Ceglédi Ujság, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-01 / 1. szám

XIV-ik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG 1-fő­­szám­ szerint lehet ráneigálni. És ez a küzde­lem új erőt, új bátorságot öntött a füg­getlenségi pártba is, hogy most már al­kotmány biztosította jogaiból ne enged­jen egy jottányit se. Ha mérlegeljük az elmúlt év küz­delmeit, ha számot vetünk azzal az ál­lapottal, mely minket Ausztriához fűz: lehetetlen elvitatni a függetlenségi párt­tól a dicsőséget, mely kitartó küzdelmé­nek eredménye. És most az újév hajnalán, mig lel­künk a múlton mereng, bizó hittel te­kintünk a jövőbe. A múlt megtanított küzdeni s ez a tudat adjon erőt a to­vábbi harchoz, mely előbb-utóbb csak diadalra juttat. Zászló­hordozónk ebben a küzde­lemben a függetlenségi párt. Az a zászló jó kezekben van letéve s ha mi híven követjük annak lengő szárnyát, a ma­gyar nemzet egén annyi vészes vihar után kisüt a boldogság napja. Az újév kezdetén egy szebb jövő­nek hajnal hasadását érzem. Egy szebb jövőnek, melyben újra szabad lesz a szittya magyar s ledobva magáról bilin­cseit, a régóta vergődő turul madarat kiszabadítja a két fejű sas karmai kö­zül, hogy újra szabadon szárnyalhasson — hirdetni időtlen időkig a magyar nem­zet dicsőségét. Ebben a szent hitben, ebben az erős meggyőződésben köszöntelek uj eszten­dőnek pirkadó hajnala. Néhány szó a mostani hely­zetről .*) Tekintetes szerkesztő úr! Engedje meg, hogy lapjában néhány igaz szót elmondhassak, mert lehetetlen tovább tűrni a Gubody-párt aljas gyanúsítását és állásfog­lalását. Iparkodom a valóságnak mindenben megfelelően irni és bár Cegléd minden értel­mes polgára beismerné a valódi igazságot. Ezelőtt egypár évvel a közgyűlés több­ségétől mindig az hangzott, mi lesz velünk ? Gubody eladósítja a várost annyira, hogy ma­holnap nem bírjuk. Kimerül a város hitele. A polgármester nem törődik a hivatalával, csak gazdaságával. Mindig a tanyán lakik, vagy pe­dig agarászik , mások meg a nemtörődömségét odamagyarázták, hogy körösi. Ezen állításokat összegezve, odaértek a város boldogulásáért küzdők, hogy minden körülmények között hely­beli embert kell polgármesternek választani. Ne higyje a Gubody-párt, hogy csak akkor a választás előtt ébredt fel a népben az akarat. Azt se higyje, hogy dr. Molnár Albert véle­ménye kedvéért álltak a képviselők harci sorba. Azt meg határozottan tagadom, hogy dr. Molnár Albert a polgármesterségre vágyott. Ez nem igaz, bizonyítom G. Biró 1. és Váradi Dávid tanácsnokokkal. Ott voltak ők azon az értekezleten, amelyen arról volt szó, hogy mit tegyünk ? És senki se erőszakolta jobban dr. Molnárt, mint éppen az a hűségessé vált G. Biró. De hát fordul a kocka. Ma már ő is a koncot félti. Lehetséges is, hogy nemcsak árva­széki becsüs, de ülnök lesz a jövő választáson. Bezzeg dr. Molnár mellett volt, mikor a gim­názium hovaépítéséről volt szó. *) Vettük a fenti tárgyilagos cikket. Az írója előkelő gazdálkodó, aki úgy látszik, megsokalta a Gubody-párti sajtó áttakk­ozását és saját jószántából mond el egy­két igazságos dolgot. A tárgyilagos cikk eléggé kit­e­­jezi a ceglédi polgárok szabad, független gondolkozását. A cikkíró maga sejteti, ha nem is fejezi ki világosan, hogy a „helybéli“ alatt azt érti, akinek szíve, vágya, gondolata, érdeke ehhez a városhoz fűzi, nem magát a születést. Az osztályellentétet se szítja. Az igazat mondja csak. Azt kívánja még, hogy mindenkit egyenlő jogok illessenek. Szerkesztő. Csakugyan nem értem, hogy lehet egyes képviselőket annyira félrevezetni, hogy