Ceglédi Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1901-01-06 / 1. szám

ál­ik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG I­LÓ szám, le a polgármesternek, majd az kézbesíti. Azt nem teszik meg, mert h­át az általuk felállított rend a személyesen való fel­vételt kívánja. Az ügyes-bajos embert a sors az ilyen beamterektől mentse meg. Ez meg egy városi hivatalban tör­tént. Arról volt szó, hogy egy félnek a százalék zálogjogi törlését kellett iga­zolni. Egyik hivatalnok a saját hatás­körében bejelenti, hogy a százalék tö­rölve van. A referens úr kételkedik, utána megy a dolognak. Meggyőződik a bejelentés valóságáról. Akkor még ma­gának sem hisz, hanem utasítja a már úgyis agyonszekírozott felet, hogy az illeték törlésének igazolásául hiteles telekkönyvi kivonatot mutasson fel. Ez sem különb legény annál, a­ki a féllel elköltet 25 koronát azért, hogy az a 20 koronát megkaphassa. Ez nem hisz sem a hivatalnoktársának, sem magának, ha­nem vakon hódol az egy forintos bélyeg­gel kicifrázott kék papirosnak. Ezen a megyei értekezleten is sok okos és szép eszmét vetettek fel. De ha mind megvalósítják is, csak félmunkát végeznek, azzal a bajon nem segítettek. Nevelni és ki kell irtani az ilyen magoló beamtereket. Azt verjék a fejükbe, hogy őket a végzet nem azért vitte a hiva­talnoki székbe, hogy ott papírt rágjanak, a feleket szekírozzák. Az ő rendelteté­sük a közönség érdekének a kielégítése. Ott meg csak az igazságot, a jót alkal­mazzák. Tanítsák meg, hogy a rend nem a vaskalaposság, hanem az, hogy annak az ügyes-bajos embernek a törvény kor­látai között jól és gyorsan igazságot adjon. Ha ezt megtanítják, akkor egysze­rűbb lesz az adminisztráció, de a jó tanítás, nevelés nélkül annak a magoló diáknak akármilyen jó kézikönyvet ad­nak, csak magolni fog. Cívis: „Nem semitáskodunk, az első én vagyok, Tanúm az ég, a nap, a hold, a csillagok, A csont engem illet, esküszöm az égre, Egyikünk nem jön el többet az ebédre!“ úgy lett a mint mondá. Hogy ne legyen vita, Csakugyan elmaradt másnap a sémita. De jött ám egy levél, súlyos tartalommal. Valami lehetett benne nagy halommal. Mert a­mint olvasta elsápadt a képe, két kezét esküre emelte az égre: „Isten legyen neki irgalmas, kegyelmes! Erőm most el ne hagyj, maradj engedelmes!“ S elrohant keresni, félig majdnem sírva „Ön egy nagy pupák“ volt a levélbe írva. Mégis találta a kaszinó termében, Villám cikázott föl mind akét szemében, Mint bőszült oroszlán, úgy mellette termett, Rémület fogta el most az egész termet. Fölemelte botját, elégtételt kére, — Azt hittük azonnal szétlocsosan a vére — De dühét sikerült hirtelen fékezni, Nikém­ is illik hát versemet végezni. Tisztelt hölgyeim és uraim! Ez az ütkö­zet volt az asztaltársaság mohácsi része. Né­hány évig még adott életjelt a dörmögő esté­ken, de aztán mint a mécses kialudt, hogy harmadnapon föltámadjon. Ekkor fedeztük föl a kaszinót. Új életet vittünk a kaszinóba. Föl­fedeztük Fabianek Vilmost és Tálasyéknak a szellejét. Ide is, oda is csapatostul jártunk mu­latni. Már akkor drót nélküli telegráffal­­ vé­lekedtünk. Csak h egynek kellett inteni, hogy jertek, ezt az intést elértette mind. És men­tünk nem kötelességből, nem is udvariasság­ból, hanem a saját lelkünk, a saját szívünk és a saját jó kedvünk ösztönéből. Fölfedezt­ük Kozmát, fölfedeztük a mis-mást, fölfedeztük a kuglit, a bi­liárdot, az expeditiót. Rendez­tünk kaszinói estélyeket, szilveszteri, farsangi mulatságokat. Behoztuk a kaszinói disznótort, melyen még a holtak is táncoltak. Rendeztünk pincei halvacsorákat, agglegényi névnapokat, távozó cimboráink részére bucsu-estélyeket. Vezettük a párbajokat, nem az erdőbe, hanem a nyílttérre. Irtunk 12 éles verset egy elha­gyott pipa hazaviteléhez. Irtunk alkalmi szín­műveket, alkalmi operát, melyeket magunk adtunk elő. Hangversenyeztünk