Ceglédi Ujság, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

Ill­ik­a évfolyam CEGLÉDI ÚJSÁG Szilveszteri mulatságok. A Kaszinóban. Meghalt Szilveszter eltemettük. Koporsójánál nem nyögött panasz, jaj,­­ Vég’ útjára a m­ig kisértük. Föl-föl csendült az édes, vig kacaj. Szilveszter napját—régi jó usus szerint — a Kaszinó bálrendező bizottsága most is egy elite bálnak beillő estély keretében pare­n­­tálta el. Ki nem küldött, de azért megjelent tudósítónk a következő fogyatékos referádában számol be a fényesen sikerült estélyről. Karneval, ez az örök ifjú, bohém iíg gye­rek, aki megrabolja a szívek nyugalmát, felka­varja a szunnyadó szenvedélyeket s végül annyi, de annyi álmatlan éjszakát okoz a mesebeli lovagsiegéjében hivő ártatlan leány sziveknek. Szilveszter estéjén váratlanul betoppant a Ka­szinó tágas termébe. Duhaj jó kedvében — nem törődve azzal, hogy még ép egy álló hétig kellene Olaszország mosolygó kék ege alatt pihennie — olyan parázs kis mulatságot csapott, melynek emlékét a közelgő farsang báljai sem fogják elfeledtetni. A csintalan Karneval hercegecske látha­tatlan varázspálcájával megihlette a Jóska ci­gány hegedűjét, a­ki aztán keresztbetéve a vo­nat szépen szóló hegedűjén, rágyújtott egy ropo­gós csárdásra. Egy pillanat alatt bábeli zűrzavar keletkezett s a zene hangjai a fel-fel csendülő édes kacajjal, vidám nevetéssel összeölelkezve szállottak szerte szét a parfümmel telitett ká­bító levegőbe. Aztán — hajh ! aztán vége-hossza nem volt a táncnak s azok a mosolygó, üde arcú leányok, asszonyok olyan szilaj jókedvvel ropták a táncot fáradhatatlan táncosaikkal, hogy még az öreg Szilveszter is, kinek rohamosan kö­­zelgett utolsó órája, öröm könnyeket hullatott — látatlanul. A­mig benn a teremben szólott a zene, azalatt künn a toronyóra ünnepélyes lassúság­gal elkongatta az éjfélt, jelezvén a mesgyét az ó- és uj év között. Egyszerre elhallgatott a zene s a megjelentek csoportba verődve, hazafiasan elénekelték a magyar nemzet örök szép imá­ját a „Hymnus“-t zene kísérettel. Mikor az utolsó akkordok elhangzottak Takács tiszteletes lelkesült hangon utolsó istenhozzádot mondott a tűnő évnek s kérte a magyarok Istenét: adja meg azt ebben az uj évben, a mi minden igaz magyar buzgó hő imája: a teljes függetlensé­get, hogy a jövő Szilveszter estétől, az önálló, független Magyarországnak büszke, szabad hon­szerető népe áldó imádság mellett vehessen búcsút. Aztán — hajh! aztán ismét vége-hossza nem volt a táncnak s az ablak redőnyökön bekandikáló rózsaujju hajnal első sugarai még mindig táncoló párokra vettették fényüket. Végezetül még annyit, hogy a báli tudó­sítás névsor nélkül olyan, mint a templom to­rony nélkül. Ezt a banális hasonlatot ki nem küldött tudósítónk hibája folytán kell használ­nunk, aki a megjelent nagyszámú s még nagyobb szépségű hölgy­koszorú láttára mindent feledett, még a névsor összeírását is. Ha nem majd a jövő Szilveszter estén, akkor . . akkor ez is meglesz. N. 0. s keresményüknek nagy részét eldorbézolják. Erre lehetnének figyelemmel, hogy az ilyen gyerekeket ne eresszék oda. Meghát mi úgy gondolkozunk, hogy az ilyen mulatságot munkás felebarátunk érdeke se kívánja meg. Valamikor amikor még jobb