Család és Iskola, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
4 1 *1 mellett. Kincses lakott közelebb, s amikor a ház elé értek, Molnár a kezét nyújtotta. De Kincses nem fért be. Tovább ment Molnárral. Kedvetlenül jegyezte meg: — Nincs már kedvem bemenni ebbe a házba. Hadd menjek veled. — Történt valami? _— fürkészte Kincses arcát Molnár. — Ma reggel az, a hitvány kölyök arculütötte a nagyanyját. — Hát te mit tettél? — Semmit. Odaértek Molnárékhoz. Molnárné örömmel fogadta őket, Kincsest is vacsorával kínálta. Nem kérdezősködött, érezte, hogy rendkívüli dolognak kell lenni, ha Kincses nem haza, hanem hozzájuk jött a munkából. De még Kincses arca igen beszédesen mutatta a belül dúló vihart. Kincses leült és körülnézett. A rendes, tiszta konyhában vígan ropogott a tűz. Molnárék hatéves kisfia, Palkó éppen most hozott be egy öt tűzrevalót, az az ő tisztje, mindennap öt és hat között kell elvégeznie. Erre senki sem figyelmezteti, ez az ő kötelessége, mert hát apunak se mondja senki minden reggel, hogy el ne felejtsen lemenni a bányába. Palkót sem kell figyelmeztetni. Kincses úgy tervezte, hogy elbeszélget Molnár nagyobbik fiával, Lacival. Ez a Laci pompás gyerek. Jó tanuló, de nem tudta magát felverekedni a jelesek közé, bár értelmes, eszes fickó, s kiváltképpen ügyes a technikában. Úgy ismeri például a bányát, mintha maga is odajárna reggelente. Lerajzolja az aknákat, vájatokat, ismeri a műszaki berendezéseket. De a kén vegyjele sehogyan sem akar megragadni a fejecskéjében. Hogy mégis jó osztályzata van kémiából, mint általában mindenből, azt vasakaratának, szívós szorgalmának köszönheti. Ott van mindenütt, ahol tanulni lehet. Eljár a szakkörbe, énekel az énekkarban, raj tanácselnök az úttörőcsapatban. Kincses Pistával nincs valami jó barátságban. Nem szereti Pista különc természetét, kényeskedését, pontatlanságát, szertelenségeit. Kicsit le is nézi Pistát, mert annak mindent a lábai elé kell rakni, mint egy kisasszonynak. Ez a rossz viszony fájt az öreg Kincsesnek, visszagondolt gyerekkorára, amikor sülve-félve együtt volt Molnár Bálinttal, jóban-rosszban. Kincses most Lacit kereste, de nem találta. Laci bent ült a szobában egy kis asztalnál és tanult. Azzal vacsora előtt okvetlen végezni kell. A kis asztalka mögött könyvespolc, a sarkam virágváza, legfelül növénygyűjtemény. — De elhúzódtál, hallod-e? — szólt be hozzá Kincses. Molnár tapintatosan visszaintette Kincsest. — Hagyd most, hadd tanuljon. Az az ő birodalma, a tanulósarok. Meg nem szeretném, ha akárcsak egyszer is vacsora utánra maradna a tanulás. — És ha, talán még bélyegez is előtte a gyerek? — tréfálkozott Kincses.— Azt éppen nem, de percnyi pontossággal lát a tanuláshoz, így tanul rendet és nem esik majd nehezére, ha az életben is meg kell állnia a helyét. Kincses mélyen elgondolkozott, szándékosan kereste a vitát Molnárral, hogy mennél tisztábban lásson. . — Nem jó ez a túlságos szigor, — mondotta végül — nincs annak a gyereknek megállása. — Miért ne volna? — ült le az asztalhoz Molnárné. — Reggel fél hétkor felkelés, utána a szokásos reggeli tennivalók, majd elmegy az iskolába. Délben megebédel, azután vizet hoz és felsepri a hátsó udvart. Akkor négy óráig játszhat, odamegy, ahová tetszik. Négy órakor be kell ülni a szobába tanulni, ha csak az iskolában nincs valami külön összejövetel. A férjem hat óra tájban jön haza, megmosakszik, fél hétkor vacsorázunk, addig a gyerekek elkészülnek a tanulással. Vacsora után ismét szabadok, olvasgathatnak, játszhatnak, vagy beszélgetünk velük. — Akárcsak egy kaszárnyában — gunyoroskodik Kincses, pedig belül már tüzel benne a meggyőződés, hogy így van ez jól. De csak vitatkozik tovább : — Elég a gyereknek ez a szigorú életrend, ha felnő, s nincs más választása. A gyereknek apró örömök kellenek. Mit ér anélkül a gyerekkor? — Nem, hiányzik a mi gyerekeink életéből az sem, András. De az élet sem vaktában osztogatja az örömet, gondolj csak a leányára. Nagy öröm, amikor kitüntetnek, megjutalmaznak. De azért tenni is kell valamit, azért helyt is kell állni. Laci legalább egyszer egy héten elmegy a moziba, persze csak ha az iskola elengedi. A gyerek szeret fújni-faragni. Megbeszéltük a feleségemmel, hogy veszünk neki kis fűrészt meg egyéb szerszámot. Nagyon megörült neki. Más módon is szerzünk neki elég gyakran örömet. Ez is szükséges! Hadd érezze a gyerek, hogy a jólvégzett munka érdemessé teszi őt a boldogságra. No, persze megfordítva is így igaz. Az én fiam se angyal! Nem is volna jó, ha sohasem pajkoskodna. Emlékezz csak, mennyi csínyt követtünk el gyerekkorunkban! De ha elmulasztja valamilyen kötelességét és komolyabb a dolog, akkor elmarad a mozi, az ajándék, egyszer-másszor még a vasárnapi kirándulásról is itthon felejtettük. Szokja meg a gyerek, hogy fegyelmezetlen viselkedésének meg kel adni az árát. — És ha én most azt mondanám a fiadnak, hogy jöjjön velem disznótorba, eljönne-e? — Próbáld ki — mosolygott Molnár. — Laci, hallod? De nagyon elbújtál. Gyere fiam, öltözz, Barátéknál disznót vágtak, oda megyünk vacsorára. Pista is ott lesz. Laci tanácstalanul nézett az apjára. — Apád beleegyezett — tette hozzá Kincses.