Chicago és Környéke, 1976 (71. évfolyam, 1-52. szám)
1976-12-04 / 49. szám
Megszólalt a rongyos mesterdetektív szíve Egy los angelesi detektív-hadnagy átlagos évi fizetése hozzávetőlegesen 20-22 ezer dollár, a 49 esztendős Peter Falk azonban ennél sokkal többet keres, sőt, az igazság az, hogy Mr. Falk, a televíziós sorozat Columbo hadnagya, a világ legtöbbet kereső mesterdetektívje, Peter Falk átlagos évi jövedelme másfélmillió dollár. Mr. Faik különleges egyéniséget alakít a televízión: Columbo hadnagy, a los angelesi rendőrség gyilkossági osztályának detektívje, mindenekelőtt állandóan rongyos. Mr. Faik állítólag a következő szezonban visszavonul és viharvert esőkabátjára máris jelentkeztek vevők: az esőkabátot, amelynek valóságos értéke, jelenlegi állapotában hozzávetőlegesen 10 dollár, különböző szenvedélyes gyűjtők félmillió dollárért hajlandók megvásárolni. De lehet, hogy mindezt csak Mr. Falk terjeszti magáról. A legutóbbi hírek szerint azonban rendkívül gazdag és rendkívül rongyos Peter Falk, szíve megszólalt. Mr. Falk nemrégiben vált külön feleségétől és szerelme egy Shera Danese nevű, 29 éves, csinos, szőke „színésznő”. Persze, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy Shera még mindig csak ügynökökhöz jár szerződésért, szerepet egyelőre még nem kapott, míg Mr. Falk, a világ legrongyosabb mesterdetektívje, átlagosan évi másfél millió dollárt keres. Hogy Shera szíve Falkért, vagy a milliókért dobog — nem tudni. A csinos Shera mindenesetre így nyilatkozott szerelméről: — Az elmúlt novemberben együtt vártunk Péterrel egy ügynök irodájában. Mr. Falk szeretné elhagyni a Columbo-sorozatot, ami nem sikerült, mert az ügynök nem tudta felbontani szerződését. Shera Danese televíziós szerződést szeretett volna kapni az ügynöktől, aki erre sem volt képes. Maradt tehát Mr. Falk. Ennyit az igaz szerelemről. Lisa Chandler (egy másik sztárjelölt, aki szintén nem képes szerződést kapni) ezeket mondotta az újságíróknak: — Nem kétséges, hogy Peter és Shera halálosan szeretik egymást. Állandóan együtt vannak,egymás kezét szorongatják és a nyilvánosság előtt csókolóznak. Mindezek után mi magunk is felvesszük meglehetősen vedlett esőkabátunkat és az ajtóból, a legjobb columboi hagyományoknak megfelelően viszszafordulva megjegyezzük.: Szeretnénk hinni az igaz szerelemben, de a dolog nem könnyű, amikor egy évi 1,5 millió dollárt kereső, ötvenes férfiről és egy 29 éves nőről van szó, akinek a szexepiljén kívül nincs egyéb, ha az is egyáltalában van neki?! Maradt tehát Mr. Faik akinek a szívén kívül másfél millió dollár emeli férfias értékét. És ez nem megvetendő érték . . . Kedves Honfitársunk! Eldöntötted-e már magadban, hogy szeretteidnek milyen ajándékot veszel Karácsonyra, amit barátságos otthonod melegénél osztasz majd szét kedves Tieidnek a Szent Esti vacsora terített asztalánál?! Amely a békesség és szeretet legszebb megnyilvánulása a kisded Jézus fogadtatására. Összeírtad-e már a neveket, kiknek karácsonyi köszöntő üdvözletet küldesz barátságod biztosításául, hogy életednek napjait szebbé tegyed vele?! És ha ezt mind elvégezted, állj meg egy percre és gondolj az elfelejtett magyarokra, akik az Olasz menekülttábor sivár barak falai között sápadtarcú, mosolytalan gyermekeikkel várják magyar testvéri szeretetünknek apró kis morzsáit, hogy a sorsüldözött magyar menekültek karácsonyát ők is legalább egy kis fehér kaláccsal ünnepelhessék meg. Nem koldulunk és nem kéregetünk, csupán hazánknak tartozó nemzeti kötelezettségedre hívjuk fel szíves figyelmedet, aminek eddig is oly sokszor nagylelkű tanújelét adtad. Nagybizottságunk menekült ügyekkel foglalkozó