Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Andropov új »béketerve” Washingtoni tudósítónk jelenti, hos tanulmányozás alá vetjük majd!” Az óvatosság érthető, Andropov ajánlata,amelyet Reagan elnök a maga részéről szintén A, szovjet állam 60. születésenapja alkalmából új vezetője, Yuri Andropov nagyfontosságúnak hirdetett, de a szokottnál rövidebb, mindössze egy órás beszédet mondott a Kremlben a párt vezetőségének, beleértve a csatlós államok vezetőit is akiket ebből az alkalomból Moszkvába rendeltek. Beszéde kapcsán Andropov felajánlotta, hogy a Szovjetunió hajlandó 600 Európára szegezett középtávú rakétáját 162-re redukálni, amennyiben az Egyesült Államok eltekint tervezett új fegyvereinek a Pershing és Cruise Missile rakétáknak 1983-as felállításától Európa területén. A szovjet érvelés szerint az erők egyensúlya így biztosítva lenne, az angol és francia rakéták változatlanul helyükön maradhatnának. Andropov arról nem tett említést, hogy az angol, francia rakéták régibb keletűek, mindössze egyetlen robbanófejjel felszereltek, míg a szovjet 120 SS 20-as rakéták a legmodernebb hármas hidrofa robbanófejű missilek. Margaret Thatcher angol miniszterelnök és Clause Chiysson francia külügyminiszter azonnyomban válaszoltak Andropov ajánlatára és kijelentették, hogy az egyszerűen elfogadhatatlan. . .,A javaslat célja, — mondotta Margaret Thatcher a brit parlamentben, — hogy a Szovjetunió megtarthassa modern rakétáinak jórészét, és ugyanakkor elérje azt, hogy az amerikaiaknak egyáltalában ne legyen Európában középtávú rakétájuk. Véleményem szerint ez egyáltalában nem az erők egyensúlyát garantálná, amiben nemzetünk biztonsága rejlik.” Clouse Chiysson, francia külügyminiszter szerint Andropov ajánlatával az erők egyensúlyának megbillenéséről kívánta elterelni a figyelmet, amely a Szovjetunió jelen hatalmas fölényét biztosítja. A miniszter így vetette el a szovjet ajánlatot: „Andropov alkujában most hirtelen a független francia nukleáris erőket is besorolná és a NATO-ba osztaná be... Mit akar tőlünk Moszkva? Azt, hogy amerikai parancsnokság alá helyezzük saját független nukleáris védelmünket és utána Genfben azt is alkuba bocsájtsuk, és így a jövőben semmifajta biztonságunk ne legyen többé? Andropov ajánlata hihetetlen és megdöbbentő!” Helmuth Kohl nyugatnémet kancellár, aki most újraválasztás előtt áll minden ennél szóvivője révén, jóval nagyobb óvatossággal adott választ: ,,A moszkvai ajánlatra szkeptikusan kell tekinteni... De azt gán Kohl kancellár váratlan hamburgi Afganisztán megszállásának 3. évfordulója Nyugat-Németország új kancellárja, Helmut Kohl, amint tervezte parlamenti manőverrel elérte az általa beígért márciusi országos választás kitűzését. Ugyanezen a héten, Hamburgban pótválasztást tartottak, és noha a közvélemények ott Kohl győzelmét jósolták, az új kancellár váratlanul vereséget szenvedett. Hamburg eredetileg a múlt nyár júniusában tartotta helyi választását. Noha ez a szociáldemokrata párt esődítménye, sőt az akkori kancellár Helmut Schmidt szülővárosa, júniusban a konzervatív keresztény párt győzött 30 esztendő óta először a hamburgi választáson. 