Ceglédi Ujság, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-01 / 1. szám
XIV-ik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG 1-főszám szerint lehet ráneigálni. És ez a küzdelem új erőt, új bátorságot öntött a függetlenségi pártba is, hogy most már alkotmány biztosította jogaiból ne engedjen egy jottányit se. Ha mérlegeljük az elmúlt év küzdelmeit, ha számot vetünk azzal az állapottal, mely minket Ausztriához fűz: lehetetlen elvitatni a függetlenségi párttól a dicsőséget, mely kitartó küzdelmének eredménye. És most az újév hajnalán, mig lelkünk a múlton mereng, bizó hittel tekintünk a jövőbe. A múlt megtanított küzdeni s ez a tudat adjon erőt a további harchoz, mely előbb-utóbb csak diadalra juttat. Zászlóhordozónk ebben a küzdelemben a függetlenségi párt. Az a zászló jó kezekben van letéve s ha mi híven követjük annak lengő szárnyát, a magyar nemzet egén annyi vészes vihar után kisüt a boldogság napja. Az újév kezdetén egy szebb jövőnek hajnal hasadását érzem. Egy szebb jövőnek, melyben újra szabad lesz a szittya magyar s ledobva magáról bilincseit, a régóta vergődő turul madarat kiszabadítja a két fejű sas karmai közül, hogy újra szabadon szárnyalhasson — hirdetni időtlen időkig a magyar nemzet dicsőségét. Ebben a szent hitben, ebben az erős meggyőződésben köszöntelek uj esztendőnek pirkadó hajnala. Néhány szó a mostani helyzetről .*) Tekintetes szerkesztő úr! Engedje meg, hogy lapjában néhány igaz szót elmondhassak, mert lehetetlen tovább tűrni a Gubody-párt aljas gyanúsítását és állásfoglalását. Iparkodom a valóságnak mindenben megfelelően irni és bár Cegléd minden értelmes polgára beismerné a valódi igazságot. Ezelőtt egypár évvel a közgyűlés többségétől mindig az hangzott, mi lesz velünk ? Gubody eladósítja a várost annyira, hogy maholnap nem bírjuk. Kimerül a város hitele. A polgármester nem törődik a hivatalával, csak gazdaságával. Mindig a tanyán lakik, vagy pedig agarászik , mások meg a nemtörődömségét odamagyarázták, hogy körösi. Ezen állításokat összegezve, odaértek a város boldogulásáért küzdők, hogy minden körülmények között helybeli embert kell polgármesternek választani. Ne higyje a Gubody-párt, hogy csak akkor a választás előtt ébredt fel a népben az akarat. Azt se higyje, hogy dr. Molnár Albert véleménye kedvéért álltak a képviselők harci sorba. Azt meg határozottan tagadom, hogy dr. Molnár Albert a polgármesterségre vágyott. Ez nem igaz, bizonyítom G. Biró 1. és Váradi Dávid tanácsnokokkal. Ott voltak ők azon az értekezleten, amelyen arról volt szó, hogy mit tegyünk ? És senki se erőszakolta jobban dr. Molnárt, mint éppen az a hűségessé vált G. Biró. De hát fordul a kocka. Ma már ő is a koncot félti. Lehetséges is, hogy nemcsak árvaszéki becsüs, de ülnök lesz a jövő választáson. Bezzeg dr. Molnár mellett volt, mikor a gimnázium hovaépítéséről volt szó. *) Vettük a fenti tárgyilagos cikket. Az írója előkelő gazdálkodó, aki úgy látszik, megsokalta a Gubody-párti sajtó áttakkozását és saját jószántából mond el egykét igazságos dolgot. A tárgyilagos cikk eléggé kitejezi a ceglédi polgárok szabad, független gondolkozását. A cikkíró maga sejteti, ha nem is fejezi ki világosan, hogy a „helybéli“ alatt azt érti, akinek szíve, vágya, gondolata, érdeke ehhez a városhoz fűzi, nem magát a születést. Az osztályellentétet se szítja. Az igazat mondja csak. Azt kívánja még, hogy mindenkit egyenlő jogok illessenek. Szerkesztő. Csakugyan nem értem, hogy lehet egyes képviselőket annyira félrevezetni, hogy