erkölcsök voltak, az a cseléd gyerek azt a néhány napi szabadságát a csa­ládja körében töltötte el, ott örült annak a kis pihenésnek. Ma mások a fölfogások. Ma a li­beralizmusnak, demokrataságnak az is feltétele, hogy az ilyen cselédgyerekeket szabadosságuk­kal bűnbe dobják. A Népközben. Ez a tekintélyes egyletünk is szokásos módon megtartotta az ő Szilveszteri estélyét. Elég nagy számmal voltak a mulatságon a gaz­dálkodó osztály legszebb leányai jelentek meg. Az estélyt Balogh Gyula ref. s. lelkész felol­vasása nyitotta meg, aki az agglegénységről humorral teli szép kis felolvasást tartott. A mu­latság majdnem reggel végződött s anyagilag is szép jövedelmet hozott, több mint 211 kör. jutott az egylet könyvtárának. * Az ipartestületben is volt Szilveszteri-es­tély. Az is igen jól sikerült. Nagy és szép kö­zönség jelent meg.­ Több társas körünk is megtartotta ezen napot és az elmúlt esztendőtől mulatságokkal búcsúztak el.* Demokratikus elvünk azt kívánja, hogy a vigadóban lefolyt cseléd bálról itt is emlé­kezzünk meg. Ez volt a legnépesebb s hozzá­tesszük, hogy a rendezőségnek egyetlen bál sem adott annyi hasznot, mint amennyit ez az egy adott. Valóságos szép kis vagyon az amit ilyen bál rendezőség összehoz. Csak az a kérdés, hogy jóra fordítják-e azt a pénzt. Nem lehet senkinek sem kifogása az ellen, ha az a cseléd esztendőben egyszer magát kimulatja, azonban megbotránkozással vesszük tudomásul azt, hogy ezen a munkás mulatságon tömegesen látjuk a részeg suhancgyerekeket, a­kik amellett, hogy egészségüknek ártanak, az erkölcsüket rontják. H­ÍREK. — Kérelem. Felkérjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kik még a múlt évről hátralékban vannak, hogy az előfizetési díjakat minél előbb befizetni szíveskedjenek, mert ellenkező eset­ben kénytelenek leszünk a lapot részükre be­szüntetni. — Új politikai lap. Ne mondja senki, hogy mi nem haladunk a korral. Igaz hogy elektro­­mos ívlámpák helyett csak gyenge mécsek pis­lognak utcáinkon, ámde szellemi tényezőink egyre erősebb sugarakat lövelnek. Most csak a helyi sajtóról szólunk. Íme a mai nappal két politikai lapunk van már, a­mennyiben „Czeg­­léd“ laptársunk is a mai nappal politikai lappá lett, hogy így tágabb körben és igazabban, jobban szolgálhassa a közügyét és függetleneb­ből a haza érdekeit. Üdvözöljük a politikai küzdtérre kilépő laptársunkat! — Előléptetés: Miskolcy Arnold főgimná­ziumunk érdemes igazgatóját a Vili. rangsor 3 osztályú fizetési osztályába előléptette a vallás és közoktatásügyi miniszter. A megérdemelt előléptéshez mi is gratulálunk. — Kossuth-szobor. Horvai János szobrász a szobor elkészítésével mindinkább előre halad s kérte a tanácsot, hogy a közgyűlési terem­ben levő Kossuth Lajos hazánk nagy fiának azon arcképét, amit Túry Gyula festett, a vá­ros mintázás végett engedje át. A városi ta­nács készségesen teljesítette a kérést. — Személyi hír. Szikszay István lapunk belmunkatársa heveny belgyulladásban szen­ved és most is az ágyat őrzi s felgyógyulása még huzamos időt vesz igénybe. Mi óhajtjuk, hogy mielőbb felgyógyuljon. A városnál is nagy hézagot hagy az ő betegsége. — Halálozás. Gál Pongrác félegyházi kir. járásbiróság telekkönyvvezetője, a ki