tiszta irigységből, bosszúból fegyvert kovácsoljanak. Én azt állítom, hogy ha mi találunk egy másik polgármesterjelöltet és nem dr. Molnár Alber­tet, ma Gubody nem ül a polgármesteri székben. Mert az tény, hogy Gubody polgármes­terségével úgy a köznép, mint a közgyűlés többsége már jóllakott. Mindenkinek egyaránt óhaja lett volna, hogy helybelit válasszunk (ne essen nehezére az itt lakó idegeneknek ez a kifejezés, mert ők maguk is beismerik ennek igazságosságát). De az irigység és a Molnár család iránti gyűlölet vezette az intézőket. — Tanítók, hivatalnokok lettek kortesvezérek, félrevezetve a népet, hogy ki tudja mi lesz, ha dr. Molnár lesz polgármester? Hát én megmondom azt is! A városi hivatalnokoknak bizonyosan dol­gozni kellett volna, nem úgy, mint most, hogy bizony feleidejüket szivarozással töltik, (tiszte­let a kivételeknek) és a Gubody polgármester úr is elszámolt volna, amitől olyan nagyon fá­zik. Nem érthetem azt sem, miért voltak azok a gazdák félrevezethetik, akiket nemcsak hátuk mögött, de én előttem is hitvány parasztnak címeznek azok a jó urak, akik máskülönben behizelgik magukat a paraszthoz. Azt hiszik, aki földműveléssel vagy iparral foglalkozik, csak azért van, hogy ők kényük-kedvük szerint bán­janak velük. Valahára ébredjen öntudatra az a hitvány parasztnak nevezett nagy többség. Értse meg mit mondok, ha tetszik azoknak a nyíltság, a­kik ezt a címet használták, készséggel szolgá­lok neveikkel és tanukkal, de kényszerítés nél­kül személyeskedni nem akarok. Azt kérdezem : az ellenzék kárára van-e a városnak ? Nincs. Azt kérdezem : mi kára volna a városnak, ha mindenki megtudná, hogy lett elköltve, felhasználva az a várost terhelő millió adósság? Semmi. Azt kérdezem: mi szégyene lett volna a polgármester úrnak, ha mindent teljesen rendben talált volna a bizott­ság ? Semmi. Sőt én azt mondom, hogy az ellenzékre mindig szükség van, mert ha az nincs, úgy tesznek a vezetők, ahogy nekik tetszik. Ha megtudtuk volna mindnyájan, hogy a felvett adósság rendesen volt kezelve, ebből az a haszna lett volna a városnak, hogy lett volna nyugalom és további bizalom a polgár­­mester iránt. De mikor éppen az, akinek azt kellene mondani : itt vagyok, rendelkezéstekre állok, vizsgáljátok meg, sőt én is segítségetekre leszek, győződjetek meg, hogy igaz, amit mon­dok , akkor rendben lett volna minden. De a­helyett azt mondja: az én eljárásom nem napfényre való, azt nem kell mindenkinek tudni, elég, ha én tudom. És bizalmi kérdés tárgyává teszi nem az elszámolást, hanem a maga sze­mélyét. Mert nem hiszem, hogy az intelligen­cián és egyes érdekelt feleken kívül a képvi­selőtestületnek nagyobb része ne kívánná tudni, hogy valóban hogy is állunk ? Az alispáni leirat éppen olyan volt a polgármester,úr kezében, mint a spongya jól megnedvesítve, míg meg nem nyomják, jól néz ki, de megnyomáskor csúnya leve folyik belőle. Miért nem tette meg ezt a­ jelentést ré­gen s miért csak akkor, amikor a rendkívüli közgyűlésre az is be volt adva ? Mégis azt mondta a közgyűlésen, hogy ő nem érdekből halasztotta el a közgyűlés összehívását. Ez merő hazugság, hiszen, ha azonnal összehívja, nem lett volna ideje az alispáni mosdóvizet meg­rendelni. A polgármester úrnak ilyen eljárása az ellenzéket csak szaporítja, mert ha semmi hiba nincs is, mégis a nép azt mondja, — de­ jogosan is — miért bujkál a számolás elől, miért nem engedi megvizsgálni ? Ha hiba nem volna, meg merné mutatni! Arra az egyre fel is kérem t. polgármes­ter urat, legyen szíves úgy a pártja, mint pol­gármester