Corvina, 1916 (39. évfolyam, 1-36. szám)
1916-01-10 / 1. szám
1916 A magyar könyvért. Harcztéri levél. II. Második levelemet azzal kezdem, hogy jó haszonért minden könyvárus jó munkát fog végezni. S azt hiszem, nem csalódom azon véleményem nyilvánításában, hogy a német irodalom mai fejlettségéért nagy köszönettel adózhatik a kiadók és könyvkereskedők közötti forgalom akadálytalan és méltányos lebonyolításának. Jóllehet, hogy a hozatalok megkönnyítésének tekintetében javulás észlelhető nálunk is, de sajnos még igen távol állunk attól, hogy azt általánosnak mondhassuk. Azonban nem csupán ezektől függ a magyar könyv kelendősége, a magyar irodalom virágzása. Elsőrangú fontossággal bír a közönség nemtörődömsége (különösen a csak magyarul beszélőé) és azon bár téves, de meggyökeresedett felfogás, hogy a magyar könyv drága. Az előbbi megtöréséhez, t. i. az érdeklődés felkeltéséhez a könyvkereskedő tevékenysége és képessége hozzájárulhat ugyan, de még mindig igen gyönge eszköz marad. Az utóbbi téves vélemény megdöntéséhez — gyakorlatból mindenki tudhatja, — a könyvkereskedői ékesszólás ugyancsak édes kevés. Lehetne-e ezen segíteni? Igen is lehetne ! Azt hiszem, mindenki megfigyelhette, hogy ifjúságnak, — tisztelet a kivételnek — mily lelkes érdeklődéssel várja a lóversenyek eredményét, míg a villamoson, vasúton,— szóval úton-útfélen — mily hévvel tárgyalja a legújabb sporteseményeket, t. i. hogy ki rúg, fut, ugrik, lő, úszik stb. jobban — addig igen kevés, sőt mondhatnak semmi érdeklődést tanusit az irodalmi események, az új — vagy régi — könyvek iránt. Fájó szívvel láthatjuk azt is igen sok esetben, hogy jobb családok körében hiányzik az a szerény, de mégis előkelő szobabútor, a könyv. És ha van, vagy vannak, Istenem milyen, milyenek ? Vájjon e tekintetben ki a hibás ? A könyvárus? Nem, hanem a középiskola. A középiskolát elhagyó ifjúság hacsak magasabb pályára nem lép, a könyvet soha többé nem vesz. (Igaz, hogy addig is csak azért vett, mert a tankönyveket meg kell venni.) Kölcsönbe talán igen, hiszen közismert a hetedsziglen kölcsönzött (ki és átkölcsönzött) piszkos és gyakran irodalmi érték nélküli «könyvek» históriája. Én azt hiszem, sőt meg vagyok győződve, hogy a magyar irodalom virágzásának magva a középiskolai tanári kar kezében van. A tanárok szellemi fölényüknél, de különben is hivatásuknál fogva képesek volnának arra, hogy ifjúságunk lelkébe a könyv iránti érdeklődést, szeretetet becsöpögtethessék. Hiszen a bélyeg, rovar és egyéb gyűjtemények mellett hasonlíthatatlanul hasznosabb és sokszor nem is költségesebb a könyvek gyűjtése, a könyv szeretete. Várjon az Országos Magyar Szövetség ebben az irányban nem tehetne-e lépéseket? Erkölcsi súlyával, bizonyára oda hathatna, hogy ha mások nem, de legalább a magyar irodalom és történet tanárai előadásaik keretében az ifjúság figyelmét a magyar irodalomnak nem csak élvezetére, hanem támogatására is felhívnák és ezzel egy oly kulturszomjas nemzedéket nevelhetnének, amely magától értetődő dolognak fogja tartani, hogy ha valaki egy könyvet olvasni, azt élvezni vagy belőle tanulni akar, azt megvenni, és így a szellemi értéket amit nyert belőle , honorálni is köteles. Salamon Gyula: CORVINA VEGYES. Figyelmeztetés. Figyelmeztetjük kortársainkat, hogy a külföldi könyveknél adható maximális engedmény 5°/o- Egyesületünk e rendelkezésének a betartását annál is inkább ajánljuk, mivel e rendelkezés ellen vétő tagjaink iránt a választmány a legszigorúbban fog eljárni.