fuvolával, gi­tárral, cimbalommal, bőgővel, síppal, dobbal, trombitával. Tettünk kalandos kirohanásokat a politika terére is, olyan sikerrel, hogy meg is énekelték az egykorú krónikások. Bevontuk működési körünkbe a dalárdát, a női zenekart, a női énekkart. Nem volt társadalmunknak olyan mozzanata, a­melyben részt nem vet­tünk volna. íme ez volt a régi kaszinó. Egyszer aztán megállottunk mint az el­romlott óra. Valami vész ütött ki­­ köztünk. Elkezdtünk házasodni. Ki házat, ki feleséget vett. Mind akettő nagy gonddal jár. Rettenete­sen megkomolyodtunk. Tessék szétnézni a kom­pániánk tagjai között, mindegyiknek homlokán ül egy nagy eszme, a­melyért töri zúzza ma­gát. Mintha mindegyik meg akarná lepni vala­mivel a 20-ik századot. Az egyik a kormá­nyozható léghajót, a másik a kormányozható gólyát akarja föltalálni. Én azt hiszem mi már szereztünk a 20-ik századnak meglepetést: ez az új­­ kaszinó. És most fiatal emberek, a­kikre a 20-ik századnak minden terhe és öröme vár, figyel­jetek reám. Mi a múlt századnak elviseltük terheit és örömeit is. Ne higyjétek, hogy ezt a magunk fejéből vettük. Eltanultuk az öre­gektől. Ránk azt mondták az öregek, hogy méltó utódaik vagyunk. Legyen gondotok, hogy mi is elmondhassuk rátok, hogy méltó utóda­ink vagytok. Nektek boldog új századot, ne­künk boldog újévet kiváltak! Szilveszteri estélyek. I. A kaszinóban. A kaszinó az uj helyiségét a nagy­közön­ségnek először Szilveszterkor mutatta be. Most volt az első táncmulatság. Mióta az uj helyi­ségbe költözött, úgy l­áts­zik, más szellem ha­totta át a kaszinó tagokat. A tagok is több­ször látogatják, népesebb mint az előtt volt. Itt is meglátszott a tánc­estélyen, jó ideje annak, hogy nem volt ilyen sikerült mulatsága. A rendezőség élén Fabianek Vilmos, a „ka­szinói papa“ volt. A ki, kiapadhatatlan jó kedvével lelket, tüzet lehelt az arany fiatal­ságba. A táncestély is jól sikerült. Az intelli­gencia nagy számmal volt képviselve, a höl­gyek koszorújába szebbnél-szebb lányokat lát­tunk. Az estélyt Zámbó János ügyvéd, lapunk főmunkatársának felolvasása nyitotta meg. Azt tárcába közöljük. Cegléd város legjobb humo­ristájának érdekes és a múlt időkről szóló meg­emlékezését nagy tetszéssel fogadták és élénk tapsviharral honorálták. A hölgyek névsorát itt közöljük, a táncmulatságnak reggel lett a vége. Asszonyok: Bálint Mihály­né, Barta Mónié, Csizmadi Józsefné, dr. Csurgai Lászlóné, Deli Kálmánné, Denc Ákosné Bpest Dobos Pálné, Felicides Sándorné, Gajér Gyuláné, dr. Gom­bos Lajosné, Hartyányi Imréné, Henriquez Ká­­rolyné, dr. Hudák Jánosné, özv. Hunyadi Fe­­rencné, dr. Matolcsy Sándorné, özv. Martinovics Gyuláné, Mentovics Ferencné, Miskolci Ar­­noldné, dr. Molnár Albertné, Piskóthy Istvánná, Recsky Ernőné, Rónay Jánosné, Rupp Frigyesné, Sándor Gusztávné, Sándor Rezsőné, Sárkány Gyuláné, Sebők Béláné, Szabó Ferencné, Szi­­bekth Lászlóné, Tálasy Árpádné, Tímár Jánosné. Leányok: Bálint Margit, Barta Irén, Bartha Ilona, Beretvás Irma N.­Kőrös, Bohus Jenke, Felicides Bella, Gubody Ilona, Hunyady Mariska, Hunyady Ilona, Hunyady Böske, Martinovics Gizi, Piskóthy Irén, Rafaelovics Katalin, Recsky Margit, Sárkány Erzsike, Schwartz Irma Bpest, Szabó Margit, Szabó Irénke, Sziberth Sárika, Tálasy Kornélia. II. A n­­p.körben. Szép leányok, menyecskék sokasága virá­gos kertté varázsolta a Népkor nagy termét, úgy hogy a hőség szinte türhetlenné vált és hangos kifejezést nyert az óhaj, hogy változ­tatni kell a helyzeten, nagyobbítani kell a nagy­termet. A négyest körülbelül 130 pár táncolta. A szép leányok egy-egy ideál és kánikulai­­ hőség emlékével tértek haza — a reggeli órák­ban — nem kérve máskor abból a gőzfürdőből, melyben — a teremtés remekei — nem annyira a tánc gyönyöreit, mint inkább terheit élvez­hették. Így haljuk appellálni fognak a közgyű­léshez, a