Ceglédi Ujság, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-01 / 1. szám
XV-ik évfolyam. CEGLÉDI ÚJSÁG 1-jű szám. Bizonyosság. Most egy éve borongó lelkünk aggódó reményével kérdeztük: megtörténhetik-e, hogy királyi esküvel biztosított alkotmányunk dacára alkotmányellenesen kormányozzák hazánkat ? Az elmúlt év csalódásokban gazdag tapasztalata eloszlat minden kétséget.. . Adam mondja az Urnak: „világosíts föl istenem , hálásan hordok bármily végzetet, oh mert ezen bizonytalanság a pokol.“ Hát a bizonytalanság pokla helyett megkaptuk a bizonyosságot. Bizonyosság az, hogy alkotmányunkat annak legfőbb őre csak addig védelmezi, amíg az saját egyéni akaratával ellentétbe nem kerül. Bizonyosság az, hogy az államhatalmat nem a nemzet több- sége tartja kezében, hanem a nemzet szemét- dombjáról előkotorászott éhenkórászok. Bizonyosság az, hogy a vármegyei önkormányzatot, betörőkkel, tolvajkulcsos vitézekkel támadták meg. Bizonyossá vált, hogy nemzeti jogaink letörése végett a népjogok évszázados ellenségei képesek a népnek azon rétegeivel is szövetkezni, melyek a nemzetközi szocializmus jelszavával nemcsak az absolut uralom megtörését, hanem az egyeduralom teljes megszüntetését, s a militarizmus eltörlését követelik. Bizonyosság az, hogy megvesztegetett népbolondítók ideig-óráig a félrevezetett nép legalsóbb rétegeit saját érdekei ellen is harcba vihetik, ha a harc napi zsákmánnyal kecsegtet. És végül bizonyosság az, hogy nemcsak a napi zsákmányért leskelődő csőcselék, hanem a Jakaboknak magasabb rangú szövetségesei is képesek az absolutizmus szolgálatába szegődni nemesi kitüntetésért, bárói címekért. Ennyi bizonyosságért hálával tartozhatunk az elmúlt év küzdelmének. Mert most már annyi bizonyosság után a mi küzdelmünk célja sem lehet bizonytalan. Amíg ezt a rákfenét, mely az ügyvivő kormánnyal a nemzet testébe féri között, ki nem pusztítjuk, addig béke nem lehet. Ha megtűrjük, nemcsak húsúnkat üszkösíti meg, de vérünket is megmérgezi. A küzdelem eredménye sem lehet bizonytalan. Amit egy nemzet akar, azt egy ember meg nem akadályozhatja. Norvégia példája biztató bizonyosság. Oroszország még véresen vonaglik. De ha majd a különböző helyeken fölcsapó tűzoszlopok egy lánggá egyesülnek, a cár trónját is hamuvá égetik. Ha olyan energiával és elszántsággal tartunk ki a nemzeti küzdelemben, mint ahogyan eddig kitartottunk , akkor győzelmünk bizonyos. Ez a bizonyosság legyen biztató erősségünk az új esztendő további küzdelmében! Y : Egyről-másról. Urbán Pál uramhoz szólok. Nem azért, mintha őt nagy potentátumnak tartanám, hanem azért, mert ő minden érdem nélkül arrogálja magának a népvezérséget. Fölszólítom itt a nyilvánosság előtt, adjon nekem választ arra, amit itt most elmondandó leszek. Aktuális a mondókám. Új esztendő előtt állunk. Cselédváltozások vannak. Panaszom van s ezen panasz orvoslására hívom fel az ő arrogált, néptribuni hatalmát. Ez a lecke . A cselédtörvényt én magam se tartom jónak. A régi jobbágyi szellemben készült. Sok tekintetben a civilizáció már avultá tette. Cselédtörvényünk fegyelmi jogot is ad a gazdának. Cselédeink legnagyobb része kinőtt ez alól a fegyelem alól s nem tűri a testi fenyítéket; de viszont cselédeinknek nincs meg az az intelligenciája, amely vele a gazda és cselédérdek azonosságát megismertetné. Törvényhozásunknak egyik legnagyobb feladata lesz az, hogy jogoj cselédtörvényt hozzon. Olyant, ahol a cseléd már mint munkatárs és nem mint szolga szerepel, viszont ahol a gazdának, munkaadónak jogos igényei kielégítve lesznek. Én teljes ambícióval vezetem az én kis gazdaságomat. A cselédeket is embereknek tekintem s úgy bánok velük, mint