e minő­ségben nálunk is hosszú ideig tartózkodott, rövid szenvedés után a műst hó 19-én elhunyt a Választás. A megyénél megüresedett főszolgabirói állásra K­fsig a mast számunkban kö­zölt aspiránsokon kivül Mihalovics Béla félegy­házai és dr. Heyder Ödön váci szolgabiró pá­lyázik. Az esetleg megüresedő szolgabiróságra pedig ifj. Szánthó Pál közigazgatási gyakornok. — Felolvasás. Kecskeméten a Katona Jó­zsef szépirodalmi kör ez év január hó 5-től kezdve egész február végéig a Vigadó nagy termében felolvasást tart. — Megyei közgyűlés. A folyó év január hó 13-án megyei közgyűlés lesz. Speciális ceglédi ügy nincs a tárgysorozatba felvéve, általános érdekű lesz a megyei közigazgatási bizottság, a bíráló, az igazoló választmány és a felszólamlási bizottság megválasztása. — Homoki bérlet. Megint tudunk írni er­ről a bérletről valamit. Újabban, amint halljuk, a bérletet többen otthagyták, sőt maga Urbán Pál is árulja az ő 5 holdas illetőségét s ő is ott akarja hagyni a bérletet, a minek egyrészt az is az oka, hogy a lótartásra takarmányt, kukoricát kért az elvtársaktól, amit azonban azok nem hajlandók megfizetni. — Farsangi ebéd megváltása. Gróf Csáky Károly váci püspök városa intelligenciáját — az újévi gratulációk megváltásának dicséretes szokásához képest — farsangi ebédre szokta összehívni. Az idén elmarad az ebéd s 500 koronával megváltja, amit a város szegényeinek adott. A tett önmagát dicséri. — Népies előadások. Mint a Pestmegyei lapból olvassuk, a vármegye gazdasági egye­sülete a m. kir. földmivelésügyi miniszter enge­délyezésével ez év elején nálunk is népies gaz­dasági és háziipari tanfolyamokat tart. Már előre is ajánljuk gazdaközönségünk figyelmébe. — Kártalanitás. Farkas Pál ceglédi ille­tőségű kassai munkást, aki villanyvezetékek lerakásával foglalkozott, egy elszakadt villany­­vezeték folytán az áram agyonütötte. Családja részére a kincstár 2000 kor. kártalanítási ösz­­szeget utalt ki. — Folytatás. Az „Egyről-másról“ szóló cikk­sorozat helyszűke miatt elmaradt, ezt a jövő számunkban folytatni fogjuk.­­ A gőzfürdő az egész téli hónapokban tovább is nyitva lesz, és csakis ha nagy hide­gek lesznek, akkor lesz pár hétre bezárva. A gőzfürdő idény­jegy egész évre 10 frt. Azon­kívül névre szóló családi gőzfürdő jegyek adatnak ki, amelyet a család összes tagjai használhatnak. 12 drb ilyen jegy 4 frt 20 kr. — Adakozások. Az andrásfalvi és mara­­déki csángók részére Lédeci Mihály és neje 5 kor. Rochlitz István 2 koronát adományoz­tak, mit köszönettel fogadunk s rendeltetési helyére juttatjuk. — Felhívás. A vármegye jóváhagyta úgy a mizsei úti, mint a seregélyesi erdőkre vonat­kozó eladást. Hogy a szerződést minél előbb kiállíthassák, a városi ügyész felkéri az összes vevőket, hogy holnap azaz 6-án d. e. 9 órakor megbeszélés végett a városi mérnök hivatalos helyiségében megjelenni szíveskedjenek. Ugyan­ekkor az ügyészi hivatal a saját érdekükben arról is értesíti a feleket, hogy erről vevő tár­saikat okvetlen értesítsék. — Miheztartás végett. Tisztelettel értesít­jük a gazdákat és a cselédeket, hogy a cseléd­szabályzat értelmében a gazdák cselédektől a 60 fillér biztosítási összeget nem vonhatják le. — Presbiteri választás. A