Ceglédi Ujság, 1899 (9. évfolyam, 14-52. szám)

1899-04-02 / 14. szám

IX-ik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG 14-ik szám, egyik felfogás is jogos, jóhiszemű, de a másik is lehet ugyanolyan. A villanyvilágításról a mi felfogásunk az, hogy ha létesíteni kell, létesítse maga a város. A város csináltat vigadót, csináltat uszodát, óhajtjuk a kaszárnyákat, ha mindezeket megcsi­náltuk, akkor még nagyobb joggal megcsinál­hatja maga a város a villanyvilágítást. Mert az az uszoda, az a vigadó, az a kaszárnya a kö­zönség érdekét szolgálja ugyan, de még­sem olyan egyedi érdeket elégít ki, mint a villany­világítás. Vagyis: a város mint jogi személy, mint testület, nem használja sem a vigadót, sem az uszodát, sem a kaszárnyát, míg igenis a vá­ros pénztárából a közvilágítás évenként 5 — 6 ezer forintot elnyel. Ha létesül a villanyvilágítás, a város a villanytelepet maga állítja fel első­sorban azért, mert az az 5—6 ezer forint, a­mit a város vi­lágításra e czímen elkölt, magának a városnak megmarad. Ez az összeg pedig 120 —130 ezer forint tőkének felel meg, s azt hisszük, hogy ezen összeghez nem sok kell még, hogy a város a villanytelepet maga kiállítsa. A villanyos erő technikai kihasználása ma még a kezdetlegesség korát éli, nem tudjuk, de más sem tudhatja, hogy a villanyos erő mily nagy értékesítéssel bír. Mi lenne már most akkor, ha az 50 éves koncesszió megadásával ezen fontos jövedelmi forrásról a város lemon­dana? Meglehetős könnyelműség kell ahoz, ha ezen fontos jogot egyesek, vagy társaságok javára a város a saját kezéből kibocsátaná. Az az egyes, vagy az a társaság, a­ki, vagy a­me­lyik a villanytelepet felállítaná, a város jelen­legi szükségletéből indul ki, a saját rovására csak nem tesz rossz számítást, hogy haszna ne legyen. Már az most bizonyos, hogy az üzlet kez­detben is haszonnal jár, mert hiszen csak meg­bukni nem akarnak, tekintve azt, hogy a város­nak világítása is idővel szaporodna, s magáno­soknál is a villanyvilágítás mindinkább hódítana, milyen jövedelmező lesz ez a vállalat 10, 20 vagy 50 év múlva, vagy a­meddig a koncesz­­szió terjed ? Másodsorban ezért szeretnénk mi, hogy ha a villanyvilágítást maga a város állítaná fel. Gondoljuk meg jól ezt a dolgot, nehogy ezen jövedelmi forrást az ablakon kidobáljuk. A villanyos társaságok, a­melyek eddig Magyarországban létesültek, szép üzleti ered­ményt mutattak. Több városban, a­hol maga a város rendezte be a villanyvilágítást, üzleti szempontból bevált. Hozzávéve mindezekhez azt, hogy a villanyvilágítás az üzleti érdekeken kí­vül még más érdekeket is szolgál. Itt van leg­közelebb Kecskemét, ott is maga a város állí­totta fel a villanytelepet, és azt mondják, rövid két év alatt szép üzleti eredményt értek el, állítólag magának a városnak világítása majd­nem ingyenbe van. Hát ha való mindez, mi az az ok, a­mi az egyesek által kért koncesszió megadását indokolná ? Talán a házi kezelés hátrányait hozhat­nánk fel. Ebben van valami igaz, mi sem vagyunk valami nagy barátjai, de viszont más oldalról pedig az is igaz és a mi álláspontunkat iga­zolja, hogy a villanyvilágításnak a város által való felállítását a fogyasztási adókezeléssel ösz­­szehasonlítani nem lehet. Egyrészt azért nem, mert a város bort nem fogyaszt, s a fogyasztási adókezelést az üzleti érdek dominálja, míg ellen­ben a villanyilágításnál maga a város a legna­gyobb fogyasztó, ő adja a legtöbb hasznot és a házi kezeléssel a saját egyedi szükségletét elégíti ki. A fogyasztási adókezelés 3 évig tart, ott a kezelés módját próbálgathatjuk, míg ellen­ben az 50 éves koncesszió mellett a város egy fontos jövedelmi