Állami tanítónőképző, Cinkota, 1919-1930
ELŐSZÓ. Mióta el kellett hagyni régi otthonunkat, Pozsonyt, intézetünk csak most ad ki először értesítőt. Ennek egyéb körülmények mellett fő oka az, hogy nemcsak szenvedésekről és küzdelmekről akartunk beszámolni, hanem azok eredményeiről is. Intézetünket is az 1919. évi vihar tépte ki talajából s bár életképessége egy pillanatra sem csökkent, az új talajban, mostoha viszonyok között, sokáig tartott a meggyökeresedés. Most tíz év múlva, a legszükségesebb életfeltételek birtokában, a nyugodt, egyenletes fejlődés útján vagyunk. Itt az emlékezés, az eszmélés, az értékek megrögzítésének ideje. A küzdelmek és megpróbáltatások mellé eredmények és biztató mozzanatok sorakoznak és munkánkat az a felemelő tudat kíséri, hogy megtaláltuk és megértettük sajátos feladatunkat a megcsonkított hazában is. Sokat veszítettünk, de a szellemet megmentettük. S ahol hit, szellem és munka van, ott biztosítva: a jövő.