lelkes női csoportja áldozatot és fáradságot nem kímélve azon iparkodik, hogy az Olasz táborban élő magyar honfitársainkat egy Szent Esti vacsorában kívánjuk részesíteni, aminek a megvalósítását édesanyádtól kapott adakozó szíved szeretetével tudjuk csak elérni. Szíves megértésed és támogatásod reményében kérjük, hogy az esti órákban hívjad a Menekültügyi Nagybizottság Női Csoportjának vezetőségi Hölgyeit: Molnárné Pongrácz Cikkével: 929-3284 Szabady Klára 274-9567 Hadházy Dezsőné 622-9183 Honfitársi szeretettel: a Menekülügyi Bizottság Női Csoportja Dottie’s Doggie Salon Minden kutyafajtát szakértelemmel kezelünk. Sok éves gyakorlat. Lelkiismeretes munka. ELŐZETES HÍVÁS SZÜKSÉGES! Tel: 237-5866 2855 N. Harlem Ave Chicago, III. 60635 Chicago és környéke 7. oldal Az etnök erő szerepe az amerikai elnökválasztáson Az amerikai választások sohasem jelentettek sorsfordulót az amerikai nép életében. Legföljebb csak annyi, hogy a republikánus elnököt a demokraták, vagy a demokratát a republikánusok váltják fel... Ha magyar szempontból értékeljük az eseményeket , nem tudjuk eldönteni, hogy tulajdonképen melyik jobb nekünk: egy republikánus, vagy egy demokrata elnök? Az 56-os magyar szabadságharc húszéves évfordulóján ismételten megállapítottuk, hogy szerencsétlenségünkre 1956-ban, pont egy republikánus elnöke volt az Egyesült Államoknak Dwight Eisenhower személyében, aki habár katona volt még hozzá tábornok — távolról sem állíthatjuk róla, hogy a bátorság mintaképe volt! Sőt annyira nem érdekelte Eisenhower elnököt a magyarság történelmi küldetése, gigászi harca amelyet a szovjet túlerővel szemben folytatott, hogy még csak néhány főnyi biztonsági csapatot sem küldött Magyarországra, hogy ellenőrzésükkel megfékezzék az agresszort, aki tankjaival végigsöpört az országon. Pedig elnöki hatalmánál fogva megtehette volna! Ugyancsak a szabadságharc húszéves évfordulójának előestéjén megdöbbenve hallgattuk, hogy Amerika másik republikánus elnöke Gerald Ford — ki merte jelenteni, hogy a Vasfüggöny mögötti, illetve a kelet-európai népek nem élnek szovjet domináció alatt! Nem hiszem — mondotta Ford elnök, hogy akár Románia, akár Lengyelország, vagy a többiek úgy érzik ma is, hogy szovjet uralom alatt élnek. Ezek az országok, függetlenek, szabadok, csorbíthatatlan jogokkal — és az Egyesült Államok semmi szín alatt sem osztja azt a nézetet, hogy ezek az országok szovjet fennhatóság alatt állnak! Ford elnöknek tehát fogalma sincs arról, hogy mi történt az elmúlt harminc év alatt a Vasfüggöny mögött, vagy legalábbis úgy tett, mintha nem tudna róla. ráták elnök-jelöltje alaposan ki is használta Ford elnök meggondolatlan és tapintatlan kijelentéseit és Forddal folytatott televíziós vitája során feltette az elnöknek a kérdést: „Vajon Mr. Ford állításáról meg tudja-e győzni az amerikai magyarokat, lengyeleket, cseheket, vagy a balti államok amerikai polgárait, hogy országaik nem élnek szovjet elnyomás alatt? Carter kérdése — pestiesen — ült! Ford elnök miután tanácsadói megvilágították előtte kijelentéseinek veszélyességét pont a választások előtti napokban — sürgősen sajtó-konferenciát hívott össze az etnök csoportok vezetőiből és megpróbálta oktalan kijelentéseit helyre igazítani —de már késő volt. A nemzetiségi csoportok úgy látszik önállóan döntik el, hogy hová adják voksaikat, nem pedig oda, ahova esetleg pártállásban lévő vezetőik elkötelezték őket: az embert nézik — és nem a pártot! Ford kijelentésének meg lett az eredménye! Kelet- Európából származó nemzetiségek majdnem mind ellene szavaztak! Vannak azonban olyanok is, akik azt állítják, hogy Ford veresége a Watergate következménye. Ezt