felebarátommal. Tisztelem, megbecsülöm őket, e mellett megadom neki azt a tisztességes bért, amely az ő anyagi jólétét biztosítja. Mint tényt konstatálom és tapasztalataim alapján állíthatom, hogy egész Magyarországon a külső földművescselédeknek nincs olyan jó bére, mint itt, Pest vármegyében. Pld. azokban a vármegyékben, ahol az aratási sztrájk kiütött, legalább 40%al kevesebb bérük van, mint az itteni cselédeknek. Mindent pénzértékben átszámítva, nálunk egy közönséges konvenciós cseléd összbére kitesz 350—400 forintot is Tehát több fizetése van, mint egy dimolinak, több mint egy rendőrnek, sőt van annyi, mint egy falusi tanítónak. Ha épen kívánja valaki — adatokkal is igazolni tudora. Elég szomorú, hogy mindezek dacára a külső gazdasági cseléd viszonyok tűrhetetlenek. Ami azután sok embert elriaszt a mezőgazdaságtól, sőt sok gazdának még az anyagi romlását is előidézheti. Az életből veszek egy pár tanulságos példát, melyek a világot boldogító szocializmus iskoláiból kerültek ki. Élő alakok ezek mind itt járnak közöttünk. Volt egy tehenes legényem. Évi 240 korona bére volt. Eltekintve attól a mai igen gyakori perfidiától, amivel a legtöbb cseléd munkaadó gazdája iránt viseltetik, minden tisztességes bánásmódom dacára megtörtént velem az, hogy ez az elég jól fizetett cseléd szolgálatának 5-6 ik hónapjában el kezdett bosszantani viselkedésével. Tiszteletlen volt, de nem is végezte el kötelességét, úgy, hogy igazán nem maradt volna hátra más, mint hogy vele szemben, a cselédtörvény által ma még megengedett, testi fenyítést használjam. Utolsó dolog már ez, meg igen sokszor nem is ér vele az ember célt, így nem volt más mód, mint az, hogy elzavartam. A lejárt időre bérét kifizettem, mert főkapitányunk úgy is megítélte volna. Amikor kifizettem a bérét, alighogy kimegy a szobámból, azzal dicsekedett a másik cselédnek: „sikerült, ezt akartam elérni! Kiteleltem. Most itt az aratás és eleget kereshetek.“ Azt hiszem erre még Urbán Pál se mondhatja, hogy tisztességesen járt el ez a cseléd, aki szerződését megszegve, mással magát eltartatja és amikor munkára kerül a sor, elillan a dolog elől. Appropó. Kőrösön hallottam ezt — ajánlom a gazdáink figyelmébe. Ott az a helyes szokás, hogy a cseléd évi bérét megállapítják ugyan, de abból a havi bérét idény szerint állapítják meg. Vagyis ha 10 frt esik átlag egy hónapra, olyan beosztást csinálhat a gazda, hogy abból a téli hónapra 7—8 frt, a nyári hónapra 10—13 frt esik, így ezután, ha kiszekírozza a cseléd az ő elküldését, akkor a téli hónapokra nem 10 , hanem 7 írtjával fizetik. Ez egyik díszpéldány a mai cselédekből. Jön a másik. Amikor azt a tehenest elküldöttem, a kocsisom is, aki legény volt, elkezdett kötözködni. Hanyag volt s ez mikor pünkösd ünnepe jött, tartott egymásután olyan két pünkösdi mulatságot, hogy lovaimat hajnalban nekem kellett megetetni és megitatni. Minthogy itt is láttam a célzatot — elfogott engem is a méreg s megtagadva elvemet — alaposan elvertem a kocsist. Akkor meg ő mondott fel. Kifizettem ezt is, s amikor a pénz a kezében volt azt mondotta: „hát uram én is azt akartam, amit a tehenes Jancsi akart, de az enyém nem olyan simán sikerült. Nekem is az volt a szándékom, hogy itt hagyjuk az urat s felmegyünk Pestre 2 fztos napszámért dolgozni.“ Hát Urbán Pál uram tegyük fel, hogy ön olyan gazda volna, hogy vagyonát véres verejtékkel szerezte, igazságosnak tartaná ezeknek a cselédeknek a viselkedését s tudná helyeselni, sőt védelmezni azok gyalázatos eljárását? Van ám még több példa is. Szolgálhatok egész tucatszámra. Beállít az ősszel hozzám egy 20 éves legény az apjával. Apja is ismert cseléd volt, aki öregségére 3 — 4000 forintocskát tudott becsülettel összekuporgatni. Kérdem tőle, hogy mit akadnak atyafi? Azt mondja, hogy „a fiam N. N. gazdaembernél szolgált. Tegnap a gazda minden ok nélkül elzavarta s a bérét se akarja kiadni.