Chicago És Környéke, 1963 (58. évfolyam, 4-24. szám)

1963-01-25 / 4. szám

Mondjunk le a magyar jövőről... Követeli Moszkva! Cuba mintájára cserét ajánlanak a vörösök . El akarják hallgattatni a kivándorolt magyarság lelkiismeretét az “érde­­keltek.” Egy bátor és egy meghu­nyászkodó hang sikoltott bele az amerikai főváros fa­gyos éjszakájába. A bátor hang David Lawence orszá­gosan híres kolumistáé volt, aki a “U.S. News and World Report" tekintélyes heti fo­lyóirat főszerkesztő-tulajdo­nosa. Ezeket írta többek kö­zött a "Washington Star napilap vezércikkoldalán: "Magyarország sorsára juttatják Cubát is . . . Ken­nedy elnök ama vágya, hogy a szigetország visszanyerje függetlenségét éppenugy­ben elegendő, mint ahogy az Eisenhower reménykedést sem tudta megakadályozni hogy az oroszok Budapeste visszatérjenek és azt rommá lőjjék. Egyedül pozitív prog­ram tudja akár Cubát, aká Magyarországot felszabadí­tani..." A liberális "Washington Post" 24 órán belül megadta David Lawrence okfejtéseire a választ. A State Depart­­mentben és a különböző Wa­shingtoni követségekre bejá­­ntos Murrey Marder tollából hosszú cikkben fejtegette, hogy több száz politikai fo­goly szabadlába helyezésére lehet kilátás , ha az ameri­kai magyarság felhagy annak követelésével, hogy a szov­­jet csapatok vonuljanak ki, to­vábbá szabad választások alapján tegyék lehetővé nem­zetközi felügyelet mellett új, igazán demokratikus óhazai kormány alakítását... A legérdekesebb az ameri­kai diplomáciai körökben benfentes napilap cikkírójá­nak az az okoskodása, hogy a budapesti kormány nem is­meri be, mintha politikai okok miatt szabadságharcosokat és másokat tartana börönben. Eredetileg, amikor Mind­­szenty hercegprímás külföld­re engedését legutóbb kilátás­ba helyezték, mindössze 20 politikai fogoly lett volna ma­gyar börtönökben — Ká­dárék szerint. Most már "egy sincs,’ de azért "százakat’ szabadon bocsátanának, bár azt erőlgetik a kommunisták, hogy soha senki mást nem ítéltek el csak aki "közönsé­ges gonosztevőként bűncse­lekményt követett el...” A­­Washington Post nyil­án megírja, hogy senki, az amerikai kormány sem tud semmiféle garanciát adni ál­talános magyarországi am­­e­ --­tiára — még ha lemonda­ i­­rak is a kivándorolt ma­gyarok az Óhaza jövőjéről. A szabad világ magyarságá­nak eszerint előlegeznie kel­lene a bizalmat amolyan zsák­bamacskáért és lemondani az oroszok kivonulásának és szabad választások megtartá­sának sürgetéséről. Arra sincs persze garancia, hogy a Ká­dár-uralom üldöztetései, tö­meges deportálások, földel­­ko­bzások, kilakoltatások, stb végleg megszűnnének. S­­gy érezzük, hiába is igyekszenek bizonyos köröl elaltatni az amerikai magyar­ság lelkiismeretét. Óhazai né­pü­nk érdekében következete­sen tovább hangoztatjuk jo­gos és humanitariánus köve­ttéseinket. Erre úgy az ame­rikai szabadságeszmék, az ezeréves magyar történelem sőt a Limited Nations alapok­mánya egyszerűen kötele valamennyiünket. Mert a ma­gyar nép jövő boldogulásé egy tál lencséért nincs jo­gunk örök időkre eladni. Elő­­ször állítsák vissza a polgár­ionokat odahaza és akkor nem lesz tovább okunk azokat kö­vetelni. Az