Chicago és Környéke, 1971 (66. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-26 / 9. szám
F NE IIEZ ADV ?218 N LINCOLN CHICAGO ILL 60614/ f CH ICAG OisKÖßNYÉKE CHICAGOANDVICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER voL. 66. évf. February 26,1971 Editor and Pubisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOYANY No. 9. SZÁM Súlyos harcok Laoszban a négyszeres vörös túlerővel A dél-vietnámiak hősiesen harcolnak a Hó-ösvényen — Egyiptom békeajánlatát Izrael nem utasította el — Arafatot el akarják távolítani a gerillák — Két apáca elleni felháborító merénylet Detroitban — Elfogták a brutális sheriff-gyilkosokat — Edward Kennedy titkárnőjét megbecstelenítették és kirabolták — A második „Manson-nő” vallotta gyilkosnak magát — Svédországban kizárták a tiszteket a had seregből!165 halott az amerikai tornádók nyomán — A kanadai posta százmilliós vesztesége — közeli tarifaemelést vonhat maga után A MÚLT HÉTEN... mit is lehetne mondani a múlt hétről? Talán azt, hogy tele volt egy pár korábbi nagy meglepetés csak most felbukkanó, izgatott kérdőjeleivel. * A KÖZÉPKELET szolgáltatta a legnagyobb meglepetéseket és a legkövérebb kérdőjeleket is. Ezúttal azzal, hogy hogy nem harci zajt, hanem békedalt fujdogált a homokos szél. A dolog kiindulási pontja meglehetősen régi. Még február 6-án történt, hogy Szadat egyptomi elnök az előzetesen ismertetett szövegtől homlokegyenest eltérően ,— óriási meglepetésre — békeajánlatot tett. Ha visszavonul Izrael a Szueztől, ő megnyitja a csatornát éshajlandó „békét” kötni Izraellel. Ez a terv, amiről annak idején megemlékeztünk, valahogy elsikkadt a rákövetkező nagyon izgatott diplomáciai lépések zűrzavarában. Utána azonban Gunnar Jarring állt elő egy béketervvel. Ennek lényegi feltételeit még ma is inkább találgatják, mint tudják a kívülállók. Valószínűleg ugyanaz a terv volt, mint Szadaté, kissé kibővítve és az érdekelt nagyhatalmak által némileg módosítva. Kétségtelen, hogy Szadat azonnal elfogadta tárgyalási alapul és nyomban tovább passzolta Izraelnek. Ezeknek a terveknek — vagy legalábbis, amit ismerünk belőlük — közös és egyedülálló szenzációja az volt, hogy Szadat hajlandó békét kötni Izraellel, valódi békét, amely elismerné Izrael állami létét és szuverenitását és biztosítaná hajózási jogait a Szuezen át és a Sharm el Shaiktől délre. Senki sem kételkedik abban, hogy Washington és Moszkva keze egyaránt benne volt ebben a nagy fordulatban. Rogers élénk levelezést folytatott Szadattal, nem lehetetlen, hogy a „Jarring-terv” Washingtonból származik. De Moszkva nyomását is biztosra vehetjük, mert az egyiptomi álláspont elsősorban a Kremltől függ. Ennek külön érdekessége az, hogy Grecskó marsall megelőzően a háború mellett kardoskodott és igyekezett felbiztatni az egyiptomi hadsereg forrófejű tisztjeit, akik Ahmad Sadeq tábornok, vezérkari főnök vezetésével „leszámolást” követelnek Izraellel. Jól informált diplomaták szerint ekkor következett a Szovjet végleges felmérése egy új háború kimeneteléről. Minden kétséget kizáróan megállapították, hogy az megint Egyiptom vereségével végződnek, elsősorban az amerikai új csodafegyverek miatt, amelyeket Izrael kapott. Ők maguk viszont nem avatkozhatnak be, mert nem akarnak Amerikával háborúba