úr maga, azt a hitvány parasztnak nevezett népet annyira méltatni, hogy azok szava is nyom a latba valamit és nem igaz, hogy csak dr. M. A. követeli az elszámolást. Követeli azt a nép nagy többsége. Meglátnók azon elbizakodott jó urak győzelmét, ha a népre volna bízva a határozat. Kockáztassák meg kérem egy népgyűléssel és ha teljes bizal­mat szavaz a népgyűlés, minden ellenkezésről lemondunk és én leszek az első, aki engedel­mes kérek a polgármester úrtól. Még egyet. A „Czegléd“ nagy garral hir­deti dicső győzelmét. Ordít, mint a farkas, ha éhes. Kikérem ezt a hangot, mert ez a párt éppen olyan tisztességes elemekből van, mint a Gubody-párt. Mi arról nem tehetünk, hogy a tisztviselők szavazati szerelme csak akkor irányul mifelénk, amikor választás következik. Majd mi is ügyelünk. Én, részemről bárhogy ordít, bárhogy piszkolódik, akárhogy gázol is a „Czegléd“ ezen párt becsületében, soha semmi válaszra nem méltatnám. Hadd piszkolódjanak, azzal ennek a párt­nak nem ártanak s az a hitvány népségnek nevezett tömeg, a város polgári eleme majd belátja egyszer, hogy mégis csak ő reá vár az a feladat, hogy a városi adminisztrációban egy kis tisztogatást végezzen. Ennyit egyelőre. Máskor majd többet. Ifj. Lakos József. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur ! A „Ceglédi Újság“ karácsonyi számában „Csemői vasút“ cím alatt egy cikk jelent meg dr. Halász László úr tollából, melyben a cikk­író úr a vasúti engedményesekre is megjegy­zést tett. Ez a megjegyzés oly kétértelműen van tartva, hogy abból könnyen lehet helytelen következtetést vonni az engedményesek inten­cióira. Engedje meg tehát a t. Szerkesztő úr, hogy arra röviden reflectáljak. Azt mondja a cikkíró úr, hogy „a­mily hiba lenne, ha az engedményesek busás ha­szonra spekulálnának, stb. stb.“ Ezen kifejezésben az a gyanú lappang, hogy mi ezen vasúti terv keresztülvitelére busás haszonra való spekulációból törekszünk. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a világ a legtisztább intenciókat is félremagyarázza — vagy mondjuk ki magyarán — meggyanú­sítja, de már azt csakugyan nem hittem volna, hogy valaki ilyen harmadrendű vasút létesítése körül kifejtett tevékenységet is „hasznot hajtó spekulációnak“ tekintse, mert hiszen köztudo­mású dolog, hogy mai nap vicinális vasutakon már nemcsak nyerészkedni nem lehet, hanem legtöbb esetben ilyen vasutak tervezői még a befektetett készkiadásaikat sem tudják vissza­kapni. Például elég legyen felhozni a Cegléd— Törtei—karajenői vasutat, mely 7—8 évvel ezelőtt lett tervbe véve, melyhez Cegléd vá­rosa is nagy összeggel hozzájárult. Meg­volt a közigazgatási bejárás is, melynek örömére a ceglédi vendéglőben nagy mennyiségű ételt és italt fogyasztottak a meghívott vendégek és hivatalos notabilitások és ime azt látjuk, hogy a sok pezsgő hiába folyt, mert az enged­ményesek nemcsak, hogy busás hasznot nem kaptak, hanem ellenkezőleg, az ezrekre rugó készkiadásaik is odavesztek. Tehát igazán naiv ember lehet, a­ki — ha vasúti tervről beszélnek — már busás ha­szonról álmodozik ! A cegléd-csemői vasút engedményesei sokkal józanabbul számítanak ! Ők nem a busás anyagi haszonra, hanem indirect haszonra spekulálnak, a­mely észszerű, megengedhető, senkinek az érdekeit nem sérti és mégis az összességnek hasznára válik. Az engedménye­sek egy bizonyos összeget kockára tettek, hogy Cegléd városában és a Csemőben egy hasznos közlekedési eszközt létesítsenek és ha ez sike­rül, nemcsak az engedményesek ingatlanai, hanem sok ezer ceglédi polgár vagyona fog

Next