Corvina, 1904 (27. évfolyam, 1-36. szám)

1904-01-10 / 1. szám

1904 mások pedig a teljesen szabad könyvkereskedelem jel­szavát hangoztatják. Jelen sorainkkal szeretnék megvilágítani ezeket a kérdéseket, azzal a remény­nyel, hogy talán sikerül a küzdelemnek irányt mutatnunk. Mi a magunk részéről a sortiment-könyvkeres­kedők jogos kívánságait óhajtjuk győzelemre juttatni. Sajátságosnak tetszhetik, hogy a kereskedelem leg­intelligensebb tagjai, a könyvkereskedők, kiknek annyi alkalmuk van a modern kereskedelmi törek­vésekről tudomást szerezni, most a szabad verseny fénykorában intézkedéseket sürgetnek a szabad ver­seny ellen. Indoka ennek első­sorban az, hogy a könyvkereskedők nem használják azt a más üzlet­ágakat éltető intézményt, mely a kereskedők jel­szavával fejezhető ki legjobbban: lehető legolcsób­ban venni és legdrágábban eladni. Egyik könyv­kereskedő sem adhat el bolti árnál drágábban s így azt akarják újra elérni, hogy olcsóbban se adhassa el senki sem a könyvet. A könyvkereskedelemnek első alaptörvénye a bolti ár. Ezen a két szón nyugszik az egész orga­nizmus. A kiadó megszabja könyvének eladási árát és éppen ez a körülmény az, a­mi bennünket más kereskedőktől más útra terel. A bolti áron kívül a kiadó megszabja a nettó árat is. A nettó ár azonban a modern antiquariátus előtérbe nyomulása óta kautsukká változott. Tágítják, nyújtják anélkül, hogy ebből valakinek valami haszna lenne. A kiadó ma sem kap kevesebbet könyvéért, noha a régi 25 százalék helyett 50-et ad. A közönség nem veszi drágábban a könyvet, mert a mesterséges bolti árból 25—30 százalék engedményt ad neki a modern antiquárius; vesztesége csak a sortimentnek van, mert ettől egészen elszokik a vásárló közönség. Elsőrendű érdeke tehát az egész magyar könyv­kereskedelemnek, hogy a régi, a becsületes bolti ár minden vonalon újra érvényesüljön, mert az az árron­tás, amely ma napirenden van és amelyet most a karácsonyi idény alkalmával láttunk, föltétlenül az örvény szélére vezet és a közönségnél teljesen lejáratja azt, ami kenyerünket képezi: a könyvet, valamint erkölcsileg is nagyon ferde helyzetbe hozza a sortimentert, a­kiben a közönség áruuzsorást lát akkor, amikor az antiquariusnál 40—50 százalék­kal olcsóbban veszi a könyvet. A rabatt-kérdés rendezése tehát csak abból állana, hogy érvényt kell szerezni a Magyar Könyvkereskedők Egylete alapszabályai 10. §-ban kifejezett határozatoknak. Eminenter fontosságú az antiquár-kérdés és ennek rendezését tovább halasztgatni nem lenne szabad, de nem is célravezető. A modern antiquariatus a kiadók segítségével Budapesten annyira kifejlő­dött, hogy azzal minden körülmények között szá­molnia kell. Egyes, igen fontos irodalmi ágak forgalma ma már teljesen az antiquáriusok üzletei­ben összpontosul s ebből önként következik, hogy a kiadók csakis az ő számbevételük mellett produ­kálhatnak s egyik másik könyvet csak az esetben adhatják ki, ha X. és Y. antiquárius vesz belőle ennyi és ennyi példányt. Nem hihetjük, hogy akad­jon kiadó, aki ezeket az állapotokat haladásnak tekintené; rákhaladás ez uraim, mely a romlás felé vezet! Nem lehet feladatunk kimutatni, hogy a viszo­nyok ilyen elfajulásának mennyire okai a kiadók és mennyire az elerőtlenedett Sortiment; inkább a gyógyszert keressük s azt hisszük, meg is találtuk : a könyvkiadók kapui megnyíltak az antiquáriusok előtt, nyissuk ki előttük a Magyar Könyvkereskedők Egylete kapuit is és kössük meg így kezeiket, melyekkel most túl szabadon hadonásznak. Az Egylet így meg­erősödvén, támaszkodjék alapszabályaira és hajtsa azután szigorúan végre mindenkivel szemben. Akad­hat egy két antiquárius, aki majd nem akar belépni az egyletbe, ezek ellen könnyű lesz irtó háborút vezetni, mert a kiadók nem lesznek ráutalva az ő fogyasztásukra. K­arta L­ajos. * * * Lehet, hogy túl messzire megy az a reform, melyet B. úr ajánl, sőt valószínű, hogy igen sokak­nak a nézetével ellenkezik, de valamit kell ten­nünk, annál inkább is, mert érezzük mindnyájan, hogy az antiquáriusok ügye rendezésre vár. Éppen azért fölkérjük a­­ kortárs urakat, hogy szóljanak a tárgyhoz, így talán előbb fog sikerülni a gordiusi csomó megoldása. A szerk. Magyar írók álnevei a múltban és jelenben. Összegyűjtötte: Székeli­ Dávid. (Folytatás.) Fakir — Falk Richard Fakir = Veigelsberg Hugó Faludi = Kárpáti Endre Falusi diplomata - Dózsa Dániel Falusi János = Dömötör János Falusi János = Kárpáti Endre Farmer = Mudrony Pál Fecske — Milkó Izidor dr. Fedelényi Jerinda = Galánthai Fekete János Fehér Gyula — Gáspár Imre Fehér Lipót — Méry Károly Fehérkuti = Kerékgyártó Elek Fejérvári · Huszár Károly Fekete Álarc — Gara József Fekete Ördög = Ferenczy Ödön Fekete rigó = Dr. Prém József Félegyházi — Dongó Gyárfás Géza Felhő Xán­dor = Mangold Béla Kolos Felicián = Széki Andor Felix = Bardon József Fellegi Jordán = Galánthai Fekete János Fellegi Viktor = Feigler Viktor Felsőbányai = Kandra Kabos (Jakab) Fenyéri Gyula — Zádor György Fenyvesy — Boor József Feri = Csányi Ferenc­ Fertőparti — Barabás István Fidél = Békési Antal Fidél — Rudnyánszky Gyula Fid­elió — Décsi (Deutsch) Jakab Figaro = Hevesi József Figyelmező — Csaplár Benedek Fittler = Hangay Octav Fiván = Galánthai Fekete János Flaneur = Ambrus Zoltán Flaneur = Berman Adolf Flaneur = Milkó Izidor dr. Flóra — Majthényi Flóra Florid­e = Dr. Siposs Károly Flott = Sas Ede Foktői Géza , Ács Géza

Next