forrástól eshet el. Hányjuk, vessük s fontoljuk meg ezt a kérdést elejétől végig; azt kívánjuk, legyen villanyvilágítás, de azt maga a város állítsa fel. Cívis. Városi közgyűlés. — 1899. március 30. — A hosszú tárgysorozat, az azok között lévő egypár fontosabb ügy összehozta a város­atyákat. A képviselőtestület terme a jelen levő városi képviselőkkel megtelt. Nagyobb vitát a­ polgármester fizetésének megállapítása keltett, e tárgynál a fölszólalások kezdetén meglehetős ellenzékeskedés mutatkozott, a vita bezárása után némileg lehiggadtak a kedélyek és meg­hajolva a törvény rendelkezése előtt, legalább elvileg elfogadták a tanács javaslatát. Mi e kérdésben már többször kifejtettük álláspon­tunkat, a közgyűlés határozatával úgy a­hogy megelégedhetünk, bár mi most azt mondjuk, a­mit mondottunk, hogy ezen alispáni rende­lettel a városi tisztikar revízióját össze kellett volna kötni. A törvény rendelkezése előtt meg kell hajolni, akarva, nem akarva, elfogadjuk, azonban, hogy ha összekötik e kérdést a mun­kakör revíziójával, nemcsak elfogadhatták volna az alispán rendeletét, de meggyőzték volna a közvéleményt az intézkedés helyességéről. Most nem így történt, azonban mi hisszük, hogy a kérdés másik oldala is megoldást nyer. Gubody Ferencz polgármesterünk fizeté­sének megállapításánál érdekelve volt, ezért a közgyűlés vezetését Kiss Gyula elnöki ta­nácsnoknak engedte át. A közgyűlést ő vezette, előadó Deli Béla jegyző volt. A közgyűlés délelőtt 9 órakor kezdődött, a jegyzőkönyv hitelesítése után Szabó Károly interpellált. A városi alapok kezelését tette szóvá, azt kifogásolta, hogy az egyes alapokat a tanács miért költi el. Az első tárgy volt D. Drágány Vilma központi óvónő kérelme, melyben a nevezett ötödéves kárpótlék iránt folyamodott.­­ A fo­lyamodót a közgyűlés elutasította. Második tárgy volt a polgármester és a rendőrkapitány fizetésének megállapítása. — Dely Béla jegyző ismertette és felolvasta a vármegye alispánjának azon határozatát, mely­­lyel a polgármester fizetése 1800 írtban, lak­bére 400 írtban, a rendőrkapitány fizetése 1000 írtban, lakbére 200 írtban állapíttatott meg, továbbá hivatkozott a törvényre és a várme­gye közgyűlésének határozatára, minthogy azon változtatni nem lehet, a tanács javasla­tához képest kérte a közgyűlést, az itt emlí­tett fizetések megállapítása mellett a közgyű­lés a szabályrendeletet módosítsa. Farkas Sándor nyitotta meg a vitát, erős logikával a szabályrendelet módosítása ellen beszélt, ő ellene van minden szabályrendelet­nek, mert azóta van rendetlenség, mióta a szabályrendeleteket kitalálták, a fizetésre meg azt a szerény óhajt fejezte, miszerint a pol­gármesterünk engedje el a törvény által megal­kotott fizetését. Szabó Károly is Farkas Sándor ajánlatá­hoz csatlakozott, ő a fizetés­emelést az álla­mosításig elmulasztaná. G. Biró István is ellenezte a fizetés meg­állapítását, szerinte meg kell appellálni. Baranyi Péter az előtte szólók vélemé­nyéhez csatlakozott. Tálasy Árpád a vitát az ügy érdeméhez visszaterelte és felvilágosította az előtte szó­lókat, hogy a polgármester a törvény által biztosított fizetésről le se mondhat, mert az a fizetés a hivatalhoz, nem pedig a személyhez van kötve; majd felemlítette a törvény ren­delkezését, mely elől kitérni nem lehet, végre a tanács javaslatát elfogadásra ajánlotta. Dr. Molnár Albert városi ügyész a köz­ségi törvénynek ide vonatkozó rendelkezését olvasta fel és megindokolta, hogy a vitának nincs is helye, a­mit a törvény rendel, meg kell tenni, mert szégyenletesebb a közgyűlésre, ha makacskodása folytán is parancsolnak. Itt nem az alispán vagy a miniszter, hanem tör­vény rendelkezik.