Ceglédi Ujság, 1903 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-01 / 1. szám

XIII-ik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG 1-fő szám. " A tárgysorozat 2-ik pontja: a legtöbb adót fizető városi képviselők névjegyzékének 1903. évre való kiigazítása egy kis vihart okozott. B. Molnár Sámuel tanácsnok kijelenti, hogy jogtalanul többen vannak felvéve a viri­­lisek közé, így nevezetesen Krébec Gyula, a­ki tanítói oklevél alapján virilis, holott nem is tanító, csak kántor. Hogy nem tanító, eléggé bizonyítja az, hogy ő reá kivetették a községi pótadót, a tanítók pedig ilyen adót nem fizetnek. Udvardi Károly szintén tanítói oklevél alapján van felvéve, holott ő bankhivatalnok. Már­pedig a törvény világosan mondja, hogy csakis taní­tói hivatásukat teljesítő, oklevéllel bíró tanítók adóját lehet kétszeresen számítani. (Olvassa a törvénynek idevágó szakaszát.) Kéri a közgyű­lést, hogy a fentieket törölje a virilisek név­jegyzékéből. Horváth József reflektál B. Molnár Sámuel beszédjére s védelmébe veszi az ő kántor­­„tanitó“-ját. Krébec először is okleveles tanító. Másodszor a törvény nem azt mondja, hogy a működő tanítók adóját lehet csak kétszeresen számítani, hanem az oklevéllel biró tanítókét. Krébec különben is tanító, a­mennyiben éneket tanít. Dr. Molnár Albert. Nem rajong — úgy­mond — a virilis intézményért, a­minek kü­lönben is inkább a nemzetiségi vidékeken van értelme. Azonban belenyugszik a törvény ezen intézkedésébe, csupán arra figyelmezteti a képviselőtestületet, hogy ott, a­hol törvényről van szó, ne csináljanak pártkérdést. A törvényt tisztelni kell s nem szabad azt eredeti értéké­ből kiforgatni, csupán azért, hogy voksot nyer­jen vele egyik vagy másik párt. Hat virilis ellen van kifogása, a­kik kö­zül négy föltétlenül törlendő, kettő lehet, vitás. A törvény nyakát nem szabad kicsavarni, mert az reakciót szülhet. (Citálja a törvényt, lásd községi törvény 40 §-át.) Ha száz diplomája van is valamelyik tanítónak, ha nem tanít, nincs joga a kétszeres adószámításhoz. Ne fogdosanak voksot, az igazságot ne ferdítsék el csupán csak azért, hogy a párt egy ember­rel erősbödjék. Ha azonban Horváth József úr bizonyítja Krébec kántor tanítói működését, nem tesz kifogást ellene. Udvardi Károly azonban nem lehet ezen az alapon virilis, mert ő nem tanító, hanem tőpénztári tisztviselő. Van a virilisek között két bordély házas is. Négy évi eltitkolt adó alapján vették fel. Nos hát igazán szép dolog. Lesz a ki bizalmat szavazzon a polgármesternek s ezek bizalmi nyilatkozatát feltűzheti a polgármester úr bok­rétának a bizalmi koszorúra, a­mit elnyert. Éder József és Szabó Nándor virilisségét szin­tén kifogásolja s kéri a közgyűlést, hogy indít­ványát, mely a fentiek törlését célozza — fogadjuk el. Gubody polgármester reflektál Dr. Molnár Albert szavaira s igyekezik a törvényt a saját előnyükre — igazságából kiforgatva — értel­mezni. Védelmébe veszi Krébec kántort s nagy ellentmondások között fejtegeti a maga igazságát, a mit azonban ő maga se hisz. Krébec kántor egy-egy hangos közbe kiáltással igyekezik tudtul adni jelenlétét, sőt még két mondatot el is szónokolt nagy gesz­­tikuláció kíséretében. Hogy a beszéd a felső