Corvina, 1946 (69. évfolyam, 1-20. szám)

1946-02 / 2. szám

KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE BU­DA­PEST, 1946 FEBRUÁR HO a­y, r-1­, Az an es ,mai tto Arost, amikor a könyvárus ismét reményekkel van ellelve és bízik abban, hogy ismét módja lesz a külföldi szellemi termékek behozatalára, emlékezzünk egy pillanatra vissza az elmúlt eszten­dőkre. Emlékezzünk, micsoda nagy űr támadt külföldi sortiment­jeink életében, amikor előbb Angliából, majd később Amerikából i; elmaradtak a könyvek és a folyóiratok. Nem mennyiségi, hanem minőségi űrről kell beszélni, hiszen a könyvnek a háború alatt jó konjunktúrája volt. Az igazi könyvárus azonban, mint azt sosem győzhetjük eléggé hangsúlyozni, kultúrmunkát is vég­ez. Ezen a ponton támadt hiányérzete, mert a Németországból bejövő anyag­ban aligha találta az utolsó időben gyönyörűségét és ha a lélek­mérgező könyvek eladásától tartózkodott is, mégis az volt az érzése, hogy nem a szellem szabad és magasrendű termékeivel, hanem csak pótanyaggal­ áll szemben. Ez a hiányérzet legtöbbünknél valóságos nosztalgiává fajult. Egy-két gyéren befutó folyóiraton, napilapon kivil alig jutott el hozzánk híranyag az angol—amerikai könyvtermelésről. Képzele­tü­nk vigasztalt csak bennünket és a remény, hogy elkövetkezik is már az idő, amikor a jellegzetesen kiállított, szolid angol könyve­k t nyugodtan két beérhetjük, kirakatainkban elhelyezhetjük s azzal az érzéssel árusíthatjuk őket, hogy az angolszász kultúrkör java ter­mékein keresztül nemzeti irodalmunk gazdagodását is elősegítjük. Most amikor ismét bepillanthattam az angol és amerikai szakla­pokba, irodalmi folyóiratokba és néhány könyvbe úgy érzem, hog­y kartársaim közül sokan lesznek, akiket érdekel majd az angol és amerikai könyvpiac néhány adata és eseménye az utolsó eszten­dőben. Beszámolóm természetesen csak töredékes lehet. Kezdjük tehát Anglián. A háború első évében már kifejezésre intett a megjelent könyvek számában a hajótér­-probléma. Anglia a papírgyártáshoz szükséges nyersanyagokat jelentékeny részben külföldről, elsősorban Skandináviából szerezte be, de a könnyű papiros előállításához használt esparto is hajón került Angli­ába. Míg 1939-b­en 14.964 könyv jelent meg Angliában, 1940-ben ez a szám 11.053-ra, 1941-ben 7581-re, 1942-ben 7241-re, 1943-ban i­TDR-re, 1041-ben 07--re csökkent le és a­ 1943. év, amelyet már békeévnek kellene tekintenünk, se hoz e téren jelentékeny javulást. A papirosgazdálkodás és a cenzúra, akárcsak nálunk, beárnyékolt­.­ a könyvkiadók tevékenységét és különösen Angliában rendkívül szigorúan és nagy körültekintéssel intézték a dolgokat. A kiadvá­nyok bizonyos elsőbbségi elv alapján kerültek engedélyezésre és a gazdaságos­­előállításra minden vonalon nagy gondot fordítottak, h­a az angol könyvkiadók már a háború kezdetén a hivatalos szer­vekkel egyetértésben megállapították, hogy milyen betűtípusokkal, oldalanként hány minimális számú betűvel kell a könyveket nyom­tatni s a marginálás milyen elvek sz­erint fog történni. Érdekes, de hosszadalmas lenne felsorolnom, hogy a háború az egyes iro­dalmi kategóriákban milyen mennyiségi változást idézett . . Mégis­­beiktatok néhány adatot. 1939-ben. 4222 regény, 1944-ben hű jelent m­eg az angol könyvpiacon. Az ifjúsági irodalom­matkozó években 1303, illetve 785 volt az újdonságok , háború hozta magával, hogy a katonai és tengerészeti irodalom, amely 1939-ben 59 kötetet számlált, 1942-ben 246-ról ugrott fel, de a viharos időkben a derű is szükséglet volt, ezt mutatja a humoros könyvek száma. 1939-ben 20, 1944-ben 58 je­lent meg belőlük. Az angol kiadók szerimtel tartották a hadviselés érdekeit, mégis sokszor fel kellett emeljék szavukat a papírkorlátozás túlzott alkal­mazása miatt. A rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik, hogy az 1913. évben újságokra 250.000 tonna, hivatalos kiadványokra 100.000 tonna, folyóiratokra 50.000 tonna és végül könyvekre 22 000 tonna papiros állott Angliában rendelkezésre, [­a az utóbbi ámot egybevetjük az Északamerikai Egyesült Államok 1943. évi tidírfelhas­zálási statisztikájával, amely szerint abban az évben Mikában 128.000 tonna papirost használt fel a kiadó­­­ág, szembe­miért csökkent Angliában