Criticai Lapok, 2012 (21. évfolyam, 1-13. szám)

2012 / 1-2. szám

szerű, hogy sajátos színjátszó stílusa akarva­­akaratlanul alakítsa és gazdagítsa a frissen alakult és megújulni szándékozó közösséget. A győri bábszínház három évvel később, 1958-ban beolvadt az Állami Bábszínházba. Kemény Henrik néhány évig tovább játszotta a győri repertoárból átvett darabok rászabott szerepeit, de a megújult szellemű intézmény újabb produkcióiban is fontos feladatokat kapott. A kőszínházi keretek azonban egy idő után terhessé váltak a számára, jobbnak látta végleg visszatérni eredeti küldetéséhez, a vásári bábjáték továbbéltetéséhez. Apa és fia különleges színészi és bábjátékos képességeit többen elemezték már. Az elsők között az id. Kemény Henrik nemzedéké­hez tartozó bábjátékos és szakíró, Szokolay Béla* 1 2 3 4 5 6 7 az ötvenes évek elején ezt írta: „Igazi, minden ízében népi bábjátékos művész az idősebb Kemény Henrik volt. Benne megvolt az a képesség, hogy egészen átadta magát a szerepeinek. Teljes hittel vetette bele magát a játékba. Aki megfigyelhette a színfalak mögött, amint játszott, annak az volt az érzése, hogy valami révületes, önmagán kívüli történik vele és általa. Igazi és ritka beleéléssel, átéléssel játszott. A polgári életben kissé félszeg, ha­tártalanul szerény ember volt. Mintha érezte volna a polgári társadalomnak a művészetével szemben elfoglalt kevéssé megbecsülő állás­pontját, s ezért zárkózottságba húzódott. De ha felmelegedett, a naiv ember bizalmával őszinte tudott lenni. Ilyen volt a játékban is: feloldódott benne. De az elragadtatottság felső fokán is megőrizte valami attól, hogy túllendüljön a szerep, a játék határain. Meg­volt benne az a kettősség, ami minden igazi művész művészetének titka: beleélte magát a játékba, de ugyanakkor éberen is figyelte önmagát, önmaga játékát. (...) Az ő játékának stílusa él tovább fia, az ifjú Kemény Henrik játékában. Ő is egyaránt játszik kézibábuval és zsinóros bábuval. Kötéltáncosát, kínai táncosát, táncoló kiskacsáját még apja műsorából örökölte. Marionettműsorában van még egy nagyon mulatságos autós jelenet, egy nagyon leleményes »szétmenő ember«, meg néhány átváltozó bábu. Kézibáb-játékai közül a Vitéz László elátkozott malom körüli vere­kedéseinek, az ezekben feszülő, néha robbanó vitalitásnak van mindig a legnagyobb sikere.”­ Majd két emberöltővel később Molnár Gál Péter így fogalmaz: „Kemény Henrik személye összekapcsolta a magyar bábozás vándorló, népi hagyományait az esztétikailag kiforralt jelenkori kísérletekkel. Az ösztönösséget a tudatossággal. Kemény a bábjáték kézműves korszakának túlélőjeként megtestesítője volt azoknak az időknek, amikor a bábos nemcsak előadóművész volt, de maga faragta bábjait. (...) Vásári bábozásának hangja sok tekintetben rokon vonásokat mutat a magyar vígjátékjátszás igazi hagyományaival, a kabarészínészet klasszikusa­inak játékmodorával, de a Latabárok stílusával is. Korántsem a vígjátéki kliséhangot használja (amit úgy hívnak céhszerte: »hang fent, poén lent«). Nem a széria-komikusok hangtorzításos, tréfásra színezett hanghordozását alkalmazza. Ez a szerepet játszó gyerekek hangja. Magas, kitartott, egyenes hangon beszél. Hajlítások nélküli tárgyszerűséggel közös. Ami érzelmes színezés van a hangjában, az eltúlzott, parodisz­­tikus. Szövegmondása a cirkuszi bohócok, vásári kikiáltók hangos és kemény, egyenes hangján szól. Nem a cifrázat, az érzelmi árnyalás a célja, hanem a nézőtér (a vásártér) távoli pontján is tisztán kivehető érthetőség.”­ A színészi kifejezés ezernyi fortélyát ismerte. Olyan is volt a tarsolyában, amire bábjátékos­ként talán sohasem volt szüksége. Társaságban káprázatosan adott elő sikamlós kuplékat, amelyeket gyerekkorában tanult a népligeti kocsmák énekeseitől.10 De érzelmes is tudott lenni a nyilvánosság előtt. Mint minden igazi komédiás, szomorújátékban is megállta volna a helyét. Mert féktelen mókái mögött mindig sejteni lehetett valami keserűséggel vegyes, gondosan eltitkolt szomorúságot. Ettől volt hiteles és őszinte a humora. Mint Chapliné, Kabos Gyuláé vagy Latabár Kálmáné. A Népliget Mutatványos terének bódéit elsö­pörte a pártállam múltat végképp eltörölni akaró, dühös indulata. Miközben intézetet hoztak létre a népművészet támogatására, földönfutóvá tették egy furcsa, „kispolgá­ri” népszórakoztatás valamennyi népligeti művelőjét. Eltűnt a céllövölde, a dodzsem, a barlangvasút, az óriáskerék, a körhinta, a hajóhinta, lerombolták Közép-Európa leg­hosszabb hullámvasútját a büszke felirattal: „A Kárpátoktól az Aldunáig”. Csak Kemény Henrik bódéja maradt meg néhány pártfogó és a volt tulajdonos kitartó küzdelmének kö­szönhetően. 