c-ben tartatott meg, hogy az nem volt valami választékos nyelven mondva — ez a körülmény arra indította a polgármestert, hogy Krébec kántort erélyesen rendre utasítsa, a mi meg is történt általános helyeslés közepette. Dr. Molnár Albert. Elfogadja illetve nem tesz kifogást az ellen, hogy Krébec benne maradjon a virilisek névjegyzékébe. Krébec (kiabálva) Van nekem is diplomám. Dr. Molnár Albert: Ahhoz, hogy valaki ordítson nem kell diploma, sőt még nem is föltétten szükséges, hogy ember legyen. Indít­ványozza, hogy a fent említett 5 egyént töröl­jék a virilisek közül. Gubody polgármester szavazás alá bocsátja az indítványt s azt nagy többséggel elfogadták. A tárgysorozat 3-ik pontját vita nélkül elfogadták, úgy­szintén a 4-ik pontot is. Következett a központi választmány tag­jainak a megválasztása. Gubody polgármester elrendelte a név­szerinti szavazást. A bizottság elnökéül Hor­váth Józsefet kérte fel, bizalmi férfiaknak B. Molnár János és Fabianek Vilmos tanácsno­kokat. A szavazás a következő eredménnyel vég­ződött. Megválasztottak a következő városi képviselők: Takács József, Horváth József, Váradi Dávid, Dr. Gombos Lajos, Antal Antal, ifj. Váródi István, Dobos László, Hörömpő Ferenc, Biró Károly, Dr. Halász László, Zámbó János, Lestánszki József. Egészben a Gubody párt által összeállított névsor ment keresztül. Annyira összeszedték magukat, hogy választá­sok olyan nagy többséggel sohasem győztek. Az ellenzékek közül a szelei országos­­vásár sokakat távol tartott. A tárgysorozat utolsó pontját szintén vita nélkül, egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. A tárgysorozaton kívül még a közgyámi állást töltötték be egyelőre helyettesítéssel. Egyhangúlag Füle Ferenc városi számtiszttel helyettesítették. Tárgyalás alá került B. Molnár Sámuel tanácsnok indítványa, mely arra vonatkozott, hogy a közgyűlés küldjön ki két tagot, a­kik a polgármester fizetésére vonatkozó felebbezés ügyében eljárjanak. A közgyűlés id. Dobos Mihály tanács­nokot és Dely Béla főjegyzőt küldötte ki ebben az ügyben. Több tárgy nem lévén, az ülés véget ért. Gamma. Állat az emberben. Istennek legnemesebb teremtménye a gondolkozó ésszel, szabad akaraterővel ellá­tott ember. És Istennek legrútabb, leghitvá­nyabb teremtése az emberi mivoltából kivet­kőzött, szilaj, vad, fékezhetetlen lelkű vad állat, az ember. Vérlázitóan nagy azoknak a bűntények­nek a száma, hol ember ember ellen tör, ga­ládul belegázol családi életébe, becsületébe s az emberi mivoltából kivetkőzve, vad­állat módjára összemarcangolja, elveszi tőle legdrá­gább kincsét, amit vissza nem adhat, — az életet. Az erdei vadállat megfojtja a gyöngéb­bet, vihar kitépi az ártatlan fenyőt, rohanó ár elsöpri a víz partján buján termő virágot és az ember, az állat, megöli embertársát, ha erősebb — nyíltan, ha gyengébb — orozva. Ez az élet rendje. És az Isten, a jó, a hatalmas tűri, hogy legnemesebb teremtménye alá sülyedjen a bűn ocsmány fertőjébe, tűri, hogy vad állattá válva — megölje embertár­sát. Hát nem igazságtalanság ez az igazság Istenétől ? A hivő embernek Istenbe vetett bizalma megrendül — nem hisz benne. „Az Isten mindent lát, hall“. Keresztyén vagyok. Van hitem, hiszem az Isteni gondviselést — és mégis megrendült lélekkel állok itt. Van-e Isten, tud-e, lát-e, hall-e mindent ? Kételkedő lelkemben Istent káromló panasz kér. Nem ! Oh mert ha látna mindent, nem engedte volna meg annak az elvetemült gazembernek, hogy sújtó csapása megölje a nemes lelkű család­apát, gyermekei gondozóját, özvegyen maradt hites társa támaszát. Ha hallana mindent, akkor annak az ár­tatlanul megölt embernek halálhörgésére sújtó villámával, bosszuló kezével oltotta volna ki életét annak a vad állatnak. Uram ! Beléd vetett hite szegény szol­gádnak megrendült. Ne redd fel bűnömül. Irtózatos bűn az emberölés. Még ha el­lenségét üti is le ádázul az ellenség — akkor is bűn, hát a­mikor tulajdon gazdáját, kenyér adóját öli meg cselédje ? Az elvetemült cseléd lelki állapota megfejthetetlen probléma. Volt oka gazdája ellen törni ily brutális, szörnyű módon ? Nem. Miért tette hát ? Ki tudná az elvetemült ember godolkozás módját megérteni. Akarom hinni, hogy ez az elvetemült gyerek lelke meg van mételyezve. Az álaposto­lok által elhintett téves tanok magva csirát hajtott lelkében s ebből a csirából nőtt ki a gyilkosság gondolata. Az álapostolok megmételyezik a lelkeket. Fennen hirdetik, hogy a gazda ellensége a cselédjének. Vörös posztó gyanánt, okul hozzák fel, hogy a gazdának van vagyona, a cseléd­nek nincs. Bosszúra ingerüki kenyéradója ellen a cselédet. Ellenségnek hirdetik a legjobb gaz­dát is, szeretetét is gyűlöletnek magyarázzák. Ki tudja nem­ e ilyen gondolatok ejtették rabul a gyilkos megtévelyedett lelkét? Akár ez, akár valami más motívum kény­­szerítette ocsmány, véres tettének elkövetésére, mindenképen borzalmas, állatias dolog. A borzalmas eset részletes leírását az alábbiakban közöljük: Hétfőn délben mint futó­tűz járta be a várost az a rém­hír, hogy Dobos Ferenc köz­­tiszteletben álló gazdálkodót a szelei után meggyilkolták. A gyanú kezdetben holmi kőből oláh cigányok ellen irányult. Később azonban ki­derült, hogy a halottat Nagy József nevű 17—18 éves cselédje ütötte le orozva hétfőn viradóra a tanyán. A meggyilkolt szerencsétlen áldozat ökrö­ket akart eladni a hétfői tápió­szelei országos vásáron. Még vasárnap kiment a tanyájára és az ökrök eladása iránt intézkedett. Hogy köze­lebb legyenek a vásár helyéhez megparancsolta az öreg béresnek, hogy az ökröket hajtsa el a sógora Herceg József pörösi tanyájára, hogy majd onnan jókor reggel az ökröket elhajtják, a gazdák meg utána mennek. A boldogult haza­jött a városba azt a Nagy József nevű kocsiját­­ (a­kit nálunk második béresnek hívnak) kint hagyta a tanyáján, azt parancsolta neki, hogy gondozza a jószágokat meddig az öreg béres a vásárról vissza nem jön. Néhai Dobos Ferenc vasárnap este ifj. B. Molnár Jánosnál, családi mulatságon vett részt, János napot ültek. Ott fent volt 3—4 óráig, még a vendégeket is ő biztatta, hogy ne menjenek el, mert ő nem fekszik le vásárra megy. Úgy is történt. Éjjel 3—4 óra közt haza ment a mulatságból átöltözött, maga befogott és kiment sógora Herceg József tanyájára. Ott beszélge­tett az ökör eladás felöl. Sógorai Herceg Jó­zsef és Imre szóbahozták, hogy ők is megveszik az ökröt. Szó szót követett és megalkudtak és Dobos Ferenc eladta az ökröt sógorának. Ez