Ceglédi Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1901-01-06 / 1. szám
álik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG ILÓ szám, le a polgármesternek, majd az kézbesíti. Azt nem teszik meg, mert hát az általuk felállított rend a személyesen való felvételt kívánja. Az ügyes-bajos embert a sors az ilyen beamterektől mentse meg. Ez meg egy városi hivatalban történt. Arról volt szó, hogy egy félnek a százalék zálogjogi törlését kellett igazolni. Egyik hivatalnok a saját hatáskörében bejelenti, hogy a százalék törölve van. A referens úr kételkedik, utána megy a dolognak. Meggyőződik a bejelentés valóságáról. Akkor még magának sem hisz, hanem utasítja a már úgyis agyonszekírozott felet, hogy az illeték törlésének igazolásául hiteles telekkönyvi kivonatot mutasson fel. Ez sem különb legény annál, aki a féllel elköltet 25 koronát azért, hogy az a 20 koronát megkaphassa. Ez nem hisz sem a hivatalnoktársának, sem magának, hanem vakon hódol az egy forintos bélyeggel kicifrázott kék papirosnak. Ezen a megyei értekezleten is sok okos és szép eszmét vetettek fel. De ha mind megvalósítják is, csak félmunkát végeznek, azzal a bajon nem segítettek. Nevelni és ki kell irtani az ilyen magoló beamtereket. Azt verjék a fejükbe, hogy őket a végzet nem azért vitte a hivatalnoki székbe, hogy ott papírt rágjanak, a feleket szekírozzák. Az ő rendeltetésük a közönség érdekének a kielégítése. Ott meg csak az igazságot, a jót alkalmazzák. Tanítsák meg, hogy a rend nem a vaskalaposság, hanem az, hogy annak az ügyes-bajos embernek a törvény korlátai között jól és gyorsan igazságot adjon. Ha ezt megtanítják, akkor egyszerűbb lesz az adminisztráció, de a jó tanítás, nevelés nélkül annak a magoló diáknak akármilyen jó kézikönyvet adnak, csak magolni fog. Cívis: „Nem semitáskodunk, az első én vagyok, Tanúm az ég, a nap, a hold, a csillagok, A csont engem illet, esküszöm az égre, Egyikünk nem jön el többet az ebédre!“ úgy lett a mint mondá. Hogy ne legyen vita, Csakugyan elmaradt másnap a sémita. De jött ám egy levél, súlyos tartalommal. Valami lehetett benne nagy halommal. Mert amint olvasta elsápadt a képe, két kezét esküre emelte az égre: „Isten legyen neki irgalmas, kegyelmes! Erőm most el ne hagyj, maradj engedelmes!“ S elrohant keresni, félig majdnem sírva „Ön egy nagy pupák“ volt a levélbe írva. Mégis találta a kaszinó termében, Villám cikázott föl mind akét szemében, Mint bőszült oroszlán, úgy mellette termett, Rémület fogta el most az egész termet. Fölemelte botját, elégtételt kére, — Azt hittük azonnal szétlocsosan a vére — De dühét sikerült hirtelen fékezni, Nikém is illik hát versemet végezni. Tisztelt hölgyeim és uraim! Ez az ütközet volt az asztaltársaság mohácsi része. Néhány évig még adott életjelt a dörmögő estéken, de aztán mint a mécses kialudt, hogy harmadnapon föltámadjon. Ekkor fedeztük föl a kaszinót. Új életet vittünk a kaszinóba. Fölfedeztük Fabianek Vilmost és Tálasyéknak a szellejét. Ide is, oda is csapatostul jártunk mulatni. Már akkor drót nélküli telegráffal vélekedtünk. Csak h egynek kellett inteni, hogy jertek, ezt az intést elértette mind. És mentünk nem kötelességből, nem is udvariasságból, hanem a saját lelkünk, a saját szívünk és a saját jó kedvünk ösztönéből. Fölfedeztük Kozmát, fölfedeztük a mis-mást, fölfedeztük a kuglit, a biliárdot, az expeditiót. Rendeztünk kaszinói estélyeket, szilveszteri, farsangi mulatságokat. Behoztuk a kaszinói disznótort, melyen még a holtak is táncoltak. Rendeztünk pincei halvacsorákat, agglegényi névnapokat, távozó cimboráink részére bucsu-estélyeket. Vezettük a párbajokat, nem az erdőbe, hanem a nyílttérre. Irtunk 12 éles verset egy elhagyott pipa hazaviteléhez. Irtunk alkalmi színműveket, alkalmi operát, melyeket magunk adtunk