Corvina, 1916 (39. évfolyam, 1-36. szám)

1916-01-10 / 1. szám

1916 A magyar könyvért. Harcztéri levél. II. Második levelemet azzal kezdem, hogy jó ha­szonért minden könyvárus jó munkát fog végezni. S azt hiszem, nem csalódom azon véleményem nyil­vánításában, hogy a német irodalom mai fejlett­ségéért nagy köszönettel adózhatik a kiadók és könyvkereskedők közötti forgalom akadálytalan és méltányos lebonyolításának. Jóllehet, hogy a hoza­talok megkönnyítésének tekintetében javulás észlel­hető nálunk is, de sajnos még igen távol állunk attól, hogy azt általánosnak mondhassuk. Azonban nem csupán ezektől függ a magyar könyv kelendősége, a magyar irodalom virágzása. Elsőrangú fontossággal bír a közönség nem­törődömsége (különösen a csak magyarul beszélőé) és azon bár téves, de meggyökeresedett felfogás, hogy a magyar könyv drága. Az előbbi megtöréséhez, t. i. az érdeklődés felkeltéséhez a könyvkereskedő tevékenysége és képessége hozzájárulhat ugyan, de még mindig igen gyönge eszköz marad. Az utóbbi téves vélemény megdöntéséhez — gyakorlatból mindenki tudhatja, — a könyvkereskedői ékesszólás ugyancsak édes kevés. Lehetne-e ezen segíteni? Igen is lehetne ! Azt hiszem, mindenki megfigyelhette, hogy ifjúságn­ak, — tisztelet a kivételnek —­ mily lelkes érdeklődéssel várja a lóversenyek eredményét, míg a villamoson, vasúton,­­— szóval úton-útfélen — mily hévvel tárgyalja a legújabb sporteseményeket, t. i. hogy ki rúg, fut, ugrik, lő, úszik stb. jobban — addig igen kevés, sőt mondhatnak semmi érdeklő­dést tanusit az irodalmi események, az új — vagy régi — könyvek iránt. Fájó szívvel láthatjuk azt is igen sok esetben, hogy jobb családok körében hiányzik az a szerény, de mégis előkelő szobabútor, a könyv. És ha van, vagy vannak, Istenem milyen­­, milyenek ? Vájjon e tekintetben ki a hibás ? A könyv­árus? Nem, hanem a középiskola. A középiskolát elhagyó ifjúság hacsak magasabb pályára nem lép, a könyvet soha többé nem vesz. (Igaz, hogy addig is csak azért vett, mert a tankönyveket meg kell venni.) Kölcsönbe talán igen, hiszen közismert a hetedsziglen köl­csönzött (ki és átkölcsönzött) piszkos és gyakran irodalmi érték nélküli «könyvek» históriája. Én azt hiszem, sőt meg vagyok győződve, hogy a magyar irodalom virágzásának magva a középiskolai tanári kar kezében van. A tanárok szellemi fölényüknél, de különben is hivatásuknál fogva képesek volnának arra, hogy ifjúságu­nk lel­kébe a könyv iránti érdeklődést, szeretetet becsö­pögtethessék. Hiszen a bélyeg, rovar és egyéb gyűj­temények mellett hasonlíthatatlanul hasznosabb és sokszor nem is költségesebb a könyvek gyűjtése, a könyv szeretete. Várjon az Országos Magyar Szövetség ebben az irányban nem tehetne-e lépéseket? Erkölcsi sú­lyával, bizonyára oda hathatna, hogy h­a mások nem, de legalább a magyar irodalom és történet tanárai előadásaik keretében az ifjúság figyelmét a magyar irodalomnak nem csak élvezetére, hanem támogatására is felhívnák és ezzel egy oly kultur­szomjas nemzedéket nevelhetnének, a­mely magától értetődő dolognak fogja tartani, hogy ha valaki egy könyvet olvasni, azt élvezni vagy belőle tanulni akar, azt megvenni, és így a szellemi értéket amit nyert belőle , honorálni is köteles. Salamon Gyula: C­ORVINA VEGYES. Figyelmeztetés. Figyelmeztetjük kortársain­kat, hogy a külföldi könyveknél adható maximális engedmény 5°/o- Egyesületünk e rendelkezésének a betartását annál is inkább ajánljuk, mivel e ren­delkezés ellen vétő tagjaink iránt a választmány a legszigorúbban fog eljárni.

Next