Corvina, 1934 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-07 / 1. szám
LVII. évfolyam.udapest, 1934. február 11. 6. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, IV. kerület, Magyar utca 50. Tel.: 85-403. — Postaiak, csekkszámla 58.786. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők. Lapzárta minden csütörtökön déli 1 órakor. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ DR. KEÉRI- SZÁNTÓ ANDOR. Megjelenik hetenként egyszer. HIRDETÉSEINK DÍJA: Egész oldal 60 Pengő, '/, oldal 33 P, '/, oldal 18 P, '/, oldal 10 P, '/tó oldal 6 P, kis hirdetés dija petitsoronként 60 fillér, vastagabban szedett sorok díja 70 fill., keretezett kis hirdetésnél külön 1 P. Nem tagoknak 20% felár. A «Könyvtőzsde, rovat petitsoronként 30 fillér. Újesztendő. Egyesületünk munkásságáról s a könyvkiadás és könyvkereskedelem életének jelentős eseményeiről mindig az évi közgyűlés alkalmával szoktunk beszámolni. Most sem kívánunk eltérni ettől a szokástól s megvárjuk, amíg az események leszűrődnek anynyira, hogy tárgyilagosan állást foglalhassunk velük szemben s levonhassuk a szükséges tanulságokat. De úgy érezzük, hogy az egyesületünk életében annyira válságos 1933-as évnek naptári befejezése s az új esztendő kezdete jó alkalom arra, hogy egy pillanatra megállva számotvessünk magunkkal, szándékainkkal és erőinkkel. Meg kell állapítanunk, hogy a szakmának soha nagyobb szüksége nem volt erre az egyesületre, mint most. A kötött gazdálkodás, a devizaszerzés nehézségei, az export akadályai, az állam egyre erősödő beavatkozása állandó védekező helyzetbe kényszerít bennünket. Más foglalkozási ágak hasznát is látják néha az állami beavatkozásnak; mi is epedve várjuk már azt az időt, amikor a közösség nemcsak áldozatokat kíván tőlünk, hanem segítségünkre jó, hogy kulturális munkánkat becsülettel elvégezhessük. A gazdasági harc formája ma már nem egyének harca egyének ellen, hanem érdekképviseletek harca a többi érdekképviselet ellen. Hogy ez egészséges állapot-e, fejlődésnek nevezhető-e a múlttal szemben, arról most ne essék szó — ez a kérdés igen messzire vezetne. Tény, hogy így van s ezzel a helyzettel kell számolnunk. Számolnia kell a helyzettel a legnagyobb kiadóvállalatnak éppen úgy, mint a legkisebb vidéki könyvkereskedőnek. Amit a tankönyv-, a deviza- és az export-ügyben egyáltalán el lehetett érni, azt a kiadóság és a könyvkereskedelem az egyesületnek köszönheti. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy nem lehet tartós az a válság, amely egyesületünk életére az elmúlt ősz óta ránehezedik. Egyelőre lokalizálva van a veszedelem s már ez is azt bizonyítja, hogy tagjaink túlnyomó többsége életbevágóan fontosnak tartja az egyesület fennállását és működésének zavartalanságát. Nyíltan kimondjuk, — első pillanattól fogva hangoztattuk is — hogy bizonyos nehézségekkel állandóan számolnunk kell mindaddig, amíg a kilépett két nagy könyvkiadócég meg nem változtatja elhatározását. Ezeken a nehézségeken csak a bennmaradottak összetartása segíthet keresztül bennünket. Ezt az összetartást fokozott mértékben kívánjuk ápolni az új esztendőben s hisszük, hogy a válság idején megdermedt egyesületi életet sikerül majd fölelevenítenünk. Nagy és nehéz küzdelmek várnak ránk s anyagilag egyre rosszabbul fölfegyverkezve megyünk elébe ezeknek a küzdelmeknek: fegyverzetünk gyöngeségét akaraterőnknek és összetartásunknak kell pótolnia. Mire elérkezik a Magyar Könyvnap, szakmánknak évenként megismétlődő seregszemléje, amelynek előkészítését január folyamán már megkezdi a vezetőség, egységesen és töretlen erkölcsi erővel kell a magyar közönség színe előtt felvonulnunk. Válasz az Árpád r.-t. panaszára. A Franklin-Társulat könyvkereskedésétől január 2-án a következő levelet kaptuk: Budapest, 1933 december 27. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete Budapest. Hivatkozással f. hó 19-én kelt 295. B/H. jelzésű nb. levelükre, melyben az Árpád rt., Kalocsa panaszos cikkét közlik velünk, alábbiakban van szerencsénk válaszunkat megadni: 1. a cikkben említett körlevelet nem küldöttük, hanem magánjellegű levelet a cserkészcsapatok parancsnokainak; 2. megbízottunk ez ügyben nem volt, tehát nem is látogathatta a magánfeleket; 3. a nálunk vásárolt művek bolti árának 15%-áról valóban ígértünk Utalványt, amely nem készpénzre, hanem csakis a kiadásunkban megjelenő könyvekre válható be; 4. a Szent István Társulat és a „Palladis" kiadóvállalatok ezidei karácsonyi jegyzékükben válogatás nélkül mindenkinek készpénz- vagy utánvételes rendelés esetén 10% engedményt hirdetnek és adnak. Az általunk kilátásba helyezett 15% könyvekben nyújtott engedmény még 10%-ot sem tesz ki; 5. az Árpád rt. Kalocsa panasza annál kevésbé indokolt, miután említett cég az 1933. év júliusától kezdve tankönyvön kívül egyetlen darab más könyvet nem rendelt és vásárolt kiadóhivatalunknál;5. kiadóvállalatunk tevékenysége nem merülhet ki abban, hogy könyveket termeljen és azokat raktáron hagyja keverni. Miután a könyvkereskedelem útján való terjesztés — mint azt az Árpád rt., Kalocsa példája is bizonyítja — az előállított könyvek-