elő. Hangversenyeztünk fuvolával, gitárral, cimbalommal, bőgővel, síppal, dobbal, trombitával. Tettünk kalandos kirohanásokat a politika terére is, olyan sikerrel, hogy meg is énekelték az egykorú krónikások. Bevontuk működési körünkbe a dalárdát, a női zenekart, a női énekkart. Nem volt társadalmunknak olyan mozzanata, amelyben részt nem vettünk volna. íme ez volt a régi kaszinó. Egyszer aztán megállottunk mint az elromlott óra. Valami vész ütött ki köztünk. Elkezdtünk házasodni. Ki házat, ki feleséget vett. Mind akettő nagy gonddal jár. Rettenetesen megkomolyodtunk. Tessék szétnézni a kompániánk tagjai között, mindegyiknek homlokán ül egy nagy eszme, amelyért töri zúzza magát. Mintha mindegyik meg akarná lepni valamivel a 20-ik századot. Az egyik a kormányozható léghajót, a másik a kormányozható gólyát akarja föltalálni. Én azt hiszem mi már szereztünk a 20-ik századnak meglepetést: ez az új kaszinó. És most fiatal emberek, akikre a 20-ik századnak minden terhe és öröme vár, figyeljetek reám. Mi a múlt századnak elviseltük terheit és örömeit is. Ne higyjétek, hogy ezt a magunk fejéből vettük. Eltanultuk az öregektől. Ránk azt mondták az öregek, hogy méltó utódaik vagyunk. Legyen gondotok, hogy mi is elmondhassuk rátok, hogy méltó utódaink vagytok. Nektek boldog új századot, nekünk boldog újévet kiváltak! Szilveszteri estélyek. I. A kaszinóban. A kaszinó az uj helyiségét a nagyközönségnek először Szilveszterkor mutatta be. Most volt az első táncmulatság. Mióta az uj helyiségbe költözött, úgy látszik, más szellem hatotta át a kaszinó tagokat. A tagok is többször látogatják, népesebb mint az előtt volt. Itt is meglátszott a táncestélyen, jó ideje annak, hogy nem volt ilyen sikerült mulatsága. A rendezőség élén Fabianek Vilmos, a „kaszinói papa“ volt. A ki, kiapadhatatlan jó kedvével lelket, tüzet lehelt az arany fiatalságba. A táncestély is jól sikerült. Az intelligencia nagy számmal volt képviselve, a hölgyek koszorújába szebbnél-szebb lányokat láttunk. Az estélyt Zámbó János ügyvéd, lapunk főmunkatársának felolvasása nyitotta meg. Azt tárcába közöljük. Cegléd város legjobb humoristájának érdekes és a múlt időkről szóló megemlékezését nagy tetszéssel fogadták és élénk tapsviharral honorálták. A hölgyek névsorát itt közöljük, a táncmulatságnak reggel lett a vége. Asszonyok: Bálint Mihályné, Barta Mónié, Csizmadi Józsefné, dr. Csurgai Lászlóné, Deli Kálmánné, Denc Ákosné Bpest Dobos Pálné, Felicides Sándorné, Gajér Gyuláné, dr. Gombos Lajosné, Hartyányi Imréné, Henriquez Károlyné, dr. Hudák Jánosné, özv. Hunyadi Ferencné, dr. Matolcsy Sándorné, özv. Martinovics Gyuláné, Mentovics Ferencné, Miskolci Arnoldné, dr. Molnár Albertné, Piskóthy Istvánná, Recsky Ernőné, Rónay Jánosné, Rupp Frigyesné, Sándor Gusztávné, Sándor Rezsőné, Sárkány Gyuláné, Sebők Béláné, Szabó Ferencné, Szibekth Lászlóné, Tálasy Árpádné, Tímár Jánosné. Leányok: Bálint Margit, Barta Irén, Bartha Ilona, Beretvás Irma N.Kőrös, Bohus Jenke, Felicides Bella, Gubody Ilona, Hunyady Mariska, Hunyady Ilona, Hunyady Böske, Martinovics Gizi, Piskóthy Irén, Rafaelovics Katalin, Recsky Margit, Sárkány Erzsike, Schwartz Irma Bpest, Szabó Margit, Szabó Irénke, Sziberth Sárika, Tálasy Kornélia. II. A np.körben. Szép leányok, menyecskék sokasága virágos kertté varázsolta a Népkor nagy termét, úgy hogy a hőség szinte türhetlenné vált és hangos kifejezést nyert az óhaj, hogy változtatni kell a helyzeten, nagyobbítani kell a nagytermet. A négyest körülbelül 130 pár táncolta. A szép leányok egy-egy ideál és kánikulai hőség emlékével tértek haza — a reggeli órákban — nem kérve máskor abból a gőzfürdőből, melyben — a teremtés remekei — nem annyira a tánc gyönyöreit, mint inkább terheit élvezhették. Így haljuk appellálni fognak a közgyűléshez, a