keveredni. Ezt részben Nixon álláspontja miatt határozták el, aki Dayannak megmondta, hogy nem támogatja békülési terveit. Maradjanak, kemények a szovjet-arab követelésekkel szemben! Így a politbüró leszavazta Grecskót és Szadat mögé állt. Az egyiptomi tisztikar háborús lázadása hirtelen megszűnt, így beszélhetett Szadat a békéről. Az embernek az az érzése, hogy Szadat, minden látszólagos szürkesége ellenére is, az első igazi államférfi Egyiptomban. Nasszernek sokkal nagyobb volt a személyes varázsa, de ő — különösen eleinte — nagyon emocionális volt és csak később, a 67-es nagy vereség után higgadt le. Eleinte Szadat is harcias szónoklatokkal akarta megnyugtatni a tisztikarát , azután ... tudja Isten! ... úgy tűnt, mintha tudná, hogy mit lehet akarni! Nasszer nem tudta. Őt elragadta a retorika. Szadat hűvös, számító, a gazdasági bajok foglalkoztatják, egyszóval az az egyéniség, akire az izgatott arab közéletben a legnagyobb szükség van. Jeges borogatás, de ... használ. * MÉG ENNÉL IS feltűnőbb az, ahogy Izrael fogadta a békejavaslatot! Szó sincs róla: izgatott tanácskozások folynak felőle a kabinetben és egy külön létesített „biztonsági bizottságban”, de... az ajánlatot nem utasították vissza egyből, ahogy eddig tették a majdnem hasonló tervekkel. . ..Az igazi meglepetés az, hogy mind a két fél hajlandó erről vitázni, ami eddig kizártnak látszott. Nyilván Izrael is érzi, hogy most katonai fölényben van, de ez nem tart örökké és nem kíván kockáztatni egy későbbi háborút, esetleg rosszabb feltételekkel. De lehet más nyomás következménye is. Örülni kell, hogy végülis a két fél... közelebb került egymáshoz, bár ez a közelség még eléggé hétávol van. A Középkelet még egyelőre tele van kérdőjelekkel, de mintha ezek már mokányabbak lennének, készen an, hogy feltűrtenjen megesztesedjenek. Az alku most már nyilván megindul minden négyzetméter homokért. Valami talán lesz belőle, de szerintünk még mindig duplán nagyobb a lehetőség, hogy semmi sem lesz. Túl szép volna és ez sehogysem passzol bele a középkeleti intrikák légkörébe. K LAOSZ — ahogy várható volt — nem hoz gyors termést. A Hó-ösvényt ugyan taktikailag már elvágták a déliek, de ez még nem jelenti stratégiai lezárását. Lehet, hogy ezt nem is tudják megvalósítani, igaz, hogy nincs is rá szükségük. A monszun májusban újra megindul, s az ösvény sárcsapdává változik. Kétségtelen, hogy máreddig is egy csomó hadianyagot és élelmiszert zsákmányoltak, 1,200 kommunistát megöltek, kibillentették Giap kommunista fővezért haditerveiből, megakadályoz új „menedékhelyek” berendezői egyszóval az offenzíva céljait részben máris elérték. Ezzel szemben áll Giap ellenoffenzívája, ami a négyszeres túlerő részéről kemény veszteségeket okozhat a délieknek. De az sem vitás, hogy ők is megteszik az ellenhúzásaikat. Vagy nagyobb erősítéseket visznek a laoszi csücsökbe, vagy tehermentesítő offenzívát indítanak a demilitarizált zónán át, így egy komolyabb támadás esetén Giap kénytelen lenne a laoszi térségből idevonni komolyabb haderőt. Lehet szó Északvietnám amerikai bombázóról is. Mindezek olyan lehetőségek, amelyeket e pillanatban a nagyon szűkszavú helyzetjelentések mellett nehéz áttekinteni. Akárhogyan is latolgatja az ember, az a tény, hogy a déliek ott vannak a Hó