszólalásai után a közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy a polgármester törzsfizetését 1800 írtban, alkapitányét 1000 írtban, ez utóbbi lakbérét 200 írtban megállapítja, a 400 írt lakbérre vonatkozólag pedig a tanács információt szerez és azt pótlólag tárgyalják, ezenfelül a tanács oda lett utasítva, hogy a munkakör beosztása tekintetében javaslatát egy év alatt terjessze elő. Ezen tárgy feletti vita majdnem másfél óráig tartott, a többi jelentéktelen tárgy felett a közgyűlés nagyon rövid idő alatt végzett, úgy elfogadtak mindent, amint a tanács javasolta. A községi útvonalak ellenőrzésére hivatott útügyi bizottság megalakításánál Füle János szólalt fel. Az útügyi bizottságba megválasztottak Hartyáni Imre, ifj. Váróczi István, Füle János, Antal Antal és Biró József. Ezek után a közgyűlés véget ért. Referens. HÍREK. — Tisztelt olvasóinkhoz ! Midőn a „Ceglédi Ujság“-ot veszik t. olvasóink, kérjük, fogadják azt az eddigi „Cegléd és Vidéke“ helyett, mely a mai számtól kezdve egybeolvadt, egyesült a „Ceglédi Ujság“-gal. Eredeti tervünk az volt, hogy e lap terjedelmét megkétszerezzük, de így az árát is emelni kellett volna valamivel. A lap életében beállott eme fontos változással nem akartuk. olvasóinkat anyagilag megterhelni, s így a terjedelmét és árát is meghagytuk az eddigi méretek között. A „Ceglédi Újság“ lesz az, mi volt eddig a „Cegléd“, s folytatást nyer benne a „Cegléd és Vidéke“ új irányban új emberekkel. Előfizetési ára mint eddig, ezután ismárt egy évre, helyben minden vasárnap korán reggel házhoz küldve, vidéki előfizetőink is úgy fogják kapni, mint vették a múltban a Cegléd és Vidékét. Előfizetések felvételére fel van jogosítva a kiadóhivatal és a lapkihordók, kik a felvett előfizetési összegről nyugtatványt tartoznak adni. A „Cegléd és Vidéke“ czime, szerkesztősége és iránya új, egyéb minden marad a régi. A szerkesztő-bizottság. *— Husvét. A dicső feltámadás szent ünnepén, Öröm- és hálaének zendül meg millió alakon, mert a halál keserűsége örök diadallá, a lelki sötétség világossággá változott, az emberiség megszabadult a halál félelmétől. Ez alkalomból mi is boldog és kedves ünneplést kívánunk lapunk tisztelt munkatársai, előfizetői és barátainak.