1989-ben a Soros Alapítvány és a főváros támogatásával felújították és egyetlen ünnepi előadással felavatták. Rendszeres üze­meltetésére nem volt lehetőség. Kemény Henrik jó gazdaként hetente-kéthetente meglátogatta egykori otthonát és sikerei színhelyét. Még súlyos betegen is úgy járt ki a Népligetbe, mint a hívők vasárnap a templomba. A bódé 2011. október 3-án leégett. A tüzet a feltételezések szerint gyújtogatás okozta. A tettes ismeretlen. Kemény Henrik megrázkódtatását csak az enyhíthette némiképp, hogy 2007. április 30. óta egy másik emlékmű is őrzi a család tevé­kenységét: a Debreceni Nagyerdei Kultúrpark területén, az egykori elvarázsolt kastély épüle­tében megnyílt Korngut Salamon, idősebb és ifjabb Kemény Henrik hagyatékának állandó kiállítása.11 2011. november 30-án Kemény Henrik halálával lezárult a magyar bábjátszás történetének egyik gyönyörű fejezete. Ő volt az utolsó autentikus képviselője annak a hagyománynak, amely valamikor az 1600-as évek elején bukkant fel Itáliában Pulcinella néven, majd Angliában hamarosan Punch lett belőle, és jutott el - német, osztrák, cseh-morva közvetítéssel - a XVIII. század végén Magyarországra. Ha valaki a tiszta forrást akarta megismerni, Ke­mény Henrik játékát jött el megnézni Európa számos országából. Neki adatott meg, hogy érintetlen, vegytiszta állapotban legtovább őrizze az elődök játékát. Amit hozzátett az örökséghez, az is ugyanannak a gyökérnek az elágazása volt, amely a kétszáz éves tradíció táplálékát biztosította. Vitéz László persze tovább él az újabb nemze­dékek kezén is, ahogy a többi vásári bábhős is erőben-egészségben éli világát napjainkban. De Kemény Henriket nem láthatjuk többé. Kivételes tehetsége és személyes varázsa az emlékezetünkben él tovább. BALOGH GÉZA Jegyzetek 1 (1857?—1930) 2 (1888—1944?) 3 PORZÓ (Ágai Adolf): Aus dem Stadtwäldchen, 1883. No. 132. 4 Férje unszolására 1941-től a Reményi nevet használta, így próbálva kijátszani a harmadik zsidótörvényt, amely a nürnbergi faji törvények szellemét követve megtiltotta „zsidónak tekintendő személyek” és nem zsidók házasságát. 5(1885—1953) több mint négy évtizeden át játszott marionettel és zsákbábuval Vitéz László-tréfákat, klasszikus meséket és virtuóz artistaszámokat. 1926-ban építette fel új színházát a Vurstliban, amelyet az államosítás után leromboltak.­­ A Bohócverseny című összeállításban a Vitéz László-jelenet mellett Végh György Meglopott tolvajok című Guignol-játéka, Tersánszky Józsi Jenő Pucci-átdolgozása, a Csodafurulya, valamint egy bohóctréfa került színre. 7 (1891-1959): Az I. világháború lövészárkaiban kezdett bábjátékkal foglalkozni. Bábokat készített, darabokat, cikkeket írt, tanfolyamokat szervezett, kiállításokat rendezett. Haláláig a művészi és vásári bábjáték lelkes propagálója volt. 8 Raffay Anna-Szokolay Béla: Népi bábjátszó hagyományaink. In: A bábjátszás Magyarországon. Bp, 1955. 48-49. 9 Molnár Gál Péter: Bábszínháztörténet. In: Báb­színház 1949-1999. Bp, 1999.35. 10 Kétszer hallottam­­ rá korántsem jellemző enyhén spicces állapotban­­ nótázni. A rögtönzött produkciókat Darvas Ferenc kísérte zongorán hatalmas empátiával, tökéletesen alkalmazkodva az előadó rendhagyó komédiázásához. Akik jelen voltunk a nem mindennapi mutatványnál, azóta jóval többet tudunk Kemény Henrik kivételes előadóművészi képességeiről. 11 Tervezők és kivitelezők: Ádám Zoltán, Boráros Szilárd, Grosschmid Erik és Majoros Gyula. A szakmai anyagot Láposi Terka állította össze. 12 Napjainkban elsősorban Bartha Antal és Pályi János játszik Vitéz László- és Paprika Jancsi-dara­­bokat, de Kemény Henrik hatása erőteljesen érvé­nyesül Boka Gábor, Kovács Géza, Néder Norbert, a Pilári Gábor,Vajda Zsuzsanna házaspár és más bábművészek tevékenységében is.

Next