az eladás az ökrök elhajtása után történt és a vevők az árát sem fizették ki, így azután a boldogult nem ment el a vásárra, hanem befogott úgy reggel 6—7 óra között s kiment a bercelaljai tanyára. Hogy ott mi történt csak a gyilkos val­lomásából lehet megállapítani. Az eredmény további története az, hogy Nagy József gyil­kos gazdáját bevert fejjel egy bundába takarta és halva haza hozta a lakására. Az után jövet a gyilkos találkozott ifj. Dobos Ferenccel, az áldozat unokatestvérével, a­kinek maga elbeszélte, hogy a gazdáját halva viszi. Leszállt a kocsijáról és megnézte a hul­lát. Az alig tudott szóhoz is jutni, a­kinek a gyilkos azt beszélte, hogy a gazdája reggel jött a tanyába, ott jajgatva fogdosta a fejét és nem sokára meghalt, most viszi haza. Jövet haza Fischer Sámuelnek meg azt beszélte, hogy a gazdáját a ló rúgta agyon. Úgy egy negyed tizenkét órakor ért haza a szomorú kocsi , ott a gyilkos elkezdett kiabálni, hogy nyissák ki a kaput, de mivel a háznál lévők az alsóépületben voltak elfog­lalva nem hallották a kiabálást. A­mire a gyilkos egész kihivólag oda állt a gazda asz­­szonya elé. Szóval megtámadta, azt mondva nekik, siethetnének, mert hiszen a gazdát hozta haza halva. Kimondhatatlan az a bánat, a­mi ezen megjelenésre következett. A feleség a férjét, a gyermekek apjukat ott látták halva, feje összeverve eltorzítva. A borzasztó hír rögtön elterjedt. Alig fél óra múlva megjelent Aranyi Lajos dr. főkapi­tány, dr. Csurgai László és dr. Hudák János orvosokkal. A főkapitány intézkedett, hogy a hullát érintetlenül a kórházba szállítsák és a nyomozást nyomban meg is indította. A rendőrőrmester egy másik rendőrrel az áldozat tanyájára ment, maga a főkapitány pedig itthon indította meg a nyomozatot. Ott megkérdezte Nagy József cselédet. Az egy mesével állt elő. Azt mondotta, hogy a gazdáját a lovai kóborolva a reggeli órákban vitték a tanyába. Még akkor a szeme mozgott, de azután nemsokára meghalt. A lovak gyep­lője a földön csúszott, gazdája pedig az ülé­sen hátradőlve, haldokolva, összeverve feküdt. Ő azután a bundába belefektette a hullát és hazahozta. Ez a gyilkos igen nagy közönyt muta­tott. Ott járt, forgolódott az udvaron. Inkább olyan gúnyos mosoly látszott az arcán, mikor a rokonok jajgatását nézte. Az áldozatnál kevés pénz volt. A vásá­ron eladni, nem pedig venni akart. A zsebé­ben 40 koronát találtak. A kabátja is be volt gombolva, ami azt igazolta, hogy a gyilkos meg se kutatta. Minthogy Dobos Ferenc hozzátartozói az ökör­eladásról nem tudtak semmit, eleinte az volt gyanújuk, hogy a vásárra vezető úton támadták meg. De ez a feltevés is kizárta a rabló-gyilkosságot. Különösen első pillanatban a gyanú nem irányult a gyilkos ellen, a főkapitány sem tar­tóztatta le, csak berendelte a hivatalába.­­­­Ekkor még nem volt semmi nyom a bűnös kézrekekerítésére. Csak a rendőrőrmester birta a biztos szálakat a bűntény kiderítéséhez, a­mi először is Nagy József elbeszélését és me­­séjét megcáfolta. Ugyanis odakint megállapították, hogy az istállóban levő cselédágy véres volt és úgy mosták meg, továbbá, hogy az ágy mellett a fal vérrel és agyvelődarabokkal volt befrecs­­kendezve, továbbá azt, hogy az istálló előtt a vért

Next