oly nagy mértékben a kiadványok Intt dolog, hogy Amerikában a kiadványok száma mindin­­ Angliában, amely gyarmatait és domíniumaait is jelen­tékeny mértékben­­ellátta, igaz viszont, hogy az egyes könyvek példányszáma ezzel szemben az Egyesült Államokban összehason­líthatatlanul magasabb. Egyébként az utolsó 10 év amerikai k­önyv­termelésének békeátlaga 10.000 kötet volt, addig 1945-ben csak 1548 könyv jelent meg az Egyesült Államokban, annak jeléül, hogy a fák odaát sem nőhettek az égig. Angliában még az elmúlt évben is, sőt bizonyos mértékben még ma is fennállott a papiros felhasz­nálásának korlátozása és a legnagyobb kiadók nyílt levelekkel kel­lett bombázzák a napilapokat, hogy a kormányzat lazítson valamit a szorítókötelékeken. Különösen emlékezetes Sir Stanley Unwin-nek az­­Observert-hez intézett levele, melyben rámutat, hogy az angol könyv kontinentális és birodalmi exportja elképzelhetetlen a papirosráta felemelése nélkül. Sir Stanley Unwin neve az angolszász országokon túlmenően az angol kiadók között talán legismertebb a kontinensen, mint az Allen és Unrein londoni cég vezérigazgatója a könyvkiadás minden ágában rendkívül bőséges tapasztalatokra tett szert. Th­e Truth About Publishing (Mondjuk meg az igazat a könyvkiadásról) című munkája már eddig is több kiadásban fogyott el és széles rétegek­ben vált ismertté. E sorok írójához írott levelében jelzi, hogy munkája cseh finn, "spanyol és portugál nyelven rövidesen meg fog jelenni. Aki ismeri ezt a tanulságos könyvet, tudja, hogy nagyon alkalmas a szerzők és kiadók között, az előbbiek tájékozatlansága következtében tá­madt félreértések elkerülésére és általában szakszerűen, amellett közérthetően elmondja, hogyan lesz a kéziratból könyv és mi min­dent kell tudnia a jó könyvkiadónak, a jó könyvkiadóról a kö­zönségnek. Stanley Unwin egyébként vezetőszerepet visz a British Council-lan. A szó t­eljes értelmében vett kultúrpolitikus, aki élénk figye­lemmel kíséri az angol könyv helyzetének alakulását a világpiacéi­kon ér odahaza Angliában és aki az angol könyvkiadás ideáljaiért állandóan és lankadatlan erővel harcol. Publishing in Peace and War c. tanulmánya 1944-ben röviden, de rendkívül széles látókör­rel és alaposan taglalja mindazokat a feladatokat és problémákat, amely az angol könyv jelenlegi és későbbi sorsát érinti. Mint a kontinentális piac legjobb ismerője az angol könyv szerepét igen pontos analízisnek veti alá és ha a Corvina szerkesztősége szá­momra lehetővé teszi, ezt a tanulmányt még érdeme­st,érint és behatóan ismertetni fogom. Addig is, mint érdekességet említem meg, hogy munkájában Budapestről is említés esik, megj­egyzi, hogy az első világháború előtt nálunk több angol könyvet adott el, mint a jelentős számú és erősen iparosodott Sheffield-b­en, odahaza Angliában. .4. angol könyv legfrissebb exportlehetőségeiről szintén szeretnék majd kortársaimnak beszámolni és sok vonatkozásban fogom még Stanley Unwin-t idézi. Ezzel kapcsolatban még csal: annyit, hogy az angol parlamentet is foglalkoztatta az angol könyv­kiadás és könyvkivitel fokozásának kérdése és egy bizottság, amely kiadókból, a Nemzeti Könyvliga elnökéből, képviselőkből állati, megvitatta a kérdést. 4. angol kiadók nemcsak a papírhiánytól szenvedtek­. A német bombázások következtében különösen Londonban szám­talan kiadó­ raktár pusztult el. Régebben tudott dolog, hogy 1941-ben rg­l légi támadás alkalmával a világ egyik legnagyobb nagykereskedő és bizományos cége, a Simpkin, Marshall Ltd. teljesen elpusztult és egyszerre hatmillió válogatott kötet vált a lángok martalékává. A praktikus gondolkodás és az áldozatkészség csodálatos vegyülé­kével néhány angol nagy kiadó azonnal készletekkel sietett egy új szövetkezeti alapon létesített, de a régi patinás nevet viselő könyv­központ segítségére és így lehetővé vált, hogy a tengerentúli szál­lításokban ne álljon be fennakadás és egy kézből legyenek besze­rezhetők a különböző kiadványok. Az Egyesült Államokban az elmúlt év szeptemberében meg­szűntek a papírkorlátozások, de mint a­­Publisher's Weekly-ben olvashatjuk, a papírgyárak és textilszövődék nem tudják az óriási keresletet fedezni és kiadói körökben felgyanaszolják, hogy egyesek

Next