Confessio, 2007 (31. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - FIGYELŐ - Haraszti György: Trapéz a lejtőn - A magyarországi zsidóság a második világháború után és az '56-os forradalomban

92 HARASZTI GYÖRGY is rendszerstabilizáló tényező.” „A forradalom után az újra kiépülő pártállam kettős szerepet vállalt fel. Egyrészt a hivatalos propagandában a zsidók védelmezőjeként lépett fel, hangsúlyozva az ’ellenfor­radalom antiszemita jellegét’. Jelképes gesztussal engedélyezték például az Új Élet régóta áhítozott két­hetenkénti megjelenését (1957-ben - H. Gy.), majd később a zsidókérdés újabb elfojtása következett. Másfelől megkezdődött a zsidó származásúak (minden korábbi mértéket meghaladó - H. Gy.) /.../kiszo­rítása a párt és az állam túlságosan szem előtt lévő pozícióiból. /.../A problémát egész egyszerűen har­minc évre a szőnyeg alá söpörték...”­­ Győri Szabó Róbert: A kommunista Párt és a zsidóság Magyar­­országon (1945-1956), 296. - 96. Dr. Kende Péter: Röpirat a zsidókérdésről, 149. - 97. így például Harsányi László öt további, az ország keleti felében lezajlott zsidóellenes kilengésről tudósít. Lásd Harsányi László: Adalékok a hajdúvárosok zsidóságának történetéhez in: Évkönyv 1970 (Budapest: MIOK, 1970), 122, 127, 136, 161 és uö.: A nyíregyházi zsidók történetéhez in: Évkönyv 1973-1974, (Bu­dapest: MIOK, 1974), 87-88­ - 98. A MIOI már említett levele szerint november 2-án és 3-án (közelebb­ről nem részletezett) zsidóellenes hangulat alakult ki Kisvárdán és Kaposváron, atrocitások nélkül. Já­noshalmán állítólag antiszemita demonstrációt készítettek elő, de lefújták. Nyíregyházán Kádár hitköz­ségi elnöknek (személyes ismerősünk volt, orvostanhallgató fia az ötvenes évek végén albérlőként ná­lunk lakott Budapesten) azt mondták „kezdheti osztani a meghívókat az akasztásra” - Gadó János: „Ösz­­szegyűjtöttük és regisztráltuk”. Antiszemita atrocitások 1956-ban, 18. Édesapámat, aki 1953-ban Nagy Imre reformintézkedései jóvoltából végre tartósan el tudott helyezkedni, s egy budapesti mezőgazdasági vállalat vidékre delegált mindeneseként (hétfőnként hajnalban vidékre utazott, s péntek este hazajött­ a forradalom Debrecenben érte. Csak a harcok elültével az első hét végén tudott visszakerülni a főváros­ba. A vidéki kirendeltségen dolgozók megpakoltak egy kisebb teherautót élelmiszerrel, amit apám lelki­­ismeretesen kiosztott a pesti kollégák között. A neki jutott részt hazahozta (addig, mint már említettem, a szomszédok jóvoltából jutottunk meleg ételhez), de mivel a vidéki jótétemény javarésze többnapos ke­nyérből állott - nehogy megromoljon - szétosztotta a ház lakói között. Száraz vagy nem száraz, minden­ki örült a kenyérnek (a Széna tér környéki házból a legközelebbi pékség megközelítése gyakran csak go­lyózáporban volt lehetséges), házmesterünket kivéve. W. bácsi, aki a szállongó pletykák szerint az első világháborúban az otrantói hős hajóján volt másodkormányos, éktelen üvöltésre fakadt. „Mocskos zsi­dók” - kiabálta­­ kalácsot zabálnak, nekünk meg odalökik a penészes kenyeret.” Kilenc és fél évesen nem tudtam (gondolom házmesterünk sem), hogy Marie Antoinette-nek a Versailles-ba vonuló párizsi munkásasszonyoknak mondott ismert jótanácsát parafrazálja. Szomszédaink kínosan feszengtek - hall­gattak. - 99. „Mindenki ember, csak a zsidó alábbvaló a pondrónál, el kell taposni őket! Délután 3-ra minden zsidó itt fog lógni a lámpavason!” - Dr. Kende Péter: 148. - 100. A hajdúnánási eseményekről részletesen lásd Völgyesi Zoltán: Kisvárosi történet. Az 1956-os forradalom és a zsidóellenes megmoz­dulások Hajdúnánáson, (Budapest: Osiris Kiadó, 2001),­­ 101. Gadó János: „Összegyűjtöttük és regiszt­ráltuk”. Antiszemita atrocitások 1956-ban, 19. Szántó T. Gábor: Ötvenhat in: Szombat 1992/8, 3. - 102. Párnai Pál: Menni vagy nem menni. Egy magyar zsidó fiatalember dilemmái 1956-ban in: Szombat 2006/8, 24. - 103. Vö. Harsányi László: A nyíregyházi zsidók történetéhez in: Évkönyv 1973-1974, (Bu­dapest: MIOK, 1974), 87. - 104. Vö. Karády Viktor - Vári István Félelem és részvétel: zsidók 1956-ban in: Világosság 1989/6,453. - 105. Kisebb-nagyobb atrocitások még november 4-e után is történtek. Mint Dr. Kende Péter írja (i. m., 148) „November 11-én Balkányban egy zsidót félig agyonvernek, családját kirabolják, a többiek még időben elmenekülnek. November 18-án Mándokon folyik pogrom (sic!), de­cember 5-én Mezőcsáton a fegyveresek még ’dolgoznak’ abból a 150 fős zsidó halállistából, amit össze­állítottak.” Máriapócson november 5-én és 6-án felgyújtottak és porig égettek egy zsidó lakást.­­ Gadó János: „Összegyűjtöttük és regisztráltuk”. Antiszemita atrocitások 1956-ban, 19. Standeisky Éva köze­lebbi időpont nélkül Dikán Nóra forrásközlésére hivatkozva (Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai. 1/9. köt. A Nyíregyházi járás, [Nyíregyháza: Jósa And­rás Múzeum, 1996], 124) egy kemecsei incidenst említ - Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban in: Élet és Irodalom, 2004. február 27., 14. - 106. Dr. S. Roth: On the Jewish Community in Hungary and Hungarian Jewish Refugees, second report, World Jewish Congress, European Division, London, 11 January 1957; Canadian Jewish Congress (CJC), Box 70, file 636. Hungarian Refugees 1956 - itt és a továbbiakban a kanadai adatok forrása: Peter I. Hidas: Canada and the Hungarian Jewish Refugees 1956- 1957 (internetes változat, 2006). A hatalomba visszatérő kommunisták „zsidókérdésben” való kétarcúsá­gát jól mutatja, hogy a személyében nem antiszemita, zsidó feleséggel, mennyel bíró Marosán másokhoz hasonlóan alkalomadtán nem csupán az állam- és pártvezető „négyesfogat” kispolgári (értsd zsidó) szár­mazását és mentalitását jelölte meg az ’56-os válsághoz vezető út egyik indokaként, de egy csepeli „mun­kásgyűlésen” egyenesen szembeállította az igazi proletárokat a párthoz csapódó zsidó származású értel­miségiek bomlasztó tevékenységével. A nyíltan revizionista, holokauszt-tagadó szélsőséges angol törté­

Next