Corvina, 1915 (38. évfolyam, 1-36. szám)

1915-01-10 / 1. szám

1915 Háború és könyvkereskedelem. Irta : Kende Ferencz. Hr. A világkönyvkereskedelem. Mignetnek van egy könyve, melynek czíme «Colonisation par les livres», ami annyit jelent ma­gyarul, hogy gyarmatosítás könyvekkel. Ebben a könyvben mondja el a szerző, hogy a könyvnek milyen nagy szerepe van a gyarmat­szerzésben és a világpolitikában. A könyvkiadó forgalomba hoz egy ábécés könyvet, melynek czélja megtanítani, vala­melyik ausztráliai vagy délafrikai vadtörzset a franczia nyelvre. Néhány fiatal kereskedő, tanító vagy szerzetes vállalkozik annak terjesztésére a kijelölt helyen. E merész vállalkozók rendszerint bajba jutnak és ekkor hazájukhoz folyamodnak vé­delemért. Az anyaország nem lát garancziát a zulu­káferek között polgárainak épségéért és azok meg­védésére katonai különítményt küld. Sok esetben így kezdődik a gyarmatosítás, a kultúra csinálás. A francziáknál nagyobb tökélyre vitték ezt az angolok, akik a «Britt Bibliai Társaság» segélyé­vel egy kitűnően funkczionáló nemzetközi szerve­zetet létesítettek. De így tesz nagy szövetségesünk Németország is, mely utóbb az egész Kína iskolai felszerelését hódította magához. Rendkívül érdekes folyamata van a civilizáczió terjesztésének még erről az oldalról is különösen akkor, ha tudjuk, hogy az európai országok nagy könyvkiadói sok milliót ke­resnek évenként a gyarmatokba és az «új hazákba» szállított könyvekkel. Például Hachette párisi czég Cairoba, Egyiptom fővárosába, melyet most az an­golok anektáltak (?) évenkint 80—100 ezer franczia­arab nyelven nyomtatott elemi iskolai könyvet szállított. (Ebben a szállítási munkában magam is részt vettem Nilson czégnél) kötetekre menő ada­tok állanak e kérdésről rendelkezésünkre. Német­ország könyvkereskedői például 1913-ban kongresz­szust tartottak, melynek tárgya az volt, hogy az ázsiai országokat mikép és hogyan lehetne köny­vekkel és írószerekkel ellátni. (Erről a Börsenblatt f. d. Deutsche Buchhandel annak idején részletesen beszámolt). Az angol könyvkiadók is rendkívül te­vékenységet fejtenek ki s talán övék is e téren az elsőség. Érthető tehát, hogy a gyarmati kérdéssel miért foglalkoznak olyan sokat a nagy nemzetek könyv­kereskedői. De fontosabb ennél a művelt országok kiadói­nak az a versenye, melyet a másnyelvű művelt országok olvasó­közönségénél fejtenek ki. Ne tessék csodálkozni most, hogy ennek el­mondását Spanyolországnál kezdem. A világháború a spanyol könyvkiadóknak valóságos szerencséjük. A spanyol könyvkiadás és könyvkereskedelem Európa összes országainak a legszerencsétlenebbike, daczára, hogy népe számos, művelt és a­mi a fő műértő és irodalomszerető nagyobb fokban, mint a magyar közönség. Mondom, daczára e kellemes vi­szonyoknak a spanyol könyvkiadók alig tudnak retigálni. Oka ennek a technikailag és egyébként is fejletebb Francziaország, mely a spanyol kiadó­kat teljesen elnyomta. A spanyol könyvek nagy része, minden nagyobb spanyol folyóirat és divat­lap Francziaországban készült. Minden nagyobb franczia kiadónál, amint egy franczia újdonság lát napvilágot néhány nap múlva ugyanott már az spanyol nyelven is elkészül és szállítják Spanyol­országba és könyvkiadói szempontból még jobb helyre a gazdag spanyol Amerikába. A spanyol írók egész tömege tartózkodik Párisban s innen az a panasz is, hogy a modern spanyol irodalom — franczia. A franczia könyvtermelés a háború kitörése óta szünetel. S így a háborúban nem lévő spanyo­loknak könyvforrása, legalább is nagy része a for­rásnak egy csapásra elapadt. Nincs értesülésem, hogy a legutóbbi időben az események hatása alatt miképen alakult a spanyol könyvkiadói üzlet. Azon­ban a józan ész diktálja, hogy itt az ideje, hogy a spanyol kiadók által legyőzhetetlen franczia ver­senytársat leszorítsák és megalakítsák a nemzeti könyvkereskedelmüket. Annál is inkább, mert a spanyolok békés időt élnek és a közönség az európai háború miatt is nagy érdeklődéssel várja az új könyveket, lapokat, folyóiratokat. (Folytatjuk.) COR­VINA 3 A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­ternek 1914. évi 5948. évi. számú körren­delete a külföldről beszerezhető czikkek tárgyában. Valamennyi alárendelt állami és közalapítványi hatóságnak, hivatalnak, intézménynek és intézetnek. Múlt év deczember hó 18-án 5430. évi. szám alatt kelt rendeletemre való hivatkozással, azoknak a czikkeknek jegy­zékét, amelyek a hatóságok beszerzéséről szóló kimutatások szerint rendszeres szükségletet képeznek, de hazánkban ezidő­szerint elő nem állíttatnak, ide zárva azzal az értesítéssel küldöm meg czímnek, hogy a jegyzékben felsorolt czikkeknek külföldről leendő beszerezhetésére az engedélyt az 1915. év tartamára már most megadom. Figyelmeztetem azonban czímet egyúttal arra is, hogy a jegyzékben fel nem sorolt czikkeknek külföldről leendő be­szerezéséhez az 1907. évi III. t.-cz. 13. §-a értelmében, az engedély a jövőben is minden egyes esetben külön eszköz­lendő ki. Budapest, 1914. évi deczember hó 16-án. Melléklet az 1948—1914. évi. sz. rendelethez. Az 1915. évben külföldről beszerezhető jegyzékek. Aktafüzőgép. Ampereméter (iskolai czélokra belföldön is készítik). Anilinfestékek. Arab mézga, darabos (oldott ragasztó gummi hazánkban is készült). Ár. Aszbesztlemez. Aszbeszt­zsinór. Bársony (plüs készül az országban). Czérnagomb. Czipő­gomb. Czipészvarrógép. Csontgomb. Dugóhúzó. Erdei magvető­gép. Hacker-féle. Ébresztőóra (villamos ébresztőóra belföldön is készül). Fénymásoló miliméterpapiros. Habkő. Hajnyitógép. Hegedühúr. Horgolótű. írógép. Irógépalkatrészek (irógépkellé­kek készülnek az országban). Kaloriméter. Kézinyomda gummi­ból. Légsúlymérő. Litográfiai kő. Másoló vászon. Mérőpálcza (összecsukható). Mikroszkóp. Miliméterpapiros tekercsben (ívek­ben hazánkban is készítik). Nyomdakő. Óraüveg. Palatábla. Palavessző. Planiméter. Platina czikkek (laboratóriumi ezé­lokra). Pólyméter. Röntgen készülékek orvosi ezélokra (iskolai ezélokra való belföldön is készül). Szíjgyártótü. Szivacs. Szta­niolpapiros. Üveggyöngy. Üvegtoll. Varrótű. Varrógéptü. Volt­méter (iskolai czélokra hazánkban is készítik).

Next