Corvina, 1916 (39. évfolyam, 1-36. szám)
1916-01-20 / 2. szám
XXXIX. évfolyam. Budapest, 1916. január 20. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKERESKEDŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. A „MAGYAR KÖNYVÉSZET" czímű havi melléklettel. Megjelenik minden hó 10., 20. és 30-án. Az egylet tagjai ingyen kapják. Előfizetési ára egész évre 16 korona. Hirdetések ára : 3 hasábos nonpareille soronkint : tagoknak ... ._ 6 fillér, nemtagoknak _ 10 « A «CORVINA» szerkesztőségének szánt kéziratok Wiesner Jakab szerkesztőhöz (Budapest, VI. ker., Andrássy út 16.) küldendők. A «Corvina» hirdetési kéziratai csakis a kiadóhivatal czímére (Budapest, V., Honvéd-utcza 10. sz.) küldendők. Jegyzőkönyv az 1916. évi január hó 13-án tartott választmányi ülésről. Jelen voltak: Benkő Gyula, Dick Manó, Franke Pál, Gabos Soma, Heumann Mór, Hoffmann Béla, Kármán Imre, Katz G., Kerpel Izsó, Komor Gyula, Löwenstein Arnold, Lévai Izsó Rimaszombat, Noszeda Tivadar, Ranschburg Viktor, Dr. Ranschburg Nándor, Ranschburg Gusztáv, Réti Béla, Rényi Károly, Singer Mihály, Schäffer József, Scholtz Róbert, Stark Ferencz, Szilágyi Béla, Tisza Béla, Victor Manó, Wiesner J. Emil, Weinberg Gyula, Zeidler Rezső. Elnök: Benkő Gyula. Jegyzőkönyvvezető: Wiesner J. Emil. Benkő elnök megnyitja az ülést. Üdvözli a választmányi ülésen nagyszámban megjelent tagokat, amelyet bizalommal a jövőben való hittel nyit meg. Annyival is inkább örül, hogy ilyen szép számmal jelentek meg a tagok, mert már rég nem volt ülésünk. Sajnos nem is volt szükség hogy összejöjjünk, hiszen nem volt fontosabb megbeszélni valónk. Közgyűlésünk sem volt. Már két ízben nem tartottuk meg. Igaz hogy mulasztást ezzel nem követtünk el, mi is érzi, hogy a választmányi ülésre és közgyűlésre is szükség van. Ha nincsenek fontosabb ügyeink, az egymás iránti megbecsülés és szeretet kapcsa az, mely összehoz minket. A közgyűlés megtartásának a lehetősége is hiányzott A háború elvitte a könyárost is, a harcztérre, a magyar könyvkereskedelemnek igen jelentékeny erői küzdenek a harctéren mindnyájunkért. Ma már mélységes megnyugvással nézhetünk az események elé, melyek a legjobb és legszebb jövőt tárják elénk. Adja Isten, hogy fegyvereinket győzelem kísérje továbbra is, hogy megerősödve kerüljünk ki a népek nagy csatájából. Ebben a hitben, ebben a bizalomban nyitja meg a választmányi ülést. A választmány megilletődéssel hallgatta végig a meleg szavakat s általános éljenzéssel járult hozzá a forró kívánsághoz. 1. Elnök aztán áttér a mai választmányi ülésnek tulajdonképeni tárgyára. A háborúnak egyik reánk nézve káros következménye, hogy a márka ára úgyszólván napról-napra emelkedik és ha ez továbbra is így tart, a legnagyobb aggályokkal kell a jövő elé néznünk. Nemcsak hogy nem fogunk semmit sem keresni a német könyvnél, hanem ellenkezőleg rá kell fizetnünk a nagy gonddal és sok vesződséggel járó munkánkra. Nem akarja itt felsorolni azt, hogy mik okozzák a márka árának folytonos emelkedését, talán kiszínezni nem szükséges az abból reánk háruló veszedelmeket, mert hiszen mindnyájan tudjuk és érezzük ezeket a bajokat. Csak felhívja a kortárs urak figyelmét a súlyos következményekre és kéri, hogy vitassuk meg, miként lehetne legalább némiképen enyhíteni a bajokon. A választmánynak több tagja szólal fel, többek között Dick Manó, Szilágyi Béla, Ranschburg Viktor, Kerpel Izsó, Gabos Soma, Noszeda Tivadar, Ranschburg ügyész szól a tárgyhoz, mindannyian más-más módon megvilágítva a bajokat és nehézségeket, amelyek e súlyos kérdésnek az orvoslására szolgálnak, míg végre azután kialakul az a vélemény, amit Ransburg Viktor, főleg Szilágyi Béla talpraesett megvilágítása alapján összegezve a következő indítványban terjeszt elő. 1. A márkát nem tekintjük olyan értékpapírnak, amelynek az ára hol emelkedik, hol csökken, hanem legyen mindig szemünk előtt az a körülmény, hogy a márka még mindig emelkedik és emelkedni fog. 2. Egyesüljünk az osztrák egyesülettel és azután forduljunk a lipcsei könyvkiadókhoz, kiknek magyarázzuk meg azt a káros, visszás állapotot, amelybe a könyvárus, elsősorban a magyar könyvkereskedelem kerül a márka folytonos emelkedése révén. Magyarázzuk meg azt is, hogy ha a márka így emelkedik továbbra is, a magyar könyvkereskedők kénytelenek lesznek a német könyvek árusításáról általában lemondani, amely mindkét félnek kiszámíthatatlan kára lenne. Kérjük meg a külföldi kiadókat, hogy a szaldók fizetésénél a márkát nem a mai árfolyama szerint számítsák, hanem egy közép úton, amely a kiadó és a könyvárus helyzetét is figyelembe veszi. Biztosra veszi, hogy a német könyvkiadók támogatni fogják a magyar könyvkereskedelmet, mert nekik szintén fontos érdekük, hogy a magyar könyvpiacot a maguk számára a jövőben is megtartsák. 3. Forduljunk a kormányhoz is, hogy a kormány a maga hatáskörében megtegye mindazt, amit érdekünkben megtehet. Az indítványoknak gyorsabb keresztülvihetősége szempontjából ő is amellett volna, hogy egy két tagból álló bizottság lépjen érintkezésbe Bécsben személyesen az osztrák egyesület 2 tagjával és a négy tag utazzon Lipcsébe és lépjen érintkezésbe a német kiadókkal. Kerpel Izsó ajánlja, hogy az O. M. K. E.-t is vonjuk be. Noszeda abban az irányban két puhatolódást várjon nem volna e keresztülvihető.