Corvina, 1946 (69. évfolyam, 1-20. szám)
1946-02 / 2. szám
KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE BUDAPEST, 1946 FEBRUÁR HO ay, r-1, Az an es ,mai tto Arost, amikor a könyvárus ismét reményekkel van ellelve és bízik abban, hogy ismét módja lesz a külföldi szellemi termékek behozatalára, emlékezzünk egy pillanatra vissza az elmúlt esztendőkre. Emlékezzünk, micsoda nagy űr támadt külföldi sortimentjeink életében, amikor előbb Angliából, majd később Amerikából i; elmaradtak a könyvek és a folyóiratok. Nem mennyiségi, hanem minőségi űrről kell beszélni, hiszen a könyvnek a háború alatt jó konjunktúrája volt. Az igazi könyvárus azonban, mint azt sosem győzhetjük eléggé hangsúlyozni, kultúrmunkát is végez. Ezen a ponton támadt hiányérzete, mert a Németországból bejövő anyagban aligha találta az utolsó időben gyönyörűségét és ha a lélekmérgező könyvek eladásától tartózkodott is, mégis az volt az érzése, hogy nem a szellem szabad és magasrendű termékeivel, hanem csak pótanyaggal áll szemben. Ez a hiányérzet legtöbbünknél valóságos nosztalgiává fajult. Egy-két gyéren befutó folyóiraton, napilapon kivil alig jutott el hozzánk híranyag az angol—amerikai könyvtermelésről. Képzeletünk vigasztalt csak bennünket és a remény, hogy elkövetkezik is már az idő, amikor a jellegzetesen kiállított, szolid angol könyvek t nyugodtan két beérhetjük, kirakatainkban elhelyezhetjük s azzal az érzéssel árusíthatjuk őket, hogy az angolszász kultúrkör java termékein keresztül nemzeti irodalmunk gazdagodását is elősegítjük. Most amikor ismét bepillanthattam az angol és amerikai szaklapokba, irodalmi folyóiratokba és néhány könyvbe úgy érzem, hogy kartársaim közül sokan lesznek, akiket érdekel majd az angol és amerikai könyvpiac néhány adata és eseménye az utolsó esztendőben. Beszámolóm természetesen csak töredékes lehet. Kezdjük tehát Anglián. A háború első évében már kifejezésre intett a megjelent könyvek számában a hajótér-probléma. Anglia a papírgyártáshoz szükséges nyersanyagokat jelentékeny részben külföldről, elsősorban Skandináviából szerezte be, de a könnyű papiros előállításához használt esparto is hajón került Angliába. Míg 1939-ben 14.964 könyv jelent meg Angliában, 1940-ben ez a szám 11.053-ra, 1941-ben 7581-re, 1942-ben 7241-re, 1943-ban iTDR-re, 1041-ben 07--re csökkent le és a 1943. év, amelyet már békeévnek kellene tekintenünk, se hoz e téren jelentékeny javulást. A papirosgazdálkodás és a cenzúra, akárcsak nálunk, beárnyékolt. a könyvkiadók tevékenységét és különösen Angliában rendkívül szigorúan és nagy körültekintéssel intézték a dolgokat. A kiadványok bizonyos elsőbbségi elv alapján kerültek engedélyezésre és a gazdaságoselőállításra minden vonalon nagy gondot fordítottak, ha az angol könyvkiadók már a háború kezdetén a hivatalos szervekkel egyetértésben megállapították, hogy milyen betűtípusokkal, oldalanként hány minimális számú betűvel kell a könyveket nyomtatni s a marginálás milyen elvek szerint fog történni. Érdekes, de hosszadalmas lenne felsorolnom, hogy a háború az egyes irodalmi kategóriákban milyen mennyiségi változást idézett . . Mégisbeiktatok néhány adatot. 1939-ben. 4222 regény, 1944-ben hű jelent meg az angol könyvpiacon. Az ifjúsági irodalommatkozó években 1303, illetve 785 volt az újdonságok , háború hozta magával, hogy a katonai és tengerészeti irodalom, amely 1939-ben 59 kötetet számlált, 1942-ben 246-ról ugrott fel, de a viharos időkben a derű is szükséglet volt, ezt mutatja a humoros könyvek száma. 1939-ben 20, 1944-ben 58 jelent meg belőlük. Az angol kiadók szerimtel tartották a hadviselés érdekeit, mégis sokszor fel kellett emeljék szavukat a papírkorlátozás túlzott alkalmazása miatt. A rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik, hogy az 1913. évben újságokra 250.000 tonna, hivatalos kiadványokra 100.000 tonna, folyóiratokra 50.000 tonna és végül könyvekre 22 000 tonna papiros állott Angliában rendelkezésre, [a az utóbbi ámot egybevetjük az Északamerikai Egyesült Államok 1943. évi tidírfelhaszálási statisztikájával, amely szerint abban az évben Mikában 128.000 tonna papirost használt fel a kiadóág, szembemiért csökkent Angliában