Chicago és Környéke, 1971 (66. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-26 / 9. szám

F NE IIEZ ADV ?218 N LINCOLN CHICAGO ILL 60614/ f CH ICAG OisKÖßNYÉKE CHICAGOANDVICINITY" HUNGARIAN NEWSPAPER voL. 66. évf. February 26,1971 Editor and Pubisher - szerkesztő és kiadó Dr. JULIUS HOY­ANY No. 9. SZÁM Súlyos harcok Laoszban a négyszeres vörös túlerővel A dél-vietnámiak hősiesen harcolnak a Hó-ösvényen — Egyiptom békeajánlatát Izrael nem utasította el — Arafatot el akarják távolítani a gerillák — Két apáca elleni felháborító merénylet Detroitban — Elfogták a brutális sheriff-gyilkosokat — Edward Kennedy titkárnőjét megbecstelenítették és kirabolták — A második „Manson-nő” vallotta gyilkosnak magát — Svédországban kizárták a tiszteket a had­­ seregből!1­65 halott az amerikai tornádók nyomán — A kanadai posta százmilliós vesztesége — közeli tarifaemelést vonhat maga után A MÚLT HÉTEN... mit is le­hetne mondani a múlt hétről? Ta­lán azt, hogy tele volt egy pár ko­rábbi nagy meglepetés csak most felbukkanó, izgatott kérdőjeleivel. * A KÖZÉPKELET szolgáltatta a legnagyobb megle­petéseket és­­ a legkövérebb kér­dőjeleket is. Ezúttal azzal, hogy hogy nem harci zajt, hanem béke­dalt fujdogált a homokos szél.­­ A dolog kiindulási pontja megle­hetősen régi. Még február 6-án tör­tént, hogy Szadat egyptomi elnök az előzetesen ismertetett szövegtől homlokegyenest eltérő­en ,­— óriási meglepetésre — bé­keajánlatot tett. Ha visszavonul Iz­rael a Szueztől, ő megnyitja a csa­tornát és­­hajlandó „békét” kötni Izraellel. Ez a terv, amiről annak idején megemlékeztünk, valahogy elsikkadt a rákövetkező nagyon izgatott diplomáciai lépések zűrza­varában. Utána azonban Gunnar Jarring állt elő egy béketervvel. Ennek lényegi feltételeit még ma is inkább találgatják, mint tudják a kívülállók. Valószínűleg ugyanaz a terv volt, mint Szadaté, kissé kibővítve és az érdekelt nagyha­talmak által némileg módosítva. Kétségtelen, hogy Szadat azonnal elfogadta tárgyalási alapul és nyomban tovább passzolta Izrael­nek. Ezeknek a terveknek — vagy legalábbis, amit ismerünk belőlük — közös és egyedülálló szenzáció­ja az volt, hogy Szadat hajlandó békét kötni Izraellel, valódi békét, amely elismerné Izrael állami lé­tét és szuverenitását és biztosítaná hajózási jogait a Szuezen át és a Sharm el Shaiktől délre. Senki sem kételkedik abban, hogy Washington és Moszkva ke­ze egyaránt benne volt ebben a nagy fordulatban. Rogers élénk levelezést folyta­tott Szadattal, nem lehetetlen, hogy a „Jarring-terv” Washing­tonból származik. De Moszkva nyomását is biztosra vehetjük, mert az egyiptomi álláspont első­sorban a Kremltől függ. Ennek külön érdekessége az, hogy Grecskó marsall megelőzően a háború mellett kardoskodott és igyekezett felbiztatni az egyipto­mi hadsereg forrófejű tisztjeit, akik Ahmad Sadeq tábornok, ve­zérkari főnök vezetésével „leszá­molást” követelnek Izraellel. Jól informált diplomaták szerint ek­kor következett a Szovjet végle­ges felmérése egy új háború kime­neteléről. Minden kétséget kizáróan megállapították, hogy az megint Egyiptom vereségével végződnek, elsősorban az amerikai új csoda­fegyverek miatt, amelyeket Izra­el kapott. Ők maguk viszont nem avatkozhatnak be, mert nem akar­nak Amerikával háborúba keve­redni. Ezt részben Nixon álláspont­ja miatt