alig hisszük! A majdnem egy évig elhúzódó televíziós közvetítés után, egész Amerika Watergate mérgezéstől szenvedett. Már csak azok élvezték az ügyet, akik felfújták a sajtón, rádión, televízión és bírósági tárgyalásokon keresztül, mert mindenki tudja, hogy Amerika egy bálványt emelt a feje fölé: a médiát, aminek ma már nagyobb a hatalma, mint az egész törvényhozásnak, végrehajtásnak, sőt még a bíráskodást is befolyásolhatják. Az amerikai nép nagy többsége úgy látta, hogy Watergate egy „közönséges kirakatper” az amerikai adófizetők dollárján, ahol fejek hullottak a kosárba, mert szükség volt arra, hogy egyesek eltereljék a figyelmet a belső rothadásról, amely az egész amerikai közéletet megszállta! Sokaknak nem tetszett az sem, hogy az Egyesült Államok külügyét teljes mértékben Kissinger irányította! Másoknak nem tetszettek a „First Lady”, Betty Ford nyilatkozatai sem, aki egyáltalán nem viselkedett „ladylike” módon és ahelyett, hogy rendreutasította volna a szemtelenkedő riportereket, akik hálószoba-ügyei iránt érdeklődtek— belement a játékba és valósággal kiszolgáltatta magát és férjét az amerikai sajtó idétlen indiszkréciójának. Egy elnök asszony — aki ráadásul egy konzervatív elnök felesége — nem lehet „jópofa”. Ezt hagyni kell Elizabeth Taylornak és Zsazsa Gábornak! Gyermekeivel kapcsolatban is meghökkentőek voltak válaszai. Mrs. Ford természetesnek vette, hogy fiai kipróbálják a kábítószereket és természetesnek vette a fiataloknál a házasság előtti szex életet is! Amerika első asszonyától nem ezt várták a polgárok. Vehetett volna példát Erzsébet angol királynéról, akinek tiszteletet parancsoló egyéniségét még politikai ellenfelei is elismerik és méltányolják. Amerika nemzetiségi polgárainak nagy többsége konzervatív gondolkozású. Duplán elvárják tehát, hogy elnökük konzervatív legyen minden vonatkozásban és Nyugat- Kelet viszonyát az igazságnak megfelelően értékelje ki! A volt elnök azonban nem ezt tette! Nyilatkozatából világosan kitűnt, hogy elismeri a „status quot” és a kelet-európai népek sorsán nem kíván változtatni! Az egyesült Államok nemzetiségi szavazói tehát ennek tudatában járultak a szavazó urnákhoz! Párizs gyászdvember 15-én hirtelen szívroham következtében meghalt Jean Gabin a franciák egyik legkedvesebb és legnagyobb filmszínésze. Talán nyugodtan hozzátehetem, hogy az egész világ kedvence. A morc öregúr a csökönyös paraszt, vagy a zárkózott gengszter s az a számtalan figura amit alakított filmjeiben mindenki szívét megnyerte. Magánéletében is zárkózott volt. Barátait nagyon megválogatta, s amint vidéki birtokának szomszédja mondta, a köszönésen kívül velem soha több szót nem váltott, hosszú éveken át szomszédok voltunk, de csak a filmekből ismerhettem őt. Feleségét, két lányát és fiát mélyen szerette. Amikor a párizsi amerikai kórházban meghalt, munkatársai az ismert filmsztárok mint Alain Delon, Belmondo, Paul Meurisse, feszült arccal rohantak a kórházba, nem akarták hinni, hogy valóban meghal. Nem volt beteg, öreg sem volt, hiszen ma a 72 év nem magas kor. De a szomorú hír valónak bizonyult. Fia, aki rajongott apjáért teljesen összeroppant. Jean Gabin végrendeletében meghagyta, hogy a beszentelés után hamvasszák el és porait szórják a tengerbe a Cap Finisterenél, Franciaország legnyugatibb csúcsánál ami benyúlik az Atlanti óceánba. Igen sokan szomorúak ez utolsó kívánság miatt. „Miért nem akarta, hogy elzarándokoljunk sírjához?” Hiszen még Rin-tin-tinnek a némafilmek kutyasztárjának is emlékművet emeltünk (aminek felirata elragadó: Nem voltál ripacs!). Ő, a legszebb temetőben a Pere Psalmus Hungaricus „A világhírű Roger Wagner