Corvina, 1944 (67. évfolyam, 1-90. szám)
1944-01-01 / 1. szám
főtéma, persze nem tudományos alapon, hanem lehetőleg erotikus köntösben. Szerelmi háromszögek, az unalomig jól ismert személyek és helyzetek, újabb-újabb variációkban feleresztve. Összefoglalásul álljanak itt Brandes sorai: „Az eszmék nem származnak a költőktől. A gondolkodó és kutató munkájánál bukkannak fel ezek: természettudományi kísérletek, történelmi, filozófiai kutatásokközben fejlődnek és alakulnak, harc közben erősödnek, amíg minden élők felett elhatalmasodnak. Eszméket termelni a költőknek sem dolga, sem hivatása. Az igazi költőket azonban a növekvésben, harcban levő eszmék megragadják és harcolva állnak melléjük. A rossz poétáknak, azoknak, akikben nincs más költői, mint az öröklött vagy a megszerzett rutin, nincs fülük a föld alatt aknáikat ásó eszmék tompa zúgása számára. A költő azonban eszmék nélkül nem termelhet semmit. Azért a rossz poétáknak is vannak eszméik: a múltak eszméi, amelyeknek a régi periódus mesterei már kitűnő kifejezést adtak. A jelen eszméi számukra rendszerint költőietlenek, lehetetlennek tartják, hogy a gondolatokból poézist nyerjenek." 2. (Költő és a közönség.)" Költői év van minden ember szívében, csupa költőiségből nem áll egy ember sem. Mindnyájan költők vagyunk, amikor egy költőt jól olvasunk." — mondja Carlyle. Ha jól tudom Taine említi valahol, hogy minden értelmes ember meg tudna egy-két regényt írni, a saját tapasztalatai alapján. Külön tanulmányt lehetne írni arról, hogy kik lesznek alkotók, kik lesznek azok, akik milliók érzés és gondolatvilágát művészi remekbe foglalják. Nem mindenki tudja u. i. úgy kifejteni érzés és szemléleti világát, hogy abban mások is művészi élvezetet találjanak. A mindennapi élet s a kenyérért való robot ,nem túlságosan kedvező az elmélkedésre. A napi élet a dolgokról és történésekről csak annyit enged meg tudni, amennyit a létfenntartásra éppen elegendő. Csak ezek a hasznos benyomások maradandók, minden egyéb pusztulásra van ítélve, legfeljebb a tudat alatt kavarog zavarosan a legtöbb embernél. Ha mindenki tisztában lehetne lelki életével és az őt környező világgal és ha volna hozzá ideje és alkalma azt művészi formában ki is fejezni, akkor minden egyes ember alkotó művész lehetne. A természeti és társadalmi viszonyok mostohasága miatt azonban csak nagyon kevésnek adatott meg, hogy lángeszével össze tudja foglalni és ki is tudja fejezni, ami mindnyájunkban csak homályosan és tétlenül van meg. Arany János alant idézett sorai kívánkoznak ide, aki egyébként époszt készül írni a falu bolondjáról, melyben azt akarta kidomborítani, hogy mivé lesz a nép közt oly költői természet, mely a mostoha körülményekből soha ki nem fejlődhetve, nyomtalanul pusztul el. „Nagy önhittség volna bármely nemzet és kor jeles költőiben azt hinni, hogy azon nemzedékből, amelyhez tartoznak, csupán ők hivatják a költészet isteni szöretnékét lobogtatni kortársaik előtt. Igen, a körülmények őket emelték a díszes helyzetbe, de százan meg százan lehetnek az eke szarvánál, a műhelyben és egyebütt, akik, ha a sors kedvez, épp úgy, vagy jobban betöltendők azon helyet, mint az ünnepelt koszorúsok." (Arany János.) Ha nem így volna, akkor a nagy költők csak egymáshoz szólnának és ismeretlen volna a nagy művek gyakran milliós példányszámban való megjelenése a könyvpiacon. Arany János, a költő után, hallgassuk meg Ostwaldot a tudóst: „A nagy emberek nem ütnek el feltűnően a többi emberektől, sőt az ő legtipikusabb kifejezőik. Feltételezhetjük tehát, hogy általános emberi tulajdondonságokat fogunk találni, csak bizonyos felfokozottságban. Képtelenség azt kijelenteni, hogy nem kár azért, aki nem tudja a nehéz viszonyokon keresztül törni magát. Mint minden rendkívüli jelenségnél a fizikai szervezet könnyen összeroppan. Nincs módunkban a letört tehetségeket megszámlálni, de borzalmas látvány volna: hogyan vétkezik az emberiség önmaga ellen." (Ostwald.) A történelemből tudjuk, hogy voltak korszakok, amikor uralkodók, fejedelmek, sőt maguk az írók is gyakran papoknak, írástudó egyéneknek mondták tollba azt, amit ma már minden alfabéta papírra tud vetni. Valamikor anagy tömeg analfabéta volt, ma alfabétává nevelődik, miáltal természetesen emelkedik azoknak száma is, akik azelőtt az írástudás privilégiumát élvezték, s mint ilyenek magasan lebegtek a „misere plebs" felett. Ma írástudóvá lesznek igen sokan olyan értelemben is amilyen értelemben ezt eddig csak egyes kiválasztottakra értették a hivatásos, a „született írókra." Ez természetesen nem jelenti azt hogy magában az írniolvasni tudás azonos volna az általános műveltséggel. De megindítója, lendítő kereke lehet ennek. __ Budapest, 1943. XII. 25. Mojzer Andor: Figyelmeztetés Svájci frank-ügyben Kérjük itt. Kortársainkat, hogy postafordultával közöljék, amennyiben még nem jelentették volna be, az egyesületi irodával a következő adatokat: a könyvkereskedésükben 1942-ben folyóiratokért, könyvekért és zeneművekért kifizetett svájci frank teljes összegét, s ebből az összegből külön megjelölni azt a nettó összeget, melyet csak szakkönyvekre utalt át. Saját érdekükben rendkívül fontos és sürgős a fenti adatok bejelentése.