Corvina, 1945 (68. évfolyam, 1. szám)

1945-12

BUDAPEST, 1943 DECEMBER BÚ A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE » « « CORVINA © Amikor ezt a címet olvas­sák, kedves kartársaink bi­zonyára ugyanúgy el vannak fogulva, mint azok, akik ezt a lapot írják. Katonák vol­tunk, akiknek kiütötték ke­zéből a fegyvert és katonák lettünk újra, a magyar kul­túra harcosai , akik ismét visszakapták a harci szer­számot. Hogy tévedés ne es­sék, nem harcolni akarunk. De igenis, össze akarjuk fogni s magunk köré akarjuk gyűj­teni kartársainkat, hangot akarunk adni fájdalmaink­ nak és gondjainknak, mert, valljuk be, van ezekből bőven. Elsősorban köszönetet aka­runk mondani az illetékesek­nek, akik lehetővé tették, hogy, ha röplap formájában is, de mégiscsak megjelenhe­tünk. Reméljük, hogy a jövő­ben gyakran szóhoz jutha­tunk ily formában és így újra meglesz az összeköttetés tag­jainkkal — és itt elsősorban a mindeddig teljesen magára hagyott vidékre gondolunk — és lesz rá mód és alkalom, hogy közös erővel megtár­gyalhatjuk e lapokon azokat a nehézségeket, amellyel az újjáépítéssel kapcsolatosan mindnyájunknak, kiadóknak és szortimentereknek egy­aránt küzdenünk kell. Szilárd a hitünk, hogy egy szebb és jobb jövő alapjait vethetjük meg, ha komolyan akarjuk és ha törhetetlen kitartással, buzgalommal és igyekezettel ezen dolgozunk. És mi ezen akarunk dolgozni, ezt ünne­pélyesen megígérjük. Az első szó a kegyelet szava legyen. Mindeddig nem volt mód és alkalom arra, hogy azokról a kortársakról, akik a múltban a szakma közös érde­keinek szolgálatában állottak, legjobb tudásukat, szakismere­tüket és lobogó lelkesedésüket nekünk, szakmánknak és a ma­gyar kultúrának áldozták, — egy szóval is megemlékezhet­tünk volna. Itt állítunk tehát emléket az egyesület volt pénztárosának, a Csak Szorosan elnökének, Mautner Manónak, akit mindnyájan fájdalommal nélkülözünk, ő volt az a férfiú, aki a szakma minden közérdekű ügyéért síkra szállt. Fáradha­tatlan volt a közös ügyek inté­zésében. Kereste és megtalálta azt a kivezető utat, amelyen a kiadóknak, a szortimentereknek, az Egyesületnek az adott viszo­nyok közt haladnia kellett. Az ideákat nemcsak felvetette, ha­nem azok megoldásában is te­vékeny részt vett. A nem­zetközi kiadói kongresszus megrendezé­sében Istenben boldogult Ransch­burg Viktor mellett tevékeny szerepe volt. A könyvnapok ki­fejlesztésében működése felejt­hetetlen. Az Egyesület anyagi ügyeinek rendezése körül fá­radhatatlan volt. A most még romokban heverő egyesületi ház annak idején való felépítése ne­véhez fűződik. A fiatal könyv­kereskedő generáció szakm­ai tudásának fejlesztése szívügye volt. Bárhova is nézünk, itt a romok közt, mindenütt az ő szelleme int felénk. Jóin­dulat­ú, lelkes és kedves ember volt. Nyugodjék békében. tigezii Andor, könyvkereskedő, könyvkiadó és a szortimenti szakosztálynak évek során elnöke volt. ő is a közelmúltban hagyott itt ben­nünket. ő volt az az em­ber, aki a szortimenti érdekek harcos képviselője volt. Harcolt, mert katonás természet volt, — a hadseregben századosi rangig vitte —, de harcolt és síkra szállt meggyőződéséért. És ez nagy sor, ha meggondoljuk, hogy mit jelent az: meggyőző­dés. Olyan szó ez, és olyan fo­galmat fed, ami a legnagyobb tiszteletet érdemli. Kiváltságos ember az, akinek van meggyő­­ ­­ ződése, és tiszteletrem­éltó em­ber az, aki azért síkra száll. És Győző Andor ilyen ember volt Vállalta, sőt készségesen vál­lalta a köz érdekében való munkát. Üzletzárás után haza­ment és a közért dolgoz­ott A karácsonyi könyvnapi prospek­tusok, ha kezünkbe kerülnek,­­ róla beszéltek. És ez a tevé­keny, munkaszerető és munka­vállaló férfiú is kihullt a sor-ból, amikor rá a legnagyobb szükség volna. Elment pihenni. A jól végzett, érdemes munka tudatával pihenjen. Ny ütődjék bélében. A halálozás sorrendjében az első, akit szívből siratunk: Erdős Ármin könyvkiadó kartársunk, a Dante könyvkiadó cég alapítója és egyik tulajdonosa, aki a német megszállók elfogtak és aki ön­kezével vetett véget értékes és hasznos életének. Itt hagyott bennünket eredményes munkál­kodásának derekán. Idegei fel­mondták a szolgálatot. Könyvki­adói pályafutását a Singer és Wolfner­ cégnél kezdte. Aztán kitört a tizennégyes világháború, amelyben mint hadnagy köteles­ségszerűen és vitézül harcolt mindaddig, míg egy gerinclövés véget vetett katonai pályafutásá­nak. Hosszú ideig élet-halál közt lebegett, míg végre egész­sége annyira­ amennyire helyre­állott. A teste megrokkant, moz­gási képessége erősen lecsök­kent, de szellem­i képessége an­nál frissebb és szárnyalóbb lett, kiadói ambíciói a legmagasab­bak voltak. Szerény kezdetből hihetetlen gyorsasággal nőtt vál­lalata, melyet sógorával és tár­sával — Somló Dezső kartár­sunkkal — nagy szeretettel ápolt és gondozott. Kitűnő judi­ciumáról, kifinomult ízléséről hozzáértéséről és kultúrájának magas fokáról minden egyes ki­adványa tanúskodik. Kiadvá­nyaiban és a mi szívünkben em­léke élni fog. Legyen neki köny­nyű a föld és a pihenés, amit rövid és munkás élete során nem igen ismert. És elmentek, és nem jöttek vissza még számosan kartár­saink legjobbjai közül. E perc­ben azt sem tudjuk, hogy kik és hányan. Nem adjuk fel a re­ményt, hogy a legtöbbje vissza­jön és nem fogunk e hasábokon róluk, mint elköltözöttekről megemlékezni. Isten adja. ruri HBP

Next