“ Kérdem tovább, hogy miért zavarta el? „A fiam nem hagyta az ő jussát. Rothadt dinnyékkel traktálták reggelenkint s ő bizony azért zúgolódott.“ Igaz ez a kérdem. „Igaz bizony.“ Meg is bíztak azzal, hogy azt a bizonyos gazdát a kapitányságnál pereljem be. Megindult a per s a főkapitány elrendelte a tárgyalást. A gazda előtt felolvasták a panaszt, aki azt meghallgatva, mosolyogva felelt: „dehogy a dinnye miatt küldtem én el, hanem lopott ő figyelme!“ Elrendelték a bizonyítást, aminek eredménye ránk nézve nagyon szomorú lett. El is szöktem onnan szégyenkezve. Felsültem a béres ártatlanságában vetett hitemmel. Csirkét, mákot, meg amit megfoghatott, mindent lopott s mikor megszólították, maga se igen tagadta. El is veszítettük az egész pert szépecskén. Ezek az alakok mind-mind a szocializmus iskolájából kerülnek ki. Ott szívják magukba a rossz akaratot s ott csepegtetik beléjük azt a gondolatot, hogy nekik a gazda ellenségük. Jó múltkoriban egyik fiskális barátom, aki erkélyre nyílott. Az odaliszk gyorsan osont ki röpül felénk fellegparipáján néhai nagyapám s leült a rácsozat melletti márványpadra. Abdul Serif, a basi-bozsukok agája, utána le- Már ekkor javában küzködött az éj a nap hóinak Faud, Reuf és Számi közvitézek, hajpallal. A tündöklő hold csillag fiai rendre nyi-dani bajtársaim, kiket Torontólban a szerb irtogatták tüzes szemeiket, csak még egy utolsó tehes rácok vertek agyon, mikor egy ékes halvány foszlánya a világosságnak haldoklott leányzót el akartak rabolni. Nagy kópék valanyugat legszélső peremén. A barna árnyak mennyien. Vigyázz, még égbe ragadnak ! Vagy gyorsan nőttek s csakhamar betakarták a fát- csak káprázat ez? Lehet, hogy ez az átkozott határi fekete köntösükbe. Csak a magasztos lőre a fejembe szállt. Azaz dehogy átkozott fényben úszó zenitet és a Temes habjainka- Áldott! Rajta, öntsd utolsó cseppedet is Alicérkodó csillagtábort láthatta még a lány, vagy Riza torkába ült fiaskó, kinek egyedüli érvet hallgathatta a magasban vonuló vándor vad- esártekén a Próféta tiltott nedűje adhat, libák és darvak bús kiállásait. És tényleg fenékig kortyogtatta az üveget a De valóban jól sejtett Ali Riza. A lányt egy jámbor muzulmán, miután néhányszor előre s pillanatig sem érdekese az est szépsége. Merően hátra ingott, elterült a padozaton s rögtön szegezte szemét az alant zsibongó habokra, hangos hortyogásba fogott, mik sebes folyásukban, mint ezüst halmocskák. Az odaliszk ezt látva, örömujongásban tört meg-megcsillantak a csillagok fényében, ki, majd acélt s tűzkövet vett elő és csiholni Most hirtelen egy fekete pont tűnik fel a kezdte. A szikrák mint apró meteorok szerte folyam közepén s gyorsan közeledik a várbé, röpdültek a sötétben, mire a Temesről éles Csolnak volt. A lány egyet sikoltott, majd ré- fütty hangzott fel. Nyomban villámgyors szimülten tekintett hátra, szegés közeledett a leány felé, mely oly erő— Kejfsziszligi ne dir? (mi a baj) — kiál- vel csapódott az erkély fölötti gránitfalhoz, főtt Ali Riza, ki az erkély ajtajánál állva már hogy szikrázott belé. Aztán valami leesett az fé! 'T kaftánja alá öntögette a nagy üveg bort, erkélyre, mit a lány gyorsan felvett. Egy nyil- Ugyan jöjj be arról a gonosz helyről! Nyirkos vessző volt, szigonyan pergament szelet fityeodujukból már mind előbujtak a cisinek (szelgett. Berohant a terembe, gyertyát gyújtott s lemnek), telve velük a levegő. Vigyázz, még átfutotta a ráirt sorokat, lerántanak a mélységbe. Ahol van ii! Ott (Folyt, köv.)