ösvényen és harcolnak, azt mutatja, hogy a szállítás vagy teljesen leállt, vagy csak csurog a dzsungeles szűk mellékösvényeken. Ez már önmagában siker. Hogy a siker kibővül-e — főleg: időben meghosszabbodik-e — ezt a közeli hetek mutatják meg. Valószínű, hogy a kommunisták Cseppnét minden áron védeni fogják, bizonyára bekerítő mozdulatokat is hajtanak végre a déliek zöme ellen, de ez mind nem változtat azon a tényen, hogy a Hó-ösvény már hetek óta és még hetekig használhatatlanná vált. Bár a vietnámi ultraliberális tudósítók igyekeznek elhitetni velünk, hogy a „tehergépkocsi forgalom azóta megduplázódott!” Hallatlan. E pillanatban a helyzet a mínusz és plusz pólusai között lebeg és Mansfield szenátor, a nagy hadvezér sem tudja megjósolni a kimenetelét. Azt tudjuk, hogy a harc elkeseredett, azt is, hogy a délieket is egy csomó veszteség éri, de ezben is leírtuk, most még kevésbé valószínűnek tartjuk. Giapnak nem is a csapatok hiányoznak, hanem azok mozgatása nehéz. A kambodzsai és laoszi benyomulás annyira széthúzta a frontot, hogy nehéz minden veszélyeztetett pontra kellő időben kellő mennyiségű katonát és gépet szállítani. Van természetesen, egy másik alternatíva is: politikai agressziót elkövetni Laosz semleges kormánya ellen. Ezt ugyan már régóta elkövetik, de elhatározhatják, hogy elfoglalják Luang Prabangot, a császári fővárost és Vientianet az adminisztratív fővárost is. Ez azonban csak a kommunisták fokozott megvetését jelentené az 1962-es genfi megegyezéssel szemben, a Hó-ösvényt még mindig nem mentené fel. Hanoi tudja, hogy ez talán az utolsó nagy csata, amiben a háború folyamán részt vehetnek, s ezt nem --szabad elveszteniük. De ugyanezt tudják a déliek is. A Szovjet magatartása a legérdekesebb. A kötelező tiltakozás óta az amerikai imperializmus ellen — nem mocorog. A 24-ik pártkongresszus miatt? Vagy a SALT miatt, ahol most egy neki kedvező egyességet akar rásőzni Amerikára? Vagy a középkeleti fordulat miatt? Vagy netán a lengyel ellenállás miatt? 1. * A LENGYELEK meg-megújuló sztrájkjai egészen meglepő fordulatot hoztak a kommunista „munkásmozgalomba”. Az eredetileg gazdasági természetű követelések politikai változásokat okoztak. Egy csomó kisebbnagyobb pártbasát küldtek el Gomulkáék óta, az áremeléseket viszszavonták és a Gierek-rezsim állandó személyes érintkezésben áll a munkássággal, „tárgyalási” államvezetésre. Másszóval: — „demokratizálódott”. Vagy nagy baj lehet — ez a valószínű, — úgy hogy még a Szovjet sem tiltotta le ezt a „rossz példát” teremtő demokratizálódást. Vagy Gierek — legalább is egyelőre, amíg Moszkvából le nem intik, — a nyugati demokráciákban tanult módszereket alkalmazza. Mindkét esetben egy egészen új fejlődési folyamat alakulhat ki, ami nemcsak Lengyelországra, hanem a többi, nyugatibb népi demokráciákra is kiterjedhet. Ez a folyamat már szembeszáll — úgy látszik, sikerrel! — a vak parancsuralommal, megbuktat neki nem tetsző pártbasákat, kiharcolja állandó jogát a meghallgatására és ezzel a „moszkvai diktatúrát” más szóval: a keleti pártbürokrácia merev, emberietlen parancsuralmát meglágyította. És Moszkvának a legnagyobb baja ebben az, hogy tankokkal nem tud beavatkozni, mert ez nem lázadás, csak vita. A lengyel erjedés még nagyon messze