tiszta irigységből, bosszúból fegyvert kovácsoljanak. Én azt állítom, hogy ha mi találunk egy másik polgármesterjelöltet és nem dr. Molnár Albertet, ma Gubody nem ül a polgármesteri székben. Mert az tény, hogy Gubody polgármesterségével úgy a köznép, mint a közgyűlés többsége már jóllakott. Mindenkinek egyaránt óhaja lett volna, hogy helybelit válasszunk (ne essen nehezére az itt lakó idegeneknek ez a kifejezés, mert ők maguk is beismerik ennek igazságosságát). De az irigység és a Molnár család iránti gyűlölet vezette az intézőket. — Tanítók, hivatalnokok lettek kortesvezérek, félrevezetve a népet, hogy ki tudja mi lesz, ha dr. Molnár lesz polgármester? Hát én megmondom azt is! A városi hivatalnokoknak bizonyosan dolgozni kellett volna, nem úgy, mint most, hogy bizony feleidejüket szivarozással töltik, (tisztelet a kivételeknek) és a Gubody polgármester úr is elszámolt volna, amitől olyan nagyon fázik. Nem érthetem azt sem, miért voltak azok a gazdák félrevezethetik, akiket nemcsak hátuk mögött, de én előttem is hitvány parasztnak címeznek azok a jó urak, akik máskülönben behizelgik magukat a paraszthoz. Azt hiszik, aki földműveléssel vagy iparral foglalkozik, csak azért van, hogy ők kényük-kedvük szerint bánjanak velük. Valahára ébredjen öntudatra az a hitvány parasztnak nevezett nagy többség. Értse meg mit mondok, ha tetszik azoknak a nyíltság, akik ezt a címet használták, készséggel szolgálok neveikkel és tanukkal, de kényszerítés nélkül személyeskedni nem akarok. Azt kérdezem : az ellenzék kárára van-e a városnak ? Nincs. Azt kérdezem : mi kára volna a városnak, ha mindenki megtudná, hogy lett elköltve, felhasználva az a várost terhelő millió adósság? Semmi. Azt kérdezem: mi szégyene lett volna a polgármester úrnak, ha mindent teljesen rendben talált volna a bizottság ? Semmi. Sőt én azt mondom, hogy az ellenzékre mindig szükség van, mert ha az nincs, úgy tesznek a vezetők, ahogy nekik tetszik. Ha megtudtuk volna mindnyájan, hogy a felvett adósság rendesen volt kezelve, ebből az a haszna lett volna a városnak, hogy lett volna nyugalom és további bizalom a polgármester iránt. De mikor éppen az, akinek azt kellene mondani : itt vagyok, rendelkezéstekre állok, vizsgáljátok meg, sőt én is segítségetekre leszek, győződjetek meg, hogy igaz, amit mondok , akkor rendben lett volna minden. De ahelyett azt mondja: az én eljárásom nem napfényre való, azt nem kell mindenkinek tudni, elég, ha én tudom. És bizalmi kérdés tárgyává teszi nem az elszámolást, hanem a maga személyét. Mert nem hiszem, hogy az intelligencián és egyes érdekelt feleken kívül a képviselőtestületnek nagyobb része ne kívánná tudni, hogy valóban hogy is állunk ? Az alispáni leirat éppen olyan volt a polgármester,úr kezében, mint a spongya jól megnedvesítve, míg meg nem nyomják, jól néz ki, de megnyomáskor csúnya leve folyik belőle. Miért nem tette meg ezt a jelentést régen s miért csak akkor, amikor a rendkívüli közgyűlésre az is be volt adva ? Mégis azt mondta a közgyűlésen, hogy ő nem érdekből halasztotta el a közgyűlés összehívását. Ez merő hazugság, hiszen, ha azonnal összehívja, nem lett volna ideje az alispáni mosdóvizet megrendelni. A polgármester úrnak ilyen eljárása az ellenzéket csak szaporítja, mert ha semmi hiba nincs is, mégis a nép azt mondja, — de jogosan is — miért bujkál a számolás elől, miért nem engedi megvizsgálni ? Ha hiba nem volna, meg merné mutatni! Arra az egyre fel is kérem t. polgármester urat, legyen szíves úgy a pártja, mint polgármester