Kovács József: Ismeretlen cigány ének (Pécs, 1995)

A Fekete Síkon, Mohácson születtem 1950 augusztus 15-én. Szüleim a Dankó utcai cigánytelepen laktak apai dédnagya­­nyámnál, egy apró földes szobában. A helyiség berendezése, két keskeny ágyból, kredencből - az utóbbi felében tartották az edényeket, másik részében pedig ruháikat -, asztalból, há­romlábú kályhából, feszületből és szentképekből állt. Szék nem volt egy sem. Születésemkor, az asztalon egy párnán foglaltam el a helyem. Amikor éjszaka fölsírtam édesanyám magához vett a karjára, olyanformán, hogy az ágyon kívüli kezén ringatóztam a leve­gőben. Kéthónapos koromban, Babó dédanyámtól, aki csere­kereskedésből tartotta fönn magát, kaptam bölcsőt, falun sze­rezte parasztoktól. Szobánkat télen a már egyszer kiégetett szén kokszával fűtötték. Ezt dédanyám szedte össze hivatalok és iskolák salakdombjairól. Hatéves koromtól rendszeresen jártam könyvtárba, tizenöté­vesen vettem meg saját keresetemből az első könyvet: Rad­nóti Miklós összes verseit és műfordításait. 1974-ig Mohácson éltem, voltam szakácstanuló, szegkovács, évekig dolgoztam téglagyárban. 1975-ben Budapesten találkoztam cigány értel­miségiekkel, az ő példamutatásuk határozta meg végleges sor­somat. Számomra az írás közös tiltakozás a kiszolgáltatottság, a nyo­mor és a szellemi kizsákmányolás ellen. Vallom és vállalom, hogy rajtam két aranypont van: az égjük a magyar kultúra a másik a cigányságom. Egyikről sem óhajtok lemondani. Kálmán Róbert fotója Kovács József

Next