Corvina, 1945 (68. évfolyam, 1. szám)
1945-12
BUDAPEST, 1943 DECEMBER BÚ A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE » « « CORVINA © Amikor ezt a címet olvassák, kedves kartársaink bizonyára ugyanúgy el vannak fogulva, mint azok, akik ezt a lapot írják. Katonák voltunk, akiknek kiütötték kezéből a fegyvert és katonák lettünk újra, a magyar kultúra harcosai , akik ismét visszakapták a harci szerszámot. Hogy tévedés ne essék, nem harcolni akarunk. De igenis, össze akarjuk fogni s magunk köré akarjuk gyűjteni kartársainkat, hangot akarunk adni fájdalmaink nak és gondjainknak, mert, valljuk be, van ezekből bőven. Elsősorban köszönetet akarunk mondani az illetékeseknek, akik lehetővé tették, hogy, ha röplap formájában is, de mégiscsak megjelenhetünk. Reméljük, hogy a jövőben gyakran szóhoz juthatunk ily formában és így újra meglesz az összeköttetés tagjainkkal — és itt elsősorban a mindeddig teljesen magára hagyott vidékre gondolunk — és lesz rá mód és alkalom, hogy közös erővel megtárgyalhatjuk e lapokon azokat a nehézségeket, amellyel az újjáépítéssel kapcsolatosan mindnyájunknak, kiadóknak és szortimentereknek egyaránt küzdenünk kell. Szilárd a hitünk, hogy egy szebb és jobb jövő alapjait vethetjük meg, ha komolyan akarjuk és ha törhetetlen kitartással, buzgalommal és igyekezettel ezen dolgozunk. És mi ezen akarunk dolgozni, ezt ünnepélyesen megígérjük. Az első szó a kegyelet szava legyen. Mindeddig nem volt mód és alkalom arra, hogy azokról a kortársakról, akik a múltban a szakma közös érdekeinek szolgálatában állottak, legjobb tudásukat, szakismeretüket és lobogó lelkesedésüket nekünk, szakmánknak és a magyar kultúrának áldozták, — egy szóval is megemlékezhettünk volna. Itt állítunk tehát emléket az egyesület volt pénztárosának, a Csak Szorosan elnökének, Mautner Manónak, akit mindnyájan fájdalommal nélkülözünk, ő volt az a férfiú, aki a szakma minden közérdekű ügyéért síkra szállt. Fáradhatatlan volt a közös ügyek intézésében. Kereste és megtalálta azt a kivezető utat, amelyen a kiadóknak, a szortimentereknek, az Egyesületnek az adott viszonyok közt haladnia kellett. Az ideákat nemcsak felvetette, hanem azok megoldásában is tevékeny részt vett. A nemzetközi kiadói kongresszus megrendezésében Istenben boldogult Ranschburg Viktor mellett tevékeny szerepe volt. A könyvnapok kifejlesztésében működése felejthetetlen. Az Egyesület anyagi ügyeinek rendezése körül fáradhatatlan volt. A most még romokban heverő egyesületi ház annak idején való felépítése nevéhez fűződik. A fiatal könyvkereskedő generáció szakmai tudásának fejlesztése szívügye volt. Bárhova is nézünk, itt a romok közt, mindenütt az ő szelleme int felénk. Jóindulatú, lelkes és kedves ember volt. Nyugodjék békében. tigezii Andor, könyvkereskedő, könyvkiadó és a szortimenti szakosztálynak évek során elnöke volt. ő is a közelmúltban hagyott itt bennünket. ő volt az az ember, aki a szortimenti érdekek harcos képviselője volt. Harcolt, mert katonás természet volt, — a hadseregben századosi rangig vitte —, de harcolt és síkra szállt meggyőződéséért. És ez nagy sor, ha meggondoljuk, hogy mit jelent az: meggyőződés. Olyan szó ez, és olyan fogalmat fed, ami a legnagyobb tiszteletet érdemli. Kiváltságos ember az, akinek van meggyő ződése, és tiszteletreméltó ember az, aki azért síkra száll. És Győző Andor ilyen ember volt Vállalta, sőt készségesen vállalta a köz érdekében való munkát. Üzletzárás után hazament és a közért dolgozott A karácsonyi könyvnapi prospektusok, ha kezünkbe kerülnek, róla beszéltek. És ez a tevékeny, munkaszerető és munkavállaló férfiú is kihullt a sor-ból, amikor rá a legnagyobb szükség volna. Elment pihenni. A jól végzett, érdemes munka tudatával pihenjen. Ny ütődjék bélében. A halálozás sorrendjében az első, akit szívből siratunk: Erdős Ármin könyvkiadó kartársunk, a Dante könyvkiadó cég alapítója és egyik tulajdonosa, aki a német megszállók elfogtak és aki önkezével vetett véget értékes és hasznos életének. Itt hagyott bennünket eredményes munkálkodásának derekán. Idegei felmondták a szolgálatot. Könyvkiadói pályafutását a Singer és Wolfner cégnél kezdte. Aztán kitört a tizennégyes világháború, amelyben mint hadnagy kötelességszerűen és vitézül harcolt mindaddig, míg egy gerinclövés véget vetett katonai pályafutásának. Hosszú ideig élet-halál közt lebegett, míg végre egészsége annyira amennyire helyreállott. A teste megrokkant, mozgási képessége erősen lecsökkent, de szellemi képessége annál frissebb és szárnyalóbb lett, kiadói ambíciói a legmagasabbak voltak. Szerény kezdetből hihetetlen gyorsasággal nőtt vállalata, melyet sógorával és társával — Somló Dezső kartársunkkal — nagy szeretettel ápolt és gondozott. Kitűnő judiciumáról, kifinomult ízléséről hozzáértéséről és kultúrájának magas fokáról minden egyes kiadványa tanúskodik. Kiadványaiban és a mi szívünkben emléke élni fog. Legyen neki könynyű a föld és a pihenés, amit rövid és munkás élete során nem igen ismert. És elmentek, és nem jöttek vissza még számosan kartársaink legjobbjai közül. E percben azt sem tudjuk, hogy kik és hányan. Nem adjuk fel a reményt, hogy a legtöbbje visszajön és nem fogunk e hasábokon róluk, mint elköltözöttekről megemlékezni. Isten adja. ruri HBP