Corvina, 1927 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
L. évfolyam. Budapest, 1927. február 1. 7. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL« Budapest, VIII. kerület, Üllői út 16/b. félemelet. Telelefon : József 99-25 és József 99—26. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓI Dr. SZÁNTÓ ANDOR. Megjelenik hetenként egyszer. HIRDETÉSEINK DÍJA « Egész oldal 40 Pengő, 7, oldal 22 P., »/« oldal 12 P. 1/, oldal 7 P. VI, oldal 4 P., kis hirdetés dija petrisoronként 40 fillér, vastagabban szedett aorok dija 50 fill., keretezett Ids hirdetésnél külön tOSUL NÉMETH JÓZSEF 1883—1926. Kidőlt Egyesületünk egyik legteherbíróbb oszlopa, kialudt egyesületi életünk oltárának egyik legnagyobb fényessége, melegítő, lobogó lángja. Mint a „Corvina" rendkívüli száma tudatta: Németh József nincs többé! Hogy kije volt ő szűkebb családjának, hitvesének, gyermekeinek, rokonainak, azt a gyászbaborultak arról a pótolhatatlan ürességről ítélik meg, amelyet szívükben éreznek a megboldogult elköltözése miatt. Alkalmazottai a szigorú, de szerető, jóságos, önértékével engedelmes odaadást parancsoló apai irányítójukat siratják benne. Polgártársai a közügyekért hazafias érzéstől fűtött, nagytudású és gyakorlatias, áldozatkész, tevékeny polgárt. Mi pedig az örök mintaképül szolgáló könyvest gyászoljuk; de nem tehetetlen jajongással, amely annyira nem illenék csupa energia egyéniségéhez, hanem azzal az erős hittel és elhatározással, hogy Németh József szelleme, mint eszinte, mint ideál tovább fog élni közöttünk, tovább fog segíteni és irányítani bennünket tövises földi utainkon, a költő szava szerint : „Nem hal meg az, ki mifliókira költi Dús élte kincseit, ámbár napja múl. Hanem lerázván, ami benne fföldi. Egy éltető eszmévé finomul . . ." * Németh József élete virágjában, férfias tettereje teljességében, döbbenetes hirtelenséggel, mint egy villámcsapástól leterítve dőlt ki sorainkból, soraink éléről. Annyira a jelennek, jobban mondva a jövőnek élt, hogy múltjáról, kezdeteiről keveset közölt még legbizalmasabb barátaival is. Ezért meg kell elégednünk azzal a följegyzéssel, hogy tanuló- és segédéveit Veszprémben, Sopron és Pozsonyban végezte, majd önállósulva, mihamar mint egyik legképzettebb, legagilisabb s legsikeresebb könyv-, zeneműés papírkereskedőül tűnt ki, aki utóbb a műszaki könyvkiadást is a legnagyobb szakavatottsággal, a jelen és jövendő műszaki nemzedék nagy szeretetével ápolta. Üzleti tevékenysége nem ismert megállást, budai Horthy Miklós-úti főtelepéhez több más műszaki- és könyvkereskedése csatlakozott; nyomdavállalatokban, egyéb rokon alapításokban a legtevékenyebb részt vette. Egyesületi életünkben egyszerre az elsők közé nyomult s körülbelül a nemzeti újjáépítés megkezdésekor már az előtérben állott lángoló buzgalmával, alapos tudásával, expeditív képességeivel, lankadatlan alkotó kedvével. Kollégái közbizalma csakhamar az ő erős vállaira tette a legnehezebb terhet: az Egyesület pénzügyi gondozását. Éveken át, 1926 közepéig vitte ezt a tisztét, hogy mily sikerrel, erről Egyesületünk szilárd helyzete tanúskodik. Találó kifejezést adott ennek elnökünk akkor, amidőn Németh József a pénztári tisztséget fölcserélte a budapesti könyvkereskedői szakosztály elnökének díszes tisztével: „Boldog lehet az az ország, amelynek olyan pénzügyminisztere van, aminő volt Egyesületünkben Németh József!" — Mint szakosztályi elnök, mint Egyesületünk elnökségi, paritásos ad hoc-bizottsági, s zeneműszakosztályi választmányi tagja, mint vidéki kartársaink képviselője egyaránt csupa állandóan égő és lobogó tűz és lelkesedés volt; fáradhatatlan munkája — ha kellett, szívós harcosa — kartársai érdekeinek. Utolsó öntudatos perceit is Egyesületünknek szentelte: egy dédelgetett eszmének, a Magyar Könyvkereskedelem Otthonának, amelyet az ifj. jubileumi évre a legközelebbi időben akart megvalósítani. Lázasan, csak az eszményt néző szenvedelemmel, szinte türelmetlenséggel vett részt annak érdekében legutóbb igen sűrűn folytatott tanácskozásainkban s törhetetlen optimizmussal, diadalmas örömmel segítette lelkes társaival együtt a megvalósulás felé a szép gyészméit. Mint a magyar könyvkereskedelem Mózese látta az ígéret földjét, amelyre már be nem vonulhatott. Lelkes eszmetársain áll, hogy nagy hitét örökölve, vezessék e jobb jövőbe népét, híveit. * (W. Ö.) Egyesületünk illő módon vette ki részét a gyászból. Gárdos Alfréd egyesületi elnök a gyászhír vétele után azonnal összehivatta elnökségünket, illetve ad hoc bizottságunkat, annak fúlió 29-én, délben tar-