Confessio, 2000 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Pásztor János: Ladányi Sándor, Papp Kornél, Tőkéczky László: Egyháztörténet 2.
Könyvszemle Egyháztörténet 2. - Ladányi Sándor - Papp Kornél - Tőkéczki László (szerk.), Budapest MORE Pedagógiai Intézete, 1998. — Ez a kötet örvendetesen folytatja az 1. kötettel megindult szép munkát: református szempontból tanárok és diákok elé tárja az egyetemes egyház életét és életének kérdéseit. Sok szépet és jót el lehet mondani a 2. kötetről is. Ebben a részben is alapos és jó írások foglalkoznak a kitűnő felosztás szerint elrendezett anyaggal. Ennek az írásnak azonban az a célja, hogy néhány hiányosságra felhívja a figyelmet, azzal a kéréssel, hogy az itt felvetett problémák kerüljenek megbeszélésre. Nagyon jó lenne, ha a megbeszélés eredményeképpen, e kötet következő kiadásában korrekcióra kerülne sor. Ebben a kötetben kevésbé érvényesülnek az egyetemes egyháztörténet református szempontjai, pl. a kötet enged annak a racionalizmus és liberalizmus hatásai alatt kialakult nyelvhasználatnak, mely a reformátorok álláspontjával és tanításával ellentétben a római katolikus egyház álláspontját elfogadva a római katholikus egyházat katholikus egyháznak nevezi. A reformátorok - mind Luther, mind Kálvin - erőteljesen hangsúlyozták, hogy tanításuk katholikus tanítás és egyházuk katholikus egyház. (Ennek az egyszerű nép nyelvén nagyon szép megfogalmazása a Heidelbergi Káté 54. Kérdés-felelete. A Káté angol, francia és egyéb fordításaiban megtartották a Catholic, catholique szót.) Abban az egyházban, melynek legelső hitvallása, a debrecen-egervölgyi hitvallás a Confessio catholica címet hordozta, ezt az örökséget nem volna szabad feladni, illetve a szempontból feladott örökséget vissza kellene szerezni. Ezt elkezdeni igazán az iskolákban lehetne. Nem csekély dologról, van szó, hanem arról, hogy a reformátorok nem új egyház alapításával, hanem a meglévő katholikus egyház reformálásával voltak elfoglalva. Egyházunkat nem Kálvin vagy Méliusz alapította, hanem Jézus Krisztus.2 Méliusz Juhász Péterről tudjuk, hogy - különöse az ariánusokkal való küzdelmében - önmaga és küzdőtársai jelölésére a „mi katholikusok” kifejezést használta. A római egyházról szóló kitűnő tanulmányok sok érdekes részletet tartalmaznak, de nem mérik az eseményeket a reformáció mércéjével, és nem mutatkozik meg a római egyház fejlődésének az a dinamizmusa, ami Trident, a reformáció és a felvilágosodottság kölcsönhatásaiban és feszültségekben mutatkozott meg, és az ultramontanizmussal elvezetett az infallibilitás dogmájához. Nem mutat rá az összefüggésre és a feszültségre, ami az infallibilitás kihirdetése és a pápai állam összeomlása között volt. A magyar püspökök magatartásáról sem szól. Nyilvánvalóan alapos kutatásokat végzett a tanulmányok írója, de a református teológia mércéit nem alkalmazta. Az ökumenikus mozgalom ismertetését adó fejezetre a fentebb mondottak ugyancsak vonatkoznak. Ez az írás (210-213) is szinte teljesen kívülről nézi az egész mozgalmat, és Az Egyháztörténet I. is használja sajnos, az egyházalapítás szól a reformációra (147. p.). Ugyanakkor a szövegből világos, hogy a szerző látja a meglévő egyház reformálásának dinamizmusát. Jó lenne egyháztörténeti könyveinkben mindenütt következetesen a létező egyház reformálásáról, tehát semmi esetre sem ,, új hit ”-ről van szó. A Reformátusok Lapja c. hetilapunkban jelent meg néhány évvel ezelőtt egy írás a reformáció ünnepére emlékezvén, mely szerint a reformátorok nem akartak ugyan egyházat alapítani. De kénytelenek voltak ezt tenni. Ők nem voltak hajlandók a Róma püspökének az adminisztrációját a katholikus egyházzal azonosítani. A kb. 10 évvel ezelőtt kiadott gimnazistáknak szánt hittankönyv szerint egyházunk a római egyházból vált ki. Még ábrával is illusztrálja a mondottakat.