közgyűlés gondolkozó eszéhez, hogy mily sikerrel, majd annak idején megírjuk. A népkör mulatságon felülfizettek a követ­kezők : E. Marton József, Dienes Mihály, Csurgai Mihály 2—2 korona, ifj Lakos József, Banai Fe­renc, Bálint György, G. Farkas János, Murányi János, ifj. Sütő Sámuel, Lovas József, Farkas Mihály, Német Zsigmond, Váradi Dávid 1—1 koronát. III. Az ipartestületben. Itt is nagy közönség, iparos osztályunk szine-java gyűlt össze, hogy az év és a szá­zadnak utolsó estéjét eltöltse vig mulatság közt, a gondot messze űzve. A négyesre oly nagy számmal álltak fel a párok, hogy az nem volt végig eltáncolható. A rendkívül sikerült estély­nek igen kedves pontját képezte, midőn mű­kedvelőkből a helybeli árvaházban gondozott kis­gyermekekből álló „Betlehemes“ menet a közönség közt megjelent és az árvaház javára gyűjtést rendezett. A mulatság a reggeli órákban ért véget. A mulatság bevétele 277 kor. 30 fillér, kiadása 154 kor. 08 fillér, pénzmaradvány tehát 123 kor. 22 fillér. Felülfizettek: Sebők Béla 2 koronát, Sebők Gyula, Némedy Ernő, Csurgai Sándor, Ványi Lajos, Kompanek József, Grósz Mihály 1—1 koronát, Szúnyogh János 80 fil., Tiszavölgyi Kornél, Király István, Utasi Sándor 40—40 fil., Kocán András, Pál Mihály, Lovas Lajos 20—20 fillért. 1 -. -V-—S.-.T­.: ■— .........1 . - .Itt H I R E K. — Vármegyei közgyűlés. Pestvármegye 1901 évi január 14-én és következő napjain d. e. 10 órakor évnegyeden bizottsági köz­gyűlést tart, a­melyen szőnyegre kerül Cegléd város polgármesterének jelentése a város hi­vatalos nevének megállapítása iránt. Cegléd város és Balogh Pál közt kötött adásvételi szerződés jóváhagyása. Egyéb városunkat ér­deklő dolog a tárgysorozatban nem foglaltatik. — Kinevezés. Az ujszászi kegyuraság az ottani plébánosságot Hirling János volt ceglédi segédlelkészszel töltötte be. Az uj plébánost nálunk sokan ismerték, innen jó emlékeket vitt el, azért gratulálunk a megérdemelt ki­nevezéshez. — Hymen hirek. Dr. Traub József ügyvédi karunk egyik legfiatalabb és rokonszenves tagja eljegyezte magának Szekeres Piroska kisasz­­szonyt, néhai Szekeres Miklós volt városi ügyész kedves leányát. — Dr. Rák­os Miksa városunk szülötte, jászberényi ügyvéd, eljegyezte Leitner Margit kisasszonyt Jászberényből. — Taracsák István mészáros s. eljegyezte Ti­rei Mihály mé­száros mester nevelt leányát, Boriskát. Gratu­lálunk. — Látogatás. Gróf Kreith Béla az 1848 és 49-iki szabadságharci „Ereklye muzeum“ megteremtője és a „Kossuth retiquiák® meg­szerzője ifjú kedves nejével látogatásra vá­rosunkba érkezett. Megtekintette a tanácstermé­ben kiállított „Kossuth szobrok“ modelljeit is, a­melyekre azon megjegyzést tette, hogy egyik sincs jól eltalálva arcban, a­mi pedig a szobor kivitelénél a fődolog. A Kiss György féle szo­bornak a kosztümírozása ellen is kifogást emelt, hogy az nem korhű, mert jóllehet Kossuth La­jos legtöbbször pantallóban járt, de pozitív tudja, hogy Kossuth Cegléden tettekor fekete bársony­ból készült atillát és nadrágot viselt, melyre rojtos lackcsizmát húzott. Az atillának a zsi­­nórzata is egészen más, mint a­mit a szobor minta feltüntet. Különben kijelentette, hogy ha az illető szobrász korhű jelmezt akar modell­jéhez, hát ő szívesen megmutatja, és lerajzo­lását is megengedi, mert Kossuth fekete bár­sony atillája és nadrágja, melyben Cegléden világraszóló aktióját megkezdte; birtokában van és legszentebb ereklyeként őrzi. — A gimnázium ügyében. A vallás és közoktatásügyi miniszter leiratot intézett Cegléd város közönségéhez, a­melyben felhívja, hogy az állami főgimnázium létesítésére vonatkozó­­ szerződés Vill­ik pontjában foglalt kötelezett­ségének tegyen eleget, s mindenek előtt jelölje meg azon helyet, hova a gimnáziumi épületet emelni kívánja, s erről a város térképének csatolása mellett tegyen sürgősen jelentést.

Next