Corvina, 1904 (27. évfolyam, 1-36. szám)
1904-01-10 / 1. szám
1904 mások pedig a teljesen szabad könyvkereskedelem jelszavát hangoztatják. Jelen sorainkkal szeretnék megvilágítani ezeket a kérdéseket, azzal a reménynyel, hogy talán sikerül a küzdelemnek irányt mutatnunk. Mi a magunk részéről a sortiment-könyvkereskedők jogos kívánságait óhajtjuk győzelemre juttatni. Sajátságosnak tetszhetik, hogy a kereskedelem legintelligensebb tagjai, a könyvkereskedők, kiknek annyi alkalmuk van a modern kereskedelmi törekvésekről tudomást szerezni, most a szabad verseny fénykorában intézkedéseket sürgetnek a szabad verseny ellen. Indoka ennek elsősorban az, hogy a könyvkereskedők nem használják azt a más üzletágakat éltető intézményt, mely a kereskedők jelszavával fejezhető ki legjobbban: lehető legolcsóbban venni és legdrágábban eladni. Egyik könyvkereskedő sem adhat el bolti árnál drágábban s így azt akarják újra elérni, hogy olcsóbban se adhassa el senki sem a könyvet. A könyvkereskedelemnek első alaptörvénye a bolti ár. Ezen a két szón nyugszik az egész organizmus. A kiadó megszabja könyvének eladási árát és éppen ez a körülmény az, ami bennünket más kereskedőktől más útra terel. A bolti áron kívül a kiadó megszabja a nettó árat is. A nettó ár azonban a modern antiquariátus előtérbe nyomulása óta kautsukká változott. Tágítják, nyújtják anélkül, hogy ebből valakinek valami haszna lenne. A kiadó ma sem kap kevesebbet könyvéért, noha a régi 25 százalék helyett 50-et ad. A közönség nem veszi drágábban a könyvet, mert a mesterséges bolti árból 25—30 százalék engedményt ad neki a modern antiquárius; vesztesége csak a sortimentnek van, mert ettől egészen elszokik a vásárló közönség. Elsőrendű érdeke tehát az egész magyar könyvkereskedelemnek, hogy a régi, a becsületes bolti ár minden vonalon újra érvényesüljön, mert az az árrontás, amely ma napirenden van és amelyet most a karácsonyi idény alkalmával láttunk, föltétlenül az örvény szélére vezet és a közönségnél teljesen lejáratja azt, ami kenyerünket képezi: a könyvet, valamint erkölcsileg is nagyon ferde helyzetbe hozza a sortimentert, akiben a közönség áruuzsorást lát akkor, amikor az antiquariusnál 40—50 százalékkal olcsóbban veszi a könyvet. A rabatt-kérdés rendezése tehát csak abból állana, hogy érvényt kell szerezni a Magyar Könyvkereskedők Egylete alapszabályai 10. §-ban kifejezett határozatoknak. Eminenter fontosságú az antiquár-kérdés és ennek rendezését tovább halasztgatni nem lenne szabad, de nem is célravezető. A modern antiquariatus a kiadók segítségével Budapesten annyira kifejlődött, hogy azzal minden körülmények között számolnia kell. Egyes, igen fontos irodalmi ágak forgalma ma már teljesen az antiquáriusok üzleteiben összpontosul s ebből önként következik, hogy a kiadók csakis az ő számbevételük mellett produkálhatnak s egyik másik könyvet csak az esetben adhatják ki, ha X. és Y. antiquárius vesz belőle ennyi és ennyi példányt. Nem hihetjük, hogy akadjon kiadó, aki ezeket az állapotokat haladásnak tekintené; rákhaladás ez uraim, mely a romlás felé vezet! Nem lehet feladatunk kimutatni, hogy a viszonyok ilyen elfajulásának mennyire okai a kiadók és mennyire az elerőtlenedett Sortiment; inkább a gyógyszert keressük s azt hisszük, meg is találtuk : a könyvkiadók kapui megnyíltak az antiquáriusok előtt, nyissuk ki előttük a Magyar Könyvkereskedők Egylete kapuit is és kössük meg így kezeiket, melyekkel most túl szabadon hadonásznak. Az Egylet így megerősödvén, támaszkodjék alapszabályaira és hajtsa azután szigorúan végre mindenkivel szemben. Akadhat egy két antiquárius, aki majd nem akar belépni az egyletbe, ezek ellen könnyű lesz irtó háborút vezetni, mert a kiadók nem lesznek ráutalva az ő fogyasztásukra. Karta Lajos. * * * Lehet, hogy túl messzire megy az a reform, melyet B. úr ajánl, sőt valószínű, hogy igen sokaknak a nézetével ellenkezik, de valamit kell tennünk, annál inkább is, mert érezzük mindnyájan, hogy az antiquáriusok ügye rendezésre vár. Éppen azért fölkérjük a kortárs urakat, hogy szóljanak a tárgyhoz, így talán előbb fog sikerülni a gordiusi csomó megoldása. A szerk. Magyar írók álnevei a múltban és jelenben. Összegyűjtötte: Székeli Dávid. (Folytatás.) Fakir — Falk Richard Fakir = Veigelsberg Hugó Faludi = Kárpáti Endre Falusi diplomata - Dózsa Dániel Falusi János = Dömötör János Falusi János = Kárpáti Endre Farmer = Mudrony Pál Fecske — Milkó Izidor dr. Fedelényi Jerinda = Galánthai Fekete János Fehér Gyula — Gáspár Imre Fehér Lipót — Méry Károly Fehérkuti = Kerékgyártó Elek Fejérvári · Huszár Károly Fekete Álarc — Gara József Fekete Ördög = Ferenczy Ödön Fekete rigó = Dr. Prém József Félegyházi — Dongó Gyárfás Géza Felhő Xándor = Mangold Béla Kolos Felicián = Széki Andor Felix = Bardon József Fellegi Jordán = Galánthai Fekete János Fellegi Viktor = Feigler Viktor Felsőbányai = Kandra Kabos (Jakab) Fenyéri Gyula — Zádor György Fenyvesy — Boor József Feri = Csányi Ferenc Fertőparti — Barabás István Fidél = Békési Antal Fidél — Rudnyánszky Gyula Fidelió — Décsi (Deutsch) Jakab Figaro = Hevesi József Figyelmező — Csaplár Benedek Fittler = Hangay Octav Fiván = Galánthai Fekete János Flaneur = Ambrus Zoltán Flaneur = Berman Adolf Flaneur = Milkó Izidor dr. Flóra — Majthényi Flóra Floride = Dr. Siposs Károly Flott = Sas Ede Foktői Géza , Ács Géza