43,2 %-ot kapott, szemben a második helyre szorult szociáldemokraták 42,7 %-ával. A szociáldemokrata pártot Hamburg polgármestere, a nagy magyar zeneszerző Dohnányi Ernő leszármazottja, Claus von Dohnányi vezette. A Zöld nevű környezetvédő, Nyugat és iparellenes kommunista szimpatizáns „vegyes felvágott párt” ezen a júniusi választáson 7,7 %-ot kapott és így bejutott a parlamentbe. A szociáldemokraták korábbi partnere, a szabad demokrata párt 4,9 %-ot kapott. A júniusi választás azonban mégis holtversennyel végződött. Az új választás kiírását azért rendelték el, mert a győztes kereszténydemokraták nem kaptak elég többséget a kormányzáshoz, a szocdemek pedig elvesztették kis koalíciós partnerük a szabaddemokraták támogatását. Idén ősszel az új hamburgi választási kampányban mindenki hevesen korteskedett, de senki sem olyan hévvel, mint Hamburg szülötte a kibukott szociáldemokrata kancellár Helmut Schmidt. Noha ő a napi politikától visszavonult, ezt a választást személyes szívügyének tekintette és ezt hirdette korteskedése során: „A szabad demokrata párt árulása okozta a szociáldemokrata koalíciós kormány bukóelutasított éspedig azon nyomban elsősorban propaganda célokat szolgál és a nyugatnémet közönségnek szól, hogy azt megtévessze... megijessze és szövetségeseitől leválassza. Ugyanakkor azonban Kohl nemcsak kancellár, hanem választási jelölt is, aki „mérsékletet” kell hogy mutasson a béke propagandától átitatott Nyugat-Németországban. sőt. Itt az ideje, hogy megbüntessük őket érte és megmutassuk, hogy Hamburg szívében továbbra is szociáldemokrata maradt.” A hamburgiak megszívlelték a tanácsot, íme az új eredmény: Elsőnek a szociáldemokrata párt futott be, 51.3 %-kal. Másodiknak a kereszténydemokrata párt 38.6 %-kal. Harmadiknak a Zöldek 6.8 %-kal. Utolsó helyre a szabad demokrata párt szorult 2.6 %-kal. Genscher külügyminiszter, a szabad demokraták egyik vezére beismerte, hogy pártja számára a hamburgi pótválasztás rosszabb pillanatban nem is jöhetett volna. „Átalakulóban vagyunk,, mondotta, de okosabb ha a hamburgi leckét megszívleljük, összetartunk és keményebben dolgozunk, mert ha az országos választáson sem érjük el az 5 %-ot, úgy kiesünk az ország kormányzásából.” Ez a lehetőség nemcsupán a kis szabaddemokrata pártot, de az egész nyugat-németdemokráciát fenyegeti. A szabad demokraták adták meg eddig a bonni kormánynak politikai egyensúlyát és tartották azt a középúton. A hamburgi eredmény felveti a lehetőséget, hogy Helmut Kohl tavaszi országos győzelme talán mégsem olyan biztos, mint ahogy ezt a közvéleménykutatók jósolgatják, és ha az országos választás is holtversennyel végződne mint tavaly júniusban a hamburgi, úgy a szociáldemokrata párt balszárnya és a nálánál jóval baloldalibb Zöld párt kerülhetne Bonnban koalíciós kormányra. Ez a fejlemény esetleg a nyugatbarát demokratikus német kormányzat végét, a jobb valamint a baloldal közötti kiéleződést eredményezhetné, nem csupán a parlamentben, hanem a német városok utcáin. Ilyesmit már megélt egyszer Németország, Hitler uralomra jutása és a II. Világháború kitörése volt az eredmény. Ezen az évfordulón a Szovjetunió igyekezik azt a benyomást kelteni, mintha kiutat keresne. Washington azonban úgy látja hogy ennek nincs sok külső jele, a Szovjetunió habzsolja az afgán olajat, a földgázt és egyéb természeti kincseit. Még az afgán folyók vizeit is maga felé tereli. És Moszkva egyre újabb csapatokat küld Afganisztánba, legutóbb 25 %-kal növelte ottani megszálló csapatainak erejét, létszámuk most 105 ezer. Viszszavonták a megbízhatatlannak bizonyult muzulmán hitű szovjet katonákat, oroszokkal pótolták őket. Sőt legújabb hírek szerint kubai, vietnámi, bolgár, csehszlovák és kelet-német katonák is szolgának szovjet kötelékekbe, de zömük újabban orosz származású katona. A megszálló csapatok utakat, vasúti raktárakat, repülőtereket, olaj valamint földgázvezetékeket építenek, de közben harcolnak is. Az afgán ellenállás pedig erősebb most, mint valaha. Katonai helyzete lényegesen javult az elmúlt esztendőben. Fegyvert szerzett magának, afgán és szovjet katonai raktárakból, de szofisztikáit nyugati és amerikai fegyvereket is kapott. Nagy segítség volt az ellenállási