Confessio, 2007 (31. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - FIGYELŐ - Haraszti György: Trapéz a lejtőn - A magyarországi zsidóság a második világháború után és az '56-os forradalomban
92 HARASZTI GYÖRGY is rendszerstabilizáló tényező.” „A forradalom után az újra kiépülő pártállam kettős szerepet vállalt fel. Egyrészt a hivatalos propagandában a zsidók védelmezőjeként lépett fel, hangsúlyozva az ’ellenforradalom antiszemita jellegét’. Jelképes gesztussal engedélyezték például az Új Élet régóta áhítozott kéthetenkénti megjelenését (1957-ben - H. Gy.), majd később a zsidókérdés újabb elfojtása következett. Másfelől megkezdődött a zsidó származásúak (minden korábbi mértéket meghaladó - H. Gy.) /.../kiszorítása a párt és az állam túlságosan szem előtt lévő pozícióiból. /.../A problémát egész egyszerűen harminc évre a szőnyeg alá söpörték...” Győri Szabó Róbert: A kommunista Párt és a zsidóság Magyarországon (1945-1956), 296. - 96. Dr. Kende Péter: Röpirat a zsidókérdésről, 149. - 97. így például Harsányi László öt további, az ország keleti felében lezajlott zsidóellenes kilengésről tudósít. Lásd Harsányi László: Adalékok a hajdúvárosok zsidóságának történetéhez in: Évkönyv 1970 (Budapest: MIOK, 1970), 122, 127, 136, 161 és uö.: A nyíregyházi zsidók történetéhez in: Évkönyv 1973-1974, (Budapest: MIOK, 1974), 87-88 - 98. A MIOI már említett levele szerint november 2-án és 3-án (közelebbről nem részletezett) zsidóellenes hangulat alakult ki Kisvárdán és Kaposváron, atrocitások nélkül. Jánoshalmán állítólag antiszemita demonstrációt készítettek elő, de lefújták. Nyíregyházán Kádár hitközségi elnöknek (személyes ismerősünk volt, orvostanhallgató fia az ötvenes évek végén albérlőként nálunk lakott Budapesten) azt mondták „kezdheti osztani a meghívókat az akasztásra” - Gadó János: „Öszszegyűjtöttük és regisztráltuk”. Antiszemita atrocitások 1956-ban, 18. Édesapámat, aki 1953-ban Nagy Imre reformintézkedései jóvoltából végre tartósan el tudott helyezkedni, s egy budapesti mezőgazdasági vállalat vidékre delegált mindeneseként (hétfőnként hajnalban vidékre utazott, s péntek este hazajött a forradalom Debrecenben érte. Csak a harcok elültével az első hét végén tudott visszakerülni a fővárosba. A vidéki kirendeltségen dolgozók megpakoltak egy kisebb teherautót élelmiszerrel, amit apám lelkiismeretesen kiosztott a pesti kollégák között. A neki jutott részt hazahozta (addig, mint már említettem, a szomszédok jóvoltából jutottunk meleg ételhez), de mivel a vidéki jótétemény javarésze többnapos kenyérből állott - nehogy megromoljon - szétosztotta a ház lakói között. Száraz vagy nem száraz, mindenki örült a kenyérnek (a Széna tér környéki házból a legközelebbi pékség megközelítése gyakran csak golyózáporban volt lehetséges), házmesterünket kivéve. W. bácsi, aki a szállongó pletykák szerint az első világháborúban az otrantói hős hajóján volt másodkormányos, éktelen üvöltésre fakadt. „Mocskos zsidók” - kiabálta kalácsot zabálnak, nekünk meg odalökik a penészes kenyeret.” Kilenc és fél évesen nem tudtam (gondolom házmesterünk sem), hogy Marie Antoinette-nek a Versailles-ba vonuló párizsi munkásasszonyoknak mondott ismert jótanácsát parafrazálja. Szomszédaink kínosan feszengtek - hallgattak. - 99. „Mindenki ember, csak a zsidó alábbvaló a pondrónál, el kell taposni őket! Délután 3-ra minden zsidó itt fog lógni a lámpavason!” - Dr. Kende Péter: 148. - 100. A hajdúnánási eseményekről részletesen lásd Völgyesi Zoltán: Kisvárosi történet. Az 1956-os forradalom és a zsidóellenes megmozdulások Hajdúnánáson, (Budapest: Osiris Kiadó, 2001), 101. Gadó János: „Összegyűjtöttük és regisztráltuk”. Antiszemita atrocitások 1956-ban, 19. Szántó T. Gábor: Ötvenhat in: Szombat 1992/8, 3. - 102. Párnai Pál: Menni vagy nem menni. Egy magyar zsidó fiatalember dilemmái 1956-ban in: Szombat 2006/8, 24. - 103. Vö. Harsányi László: A nyíregyházi zsidók történetéhez in: Évkönyv 1973-1974, (Budapest: MIOK, 1974), 87. - 104. Vö. Karády Viktor - Vári István Félelem és részvétel: zsidók 1956-ban in: Világosság 1989/6,453. - 105. Kisebb-nagyobb atrocitások még november 4-e után is történtek. Mint Dr. Kende Péter írja (i. m., 148) „November 11-én Balkányban egy zsidót félig agyonvernek, családját kirabolják, a többiek még időben elmenekülnek. November 18-án Mándokon folyik pogrom (sic!), december 5-én Mezőcsáton a fegyveresek még ’dolgoznak’ abból a 150 fős zsidó halállistából, amit összeállítottak.” Máriapócson november 5-én és 6-án felgyújtottak és porig égettek egy zsidó lakást. Gadó János: „Összegyűjtöttük és regisztráltuk”. Antiszemita atrocitások 1956-ban, 19. Standeisky Éva közelebbi időpont nélkül Dikán Nóra forrásközlésére hivatkozva (Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai. 1/9. köt. A Nyíregyházi járás, [Nyíregyháza: Jósa András Múzeum, 1996], 124) egy kemecsei incidenst említ - Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban in: Élet és Irodalom, 2004. február 27., 14. - 106. Dr. S. Roth: On the Jewish Community in Hungary and Hungarian Jewish Refugees, second report, World Jewish Congress, European Division, London, 11 January 1957; Canadian Jewish Congress (CJC), Box 70, file 636. Hungarian Refugees 1956 - itt és a továbbiakban a kanadai adatok forrása: Peter I. Hidas: Canada and the Hungarian Jewish Refugees 1956- 1957 (internetes változat, 2006). A hatalomba visszatérő kommunisták „zsidókérdésben” való kétarcúságát jól mutatja, hogy a személyében nem antiszemita, zsidó feleséggel, mennyel bíró Marosán másokhoz hasonlóan alkalomadtán nem csupán az állam- és pártvezető „négyesfogat” kispolgári (értsd zsidó) származását és mentalitását jelölte meg az ’56-os válsághoz vezető út egyik indokaként, de egy csepeli „munkásgyűlésen” egyenesen szembeállította az igazi proletárokat a párthoz csapódó zsidó származású értelmiségiek bomlasztó tevékenységével. A nyíltan revizionista, holokauszt-tagadó szélsőséges angol törté