oly nagy mértékben a kiadványok Intt dolog, hogy Amerikában a kiadványok száma mindin Angliában, amely gyarmatait és domíniumaait is jelentékeny mértékbenellátta, igaz viszont, hogy az egyes könyvek példányszáma ezzel szemben az Egyesült Államokban összehasonlíthatatlanul magasabb. Egyébként az utolsó 10 év amerikai könyvtermelésének békeátlaga 10.000 kötet volt, addig 1945-ben csak 1548 könyv jelent meg az Egyesült Államokban, annak jeléül, hogy a fák odaát sem nőhettek az égig. Angliában még az elmúlt évben is, sőt bizonyos mértékben még ma is fennállott a papiros felhasználásának korlátozása és a legnagyobb kiadók nyílt levelekkel kellett bombázzák a napilapokat, hogy a kormányzat lazítson valamit a szorítókötelékeken. Különösen emlékezetes Sir Stanley Unwin-nek azObservert-hez intézett levele, melyben rámutat, hogy az angol könyv kontinentális és birodalmi exportja elképzelhetetlen a papirosráta felemelése nélkül. Sir Stanley Unwin neve az angolszász országokon túlmenően az angol kiadók között talán legismertebb a kontinensen, mint az Allen és Unrein londoni cég vezérigazgatója a könyvkiadás minden ágában rendkívül bőséges tapasztalatokra tett szert. The Truth About Publishing (Mondjuk meg az igazat a könyvkiadásról) című munkája már eddig is több kiadásban fogyott el és széles rétegekben vált ismertté. E sorok írójához írott levelében jelzi, hogy munkája cseh finn, "spanyol és portugál nyelven rövidesen meg fog jelenni. Aki ismeri ezt a tanulságos könyvet, tudja, hogy nagyon alkalmas a szerzők és kiadók között, az előbbiek tájékozatlansága következtében támadt félreértések elkerülésére és általában szakszerűen, amellett közérthetően elmondja, hogyan lesz a kéziratból könyv és mi mindent kell tudnia a jó könyvkiadónak, a jó könyvkiadóról a közönségnek. Stanley Unwin egyébként vezetőszerepet visz a British Council-lan. A szó teljes értelmében vett kultúrpolitikus, aki élénk figyelemmel kíséri az angol könyv helyzetének alakulását a világpiacéikon ér odahaza Angliában és aki az angol könyvkiadás ideáljaiért állandóan és lankadatlan erővel harcol. Publishing in Peace and War c. tanulmánya 1944-ben röviden, de rendkívül széles látókörrel és alaposan taglalja mindazokat a feladatokat és problémákat, amely az angol könyv jelenlegi és későbbi sorsát érinti. Mint a kontinentális piac legjobb ismerője az angol könyv szerepét igen pontos analízisnek veti alá és ha a Corvina szerkesztősége számomra lehetővé teszi, ezt a tanulmányt még érdemest,érint és behatóan ismertetni fogom. Addig is, mint érdekességet említem meg, hogy munkájában Budapestről is említés esik, megjegyzi, hogy az első világháború előtt nálunk több angol könyvet adott el, mint a jelentős számú és erősen iparosodott Sheffield-ben, odahaza Angliában. .4. angol könyv legfrissebb exportlehetőségeiről szintén szeretnék majd kortársaimnak beszámolni és sok vonatkozásban fogom még Stanley Unwin-t idézi. Ezzel kapcsolatban még csal: annyit, hogy az angol parlamentet is foglalkoztatta az angol könyvkiadás és könyvkivitel fokozásának kérdése és egy bizottság, amely kiadókból, a Nemzeti Könyvliga elnökéből, képviselőkből állati, megvitatta a kérdést. 4. angol kiadók nemcsak a papírhiánytól szenvedtek. A német bombázások következtében különösen Londonban számtalan kiadó raktár pusztult el. Régebben tudott dolog, hogy 1941-ben rgl légi támadás alkalmával a világ egyik legnagyobb nagykereskedő és bizományos cége, a Simpkin, Marshall Ltd. teljesen elpusztult és egyszerre hatmillió válogatott kötet vált a lángok martalékává. A praktikus gondolkodás és az áldozatkészség csodálatos vegyülékével néhány angol nagy kiadó azonnal készletekkel sietett egy új szövetkezeti alapon létesített, de a régi patinás nevet viselő könyvközpont segítségére és így lehetővé vált, hogy a tengerentúli szállításokban ne álljon be fennakadás és egy kézből legyenek beszerezhetők a különböző kiadványok. Az Egyesült Államokban az elmúlt év szeptemberében megszűntek a papírkorlátozások, de mint aPublisher's Weekly-ben olvashatjuk, a papírgyárak és textilszövődék nem tudják az óriási keresletet fedezni és kiadói körökben felgyanaszolják, hogy egyesek