Corvina, 1882 (5. évfolyam, 1-36. szám)

1882-01-10 / 1. szám

Ezzel közöltem volna nézetemet ez ügyben,­ s csak azon óhajon maradt még hátra, vajha ezen vagy egy jobb módszer segítene mielőbb könyvésze­tünkön. K. Béla:­ ­ Amitás a könyvkereskedelemben. Megírtam én a „Corvina" 1879. 32-ik számában „Nyegleség a könyvkereskedelmben" című cikket „csupán" Stein Gábor úr számára „cs­ak i­s" azért, mivel feltettem azt, hogy sikerülni fog őt megtérí­tenem ; nem említettem meg nevét, és nem írtam alá nevemet „ki­vált k­ép­en" kíméletből és azért, hogy a személyeskedést kerüljem, és tárgyilagos lehessek; gondolván, hiszen úgyis elértheti az — kinek szán­tam — ha esze van! De csalatkoztam! A „Sapienti sat"-ot nem értette meg, s kíméletemmel és jó szándékommal ellenkezőt értem el, mint a­mit akartam, mert az önfejű és makacs „collega" arra még nagyobb eről­ködéssel és apparátussal kezdett a schwindlihez. Hosszasan csak sajnálkozással szemléltem e könyvkereskedőhöz épen nem illő fo­gásokat és ámításokat, de sehogy sem tudtam felérni észszel, hogy egy olyan könyvárus, ki a társadalom­ban az angol lordot, a spanyol és francia grandot szeretné játszani, és a­kibe annyi nagyzó aristocra­tismus szorult, hogyan nem restelli az üzletben a medve táncollatók és csepűrágók közönségességéig leereszkedni és hamis címekkel csalárd hirdetésekkel ámítani akarni a világot és a művelt kö­zönséget! Csak mióta a Stein János régen solid üzlete gyermekágra került és a cég Stein Gáborra szállt, azóta láttam mindennap olyan hirdetéseket a helybeli lapokban, melyek valóban sajnálkozásra és nevetésre indítottak, elmondtam én már azt a „Nyegleség" című cikkemben, és küldöttem is fel a hirdetésekből in natura Budapestre. De újabban még nagyobb volt bámulatom, midőn az „Ellenzék"­­című lap hátulján majd minden számban 6 különféle hirdetést láttam, mindegyiket más címmel és hórihorgas betűkkel ilyen varia­tiókban. Stein János m. kir. egyetemi kiadó m­. kir. egyetemi kiadó és könyvárus m. kir. egyetemi nyomdász és könyvárus m. kir. egyetemi kiadó és nyomdász m. kir. egyetemi nyom. könyvkereskedés a hatodiknál már az „egyetemi kiadó" cím felett képes érdemrendek és érdem­jelek voltak függesztve szám­szerint 10. Hirdetve volt itt a többek között 1, az "Álmoskönyv" 2, a „Szerelmi levelező" 3, a „Tisztítsátok a vért" 4, a „Baublas lovag szerelmi kalandjai" 4, a „Szerelmi pikkanternak" 5, a „nap­keleti Virágnyelv" s tudja isten még micsoda. Hát ez mi? gondolom, hát már a „m. k. egye­tem" címe alatt ilyen kiadványok is jönnek for­galomba? Bámulatomban meg is szereztem azokat s felküldtem a budapesti élclapok­nak, s nem csudál-­­koztam, hogy mind a három dicsősséget is zengedezett a „m. k. egyetemi kiadónak." Gondolkozni kezdettem tovább e cím felett, melyet még soha sem hallottam, „olyan nincs" gon­dolom s kutatni kezdettem az adományozót. Neszét véve a feldíszített, hogy én címein kétel­kedni merek, sietett egy fenyegető és sértő levelet írni, egyszersmind „tájékozásul" tudatta, hogy a Ver­lags-Conto sportoltatott. No erre segítségül hívtam én is az „Oest. Buchh. Correspondenz"-et, s abban „Schwindel" cím alatt egy kis megjegyzés merészkedett megjelenni, melyre Stein Gábor úrtól a „Corvina"-ban egy magas han­gon tartott velős „Nyilatkozat" látott világot, hogy „akár létezik ily cím Európában akár nem, ő azt még­is jogosan viseli" még a magas ministerium is említtetik, pedig az igazán ártatlan e cím adomány­o­zásban ! Vádoltattam én aztán e cím el nem ismerése miatt nem csak levelekben, hanem a „Corvinában" is Stein Gábor úr által rágalommal, kenyéririgységgel, dologtalansággal, eszelősséggel, fenyegetve lettem policájjal, ügyvéddel, törvényszékkel, bíróval, íróval, megvetéssel, megbuktatással, nyilt térrel, be lettem perelve a bünfenyítő törvényszéknél is rágalom­ért, de én nem hagytam magamat megijjesztetni, s nem könnyen, de még­is csak megküzdöttem „csupán" „csakis" „ki­vált k­é­p­en" az igazság­ért és a tisztességért a könyvkereskedelemben ; leál­cáztam „esprit de corps"-ból a hivatását felfogni nem tudó talentum nélküliséget és pöffeszkedést; s­omkol közlöm egyelőre az egyetemi rector bizonylatát szó­szerint (később ha még szükség lesz rá, a többi okmányt is közölni fogom, most nem tartván szüksé­gesnek ágyúval lőni a verebet.) A tekintetes rendőrbiróságnak 1881. március 401. sz. a kelt megkeresésére van szerencsém vála­szolni, hogy az Egyetem 1873. ápr. 21. kiállított szerződéssel mindennemű nyomtatványainak előállí­tását, könyvárus Stein János úrra bizta. Az átirat­ban említett címnek használatára Stein János úr Egyetemünknél engedélyt nem kért, tehát nem is nyert s ily címnek hasz­­­nálatáról az Egyetemnek ez ideig tudomása nem volt. Kolozsvárit, 1881. március 17-én. Dr. Malier Károly, e. i. rektor. Tu Tas voulu George Dandin! És most végzem e sorokat azon őszinte óhaj­tásommal, hogy tartsuk meg a Stein Gábor úr által nemesi címerébe vésett (s ide mellékelt), de általa soha meg nem tartott jelszavakat „munka béke", tartsuk meg az egyleti szellemet, az egyetértést, a soliditást, a tisztességet, a könyvkereskedelmben, küzdjünk az emberiség, az igazság, a becsület mellett, mert ez által nyerünk becsülést, s a becsülés által felvirágoz­tatjuk a magyar könyvkereskedelmet. Stein Gábor úrnak pedig tanácsoljuk, hogy vonja ki a történtekből a morált, és számítsa ki eljárásainak eredményét, olvassa el jól a „Corvinában" az ő számára németből lefordított szép értekezést „Milyen legyen a könyvkereskedő" és kövesse azokat. 3 .

Next