Confessio, 1998 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - RAVASZ LÁSZLÓ EMLÉKNAP, LAKITELEK, 1998. MÁRCIUS 21. - Ladányi Sándor: Ravasz László püspök az egyházkormányzó, egyházpolitikus és tudós (akadémikus) tevékenysége 1921 és 1945 között

22 LADÁNYI SÁNDOR cégének eredményességét fokozta, hogy jól válogatta meg munkatársait, illetőleg jó munkatársakat nevelt maga mellé.­­ Irányítása vagy legalábbis sugalmazása alatt a Ke­resztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) és a Soli Deo Gloria Diákszövetség (SDG) tényleg re­formátus ifjúsági egyesület lett, és a református ifjúság jelentős részét magába foglalta. Sokat fáradozott az Országos Református Nőszövetség létrehozásán és az egyesületek keretében működő csoportokat az egyház testébe való betagolásán. Igyekezett harmoni­zálni a holland alapokra építő - Sebestyén Jenő nevével fémjelzett - „történelmi kálvi­­nizmust” és az egyetemes, „általános” evangéliumi keresztyénség erőit. Újjászervezte és újraindította 1924-ben a Protestáns Szemle című lapot, és több lapnak (Lelkészegyesület, Református Figyelő, Református Élet stb.) volt főszerkesztője, s ezeket a sajtóorgánumo­kat is igyekezett felhasználni egyházépítő-egyházszervező munkájában, hogy az egységet munkálja szűkebb és tágabb körben. „Sokat fáradoztam azon - írja hogy a [Refor­mátus] Világszövetség keretében teremtsük meg a magyar ökumenét, a magyarországi, az utódállamokban élő és a külföldön szétszórt reformátusok lelki egységének ápolását, fő­képpen azáltal, hogy közös legyen liturgiánk, az énekeskönyvünk, a káténk, s legyen egy közös ünnepünk, a református magyarok világszövetségének az ünnepe.”­ A Református Világszövetség három nagygyűlésén (Boston, 1929; Belfast, 1933 és Genf, 1948) vehe­tett részt. A Life and Work keretében sokat fáradozott az egyházak közötti gyakorlati együttműködés előmozdításáért, az Egyházak Világtanácsa megalakulásánál (Amster­dam, 1948) azonban már nem mint püspök, hanem Budapest-Kálvin téri lelkipásztorként lehetett csupán jelen. Tekintélye és megbecsültsége mind az egyház keretén belül, mind azon kívül, a társada­lomban egyre növekedett, erősödött. 1926-tól tagja a Felsőháznak. Több tudományos egye­sület, társaság választotta tagjai, sőt, elnöksége sorába, egyetemek tiszteletbeli doktorai kö­zé.4 Ebből kiemelkedik a Magyar Tudományos Akadémia, amely 1925. május 6-án tartott LXXXV. Nagygyűlésén választotta tiszteletbeli tagjává.5 Itt székfoglalóját 1928. május 20- án „Pál Athénben” c. értekezésével tartotta.6 1937 és 1940 között az Akadémia másodelnö­ki tisztét is betöltötte,7 1941-től pedig az Akadémia Igazgatótanácsának tagja. (Tiszteletbeli tagsága az 1949. október 31-i, zárt ülésen történt „átszervezésig” tartott.) Előadásai mindig kiemelkedő sikert arattak, az Akadémiai Értesítő rendre közölte azokat. Számos hazai és külföldi, nemzetközi kitüntetést kapott. Bár Ravasz László igen jelentős lépéseket tett a szociális és emberi jogok kérdése te­rén, fontos intézkedéseket hozott a zsidómentés terén — sajnos, eleddig mind Ravasz László, mind a református egyház ez irányú munkássága kellőképpen nincs feldolgozva, publikálva és a köztudatba bevíve, sőt, ott éppen más irányú, hamis, torzított, motivált in­formációk közlése folyik!­­ Kétségtelen tény, hogy Ravasz László sem volt tévedhetetlen. 1938. május 24-én a Felsőházban a Darányi-féle, ún. „egyensúlytörvény” (I. zsidótör­vény) vitájában a református egyház legnagyobb tekintélyű vezetője felszólalt annak el­fogadása mellett és megszavazta azt. (Erről minden, e témába vágó mű kiemelten meg­emlékezik, többről nem!) Ravasz ugyanis úgy gondolta, elhitte, hogy az I. zsidótörvény­nek valóban „célja a zsidókérdés kiéleződésének elkerülése és az antiszemitizmus leszerelése...”­­ A II. zsidótörvény beterjesztése 1939 tavaszán, közvetlenül a választá­sok előtt történt, óriási politikai nyomás alatt. Ekkor a törvényjavaslat elutasítása a Tele­ki-kormány megbuktatását és a szélsőjobboldali erőknek már akkor a hatalomba juttatá­sát jelentette volna. Ezért Ravasz és más politikusok, egyházi vezetők arra törekedtek, hogy a törvénytervezet minél több túlzását lenyessék és minél több kedvezményt bizto­sítsanak az érintetteknek.­ Ez a tette - ma már látjuk, tévedése - főként később, kellő mérlegelést nem kapva, az adott szituációt nem ismerve, vagy ismerni, tudomásul venni nem akarva, sem abba bele nem ágyazva, az utána következő évek eseményeiben tett

Next