mozgalom számára az elsősorban francia és angol kezdeményezésre küldött teherautókra szerelt mozgó rádióállomások. Ezekből jelenleg 12 működik, de az ellenállási mozgalom 36 felállítását tervezi. A mozgó rádióállomások a pakisztáni határszélen, sőt mélyen bent afgán területen is működnek, állandóan változtatják helyüket és ezért felderítésük nehéznek bizonyul. Ezek a mozgó rádióállomások nem csupán afgán nyelven közvetítenek, orosz nyelvű adásokat is sugároznak a szovjet megszálló csapatok felvilágosítására. Az afgán ellenállási mozgalom túl az amerikai, angol és francia segítségen kínai, egyiptomi, pakisztáni és szaúdi arábiai segélyben is részesül, amit hivatalosan természetesen egyik segítő fél sem ismer be. Washingtonban úgy hiszik, hogy a Szovjetunió egyelőre nem tervez semmiféle visszavonulást. Az ellenállási mozgalom ennek megfelelően folytatja saját tevékenységét. Minden jel arra mutat, hogy az afgán ellentét hosszúlejáratú és tovább mérgesedhet. Ennek megfelelően az Egyesült Államok új katonai parancsnokságot állít fel Dél-Nyugat Ázsiában és flottáját is megerősíti az Indiai Óceánon lévő támaszpontján Diego Garcia szigetén. Amerikai vélemény Jordánia mérsékelten Nyugat-barát uralkodója, Hussein király, (akinek amerikai felesége van, de ennek ellenére rádöbbent arra, hogy a Moszkvába járás is hasznos) szokásos évi washingtoni látogatását tette az ünnepek küszöbén. Hussein Eisenhower elnöksége óta ilyenkor jár Washingtonban, ott bevásárlását végzi, listát hoz arról, hogy milyen új amerikai fegyverek kellenek neki. A jordániai király 5 esztendős korában szemtanúja volt amint nagyapját az első Hasemita uralkodót a jeruzsálemi mecsetben lemészárolta egy az öreg király mérséklete miatt háborgó merénylő. Hussein azóta megtanulta hogyan lehet a Közel- Kelet egyik ingadozó trónusán minden veszélyt túlélni. Washingtoni látogatása során amerikai fegyvereket most is kapott. De cserébe nem nyújtotta azt amit szerettek volna tőle. Csatlakozást a Camp David féle békeakcióhoz, közvetlen tárgyalás felvételét Izraellel és a kibékülés megkezdését. A kellemetlen elutasítást Hussein számára megkönnyítette V. Hussain Marokkó uralkodóan Kirkpatrick aszszony, Reagan elnök küldötte a világszervezetben, aki tagja az amerikai kormánynak eredményeket tekintve ebben a kormányban mindenkinél jobban kiérdemli az elismerés pálmáját. Mrs. Kirkpatrick az idei ENSz közgyűlés bezárásakor olyan sikereket könyvelhetett el aminővei szerint a Szovjetunió mindebből felismerheti, hogy Washington milyen fontosságot tulajdonít Afganisztánnak és Moszkva esetleg számításba fogja venni, hogy a kelet-nyugati kapcsolatok javítását Afganisztánnal kellene kezdeni. Éspedig szovjet részről, ahonnét három esztendővel ezelőtt Afganisztánt agresszió érte és ezzel a kelet-nyugati kapcsolatok egycsapásra megromlottak. Kója, aki októberi washingtoni látogatása során már közölte a State Departmenttel, hogy király kollégája mindaddig nem tehet eleget az amerikai kívánságnak, amíg erre engedélyt nem kap a Palesztinai Felszabadítási Mozgalomtól. Egy magasrangú amerikai diplomata Hussein látogatása után megjegyezte, hogy a jordániai király elutasító válasza érthető, mindaddig amíg Izrael Libanonban tartózkodik. Nehezen várhatja el bárki is, hogy Jordánia közvetlen tárgyalásokba bocsátkozzon a jeruzsálemi kormánnyal, amíg ez nem vonja vissza csapatait Libanonból. Az egyetlen arab ország amely most Izraellel tárgyal, az általa megszállott Libanon. De ez is csak a legnagyobb körültekintéssel tárgyal, azzal a feltétellel, hogy a tárgyalásokra nem Jeruzsálemben kerül sor, mert ez esetben úgy tűnne, mint hogy ha Libanon de facto elismerné Izrael