határozták el, aki Dayan­­nak megmondta, hogy nem támo­gatja békülési terveit. Maradjanak, kemények a szovjet-arab követelé­sekkel szemben! Így a politbüró leszavazta Grecskót és Szadat mö­gé állt. Az egyiptomi tisztikar há­borús lázadása hirtelen megszűnt, így beszélhetett Szadat a békéről. Az embernek az az érzése, hogy Szadat, minden látszólagos szür­kesége ellenére is, az első igazi ál­lamférfi Egyiptomban. Nasszernek sokkal nagyobb volt a személyes varázsa, de ő — különösen eleinte — nagyon emocionális volt és csak később, a 67-es nagy vereség után higgadt le. Eleinte Szadat is harcias szónok­latokkal akarta megnyugtatni a tisztikarát , azután ... tudja Is­ten! ... úgy tűnt, mintha tudná, hogy mit­­ lehet akarni! Nasszer nem tudta. Őt elragadta a retorika. Szadat hűvös, számító, a gazdasá­gi bajok foglalkoztatják, egyszó­val az az egyéniség, akire az izga­tott arab közéletben a legnagyobb szükség van. Jeges borogatás, de ... használ. * MÉG ENNÉL IS feltűnőbb az, ahogy Izrael fogadta a béke­javaslatot! Szó sincs róla: izgatott tanácskozások folynak fe­lőle a kabinetben és egy külön lé­tesített „biztonsági bizottságban”, de... az ajánlatot nem utasították vissza egyből, ahogy eddig tették a majdnem hasonló tervekkel. . ..Az igazi meglepetés az, hogy mind a két fél hajlandó erről vitáz­ni, ami eddig kizártnak látszott. Nyilván Izrael is érzi, hogy most katonai fölényben van, de ez nem tart örökké és nem kíván kockáz­tatni egy későbbi háborút, esetleg rosszabb feltételekkel. De lehet más nyomás következménye is. Örülni kell, hogy végülis a két fél... közelebb került egymáshoz, bár ez a közelség még eléggé h­é­távol van. A Középkelet még egyelőre tele van kérdőjelekkel, de mintha ezek már mokányabbak lennének, ké­­szen an,­ hogy feltűrtenjen megeszt­­esedjenek. Az alku most már nyilván meg­indul minden négyzetméter homo­kért. Valami talán lesz belőle, de szerintünk még mindig duplán na­gyobb a lehetőség, hogy­­ sem­mi sem lesz. Túl szép volna és ez sehogysem passzol bele a közép­keleti intrikák légkörébe. K­ LAOSZ — ahogy várható volt — nem hoz gyors­­ termést. A Hó-ösvényt ugyan taktikailag már elvágták a déliek, de ez még nem jelenti stra­tégiai lezárását. Lehet, hogy ezt nem­ is tudják megvalósítani, igaz, hogy nincs is rá szükségük. A monszun májusban újra megindul, s az ösvény sár­csapdává válto­zik. Kétségtelen, hogy már­­eddig is egy csomó hadianyagot és élelmi­szert zsákmányoltak, 1,200 kom­munistát megöltek, kibillentették Giap kommunista fővezért haditerveiből, megakadályoz­ új „menedékhelyek” berendezői egyszóval az offenzíva céljait rész­ben máris elérték. Ezzel szemben áll Giap ellen­­offenzívája, ami a négyszeres túl­erő részéről kemény vesztesége­ket okozhat a délieknek. De az sem vitás, hogy ők is megteszik az ellenhúzásaikat. Vagy nagyobb erősítéseket visznek a laoszi csü­csökbe, vagy tehermentesítő of­fenzívát indítanak a demilitari­­zált zónán át, így egy komolyabb támadás esetén Giap kénytelen lenne a laoszi térségből idevonni komolyabb haderőt. Lehet szó Északvietnám amerikai bombázó­­ról is. Mindezek olyan lehetőségek, amelyeket e pillanatban a nagyon szűkszavú h­elyzetjelentések­ mel­lett nehéz áttekinteni. Akárhogyan is latolgatja az em­ber, az a tény, hogy a déliek ott vannak a Hó­ ösvényen és harcol­nak, azt