amerikai magyar­ság történelmi szerepét, ne­m­­’s hivatását íme nyilváno mn és hivatalosan elismertél óhajai véreinket sohasem hagyhatjuk cserben! (Báchkai B. POFOM Majdnem egyidőben értek a hídhoz. Az egyik lompos, kicsiny, ö­ven év körüli emberke volt, Iizes kezert­ a vedlett felső­babát zsebébe mélyesztette. Dovid lábait szaporán rakta­gymás mellé, hogy mennél előbb átérjen a hídon, mert a víz felett már metszőbb volt a hideg, mint a városban, ahonnan Budára igyekezett. A másik jól öltözött fiatal­ember volt. Lehetett vagy hu­szonöt esztendős. Fekete téli­kabát takarta jóalakú terme­tét, finom fekete kalap a fején és sötétkék selyemsál a nya­kában. Nem fázott. Nem is sietett. A meleget szesz for­májában vette be egy budai étteremben. Bátorság. Eh! Kell is ehhez bátorság. A fulladáshoz nem lesz ideje. A fagyos vízben úgyis végez vele a szívgörcs. Ezt a megoldást találta legkényel­mesebbnek. Megállt. Nekidőlt a híd­­korlátnak és lenézett a feke­tén csillogó vízre. Olyan fur­csán fekete volt a Duna, akár CHICAGO 18 KÖRNYÉKE valami kátránytenger. Egé­szen előrehajolt. Valahol azt olvasta, hogy a jelölt ilyen­kor már érzi a hullámsír csá­bítását és minden különösebb erőlködés nélkül is átbukik a korláton. Érezte az enyhe szédülést. Csak azzal nem volt tisztáb­ban, hogy a víznek köszön- t­ette-e ezt a kellemes fizikai állapotot, vagy az elfogyasz­­ott bornak. Mindegy, gondolta és hir­telen mindenkinek mindent megbocsátott és még mélyeb­ben hajolt ki a korláton. A másik, a lompos kis em­berke, cudarul fázott. Kes­keny gallérját feltűrte és ösz­­szefogta a nyakán, így meg a keze fejét érte az átkozottul csípős levegő. Félre is fordí­totta arcát és úgy ügetett a járdán. Csak ,egy csepp alko­holt önthetne átkozott testé­be — ez a teljességgel re­ménytelen vágy kínozta, de ez a lompos emberkének egy fillérje sem volt. Ha így megy haza, reggelig didereg­het a sűtetlen fülkében. — Édes Istenem, tégy cso­nt! — motyogta szegényke. — Oly véghetetlen a Te ir­galmad. Könyörülj a Te sze­rencsétlen szolgádon és hul­lass elém egy pengőt! Vagy... — de itt abbamaradt a kö­nyörgés. Észrevette a jelöltet a túl­oldalon. Mert mi mást is akar­hat az az alak, aki olyan va­dul ölelgeti a korlátot. Egy­szeriben megfeledkezett az alkoholról. Átfutott a hidtes­­ten. Apró kezeivel megragad­ta az előrehajolt alak kabát­gallérját és visszarántott a mé­lyen meghajolt hely­éréből. Aztán erélyesen rámordult: — Nagyon sürgős? A megzavart jelölt az első pillanatban megrémült. Arc­kifejezése éppen olyan volt, mint a gyermeké, mikor lek­várlopáson érik. De, hogy te­kintete végigfutott megmen­tőj­én, ezen a nevetséges és opett alakon, önkénytelenül elmosolyodott. — Na nem éppen! — mond­ta barátságtalanul. Uram, ne tartson tola­kodónak, de még mielőtt ezt a produkciót végrehajtaná, volna önhöz valami csekély kérésem. Nézze jó uram, ön­nek most már igazán mind­egy: Kabáttal, vagy anélkül. Én majd megfagyok ebben az átmeneti gúnyában. Tulaj­donképpen az átmeneti cím sem illetné meg. Kipróbáltam itt a hídon. De még erre a rövid átmenetre is alkalmat­lan. Aztán meg csak akadá­lyozná az ugrásban. — Magának