dorai, a magyar szabadságharc huszadik évfordulójának emlékére betanulja és magyar nyelven fogja előadni a los angelesi MUSIC CENTERBEN, Kodály Zoltán remekművét, a Psalmus Hungaricus-t.” 1970. november 15-én a Columbusi (Ohió állam) Egyetem hetventagú zenekara, énekkara és szólistái, egy fiatal, világhírű magyar hegedűművész, Gerle Róbert betanításában, vezényletével, első izbett, magyar nyelven adták elő Kodály Zoltán mesterünk remekművét, a Psalmus Hungaricust. Erről az eseményről az alant idézett cikkben számoltam be: „Dávid 55-ik zsoltárának panaszos hangjai szálltak a levegőben ... A Columbus-i (Ohio) Egyetem hetventagú zenekara, énekkara, szólistái próbálták Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus-át. A fiatal karnagy a vezénylés lázában, földi lényének minden sejtjével, vérének minden cseppjével próbálta a Hungaricust, amit tanítómestere hagyott örökségül a tanítványra és az egész világra. No Lachaise-ben kapott volna nyughelyet méltó társak között, mint Edit Piaf, Balzac, Beumarchais, Sarah Bernhardt, Bizet, Colette, Chopin, David, Delacroix, Oscar Wilde.” De egy utolsó kívánságot teljesíteni kell, különösen ha meggondoljuk, hogy ez a korán őszült hófehérhajú filmsztár fiatal korában tengerész volt s úgy látszik oda vágyott lelke, ahol ifjúkora napjait élte. II Ramses fáraó múmiájának Párizsba érkezéséről már írtam a nyáron, de a preparálásról bemutatott filmet csak most láthattuk. A háromezerkétszáz éves múmia kibontásakor csodálatos állapotban volt. Még az arcvonásokat is ki lehetett venni csak a nyak volt rendkívül vékony. Megállapították, hogy 88 évet élt meg, amit még ma is szép kornak mondhatunk. Most, már csak az Ó-Bibliával van baj, hiszen abban Mózest és népét üldözve a Vörös tengerbe veszett öszszes csapataival együtt, ugyanis a történészek az ő, II Ramses idejére teszik a zsidók kivonulását Egyiptomból. SZŐKE KLÁRA A nagy zeneszerzők remekművei csupán halott hangjegyek mindaddig, amíg az előadó művész, vagy a zenekar karnagya nem lehel életet bele, hozzáadva mindazt, amit magával hozott: az isteni szikrát, ami olyan művészt formált belőle, aki hitelesen tudja megszólaltatni a nagyszerű zeneműveket. ... A fiatal karnagy, ma már világhírű hegedűművész is, egy régóta dédelgetett álmát valósítja meg. Régen elhatározta, hogyha valamikor zenekart fog vezényelni, első koncertjén a Psalmus Hungaricust, tanítómesterének ezt a grandiózus remekművét fogja műsorra tűzni — magyarul, még akkor is, ha a zsoltár szövegére neki kell majd megtanítania a kórus minden tagját és a szólistákat is. Pontosan az történt. A karnagy, Gerle Róbert hangszalagra vette a zsoltár magyar szövegét, a tápét átadta a kórus vezetőnek, Mr. Maurice Casey-nek, aki nem egészen három hét alatt betanította a kórust. Ez a Psalmus Hungaricus tehát abban különbözött az eddig elég gyakran hallott többitől, hogy az angol nyelvű, amerikai kórus tagjai a zsoltár szövegét magyarul énekelték. Amikor a zenekari próbán a kórus először énekelt magyar szöveggel, a karnagy csendben, de alig palástolható meghatottsággal köszönte meg a gyönyörű eredményt. A tagok nemcsak magyarul, de emlékezetből énekeltek. Kívülről tanulták meg azt. Nagy pillanat volt ez, de a karnagy mégsem volt megelégedve: „nem, nem, nem — kiáltotta, félbeszakítva a próbát, — a zsoltár szavai simogatnak, vigasztalnak belülről, de a félelem összeszorítja a torkunkat, a félelem, a rettegés, amely nem enged beszélni. Én tudom, én ismerem a terror, az elnyomás minden keservét és kívánom és remélem, hogy ezt Önök soha nem fogják megismerni.” A próba lassan haladt. A karnagy még sokszor megállította a kórust. A