úr maga, azt a hitvány parasztnak nevezett népet annyira méltatni, hogy azok szava is nyom a latba valamit és nem igaz, hogy csak dr. M. A. követeli az elszámolást. Követeli azt a nép nagy többsége. Meglátnók azon elbizakodott jó urak győzelmét, ha a népre volna bízva a határozat. Kockáztassák meg kérem egy népgyűléssel és ha teljes bizalmat szavaz a népgyűlés, minden ellenkezésről lemondunk és én leszek az első, aki engedelmes kérek a polgármester úrtól. Még egyet. A „Czegléd“ nagy garral hirdeti dicső győzelmét. Ordít, mint a farkas, ha éhes. Kikérem ezt a hangot, mert ez a párt éppen olyan tisztességes elemekből van, mint a Gubody-párt. Mi arról nem tehetünk, hogy a tisztviselők szavazati szerelme csak akkor irányul mifelénk, amikor választás következik. Majd mi is ügyelünk. Én, részemről bárhogy ordít, bárhogy piszkolódik, akárhogy gázol is a „Czegléd“ ezen párt becsületében, soha semmi válaszra nem méltatnám. Hadd piszkolódjanak, azzal ennek a pártnak nem ártanak s az a hitvány népségnek nevezett tömeg, a város polgári eleme majd belátja egyszer, hogy mégis csak ő reá vár az a feladat, hogy a városi adminisztrációban egy kis tisztogatást végezzen. Ennyit egyelőre. Máskor majd többet. Ifj. Lakos József. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur ! A „Ceglédi Újság“ karácsonyi számában „Csemői vasút“ cím alatt egy cikk jelent meg dr. Halász László úr tollából, melyben a cikkíró úr a vasúti engedményesekre is megjegyzést tett. Ez a megjegyzés oly kétértelműen van tartva, hogy abból könnyen lehet helytelen következtetést vonni az engedményesek intencióira. Engedje meg tehát a t. Szerkesztő úr, hogy arra röviden reflectáljak. Azt mondja a cikkíró úr, hogy „amily hiba lenne, ha az engedményesek busás haszonra spekulálnának, stb. stb.“ Ezen kifejezésben az a gyanú lappang, hogy mi ezen vasúti terv keresztülvitelére busás haszonra való spekulációból törekszünk. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a világ a legtisztább intenciókat is félremagyarázza — vagy mondjuk ki magyarán — meggyanúsítja, de már azt csakugyan nem hittem volna, hogy valaki ilyen harmadrendű vasút létesítése körül kifejtett tevékenységet is „hasznot hajtó spekulációnak“ tekintse, mert hiszen köztudomású dolog, hogy mai nap vicinális vasutakon már nemcsak nyerészkedni nem lehet, hanem legtöbb esetben ilyen vasutak tervezői még a befektetett készkiadásaikat sem tudják visszakapni. Például elég legyen felhozni a Cegléd— Törtei—karajenői vasutat, mely 7—8 évvel ezelőtt lett tervbe véve, melyhez Cegléd városa is nagy összeggel hozzájárult. Megvolt a közigazgatási bejárás is, melynek örömére a ceglédi vendéglőben nagy mennyiségű ételt és italt fogyasztottak a meghívott vendégek és hivatalos notabilitások és ime azt látjuk, hogy a sok pezsgő hiába folyt, mert az engedményesek nemcsak, hogy busás hasznot nem kaptak, hanem ellenkezőleg, az ezrekre rugó készkiadásaik is odavesztek. Tehát igazán naiv ember lehet, aki — ha vasúti tervről beszélnek — már busás haszonról álmodozik ! A cegléd-csemői vasút engedményesei sokkal józanabbul számítanak ! Ők nem a busás anyagi haszonra, hanem indirect haszonra spekulálnak, amely észszerű, megengedhető, senkinek az érdekeit nem sérti és mégis az összességnek hasznára válik. Az engedményesek egy bizonyos összeget kockára tettek, hogy Cegléd városában és a Csemőben egy hasznos közlekedési eszközt létesítsenek és ha ez sikerül, nemcsak az engedményesek ingatlanai, hanem sok ezer ceglédi polgár vagyona fog