tökéletesen igaza van — mondta a jelölt. Kigombolta a télikabátját. A megmentő segédkezett a vetkőzésnél és igy mindjárt karján maradt az ajándék. — Ne most kotródjon! — szólt a jelölt. — Még valamit, édes jó uram! Kár volna az alig hasz­nált kalapjáért. A becses és igen tisztelt nyakára sem kell ezentúl vigyáznia. Ha lenne olyan nagylelkű, vegye le azt a szít is a nyakáról. Amíg a lompos ezeket mon­dotta, körülnézett a hídon, de éjfél utáni egy óra lévén, nem jött senki Buda felől. — Fogja, s menjen a po­kolba! — kiáltott rá a jelölt s kissé összeborzadt. — Komisz időnk van, mi? — jegyezte meg a lompos.— Belül egész át vagyok fázva. Mondja drága jó uram, nem volna pár felesleges fillérje. Veszettül kívánok valami forró italt. A jelölt belenyúlt nadrág­zsebébe és kimarkolta az ap­rópénzt. — Fogja ezt is — maga szerencsétlen! — és a lom­pos markába nyomta a pénzt. — Na, most aztán a ló mars.­­A lompos megfordult. Egyet lépett. Aztán vissza­fordult és megfogta a jelölt kabátját. — Csak nem akar ruhában fürödni? —­ Hallja, ez már arcátlan­ság! De a lompos nem eresz­tette el a kabátot, lógott rajta, mint a kullancs. — Tessék a nadrágot is levetni — sikoltott vadul. — Nekem nincs egy rendes ru­hám. Maga meg a halakat is angol gyapjúval akarja etet­ni. Addig adja ide a ruháját, am­ig finom vagyok. Egyik kezével cibálta a ka­bátot, a másikban meg lobog­tatta a prédát. A megmentett nem tudott magán uralkod­ni. Elöntötte a düh. Jobb kar­ja szinte önkénytelenül a le­vegőbe emelkedett. Aztán belesujtott a lompos arcába A kis ember elejtette a zsák­mányt és nekiesett a hídkor­­látnak. Meg se nyikkant. Su­­ivin mosolygott. Szerencse, hogy a jelölt sötétben ezt nem látta. — Úgy látom, magának mégis csak szüksége van a holmijára. Na most öltözköd­jön fel jó uram és a hideg für­dőt hagyja azoknak, akiknek semmijük sincs. A megmentett valami édes meleget érzett a szive táján. Szó nélkül felöltözködött. Utána kezet nyújtott a lom­­posnak. — Hm! Magának igaza van. Köszönöm! —• mondot­ta. Azzal megindult Pest felé. (B.­p­lát! 2636 N. Clark St. Tel.: Lincoln 9-9342 Ha szereti a finom, kellemes hangulatú helyi­séget, a régi világ athmospheráját az akkor látogassa meg a látványosan szép, 60 esztendős THE BLACK FORES!" VENDÉGLŐ! [Európai, magyar és amerikai konyha | Békebeli vendéglátás és hangulat. Szórakoztató remek zenekar. CHICAGÓI EGYESÜLETEK WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION Verhovay 15. fiókja Elnök: Balogh Ferenc 1705 W. Albion Ave. Telefon AM 2-0803. Alelnök: Janovics András Titkár: Taylor Ernie Alelnöknő: Mrs. Paula Chomor Jegyző, ellenőr: Hódíts József Pénztáros: Ann Barango Számvizsgálók: Kovács János és Tony Barango Vigalmi bizottság elnöke: Janovics András Élet, Betegsegély, Baleset és Kórházi biztosítás. Kerületi szervezői: Vukmirovic Milan, és Ernie Taylor. Telefon GL 3-3470. Kerületi iroda: 4270 W. Irving Park Road, Tel. AV 3-1825. CSATORNÁK— LEVEZETŐ CSÖVEK — TETŐK — KÉMÉNYEK készítése, javítása LEGOLCSÓBB ÁRON Új csatornák behelyzése rézzel ötvözött acélból amit nem kell festeni. Vízmentessé tesszük a base­­mentet nincs csepegés többé. Mindenfajta