szavak hangsúlyát, a magyar nyelv muzsikáját szerette volna elültetni. Egész testével dirigált. Még a karnagyi pálca is folytatása volt a belőle áradó ellenállhatatlan, mágikus erőnek. Azután november 15-én, Colombus város lakossága a koncerten felfedezte a csodálatos magyar géniuszt. A zeneszerzőt, a fiatal művészt, aki megmutatta: „ezek vagyunk mi, egy kis, maroknyi nép, egyebünk sincs, csak duzzadó tehetségünk és lelkesedésünk.” A közönség nem értette a szöveget, de megérezte azt, hogy valami ritka, csodálatos élményben volt része. A koncert után néhány pillanatig dermedt csend, utána orkánszerű elragadtatással köszönték meg a nem mindennapi ajándékot. A karnagy, még mindig az alkotás lázában, csak ködösen látott és hallott. Mert ugye, nem mindenkinek sikerül az álmait megvalósítania! A „Columbus Dispatch” kritikusának elmondta mennyi sok minden személyes emlék fűzi szeretve tisztelt tanárához, Kodály Zoltánhoz: „Kodály Zoltán otthon maradt. Tanított, dolgozott, komponált, a rezsim elismerte vezető egyéniségét a modern zenei világban. Egy alkalommal megkérték, tartson előadást egy nagy gyár (Csepel) munkásainak. Kodály Zoltán fellépett a pódiumra és csendben felolvasott, a Bibliából...” „A Psalmust nemcsak azért tűztem műsoromra, mert a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanárom volt és csodált mesterem, hanem azért is, mert ezt a művet tartottam a huszadik század legjelentősebb, legkimagaslóbb alkotásának” — mondotta a fiatal karnagy. Alig tizennégy éves, amikor a Budapesti Hangverseny Zenekar kíséretével, Komor Vilmos vezényletében eljátssza a Brahms hegedűversenyt. Azután, azután, 1945-ben, valami csodálatos isteni sugallat unszolására bebizonyítja a felszabadító orosz tisztnek, hogy hegedűművész. Eljátssza a Csajkovszky hegedűversenyt és megmenekül a halálos orosz hómezőktől. 1946-ban hivatalosan jelölik a Jacques Thibaudt hegedűversenyen való részvételre Párizsban. Innét már nem utazik vissza, nem viszi haza a verseny első díját. 1950-ben, négy évi várakozás után, Amerika szabad földjére lép. Három év óta tanít a Columbusi egyetemen, de mint eddig is, minden évben, a tanévet gyakranszakítja meg európai koncertturnékkal. A nyári vakációt évek óta Dél-Amerikában muzsikálja végig. Mindig más kitérővel érkezik haza. Hol a Bahama szigeteken, hol középamerikai városokon keresztül. Lemezeit az egész világon játsszák. Johannesburgban jobban ismerik, mint Los Angelesben. 1956 őszén, Jámbor Ági zongoraművésznővel hangversenykörútra indul , és tizenötezer dollárt muzsikálnak össze a szabadságharc menekültjeinek megsegítésére. Csodálatos körülmény folytán Hubay Jenő Stradiváriusán játszik, muzsikál. Ebben a hegedűhangban benne van minden, ami más Stradiváriusokból hiányzik, akárkinek legyen a kezében. Benne van minden: a legmélyebb tengerek mélysége, édes anyaföldünk jóságos jósága. A sok-sok megpróbáltatás, szenvedés, nélkülözés. A lázas, soha nem szűnő tökéletesedni akarás, az isteni motor, ami mindig felfelé viszi a művészt, — ma már szinte a csillagokon túli világba. Talán sokan nem értik, de mindenki érzi: félelmetes, megrendítő hangok ezek. Simogat, gyógyít, mint Dávid 55-ik zsoltára, — a magyar Gerle Róbert.” Columbus, 1970. november hó. (-e-a) U.i. Az író nem számolhat be bármely családtagjának sikeréről. Összeférhetetlen az újságírói etikával. Az olvasó felmentését kérem. Ezt a cikket nem az író, ezt az — anya írta. Vajon, van-e olyan anyatársam, aki helyemben nem követte volna el ezt a hibát? Mert ugye, először anyák vagyunk és csak azután, na u gyon sokára és nagyon messze következik csak az íro GERLE GIZELLA Párizs, ó Párizs! Jean Gabin