­­ Beszéde folyamán a vá­rosi ügyész kitért arra, hogy ő ezen ügy kap­csán szerette volna, ha a városi tisztikar munkakörének beosztását revízió alá veszik. Mert arra véleménye szerint szükség van, meg olyan módon a nagyközönség látta volna, hogy az elöljáróság a mindenki által észlelt hibákon a közjó szempontjából javítani akar és tud is. A tanács javaslata kell ezen dolgokra is, de hogy a szándék tettet nyerhessen, azt indítvá­nyozza, hogy a tanács e tekintetben javaslatát legkésőbb 1 év alatt terjessze be. B. Molnár Sámuel is meghajol a kény­szer előtt, a fizetés megállapítást elfogadja, csak a lakbérre vonatkozólag kívánna felvilá­gosítást, mivel a főszolgabíró a 400 frt lak­bérből tudomása szerint hivatalos helyisége­ket is bérel, azt fűtteti és világítja. Váradi Dávid Farkas Sándor felfogását támadja meg, a­ki nagyközséggé való átala­kulással fenyegetődzött, visszafelé nem fejlőd­hetünk, meg a városra szégyen is lenne. Dr. Halász László a vita anyagára visz­­szatérve a törzsfizetés megállapítása tekinteté­ben a tanács javaslatát elfogadja, a lakbérre vonatkozólag ő is B. Molnár Sámuel által ki­fejezett aggályokhoz csatlakozik, meg szerinte az úti átalány is rendezendő lenne. Kiss Gyula elnök, Deli Béla jegyző fel­világosítása, B. Molnár L., Tálasy Árpád, Ba­ranyi Péter és Csizmadi Ferenc ismételt fel­szólalásai után a közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy a polgármester törzsfizetését 1800 írtban, a­lkapitányét 1000 írtban, ez utóbbi lakbérét 200 írtban megállapítja, a 400 írt lakbérre vonatkozólag pedig a tanács infor­mációt szerez és azt pótlólag tárgyalják, ezen­felül a tanács oda lett utasítva, hogy a mun­kakör beosztása tekintetében javaslatát egy év alatt terjessze elő. Ezen tárgy feletti vita majdnem másfél óráig tartott, a többi jelentéktelen tárgy felett a közgyűlés nagyon rövid idő alatt végzett, úgy elfogadtak mindent, a­mint a tanács ja­vasolta. A községi útvonalak ellenőrzésére hiva­tott útügyi bizottság megalakításánál Füle János szólalt fel. Az útügyi bizottságba meg­választottak Hartyáni Imre, ifj. Váróczi István, Füle János, Antal Antal és Biró József. Ezek után a közgyűlés véget ért. Referens. H­ÍREK. — Tisztelt olvasóinkhoz ! Midőn a „Ceglédi Ujság“-ot veszik t. olva­sóink, kérjük, fogadják azt az eddigi „Cegléd és Vidéke“ helyett, mely a mai számtól kezdve egybeolvadt, egyesült a „Ceglédi Uj­­ság“-gal. Eredeti tervünk az volt, hogy e lap terjedelmét megkétszerezzük, de így az árát is emelni kellett volna valamivel. A lap életében beállott eme fontos változással nem akartuk­­. olvasóinkat anyagilag megterhelni, s így a ter­jedelmét és árát is meghagytuk az eddigi méretek között. A „Ceglédi Újság“ lesz az, mi volt eddig a „Cegléd“, s folytatást nyer benne a „Cegléd és Vi­déke“ új irányban új emberekkel. Előfizetési ára mint eddig, ezután is­m­árt egy évre, helyben minden vasárnap korán reggel házhoz küldve, vidéki előfizetőink is úgy fogják kapni, mint vették a múltban a Cegléd és Vidé­két. Előfizetések felvételére fel van jogosítva a kiadóhivatal és a lapkihordók, kik a felvett előfizetési összegről nyugtatványt tartoz­nak adni. A „Cegléd és Vidéke“ czime, szerkesztősége és iránya új, egyéb minden ma­rad a régi. A szerkesztő-bizottság. *— Husvét. A dicső feltámadás szent ünnepén, Öröm- és hálaének zendül meg mil­lió alakon, mert a halál keserűsége örök dia­dallá, a lelki sötétség világossággá változott, az emberiség megszabadult a halál félelmétől. Ez alkalomból mi is boldog és kedves ünnep­lést kívánunk lapunk tisztelt munkatársai, elő­fizetői és barátainak.

Next