mutatja, hogy a szállítás vagy teljesen leállt, vagy csak csu­rog a dzsungeles szűk mellékösvé­nyeken. Ez már önmagában siker. Hogy a siker kibővül-e — főleg: időben meghosszabbodik-e — ezt a közeli hetek mutatják meg. Va­lószínű, hogy a kommunisták Cse­­ppnét minden áron védeni fogják, bizonyára bekerítő mozdulatokat is hajtanak végre a déliek zöme el­len, de ez mind nem változtat azon a tényen, hogy a Hó-ösvény már hetek óta és még hetekig használ­hatatlanná vált. Bár a vietnámi ultraliberális tudósítók igyekeznek elhitetni velünk, hogy a „tehergép­kocsi forgalom azóta megduplázó­dott!” Hallatlan. E pillanatban a helyzet a mínusz és plusz pólusai között lebeg és Mansfield szenátor, a nagy hadve­zér sem tudja megjósolni a kime­netelét. Azt tudjuk, hogy a harc elkeseredett, azt is, hogy a délieket is egy csomó veszteség éri, de ez­ben is leírtuk, most még kevésbé valószínűnek tartjuk. Giapnak nem is a csapatok hiányoznak, hanem azok mozgatása nehéz. A kambod­zsai és laoszi benyomulás annyi­ra széthúzta a frontot, hogy nehéz minden veszélyeztetett pontra kel­lő időben kellő mennyiségű kato­nát és gépet szállítani. Van természetesen, egy másik alternatíva is: politikai agressziót elkövetni Laosz semleges kormá­nya ellen. Ezt ugyan már régóta el­követik, de elhatározhatják, hogy elfoglalják Luang Prabangot, a császári fővárost és Vientianet az adminisztratív fővárost is. Ez azonban csak a kommunisták fo­kozott megvetését jelentené az 1962-es genfi megegyezéssel szem­ben, a Hó-ösvényt még mindig nem mentené fel. Hanoi tudja, hogy ez talán az utolsó nagy csata, amiben a hábo­rú folyamán részt vehetnek, s ezt nem --szabad elveszteniük. De ugyanezt tudják a déliek is. A Szovjet magatartása a legér­dekesebb. A kötelező tiltakozás óta az amerikai imperializmus el­len — nem mocorog. A 24-ik párt­­kongresszus miatt? Vagy a SALT miatt, ahol most egy neki kedvező egyességet akar rásőzni Ameriká­ra? Vagy a középkeleti fordulat miatt? Vagy netán a­­ lengyel el­lenállás miatt? 1. * A LENGYELEK meg-megújuló sztrájkjai egészen meglepő fordulatot hoztak a kom­munista „munkás­mozgalomba”. Az eredetileg gazdasági természe­tű követelések­­ politikai változá­sokat okoztak. Egy csomó kisebb­­nagyobb pártbasát küldtek el Go­­mulkáék óta, az áremeléseket visz­­szavonták és a Gierek-rezsim ál­landó személyes érintkezésben áll a munkássággal, „tárgyalási” államvezetésre. Más­szóval: — „demokratizálódott”. Vagy nagy baj lehet — ez a va­lószínű, — úgy hogy még a Szov­jet sem tiltotta le ezt a „rossz pél­dát” teremtő demokratizálódást. Vagy Gierek — legalább is egye­lőre, amíg Moszkvából le nem in­tik, — a nyugati demokráciákban tanult módszereket alkalmazza. Mindkét esetben egy egészen új fejlődési folyamat alakulhat ki, ami nemcsak Lengyelországra, ha­nem a többi, nyugatibb népi de­mokráciákra is kiterjedhet. Ez a folyamat már szembeszáll — úgy látszik, sikerrel! — a vak parancsuralommal, megbuktat ne­ki nem tetsző pártbasákat, kihar­colja állandó­ jogát a meghallgatá­sára és ezzel a „moszkvai diktatú­rát” más szóval: a keleti pártbürok­rácia merev, emberietlen parancs­uralmát meglágyította. És Moszk­vának a legnagyobb baja ebben az, hogy tankokkal­ nem tud beavat­kozni, mert ez­­ nem lázadás, csak vita.