közgyűlés gondolkozó eszéhez, hogy mily sikerrel, majd annak idején megírjuk. A népkör mulatságon felülfizettek a következők : E. Marton József, Dienes Mihály, Csurgai Mihály 2—2 korona, ifj Lakos József, Banai Ferenc, Bálint György, G. Farkas János, Murányi János, ifj. Sütő Sámuel, Lovas József, Farkas Mihály, Német Zsigmond, Váradi Dávid 1—1 koronát. III. Az ipartestületben. Itt is nagy közönség, iparos osztályunk szine-java gyűlt össze, hogy az év és a századnak utolsó estéjét eltöltse vig mulatság közt, a gondot messze űzve. A négyesre oly nagy számmal álltak fel a párok, hogy az nem volt végig eltáncolható. A rendkívül sikerült estélynek igen kedves pontját képezte, midőn műkedvelőkből a helybeli árvaházban gondozott kisgyermekekből álló „Betlehemes“ menet a közönség közt megjelent és az árvaház javára gyűjtést rendezett. A mulatság a reggeli órákban ért véget. A mulatság bevétele 277 kor. 30 fillér, kiadása 154 kor. 08 fillér, pénzmaradvány tehát 123 kor. 22 fillér. Felülfizettek: Sebők Béla 2 koronát, Sebők Gyula, Némedy Ernő, Csurgai Sándor, Ványi Lajos, Kompanek József, Grósz Mihály 1—1 koronát, Szúnyogh János 80 fil., Tiszavölgyi Kornél, Király István, Utasi Sándor 40—40 fil., Kocán András, Pál Mihály, Lovas Lajos 20—20 fillért. 1 -. -V-—S.-.T.: ■— .........1 . - .Itt H I R E K. — Vármegyei közgyűlés. Pestvármegye 1901 évi január 14-én és következő napjain d. e. 10 órakor évnegyeden bizottsági közgyűlést tart, amelyen szőnyegre kerül Cegléd város polgármesterének jelentése a város hivatalos nevének megállapítása iránt. Cegléd város és Balogh Pál közt kötött adásvételi szerződés jóváhagyása. Egyéb városunkat érdeklő dolog a tárgysorozatban nem foglaltatik. — Kinevezés. Az ujszászi kegyuraság az ottani plébánosságot Hirling János volt ceglédi segédlelkészszel töltötte be. Az uj plébánost nálunk sokan ismerték, innen jó emlékeket vitt el, azért gratulálunk a megérdemelt kinevezéshez. — Hymen hirek. Dr. Traub József ügyvédi karunk egyik legfiatalabb és rokonszenves tagja eljegyezte magának Szekeres Piroska kisaszszonyt, néhai Szekeres Miklós volt városi ügyész kedves leányát. — Dr. Rákos Miksa városunk szülötte, jászberényi ügyvéd, eljegyezte Leitner Margit kisasszonyt Jászberényből. — Taracsák István mészáros s. eljegyezte Tirei Mihály mészáros mester nevelt leányát, Boriskát. Gratulálunk. — Látogatás. Gróf Kreith Béla az 1848 és 49-iki szabadságharci „Ereklye muzeum“ megteremtője és a „Kossuth retiquiák® megszerzője ifjú kedves nejével látogatásra városunkba érkezett. Megtekintette a tanácstermében kiállított „Kossuth szobrok“ modelljeit is, amelyekre azon megjegyzést tette, hogy egyik sincs jól eltalálva arcban, ami pedig a szobor kivitelénél a fődolog. A Kiss György féle szobornak a kosztümírozása ellen is kifogást emelt, hogy az nem korhű, mert jóllehet Kossuth Lajos legtöbbször pantallóban járt, de pozitív tudja, hogy Kossuth Cegléden tettekor fekete bársonyból készült atillát és nadrágot viselt, melyre rojtos lackcsizmát húzott. Az atillának a zsinórzata is egészen más, mint amit a szobor minta feltüntet. Különben kijelentette, hogy ha az illető szobrász korhű jelmezt akar modelljéhez, hát ő szívesen megmutatja, és lerajzolását is megengedi, mert Kossuth fekete bársony atillája és nadrágja, melyben Cegléden világraszóló aktióját megkezdte; birtokában van és legszentebb ereklyeként őrzi. — A gimnázium ügyében. A vallás és közoktatásügyi miniszter leiratot intézett Cegléd város közönségéhez, amelyben felhívja, hogy az állami főgimnázium létesítésére vonatkozó szerződés Villik pontjában foglalt kötelezettségének tegyen eleget, s mindenek előtt jelölje meg azon helyet, hova a gimnáziumi épületet emelni kívánja, s erről a város térképének csatolása mellett tegyen sürgősen jelentést.