új és javító tető­munka újrafedés és átfestés. Kémény készítés és pucolás iletve azok javítása. Szakértők a külső festésben és lefedésben. Ingyen ajánlat és tanács minden szakmabeli kér­désben. Garantált, biztosított minden munka. A-Aball Roofing Co. LAwndale 1-6047 ROckwell 2_8778 OPEN DAY AND NIGHT KÖNYVÁRUSITÁS ^ Hadházy Dezsőnél, 7903 Calumet Ave. (Tel. HU 8- 5660) hétfőtől péntekig d.u. 5-9-ig, szombaton d.e. 8-4-ig és vasárnap d.e. 8-12-ig, d.e. ajánlatos az eljövetel előtt te­lefonálni. Nála magyar és külföldi íróktól közel ezer if­júsági és felnőtt regények, nyelvkönyvek, szótárak és másfajta könyvek, valamint angol, német stb. nyelveken irt magyar vonatkozású könyvek s különböző újságok kaphatók s az újságokra elő is lehet fizetni. Vállalja bár­milyen tárgyú forgalomban levő könyv megszerzését s postai elküldését is. Azonkí­vül kaphatók nála a világ minden részéből új és hasz­nált postabélyegek, tömbök s sorozatok a legolcsóbb áron magyarbetűs írógépek és hanglemezek. CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE ELSŐ MAGYAR TÁRSALGÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ EGYLET Elnök: Dr. Hoványi Gyula, ellnöknő: Gastur Károlyné. Titkár: Bánovszky József né, 2818 W. Waveland Ave. Chicago. TeL: IN 3-3812. Pénz­­titkár: Gallowich Mihály Pénzügyi titkárnő: Battenhauser Miklósné. Pénztáros: Gastor Károly. Jegyző: Szidák Gyuláné. Könyv és leltárnok: Geiser Tamás. Bizalmi tagok: Fuchs Er­zsébet, Kubancsik Károly. Számvisgálók: Kerekes Lászl és Sboty Balázsné. Vigalmi elnök: Bobák József Gyűlés minde­nhe 3­ik vasár­napján 3 órakor a The Three Links Hallban, 4740 N. Western Ave. Rendes és pártoló tagok Nagy könyvtár. BURNAIDEI ELSŐ MAGYAR -rÓMAI S GÖRÖG KATOLIKUS VŐI BETEGSÉGEI. YKÖ EGYLET Díszelnök: id. Kéri Jánosné Elnök: Elizabeth Balázs. 9801 S. Avalon Ave. RE 1-1372. Alelnöknő: Bene Mihályné 9112 S. Dauphin Ave. Tel.: VI 6-3512. Titkár: Magdaléna Tatár. 9831 S. Woodlawn. Tel. RE 4-7221 Pénztáros: Mrs Rose Louis. Új tagoknak 35 éves korig a be­esés díjtalan. 35 árán felül egy dollár ötven cent Minden hó első vasárnapján gyű­lés az Eagle Hallban. 9231 Cottagi Grove. CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE ELSŐ MAGYAR NŐI BETEGSÉGEI,ŰZŐ ÉS TÁRSALGÓ EGYLET Elnök: Köteles Józsefné Alelnök: Varga Sándorné Titkár: Nagy Béláné 8557 Blackstone Ave. Tel.: SA 1-5407 Pénztá­rnok: Németh Lajosné. Gyűléseiket minden hónap 4-ik vasárnapján 3 órai kez­dettel a Russel’s Lounge kü­lön termében tartják. 1145 E. 9­5« St. Chicago. KUK­VÁRY JENŐ neves buda­pesti zenetanár minden korú gye­reket vagy felnőttet tanít saját házuknál, zongora, harmonika, Hammond organ - gitár hang­szerek valamelyikére, hangszere­­ken kívül tanít zeneelméletet, éneket stb. Havi tandíj 12 dollár. Jelentkezését kéri RA 8-8868 Gyász esetén keresse fel Chicago egyet­er Magyar temetkezési vállalkozóhót Hellerbach József államilag engedélyezett balzsamozót és temetésrendexet 525 W. Armitage Ave. MObank 4-5345 és 4-5345 4022-36 N. ELSTON AVE. Phone: independence 3-15T0 és 3-15N­ Kápolnánk használatot szívesen bocsátjuk a gyászoló családok rendelkezésére.

Next