­­ A lengyel erjedés még nagyon messze vezethet, különösen, ha egyszer Moszkva valami nehéz politikai helyzetbe kerül,­ vagyis amikor nem ugrálhat a kis kiéhez­tetett, gyenge szomszédjaival. Még nem vagyunk a lengyel er­jedés végén... Még következhet­nek lépések, amelyek vagy több kenyeret, vagy több szabadságot hoznak. Vagy mind a kettőt. A forradalmak sohasem konszo­lidálódhatnak másként, minthogy felfalják önmagukat. A forradalom csak egy keresztmetszet, ebben­­ nem lehet tartósan élni. A klasszikus Danton-Robespier­­re-Marat sorrendet a napóleoni császárság tetőzte be. A „szocialista” országokban megfordítva halad a fejlődés. A Marat-k után már a Robespierrek­­nél­ tartunk. Nemsokára elkövet-­­erü­l­elül annyit ip.lent. hOEV MI TÖRTÉNT A HÉTEN? FEBRUÁR 15. — A Perzsa-öböl olajtermelői 10 bil­lió dolláros többletet csikartak ki 23 nyugati olaj­im­portáló vállalattól, ami a benzin árát az egész vilá­gon jelentősen megnöveli. ■ Nagy kínai tömegek vonultak fel Pekingben és más városokban a laoszi benyomulás elleni tiltako­zásként. ■ Jarosevics lengyel miniszterelnök három fő­kommunista kíséretében Lodz­ba utazott, hogy tár­gyaljon a sztrájkoló textilmunkásnőkkel. FEBRUÁR 16. — Lám tábornok, a Dél-Laoszban operáló dél-vietnámi csapatok vezére bejelentette, hogy elvágták a Hó-ösvényt és nap mint­ nap nagy­mennyiségű készleteket semmisítenek meg. ■ Gunnar Jarring béketervét Egyiptom elfogadta, Izrael — ha nem is véglegesen — elutasította. A terv az izraeliek visszavonulását alapfeltételévé teszi a béke­szerződésnek, amelyet Egyiptom hajlandó alá­írni. ■ Ceausescu, Románia pártfőtitkára és elnöke nagy beszédben ígérte meg, hogy a szakszervezetek igazi szerepét engedélyezi és hogy legalább 20%-kal emeli 1972—1975 között a munkabéreket. ■ James Finley amerikai őrmestert elrabolták a török baloldaliak. ■ A lengyel kommunista párt megszüntette a de­cemberi hatalmas élelmiszer-áremelést és március 1- től visszatér a régi árakhoz. Úgy látszik, a munká­sok ellenállása­ egyre bőségesebb gyümölcsöket hoz. ■ Az olaszországi Reggio Calabriában ismét ki­újultak a két hónap óta tartó lázongások, mert nem akarják Catanzaro rivális várost a­ tartomány fo­rosaként elfogadni. FEBRUÁR 17. — Finley amerikai őrmestert sza­dón engedték elrablói. ■ Dél-Laoszban a kommunista erők, amelyek mi­egy háromszor meghaladják a dél-vietnámiak léts­mát, láthatólag nagy ellentámadásba akarnak k­öeni. 16 zászlóalj, tankok támogatásával közele ,egyik fő déli állás felé. ■ Jordánban már a nyolcadik nap harcolnak ar lánycsapatok és a gerillák. FEBRUÁR 18. — A Lunokhod 1 szovjet Hold-trag egy „krátert” ásott a Holdon, ahogy a TASS jele csaknem 4 incs „mélységben”. Szép. FEBRUARY 19. — Edward Kennedy egyik 36 . titkárnőjét Washingtonban, három blokknyira Kongresszustól, egy férfi kirabolta és erőszakot vetett el rajta.­­ A Rolls-Royce fizetésképtelensége és a posi sztrájk következtében Angliában megnövekedett munkanélküliek száma. ■ Detroitban egy orvlövész lelőtte a zárda abla­kán ülő 37 éves Sistert Julita apácát Három gyan­­úttal elfogtak. ■ Nixon elnök egy sajtókonferencián figyelh­­ette Hanoit, hogy ha támadást intéznek Dél-Á­nám ellen, arra az Egyesült Államok teljes légi el­vei adják meg a választ. Kijelentette, hogy esze sincs taktikai nukleáris fegyvereket alkalmazni Sr Kínában.­­ Emilio Colombo,­Olaszország miniszterek

Next