jogosultságát Jeruzsálem teljességének birtoklására. A közel-keleti gordiuszi csomó kibogozása lassan, nagyon lassan történik, egyelőre Jordánia részvétele nélkül, egyetlen elődje sem dicsekedhetett. Sikerült neki, jórészt egyedül megakadályozni azt, hogy a III. Világ a Szovjetunió unszolására kizárja Izraelt a közgyűlésből. Továbbá megakadályozta azt is, hogy szovjet sugallatra, de Kuba javaslatára Porto Ricot „amerikai gyarmatának” kiáltsák ki és felszabadításának ügyét az ENSz napirendjére tűzzék. Mrs. Kirkpatrick újabb nagy sikere, az ENSz új latinamerikai főtitkára Perez de Cuellar megbízottat nevezett ki, aki majd felülvizsgálja, hogy vajon Lengyelországban tiszteletben tartják-e az emberi jogokat? A Szovjetunió és varsói vazallusa hevesen tiltakoztak Lengyelország szuverenitásának megsértése miatt. Az amerikai nagykövet hölgy másik diadala, az ENSZ főtitkár vizsgálat tárgyává tette a vádat, hogy Ázsiában a Szovjetunió biológiai és kémiai fegyvereket vetett be. Mi a titka annak, hogy a világszövetségben, ahol most a III. Világhoz tartozó országok vannak túlsúlyben, és ezek gyakran a keleteurópai kommunistákkal szövetkeznek, az új amerikai női nagykövetnek sikerült hasonló sikereket felmutatni? Az egyik válasz a női diplomata felkészültsége. Jean Kirkpatrick fél életét Latin-Amerikában töltötte, kitűnően beszél spanyolul, franciául és olaszul, ragyogóan tehetséges író és prompás szónok. Második oka az elképzeléssel foglalta el új posztját és elgondolását félelem nélkül valósította meg a gyakorlatban. Az Egyesült Államok, mondja Jean Kirkpatrick, az ENSZ fenntartása terhének 25 %-át viseli, tehát ennek megfelelően kell érvényesítenie ott Amerika befolyását. Szerinte az amerikai küldöttek mindeddig óvakodtak súlyukat éreztetni attól tartva, hogy ezzel megbántanak valakit és így tovább mérgesítik a helyzetet. Az Afrikában és Ázsiában történt emberi jogi sérelmeket nem pellengérezték ki, feltételezték hogy amennyiben ezt tennék úgy a többség leszavazná őket és a vesztes ügy mellé állnának ki. Kirkpatrick asszony azonban merőben más taktikát alkalmazott. Kereken kimondotta, hogy az ENSz más mércét használ különböző kontinenseken az erkölcs mérésére. Nyíltan kimondta azt is, hogy a béke őrzése helyett az ENSz minden viszályt tovább mérgesít, mert ebbe olyanok is beleszólnak akiknek ehhez az ég világon semmi közük nincsen. Ezért a béke ügyét eredményesen csakis olyan nemzetközi akciók mozdították elő, amelyek az ENSz-en kívül történtek. Kirkpatrick asszony szerint Amerika ENSzbeli passzív magatartásának végeredménye az volt, minden kis ország megtanulta, hogy a Szovjetunió érdekeivel szembehelyezkedni megtorlást vonna maga után, Amerikát viszont mindenki büntetlenül fricskázhatja. De nem úgy amióta ez a kardos menyecske, Jean Kirkpatrick képviseli az Egyesült Államokat az ENSZ-ben. A konzervatív-demokrata párti hölgy, akit Reagan elnök azért szemelt ki posztjára, mert megtetszett neki Kirkpatrick brilliáns írása és politikai elméletei, egyik kezében ostort, a másikban cukrot szorongat, és ezzel a világszervezetben most váratlan eredményeket mutatott fel. A Fehér Ház A karácsonyi készülődések kellős közepén derült ki, hogy a First Lady, Nancy Reagan felső ajkáról eltávolított daganat rákos természetű, noha erre csupán 100:1 arányban volt kilátás. Bőrrákról lévén szó, remélhető, hogy a műtét eredményesen gyógykezelte és felszámolta a problémát. Hussein Jordánia királya nem kockáztatta koronáját ESZ-beli női nagykövete: egyik kézben cukor, a másikban ostor DR KLARA KISS 4 83 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO IL 60614 Boldog Újévet kívánunk! Alapítva: 1983. január 1 Issue No. 1.