vezethet, különösen, ha egyszer Moszkva valami nehéz politikai helyzetbe kerül, vagyis amikor nem ugrálhat a kis kiéheztetett, gyenge szomszédjaival. Még nem vagyunk a lengyel erjedés végén... Még következhetnek lépések, amelyek vagy több kenyeret, vagy több szabadságot hoznak. Vagy mind a kettőt. A forradalmak sohasem konszolidálódhatnak másként, minthogy felfalják önmagukat. A forradalom csak egy keresztmetszet, ebben nem lehet tartósan élni. A klasszikus Danton-Robespierre-Marat sorrendet a napóleoni császárság tetőzte be. A „szocialista” országokban megfordítva halad a fejlődés. A Marat-k után már a Robespierreknél tartunk. Nemsokára elkövet-erülelül annyit ip.lent. hOEV MI TÖRTÉNT A HÉTEN? FEBRUÁR 15. — A Perzsa-öböl olajtermelői 10 billió dolláros többletet csikartak ki 23 nyugati olajimportáló vállalattól, ami a benzin árát az egész világon jelentősen megnöveli. ■ Nagy kínai tömegek vonultak fel Pekingben és más városokban a laoszi benyomulás elleni tiltakozásként. ■ Jarosevics lengyel miniszterelnök három főkommunista kíséretében Lodzba utazott, hogy tárgyaljon a sztrájkoló textilmunkásnőkkel. FEBRUÁR 16. — Lám tábornok, a Dél-Laoszban operáló dél-vietnámi csapatok vezére bejelentette, hogy elvágták a Hó-ösvényt és nap mint nap nagymennyiségű készleteket semmisítenek meg. ■ Gunnar Jarring béketervét Egyiptom elfogadta, Izrael — ha nem is véglegesen — elutasította. A terv az izraeliek visszavonulását alapfeltételévé teszi a békeszerződésnek, amelyet Egyiptom hajlandó aláírni. ■ Ceausescu, Románia pártfőtitkára és elnöke nagy beszédben ígérte meg, hogy a szakszervezetek igazi szerepét engedélyezi és hogy legalább 20%-kal emeli 1972—1975 között a munkabéreket. ■ James Finley amerikai őrmestert elrabolták a török baloldaliak. ■ A lengyel kommunista párt megszüntette a decemberi hatalmas élelmiszer-áremelést és március 1- től visszatér a régi árakhoz. Úgy látszik, a munkások ellenállása egyre bőségesebb gyümölcsöket hoz. ■ Az olaszországi Reggio Calabriában ismét kiújultak a két hónap óta tartó lázongások, mert nem akarják Catanzaro rivális várost a tartomány forosaként elfogadni. FEBRUÁR 17. — Finley amerikai őrmestert szadón engedték elrablói. ■ Dél-Laoszban a kommunista erők, amelyek miegy háromszor meghaladják a dél-vietnámiak létsmát, láthatólag nagy ellentámadásba akarnak köeni. 16 zászlóalj, tankok támogatásával közele ,egyik fő déli állás felé. ■ Jordánban már a nyolcadik nap harcolnak ar lánycsapatok és a gerillák. FEBRUÁR 18. — A Lunokhod 1 szovjet Hold-trag egy „krátert” ásott a Holdon, ahogy a TASS jele csaknem 4 incs „mélységben”. Szép. FEBRUARY 19. — Edward Kennedy egyik 36 . titkárnőjét Washingtonban, három blokknyira Kongresszustól, egy férfi kirabolta és erőszakot vetett el rajta. A Rolls-Royce fizetésképtelensége és a posi sztrájk következtében Angliában megnövekedett munkanélküliek száma. ■ Detroitban egy orvlövész lelőtte a zárda ablakán ülő 37 éves Sistert Julita apácát Három gyanúttal elfogtak. ■ Nixon elnök egy sajtókonferencián figyelhette Hanoit, hogy ha támadást intéznek Dél-Ánám ellen, arra az Egyesült Államok teljes légi elvei adják meg a választ. Kijelentette, hogy esze sincs taktikai nukleáris fegyvereket alkalmazni Sr Kínában. Emilio Colombo,Olaszország miniszterek