ref. egyházta­nács tárgyalta ezt az ügyet a múlt vasárnap tartott presbiteri ülésen, a midőn kimondotta, hogy február hó 12-én tartja meg a presbiteri választást. — A vigadó bérlete. A városi tanács uta­sította az ügyészt, hogy a bérlőt bíróság által mozdíttassa ki. A bíróság azután a múlt hó 27-én hozott ítéletével ki is mondotta, hogy Ebly Géza jelenlegi bérlő, ki a bérfizetést vagy későn vagy pedig egyáltalán nem is teljesítette, a bér­letből kimozdíttatik, így ez év február 1-én új bérlő kezébe jut a vigadó. — A. m­. kir. anyakönyvbre» ««»tői hivatal heti kimutatása. Születtek: Kotlár Teréz ref., Hörömpő Karolin ref., Varga Imre rk., Ecseri István rk., Zolnai Erzsébet rk.., Bán Eszter ref., Erős Teréz rk., Pap Géza rk. Szenes Juliánna rk., Páncél József ref., Mészáros István rk., Göröndi Gábor rk., Véli Miklós szr., Pálinkás Angyalka rk., Támadi János ref., Banai Teréz ref., Szijj Juliánna ref., Tóth Mihály rk., Cseh Juliánna ref. — Meg­haltak : Bala Zsuzsánna ref. 6 nap, József Sá­­muelné Szalisznyó Juliánná ref. 60 év, Visnyei János rk. 65 év, Vasas Mihályné Csurgai Bor­bála ref. 55 év, Farkas Erzsébet ref. 2 év, Fehér Terézia ref. 63 év. Házasságra léptek: Pataki István ref. és Szebeni Eszter ref., Halmi János rk. és Bán Rozália rk., Szűcs János ref. és Zsadon Judit ref., Ujj József ref. és Szabó Eszter ref., Kovács Gyula ref. és Ruzsnncki Erzsébet rk. Csizmadi Ferenc ref. és Kuruc Lidia ref. Színház. Színészeink iparkodását a közönség — bár az ünnep hetében más élvezetek is kínálkoztak — az utolsó napokban eléggé pártolta és mél­tányolta. Sok érdeme van ebben Monory igaz­gatónak, a­ki ügyes és ízléses rendezésével súlyt helyez a külhatásra is. Egyik titka lévén a művészetnek az, hogy a szemet gyönyörköd­tető külső dekoráció és élethű jelmezek a darab­nak már maga fél hatást biztosít. Ha pedig az előadások jól betanulva, helyesen jellemezve és egyénitve vannak, mint azt e társulat eddigi működésénél láttuk, a teljes siker biztos, a­mi mi maga után vonzza a közönség érdeklődését pártfogását, ha az a közönség még oly nagy igényeket támaszt is mint a mi közönségünk szokta. Vasárnap dec. 29-én „A peleskei nótárius.“ Ez délutáni előadás volt, melyet a túlterhelt szereplők eléggé élénk közreműködése igen élvezetessé tett. A vasasnémetek jelenése mint mindig, úgy most sem tévesztette el a hatást. Este „ Veres hajú“ Lukácsi Sándor jeles népszínműve meglehetős közönség előtt folyt le. Ebben a darabban a szereposztás nagy visszatetszést szült mindenki előtt, a­mi egyál­talán nem vált az előadás előnyére. Hétfőn dec. 30-án közkívánatra „A páholy“ adatott. E darabot már előzőleg méltattuk, s most is kitűnő előadást konstatálhattunk. A zsú­folt ház — melyet a darab nagyon is megér­demelt, felségesen mulatott a kitűnő bohózaton. Kedden, december 31-én „A svihákok“ víg operett 3 felvonásban. E szép zenéjű operett ismét vonzott, s a szereplők — úgy látszik — animéval játszották meg bohókás feladatukat. Szerdán 1902. január 1-én „A zsidóhon­véd“ régi jó népszínmű adatott, még pedig igen jó előadásban. Monori „b­ig“ szerepében az általa­­, megszokott kitűnő alakítást nyújtotta. Jók vol­ t­­ak még Ernyei, Szabolcsiné, Szász Anna. 1-fő szám

Next